Sziasztok kedves új olvasók, vagy talán régiek. Arra a döntésre jutottam, hogy átírom a részeket, mert elég gyengék. Ha már átírtam, akkor a rész elejére fogok tenni egy pipát. Remélem jobb lesz :) Ui: A főszereplőnek átírtam a nevét: Elizabet, Liza. Az összes résznél átírtam :)

|✔|

  Reggel, ahogy felkeltem rájöttem, hogy már nincs iskola. Végigtáncoltam a házon és hozzá énekeltem. A bátyám, Ákos a zajra kibotorkált a szobából. A szemeit alig birta kinyitni, de így is láttam rajta, hogy mérges.

- Liza, ha nem fejezed be, én esküszöm, hogy leöntelek egy vödör vízzel - mondta, vagyis motyogta kómásan

- Bocsi, csak most jöttem rá, hogy nyári szünet van - mondtam neki, és visszabújtam az ágyba.

Fél tizenegykor ébredtem fel újra. Nagy nehezen kikeltem az ágyból (nem értem valakik hogy tudnak úgy kikelni, hogy nem feküdtek benne legalább fél óráig) és odacsoszogtam a szekrényemhez, és kinyitottam. Lehet, hogy nem kellet volna. Körülbelül a fél szekrényem kiesett és a lábam előtt kötött ki. Jó tudom kicsit ciki, hogy egy lány ilyen rendetlen, de nem tehetek róla, hisz vagy egy bátyám. Nagy nehezen visszaraktam őket a helyére és kiválasztottam egy rövid nacit és egy pólót. Felöltöztem és kimentem a nappaliba. Anya csinálta a reggelit a konyhában, Ákos és apa pedig TV-t néztek. Odamentem anyához és segítettem neki megteríteni.

- Köszi, kicsim.

- Nincs mit. – mondtam neki - Reggeli! - kiáltottam el magam, és mire kettőt pislogtam már mind a két fiú ott ült a helyükön.

Reggeli után anya mondta, hogy segíteni kell neki a kertben gyomlálni.  Annyira utálom, mert a kertünk az utca mellet van, és így mindenki minket néz. Ami amúgy nem zavarna, ha nem mindig eső után mennénk ki. Persze Ákos mindig kihúzza magát a munkából, apával együtt. Az a kifogásuk hogy valamit meg kell javítani. Jó nekik.

- Anya! Ez nem ér. Ők sose dolgoznak, mindig azt mondják, hogy barkácsolni kell valamit, de csak bemennek tévézni - hisztiztem anyának.

- Holda, ne hisztizz! Tudom, hogy mit csinálnak nap, mint nap. Ezért kapták azt a munkát, hogy tévézés közben mosogassanak el. Szerinted melyik a jobb? - kérdezte egész nyugodt hangon.

- Jó tudom. Hol gazoljak? - Kérdeztem anyától.

- A rózsáknál.- nézett rám vigyorogva

- Ajj, de annyira szúrnak - kezdtem megint a hisztit, de ahogy anya rám nézett inkább nekikezdtem. Éppen a rózsa alól húztam ki a gyomokat, amikor meghallottam, hogy motorok közelednek. Ahogy fölkaptam a fejem, hogy megnézzem milyen fajták, beakadt a hajam a rózsába. Arrrgh

- Anya! – visítottam - Segíts. Beakadtam.

- Jaj, kicsim. Miért kell mindig azokat a vackokat nézni? - közbe kiszabadított

- Mi az hogy vackok? A motorok a leggyönyörűbb gépek a világon- mosolyogtam rá.

Pont jókor szabadított ki, mert a tőlünk 20 méterre álló piros lámpánál 4 gyorsasági motor állt. Az egyik motoros akkor nézett oda. A fejével biccentett és elindultak.

- Ááá anya láttad?

- Mit? - nézett rám értetlenül.

- Hogy biccentett nekem.

- Lehet, hogy azért mert azt gondoltad, hogy milyen jó motor, ő pedig gondolatolvasó és megköszönte. – vigyorgott, mint a tejbe tök.

- Jaj, ne már anya - röhögtem el magam.

- Na, inkább a kezed járjon!

Mikor végeztünk bementünk a házba ebédelni. Ákosnak elmeséltem a motoros történetet, de őt csak az érdekelte, hogy milyen fajták voltak.

- Elizabet, most te mosogatsz - szólt ki anya a konyhából.

- Ne már - mentem be közbe a konyhába. Miután végeztem a mosogatással bementem a szobámba, és elkezdtem zenét hallgatni.

Nem tudom ki ismeri a 5 Seconds Of Summer-t, de csak ajánlani tudom. Tagjai: Luke Hemmings, Ashton Irwin, Calum Hood, Micheal Clifford. Nagyon szeretem őket. Miközben halgattam, Ákos bejött a szobába és elkezdett beszélni hozzám. Valami háborús játékot akart megmutatni, de be volt dugva a fülem, ezért semmit sem hallottam. Én ezen jót röhögtem. Végül Ákos ráhagyta, és leült a saját ágyára. Aztán megint elkezdett valamit mondani, csak most hangosabban így már én is hallottam. Teljesen feltekertem a hangerőt és elkezdtem énekelni. Azt viszont tudni kell rólam, hogy piszok rossz vagyok angolból, úgyhogy a kiejtésem sem mondható tökéletesnek. Szóval én csak énekeltem, Ákos meg csak röhögött és beszélt valamit. Én röhögtem és bólogattam. Erre ő még jobban röhögött. Nem értettem, hogy miért, ezért kiszedtem a fülhallgatót. – Mi van?- kérdeztem Ákost - Semmi- röhögött tovább
- Na, mond már el - nyaggattam tovább
- Semmi csak már apával pontoztunk téged, és az angol kiejtésed.
- És mire jutottatok
- Hogy nem vagy normális. Ugye apa?- kiabált ki a nappaliba
- Egyetértek- röhögött ő is.
- Na, kösz szeretlek titeket.
A nap további részében zenét hallgattam és énekeltem. Este lefürödtem és aludtam.