2.3/2 Fejezet
- Imádom őket, Beth. Ha megtehetném felvennélek állandó fotósomnak.- karolta át a vállam.
- Örülök, hogy tetszik.- mosolyogtam rá és ekkor nyitott be Archer.- Mit szerettél volna kérdezni?
- Nem tudod hol van az öltöztetős leányka?
- Fanni? Valószínű a kávézóban dekkol.
- Köszönöm. Pár perc múlva jövök.
- Oké. Szia Archer. Megnézed a képeket?- kérdeztem tőle, de közben nem bírtam ránézni. Túlságosan zavarban voltam.
- Persze.- ült le mellém
Neki is végig mutattam, és ő is megdicsért. Bár néha beleszólt, hogy máshogy kellett volna beállítani a gépet. És tudjátok mi volt a furcsa? Hogy nála elfogadtam. A többi embert ilyenkor már elküldtem melegebb éghajlatra.
Észre se vettem hogy csak bámulok ki a fejemből. Archer bökdösése hozott vissza.
- Mesélj valamit. Hány hírességet fotóztál már?
- Huh. Meg sem tudom számolni. Elég híres ez a cég, így körülbelül kétnaponta jönnek emberek.- vontam vállat.
- Hova valósi vagy? Nem Amerikai, ugye?- szegezte nekem.
- Oo. Magyarország. Honnan tudtad?- néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Elég durva akcentusod van. Na meg persze az öltöztetőnk rólad beszélt, csak az volt a baj, hogy nem a mi nyelvünkön szólalt meg. Szóval inkább csak csöndben maradtunk és úgy tettünk mintha értenénk bármit is.- nevetett fel
- Ha izgatott magyarul beszél. Imádja Andrest.
- Aranyos lány. Elég sokat is beszélgettek.- kacsintott.- Most rólad szeretnék több dolgot megtudni.
- Hmm. Van egy banda akivel nagyon jóban vagyok. Már szinte a testvéreim, de erről csak pár ember tud.
- Kik azok?
- Ha elmondanám, akkor az már nem lenne titok.- néztem rá kihívóan.
- Makacs vagy- nevetett fel és beleöklözött a vállamba.
Sziasztok. Remélem tetszik.
Arra gondoltam, hogy elkezdem átírni a sztori elejét, mert ahogy elolvastam legszívesebben kitörölten volna az egészet. Remélem nem bánjátok.
Puszi.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top