17. Fejezet

Mikor átértem Deshez azonnal beráncigált a vécébe.
- Na milyen volt a koncert?
- Iszonyatosan jó. - vigyorogtam, mint a tejbe tök
- Örülök. És mi van Szaszával? Láttam eggyütt mentetek el.
- Mi lenne?
- Semmi, semmi- röhögött
- Liza!- hallottam Szasza hangját.
- Itt vagyok
- Beszélhetünk?- dugta be a fejét az ajtón
- Persze- mosolyogtam rá
- Öhm. Kimegyünk?- kérdezte kicsit zavartam. Na várjunk? Szasza zavarba van? Itt valami nincs rendben.
- Mennyünk.- éppen kiindultam volna, de Des megfogta a csuklón.- miaz?
- Ha megcsókolna. Ne lökd el magadtól. - elősször azt hittem hogy viccel, de amikor láttam hogy teljesen komolyan beszél, lehervadt a mosoly az arcomról.
- Miért csókolna meg? Pont engem?- nevettem kínosan
- Istenem. Ezek a mai fiatalok.- legyintett és elengedett.
Mikor kiértem nem láttam Szaszát. Ez most szívat? Körülnéztem, és láttam hogy a tető szélén támaszkodik, és nézi a várost.
- Olyan szép innen a kilátás.- mondta, mikor odaértem mellé.
- Igen, az. Mit szerettél volna mondani?- fordultam felé, de ő még mindig a várost nézte.- Szasza.
- Bocsi. Elbambultam. És még gondolkozok, hogyan kéne elmondani.
- Oké. Én várok.- fordultam vissza, és bámultam a várost.
Körülbelül már tíz perce bámultunk ki a fejünkből amikor Szasza hirtelen felém fordult.
- Amikor elősször elmondtad hogy tetszik neked Marci, kiakadtam. Az a srác egy seggfej. Te nem ismerted a másik oldalát.
- Miért te igen?- húztam fel a szemöldököm.
- Ne szakíts félbe. Szóval. Táncon tetteti a jófiút, hogy olvadjanak utána a lányok. Mert persze hogy tudja hogy arra buknak. De ez most mellékes. Akkor még nem értettem hogy miért húztam fel magam. De mostmár tudom
- Mit akarsz mondani?- kérdeztem bizonytalanul.
- Várjál.- emelte fel a kezét.- túltettem magam. Aztán jött az összeveszésünk, és Calum. Rohadtul féltékeny voltam. Féltékeny voltam arra, hogy valaki más is megdicsérte a hajad, és te ezen jót szórakoztál. És akkor esett le.- hadonászott a kezeivel.- abban a két hónapban amikor a srácok elmentek ez az érzés jobban fokozódott. És az a véletlen csók ma mindent vitt.- kezét az arcomra rakta.- Liza. Elkell mondanom valamit.
- Mit?- néztem azokba a gyönyörű szemekbe.
- Hú de nehéz kimondani.- csukta be a szemét.
- Ha már elkezdet mond is végig.- próbáltam mosolyogni, de nem nagyon ment.
- Liza..... Én...- mondta nagyon lassan. Kezdtem ideges lenni. Mit akarhat mondani ha ennyire zavarban van?- szeretlek.- mondta ki és egy nagyot sóhajtott. Lefagytam. Komolyan szeret? Úristen.
- Szasza...- nem hagyta hogy behelyezzem.
- Oké, tudom. Te nem érzel irántam semmit. Mekkora egy barom vagyok. Hogy is gondolhattam volna?- gyorsan elengedte az arcom, és elkezdett körbe körbe járkálni.
- Szasza! Megengeded hogy végig mondjam?- mintha meg se hallotta volna, járkált tovább. Odamentem hozzá, és megállítottam.- Ebben a két hónapban nekem is lettek érzéseim irántad. Nem is kicsik.
- Komolyan?- láttam a szemében hogy valami megcsillan.- megpróbáljuk?
- Megpróbálhatjuk.- mosolyogtam, ő pedig a derekamra tette a kezét, és magához húzott. Az én kezeimet pedig a nyaka köré fontam. (Komolyan. Mintha 18 évesek lennénk úgy viselkedtünk.) Közeledtünk egymáshoz. Megcsókolt. Istenem. Annyira jó volt. Nem volt hosszú de ez így volt a legjobb. Homlokát a homlokomnak támasztotta.
- Leszel a barátnőm?
- Igen!- sikítottam örömömben.
Nagy ujjongást hallottunk a háttérben. Mind a kettem oda fordultunk. A srácok és Des ott ugráltak örömükben. Des nyakában ott lógott a fényképezőgép. Gondolom mindent megörökített.
- Végra eggyütt Szaza.- kiáltotta Micheal
- Úristem.- temettem a fejem Szasza nyakába.
Azthiszem, ez volt életem 2 hónapa.

Itt vagy gyerekek a rész. És ezután már csak az epilógus van. :(
Ésssssssssssssssss. OMÁJGÁD MEGVAN AZ 1K.
ATYA ÚR ISTEN. Sose gondoltam volna. Így a sztori végére csak összejött :,D Nagyon szépen köszönöm.
By: SziLly303 ;) :*

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top