2.2. Fejezet

Fönt már Josh várt, és rendezgette a kellékeket. Mikor észrevett mosolyogva jött felém.

- Örülök, hogy időbe ideértél Beth.- ölelt meg.

- Láttam az üzenetedet. Mondasz az énekesről pár szót?- kérdeztem, mikor eltávolodtunk egymástól.

- Szóval. Andres Jonathan. Világ turnén van éppen. Londoni, és ott szereti tölteni a legtöbb idejét. A tini lányok szerelme. Gondolom neked is volt régebben.- nézett rám mosolyogva

- Már hogy ne lett volna?! Még mindig imádom őket.- vigyorogtam, mint a tejbe tök.

- Gondoltam- nevetett fel.

- Más infó van?

- Hozza magával a haverját. A barátnőd...

- Áááááá. Lizaaaa!!- Jött be, vagyis futott be a terembe Fanni, ezzel félbeszakítva Josht. Elfelejtettem említeni, hogy ő is itt dolgozik.- Hallottad??? Úristeeeeen. Ide jön. Ide, pontosan ide.- mutatott a földre, miközben ugrált.

- Uuu, de utálom, mikor magyarul kezd el halandzsázni. Sose fogom megérteni ezt a nők.- morgott a nem létező bajsza alatt Josh.
Fanni mit sem törődve vele, mesélt nekem tovább.

- Rip Josh rip.- tátogtam neki mosolyogva. Szegény, sose fog megszokni minket.

- Szóoooooval. Ide jön Andres!!!!! A férjem!! És én fogom öltöztetni!!!!! Érted? Érteeeed??- rázogatta meg a vállam

- Fanni! Nyugi van. 22 éves vagy. Ne legyél már ennyire gyerekes, könyörgök.

- Mintha te nem ilyen lennél. Tudom, hogy mindig is oda voltál Calumért. Ne merd tagadni!

Fél szemmel láttam, hogy Josh leült és a fejét fogva kapkodta a fejét közöttünk.

- 15 éves voltam. Mindegyikért oda voltam.- tártam szét a kezem

- De én tudom, hogy Calumot mindig jobban imádtad.

- Te nagyon idióta vagy. Agyadra ment ez az Andres vagy ki. Menj, készülj elő, mert nem sokára itt vannak. Gyerünk, hopp hopp- tapsoltam kettőt, és próbáltam kiterelni.

- Huh. Na végre.- sóhajtott egy nagyot a főnök.

- Bocsi. Amikor fel van pörögve, akkor magyarul beszél.

- Semmi. Csak már az kicsit sok volt az agyamnak. Főleg, hogy azt se tudtam, hogy miről beszéltek.

- Csak erről a srácról. A többi meg nem fontos.- legyintettem

Megnéztem az időt, és még csak 8:25 volt.

~

Kereken 9:00- kor lépett be az épületbe az énekes. Tájékoztatott Fanni, aki a recepciósnál várta őket. Azt is mondta, hogy már 20 perce ott voltak, csak a rajongók nem hagyták bemenni. És, hogy kb nála 15-20 percet lesznek bent.
Igazítottam még pár dolgot, és a helyére raktam lámpákat. Bevittem egy széket is kelléknek. Háttal álltam az ajtónak és a gépemet raktam össze, mikor kinyílt az ajtó.

- Szeretném nektek bemutatni a fotóst. Elisabeth, ő itt Andres és a barátja Archer. - hallottam meg Josh hangját, és hátrafordultam.

- Krisztusom.- halottam meg egy hangot, de nem nagyon tudtam azonosítani, hogy melyikük volt.

Josh mellett közvetlenül Andres állt. Felismertem, mert utána néztem a neten. De aki mellette állt, egy görög istennek mondhatnám. Nem bámulhattam olyan sokáig, mert túl feltűnő lett volna, így inkább varázsoltam egy mosolyt az arcomra és eléjük léptem.

- Sziasztok. Beth vagyok. A fotós.

Remélem tetszik :)

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top