2.2. Fejezet
Fönt már Josh várt, és rendezgette a kellékeket. Mikor észrevett mosolyogva jött felém.
- Örülök, hogy időbe ideértél Beth.- ölelt meg.
- Láttam az üzenetedet. Mondasz az énekesről pár szót?- kérdeztem, mikor eltávolodtunk egymástól.
- Szóval. Andres Jonathan. Világ turnén van éppen. Londoni, és ott szereti tölteni a legtöbb idejét. A tini lányok szerelme. Gondolom neked is volt régebben.- nézett rám mosolyogva
- Már hogy ne lett volna?! Még mindig imádom őket.- vigyorogtam, mint a tejbe tök.
- Gondoltam- nevetett fel.
- Más infó van?
- Hozza magával a haverját. A barátnőd...
- Áááááá. Lizaaaa!!- Jött be, vagyis futott be a terembe Fanni, ezzel félbeszakítva Josht. Elfelejtettem említeni, hogy ő is itt dolgozik.- Hallottad??? Úristeeeeen. Ide jön. Ide, pontosan ide.- mutatott a földre, miközben ugrált.
- Uuu, de utálom, mikor magyarul kezd el halandzsázni. Sose fogom megérteni ezt a nők.- morgott a nem létező bajsza alatt Josh.
Fanni mit sem törődve vele, mesélt nekem tovább.
- Rip Josh rip.- tátogtam neki mosolyogva. Szegény, sose fog megszokni minket.
- Szóoooooval. Ide jön Andres!!!!! A férjem!! És én fogom öltöztetni!!!!! Érted? Érteeeed??- rázogatta meg a vállam
- Fanni! Nyugi van. 22 éves vagy. Ne legyél már ennyire gyerekes, könyörgök.
- Mintha te nem ilyen lennél. Tudom, hogy mindig is oda voltál Calumért. Ne merd tagadni!
Fél szemmel láttam, hogy Josh leült és a fejét fogva kapkodta a fejét közöttünk.
- 15 éves voltam. Mindegyikért oda voltam.- tártam szét a kezem
- De én tudom, hogy Calumot mindig jobban imádtad.
- Te nagyon idióta vagy. Agyadra ment ez az Andres vagy ki. Menj, készülj elő, mert nem sokára itt vannak. Gyerünk, hopp hopp- tapsoltam kettőt, és próbáltam kiterelni.
- Huh. Na végre.- sóhajtott egy nagyot a főnök.
- Bocsi. Amikor fel van pörögve, akkor magyarul beszél.
- Semmi. Csak már az kicsit sok volt az agyamnak. Főleg, hogy azt se tudtam, hogy miről beszéltek.
- Csak erről a srácról. A többi meg nem fontos.- legyintettem
Megnéztem az időt, és még csak 8:25 volt.
~
Kereken 9:00- kor lépett be az épületbe az énekes. Tájékoztatott Fanni, aki a recepciósnál várta őket. Azt is mondta, hogy már 20 perce ott voltak, csak a rajongók nem hagyták bemenni. És, hogy kb nála 15-20 percet lesznek bent.
Igazítottam még pár dolgot, és a helyére raktam lámpákat. Bevittem egy széket is kelléknek. Háttal álltam az ajtónak és a gépemet raktam össze, mikor kinyílt az ajtó.
- Szeretném nektek bemutatni a fotóst. Elisabeth, ő itt Andres és a barátja Archer. - hallottam meg Josh hangját, és hátrafordultam.
- Krisztusom.- halottam meg egy hangot, de nem nagyon tudtam azonosítani, hogy melyikük volt.
Josh mellett közvetlenül Andres állt. Felismertem, mert utána néztem a neten. De aki mellette állt, egy görög istennek mondhatnám. Nem bámulhattam olyan sokáig, mert túl feltűnő lett volna, így inkább varázsoltam egy mosolyt az arcomra és eléjük léptem.
- Sziasztok. Beth vagyok. A fotós.
Remélem tetszik :)
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top