Dazai valamit nagyon lelkesen magyarázott nekem.. biztos fontos lenne de egyszerűen képtelen vagyok rá figyelni. Tudom önző dolog mindig magamra gondolnom de most nem tudok másra. Dazai szavai szóltak a fülemben egyre többször egyre hangosabban egyre megvetőbben... Nem vagyok szörnyeteg.. nem.. nem kéltelenség! Csak ez a hülye képesség tesz azzá ami... Mégis mit jelentsen az hogy valaki olyan fogja megkapni ezt a több ezer éve vándorló vagy inkább bolyongó erőt aki képes lesz megváltoztatni a világot? Én mégis hogyan tudnám?! Egy senki vagyok. Egy emberi lény a sok millió közül. Egy élet aki elveszítette mindenét és mindenkit aki fontos volt az életében... Nincs családom nincs életem nincs már reményem se.. Mégis mit várnak el attól aki már olyat is tett ami bűn mindenki szemében?  Mit várhatnak el tőlem... Miért vagyok áldott?! Miért kell nap nap után elszenvednem ahogy az emberek sokasága becsmérelve végignéz...holott nem tudnak semmit. Megőríjtenek lassan ezek a gondolatok. Nem mennek ki a fejemből és megfojtanak. Könnyeimet visszatartva egyik kezemmel a másokat szorítva ballagtam egy picit lemaradva Dazai mellől aki még mindig rendíthetetlenül magyaráz néha hátrapillantva és mutogatva.

Majd egy kis idő múlva észrevette hogy egy csöppet sem figyelek rá így hát elhallgatott és megállt.

- Minden rendben Sakura? Fura vagy..

- Persze jól vagyok... Csak egy kicsit félek hogy hogy fognak fogadni a munkahelyeden....- tudom hogy szar de ez a kifogás jutott csak eszembe...

- Jó hogy mondod már itt is vagyunk!

- Máris?!?

A szánalmas önsajnáltatásom alatt nem is figyeltem semmire amit mondott pedig biztos hogy az irodásokról papolt... Ez így nagyon nem lesz jó. Nem tudok alkalmazkodni így a környezetemhez ha nem tudok semmit róluk!

- Dazaiiiiiii!!!!!- egy másabb mély tónusú férfi hang hasította élesen végig a levegőt.
Huh? Még valaki aki megakarja ölni ezt a két lábú öngyilkost? Micsoda meglepetés...

- Ááa! Kunikiiiiiida-kuuuun~! Hogy vagy?

Mi ez a kérdés? Nem látja hogy mindjárt felnyersálja a szemével?
Kunikida-san mindjárt felrobban. Szemüveges idősebb férfinak néz ki..harmicas éveibe járhat első ránézésre. Egy kis noteszt szorongat...és épp Dazai fejét püföli vele. A tekintetemmel fel le járva követtem a kis könyvet megpróbálva elolvasni mi szerepel a zöldes borítón. De Dazai jó társ lévén nem törődve a folyamatos csapkodással tért ki majd megragadva kezem vonszolt be magával egészen fel az emeletre. Kopogás nélkül berontott(tunk) a mögöttünk  mérgesen trappoló hangos Kunikida-sannal együtt. Nem is vett észre vajon?
A nagy üveges ajtó huzatot csapva nagy hanggal csapódott be.... most mindenki minket bámul... Idegen szempárok mindenütt. Egy vöröses hajú fiú felnézett az előtte megnyitott számítógépes fájlok közül páran egy egy saját asztalnál ültek és bámultak. Egy fiatal fehér hajú fiú az ijedségében eldobott papírok tömkelegét szedte gyorsan össze a parkettáról. Miután gyorsan végzett a kezében ugyan csak szerte szét álló papírokkal csatlakozott a többi Iroda taghoz és meredten meglepődve mégis gyanakvóan néztek ránk. Pontosabban rám.
Eközben megérkezett a még mindig dühöngő Kunikida-san is aki előtt sikeresen csapta be Dazai az ajtót nem kicsit fejbe találva őt.. vagyis a homlokán lévő piros folt nagyon is erre utalt. Ez a mai nap egyre rosszabb lesz.

-Ez meg ki Dazai?!! Nem meg mondtam hogy ne szedj össze minden jött ment kölyköt?!- szólt egyre dühösebben a szemüveges.

- Talán ellenséges túsz?!- szólt a papírjait szorongatva a fiatal fiú.

Mi??

- Megkínozzam??- egy fekete hajú nő elég bizar pszichopata mosolyra húzta száját és székét nyikorogva kitolva állt fel.

Mii?!

- Az iroda nem olyan ahol túszok lennének.- egy fiatal igencsak korombeli lány lépett elő egy másik fekete hajú picit idősebb lánnyal az oldalán néhány csésze teával.

Mi? Egyre nagyobb lett a hangzavar. Mindenhonnan csak vádaskodások és megemelt hangfekvésű nem éppen kedves hangok voltak hallhatók. Féltem..nem akartam hogy ez legyen. Megint...ugyan az mint akkor... Összeszorítottam szemeimet és pocit összehúztam tagjaimat. Fejemet lehajtva tartottam kezeim ökölbe szorultak...

-  Elég!- egy magabiztos hűvösséget sugárzó hang szólalt meg. Nem ismertem fel elsőre...Dazai? Egy pillanat alatt képes volt így megváltozni? Sötét barna szemeit összehúzta..a kisfiús csalfa fény eltűnt belőlük. Éreztem egy gyilkosi aurát végig suhanni a légtérben. Szóval ez teszi a maffia... Ez lenne az igazi énje a valódi Dazai Osamunak? Szemeimet kinyitva néztem fel rá. Mindenki hallgatott Dazai pedig a régi volt. Rám nézett majd bíztató mosolyt küldött felém.

- Oda nevelt lánya..volt..- szólt a többiekhez egy kicsit hallkabban.

Ekkor mindenki felkapta a fejét és a legutolsó hang is elhallgatott.. ilyen jól ismerték volna Oda-sant? Vagy csak engem sajnálnak? Mert tény és való..sajnálat tükröződött immár a szemekben. Csak egy két tag nézett ugyan úgy semmit nem értően. Ők akkor az újak.

-Ch... Akkor maradhat... Egy darabig.- szólalt fel legelőször Kunikida-san.

- Mi a neved kölyök?

- Sakura.

- Ennyi? Vezeték neved?

- Hát ig...

-Sakunosuke - vágott közbe Dazai a mondandómba.
- Mától pedig az én nevelt lányom!

-Huh?!?!- az irodában mindenkit kb a szívinfarktus kerülgetett. Engem is beleértve..

- Hogy mi van? Dazai?-nem tudom mit kéne ilyenkor mondjak... Nevelt lány.. Sakunosuke? Oda-san neve?

- Mit vagy úgy meglepődve Sakura? Mondtam hogy nálam fogsz lakni. Ideje felelősséget is vállalnom valakiért aki fontos számomra.

- De erről nem volt szó!

- Netán nem örülsz neki?

- Erről sincsen szó! De...- könnyek gyűltek a szemembe... Sakura Sakunosuke.. nem is hangzik olyan rosszul.

- Várjunk csak.. akkor ő most a lányod Dazai-san?

- Igen mondhatjuk így is Atsushi-kun.

A fehér hajú fiú Atsushi...ezt megjegyeztem.

- Akkor örvendek a szerencsének! Sakura igaz? Van képességed?

Megdermedtem egy pillanatra... Elhatároztad magad nem Saku? Megvéded a titkodat.

- Nem tudok róla...- szóltam halkan amit szerencsémre elkönyveltek annak hogy sok volt hirtelen a ma történt változások száma.

Eddig is meg voltam a képességem nélkül. Most is meg leszek nélküle! Egy pici szúró érzést éreztem ekkor a mellkasomba. Odarakva kezem éreztem a szivem heves dobogását majd pár másodperc múlva a visszaát egyenletes dobogást is.. mi volt ez?

- Bocsánat hogy itt megzavarom a nagy ismerkedést de kaptunk egy ügyet a rendőrségtől!- kapta fel fejét a vörös hajú srác.

- Mi a gond Tanizaki?

Mindenki odasereglett az előbb nézett monitor elé ahol fájlok voltak megnyitva. Csak én maradtam hátul tisztességes távolságban. Nem akarok semmibe se belefolyni..

- Robbantottak??- a fekete rövid hajú nő állapította meg először a helyzetet. A gépnél ülő fiú megnyitott egy mappát amiben néhány kép volt látható. Egyesével nyitotta meg őket. Egy robbanás maradványai voltak a képeken. Más szögekből felvéve. Az emlékek hada ismételten megszállt.Megjelentek előttem az akkori kocsi maradványai ami pont olyan volt mint a képen látható összeégett fehér furgoné. A gyomrom dió nagyságúra szűkült és alig kaptam levegőt...

- Nem tudják be azonosítani mi is történhetett... De mi sem megyünk ezzel semmire.. a kamerák felvételeit nem tudjuk elérni.. egy védelmi N.A.X nevű ismeretlen védelmi rendszer miatt. Semmi nyomunk! Pont mikor Ranpo-san szabadságon van...

A N.A.X név hallatán a többiek felé fordultam. Emlékeztem erre a névre még a Természetfeletti ügyosztály egy mappájából. Rengeteg hacker dolgozott rajta hogy megteremtsék és el tudják így adni. Köztük volt Dorina is az én felügyeletem alatt mint kisegítő. Tudok az adatbázisáról mindent. Szóval eladták....

Összeszedtem magam amennyire tudtam és ránéztem a képekre. A robbanás helyszíne ismeretlen volt számomra. De észrevettem valami érdekeset.

-Tanizaki-san ugye?

-Igen de nem kell a san.

-Jó. - kezdtem ráunni hogy mindenki ezt mondja az első megszólítás után..

- Rátudnál légszives közelíteni ide?-a képen lévő autó roncsok egyik kiszakadt maradványára mutattam. Először furcsán néztek rám mindannyian de aztán Tanizaki megtette amit kértem. A roncsot ahogy közelebbről megvizsgáltam már biztos voltam egy valamiben.
Nem egy egyszerű bűnszervezetről van szó..ebbe benne van Ango-sanék keze is...

-Ez egy kisebb méretű robbanóanyag lehet.. - néztem rá a roncs közepén látható égésnyomra.

-A TNT és hasonló fajtájúakat ki lehet zárni azok nem hagynak ilyen nyomot a roncsokon.. valószínű saját gyártású robbanógránitok lehettek több helyen elhelyezve. Itt...itt.. és itt is.. A kamera felvételeket is ez zárolhatta le a N.A.X hibásodása miatt... De...

Mindenki úgy nézett rám mint egy földönkívülire...

- Mi az?

-Honnan tudsz ilyeneket Sakura?-kérdezte újdonsült nevelőm.

- Dazai kérlek.. ugye nem hitted azt hogy eddig egész életemben csak csavarogva jártam Japán utcáit...
Szóval... Ide engedsz Tanizaki?

- Ömm.. persze.-a fiú felállt én meg elfoglaltam a helyét. Dorinával rengeteg időt töltöttem akkoriban. Nem csak apukája akkori halála miatt hanem mert jó csapatot alkottunk és szüksége volt rám. Úgy mint nekem rá. Sok mindent megtanított a hacker dolgokról. Simán fel tudok törni egy kamera biztonsági rendszerét a N.A.X. hibásodott és egy kóddal tudnék csak belépni a rendszerébe. Azonban liberális védelemmel lesz egy kis gondom... Egy kis rendszer ablakot megnyitva kértem engedélyt a bejutáshoz. Számsorok és betűk jelentek meg az egész monitor felületén majd egy panel ugrott fel biztonsági kódot kérve. Egy perces határidő. Elővéve telefonom csatlakoztattam egy Usb kábellel a géphez majd megnyitva rajta egy alkalmazást töltöttem fel a lehetséges kódokat. Fél percem van még mielőtt a rendszer végleg lezárolna és akkor nagyon nagy bajban lenne az Iroda azt meg nem hagyhatom.

A 10 másodperces visszaszámlálás elérkeztekor pittyent egyet a telefonom szinkronba a számítógéppel. Majd a kódkérő panel zölden villant fel. "Helyes belépési kód elfogadva". Megkönnyebbülten fújtam ki a beszorult levegőmet majd egy két kattintással bent is voltam a kamera rendszerbe ami felvette a robbanás előtti események nagy részét.

- Kész! Itt vannak a kamera beállítások! És ha visszapörgetünk egy kicsit akkor megláthatjuk a a gránitok méretét és fajtáját és ezzel még a lehetséges elkövetők listája is szűkülhet....

- Ez ilyesztő Sakura-chan...

-Huh? Tényleg? Bocsánat...

- Mi volt ez az előbb?! Egy ilyen rendszert..he..he...- Tanizaki-san kiakadva nézett hol rám hol a monitorra ahol a kamera beállítások váltogatták egymást.

- Nehogy bocsánatot kérj! Egy zseni vagy! Az elnök biztosan szeretni fog!

- Az elnök?

- Igen én!

Ekkor egy méltóságteljes férfi lépett be az ajtón. Hosszú kimonó félét viselt haja fehér volt és egy katana lógott az oldaláról... Egy kis igazi bevonulós zene még inkább feldobta volna a hangulatot... Végigmértem az úgynevezett elnököt mindene tiszteletteljes volt de egy valamin megakadt a szemem..Hmm.. szép kis papucs.

- Sakura Sakunosuke.- gyorsan terjednek az Irodan belül is az információk mint látom.

- Végignéztem előbbi produkciódat és meg kell kérdeznelek hogy segítenél e
az ügy megoldásában illetve más eseteknél is?

- Ez természetes uram! Megtisztelő lenne.-hajoltam mega főnök előtt.

- Elnök..ezek szerint...?- Kunikida-san és Dazai egyszerre szólaltak fel.

- Igen. Sakura-san felvételt nyert és mától iroda tagként lesz nyilván tartva!

Mi? Kaptam fel meglepetten a fejem még mindig meghajló testtartásomból. Felegyenesedtem és boldogan csillogó szemmel néztem a többiek felé akik egy elismerő mosolyban részesítettek. Még talán Ku nikida-san is elmosolyodott egy fél másodperc elejéig.

Végre kaptam.egy kis reményt az életembe. Lett egy "apám". Egy családom és munkám is. Lehet hogy a szürke hétköznapok teljesen meg fognak változni?

Igen a legnagyobb változtatás ebben a részben jött el. A főszereplő Sakura nevének megváltoztatása. A többszöri elolvasás után így láttam jobbnak minden szempontból. Azért remélem így is tetszik mindenkinek! <3