Köszönöm a borítót alsovonas
Hű,hol is kezdjem!? Manapság egyre több ember választja a fővárosokat, de ennek ellenére én és a családom Szegeden éljük mindennapjainkat. A szüleim a világ legkedvesebb/legrosszabb szülei. Az általános nyolcadikát járom, éppen, ezért is vagyok 14 éves. Túlbuzgóságom miatt rengeteg dolgok űzők, nép táncolok, lovagolok (de nem a legprofibban), néha napján pedig énekelek... Lány létemre, nagyon szeretem a motorokat, bár nem hiszem, hogy valaha is kapok egyet. A bátyámat Ákosnak hívják és gimnazista. Ugyan úgy szereti a motorokat mint én. A legtöbb idejét a haverjaival tölti. De azért ránk is szán időt.A kapcsolatunk változatos. Néha jól kijövünk egymással, néha meg utáljuk egymást.A szüleim jó kapcsolatban vannak egymással. Nagyon ritkán hallom őket veszekedni, de ha igen csak arról mit főzzenek. Hát igen mind a ketten szakácsok. A főiskolán ismerték meg egymást.A kapcsolatunk anyáékkal nagyon jó. Nem lettünk elkényeztetve, de nem is voltunk nagyon keretbe fogva. Ha kértünk valami játékot csak akkor kaptuk meg, ha megígértük hogy vigyázunk rá. A felelősség mindig a mienk volt.A Tisza-parti általános iskolába járok/jártam. Sok barátom van, de a legjobbat Fanninak hívják. A kapcsolatunk kicsit furcsa. Nem vagyunk folyton együtt úgy mint a többi lány. Telefonon szinte alig beszélünk mert napközben mindent megtárgyalunk. Na szóval most már minden megvan ami fontos nekem. Most én jövök. Szóval már az elején említettem hogy miket csinálok és hogy miket szeretek. Meg persze azt hogy mennyi idős vagyok. Akkor egy kicsit bővebben. Szőke derékig érő hajam van ami hullámos. De a szemem sokkal különlegesebb mint a hajam. Az egyik kék a másik zöldes-kék. Mindenkinek ez tűnik fel először. Azt mondják hogy a szemem annyira különleges mint a nevem. Ja hogyha már itt tartunk a nevem Elizabet.  Szerintem ennyi elég is rólam.