Reggel simogatásra ébredtem. Mi a franc? Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és megláttam Luke-ot.
- Hát te mit keresel itt? - motyogtam a párnába bele, és már aludtam is vissza.
- Hé, tökmag, ébredj! - rázogatta a vállam
- Mi az?
- Gyere, elviszünk téged.
- Hova? - néztem rá.
- Megnézed a próbánkat?
- Még szép - mosolyogtam - Kiszedsz nekem valami ruhát a szekrényből? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Persze.
Már majdnem visszaaludtam, amikor Luke rám dobott egy rövidgatyát és egy topot. Ez komoly?
- Luke, én ezt nem veszem fel - jelentettem ki határozottan.
- Miért? Tök szexi - húzogatja a szemöldökét.
- Hát jó. Akkor magamnak válaszok ruhát. - keltem ki az ágyból. Odaálltam a szekrényem elé és kivettem egy trikót.
- Na, menj ki. Fel szeretnék öltözni.
Gyorsan felöltöztem és egy táskába belepakoltam a szükséges dolgokat. Kimentem a konyhába, és azt vettem észre, hogy Ákos és Luke nagyban beszélget.
- Na, végre hogy kész vagy, tökmag - szólt oda Luke.
- Látom jól elbeszélgettetek - néztem rájuk.
- Ja. A motorokról beszéltünk - mondja Ákos.
- Na, haver, mi most megyünk. Csá. - fogtak kezet - gyere tökmag - fogta meg a kezem és elkezdett kifele húzni. Amikor kiértünk a ház elé ott álltak a többiek is.
- Luke, Des hol van?
- Ő kocsival jár. Nem szeret motorozni. Na, indulhatunk? - nézett körbe.
- Persze, szia nagylány - köszönt oda Ash.
- Szia.
- Na, ki mögé szeretnél ülni? - kérdezte Luke.
- Nekem mind egy.
- Oké, akkor mögém. Tessék itt egy sisak, vedd fel! - nyomta a kezembe - ja, azt elfelejtettem, hogy most már mindig más fog érted menni. Holnap Ash, azután Cal, utána pedig Mike. Rendben?
- Öhm, igen.
- Na, pattanj fel - szólt rám Luke.
Felültem Luke mögé és elindultunk. Már 5 perce mentünk, amikor odaértünk a Árkád-hoz. Fölmentünk a tetőre, és leálltunk.
- Miért vagyunk itt?- néztem rájuk.
- Mert itt van egy terem, ahol tudunk próbálni. - mondta Luke.
- Az Árkád tetején?- csodálkoztam.
- Nem tudom feltűnt-e, de mi híresek vagyunk, így mindent meg tudunk oldani - mondta Mike.
- Hol van Das? Hiányzik a lány társaság - nyavalyogta.
- Nem vagyunk elég jók neked?- feleli Cal, és elkezdett közelíteni felém.
- Én egy szóval sem mondtam - tiltakoztam.
- De céloztál rá - vicsorgott rám viccesen. Aj jaj azt hiszem ebből fogócska lesz.
- Calum!
- Fuss, Holda, fuss! - kiabálta Ash röhögve. Elkezdtem sprintelni a tetőparkolóban, Cal pedig utánam. Mivel jó futó vagyok, nem ért utol.
- Elizabet álj meg! - kiabálta Cal.
- Nem állok meg. Kapj el, ha tudsz - kiabáltam vissza.
- Bakker, hogy tud ilyen gyorsan futni, ha ilyen kicsi? - mondta magának.
- Hallottam - röhögtem el magam.
- Naaaaa, Liza van egy tervem. Léci - megálltam - na végre - jött oda mellém.
- Na, mi a terved?
- Felvehetlek a vállamra? - nézett rám könyörgően.
- De miért?
- Nemtom' , csak úgy, viccből.
- Miért te vagy a leggyerekesebb? - néztem rá kérdőn.
- Kirepültem a hintából kicsinek, és fejre estem.
- Komolyan?
- Dehogy is. Csak felborultam a babakocsival - röhögte el magát.
- De hülye vagy - jelentettem ki.
- Naaaa felvehetlek?
- Nehéz vagyok.
- Figyelj, én Des-t is szoktam így vinni. És ő 5 évvel öregebb.
- Na, jó. És utána?
- Vissza viszlek, és azt mondom hogy elájultál.
- És ez miért jó?- nézek rá értetlenül.
- Kiváncsi vagyok Luke reakciójára.
- Te hülye vagy!
- Már mondtad.
- Nem lehetne, hogy inkább elbújunk, és amikor keresni kezdenek minket, te felkapsz a válladra és visszavihetsz úgy a motorokhoz mintha el sem jöttünk volna onnan? - dobtam fel az ötletet.
- Liza, te tiszta okos vagy.
- Hát ehhez nem kell ész, Cal - röhögtem el magam.
- Na, kezdhetjük?
- Mehet. Gyere bújjunk el annál a falnál

~~~~~15 perccel később~~~~~~

- Calum, Liza!!!!! Hol vagytok?- Hallom, ahogy Mike kiabál.
- Calum, nehogy elröhögd magad! - szóltam rá, mert már tiszta vörös volt a feje - gyere, már továbbmentek.
- Felvehetlek a vállamra?
- Fel - adom meg magam. Ahogy visszaértünk a motorokhoz, Calum letett a motorjára és ivott egyet.
- Hú hallod, nem tudtam, hogy ilyen messze elfutottunk.
- Hát de. - röhögtem el magam.
Elkezdett csörögni a telefonom. Fanni. Odaintek Calum-nak hogy maradjon csendben. Felveszem
~Szia Fanni, mondjad!
~Liza! - sírt, ő nem szokott sírni - tudunk beszélni?
~Fanni! Mi a baj? Persze. Gyere az Árkád-ba. A kedvenc fagyizónkhoz.
~5 perc, és ott vagyok - nyomta ki a telefont.
- Calum. Vészhelyzet van. Megvártok? Kb. 20 perc és visszajövök. Rendben?
- Persze. Menjél nyugodtan - mosolygott rám.
- Imádlak - rohantam be az Árkád-ba. Le a lépcsőn egyenesen a fagyizóhoz. Fanni már ott várt.
- Liza! - köszöntött sírva.
- Mi a baj?
- Elköltözünk - jelentette be - New York-ba.
- Hogy mi van? - ledermedtem. - 10 perc múlva indulunk Pest-re. Anya mondta hogy köszönjek el. - borult a vállamra - nem akarok elmenni.
- Nyugi, semmi baj - nyugtattam - majd tartjuk a kapcsolatot. Rendben?
- Rendben. De akkor már nem leszünk legjobb barátnők. Holda, keress új legjobb barátnőt. Én is azt teszem majd kint. Ígérd meg!
- Megígérem.
- Mennem kell. Hiányozni fogsz - ölelt meg.
- Te is nekem. Szia.
- Szia. Ez nehogy lerontsa a kedved. Ha megtudom hogy szomorkodsz, kitekerem a nyakad.
- Jó nem szomorkodok - mosolyogtam rá. Néztem a távoli alakját aztán visszamentek a fiukhoz.