Suga POV:

Gondolom azt hiszitek, hogy ezek után minden rendbe jött és minden happy.

Oohohooo dehogy.

A java még csak most jött.

Jimin rettenetesen mérges volt magára és csakis saját magát hibáztatta Namjoon rémálmai miatt. Egy szobában voltak, de minden éjjel, mikor a leader felriadt csak annyit mondott Jimin-nek, hogy fáj a karja vagy éppen a bordái és nem tud aludni. Ő pedig hitt neki. Mindig is hitt neki. Miért ne tette volna? Bízott benne és felnézett rá.

Akkor ott volt Jin, aki megnyílt ugyan, de mintha ezek után csak még jobban bezárkózott volna. Most már állandóan a szobájában üldögélt és senkivel sem akart beszélni. Továbbra sem evett és nem csinált semmit. 

Hoseok és Kook viszont jól haladtak. Már egy ideje nem kaptuk rajta a maknae-t, hogy egy sarokban sír és ez jó jel volt. Hoseok pedig minden tőle telhetőt megtett, hogy ne érezze rosszul magát. Eungi tanácsára egyre többet beszélgettek, sok időt töltöttek egymással, megbeszélték a dolgokat és játszottak és hülyültek, mint régen.

Tae most még jobban kezdett Kölökhöz ragaszkodni, ami már szinte betegesnek tűnt. Tudtam, hogy Jin az, aki tudna neki segíteni, mert a balaeset előtt is olyan volt a kapcsolatuk, de jelenleg ő sem volt a helyzet magaslatán és ő is segítségre szorult.

Két napja, hogy Eungi itt járt, de kicsit sűrű az időbeosztása, így ma délutánra vártuk egy újabb banda terápiára. Éppen ideje lenne már, mert Jimin-nel és a dokival teljesen tanácstalanok lettünk. 

Minha és a férje között már minden rendben volt. Jelen voltunk sajnos annál a heves vitájuknál is tegnap...

-Nem Yoongi nem mentek sehova! - kiáltott ránk, mikor Jimin-nel épp el akartunk slisszolni a nappaliból, ahol a pár épp vérre menő harcot vívott egymással.

Kelletlenül fordultam vissza és lassan visszabattyogtunk a kanapéhoz, majd lezuttyantunk rá.

-Ti lesztek a bírák - mondta eszelősen - Szépen megmondjátok neki, hogy nekem van igazam!

-Minha! - Yejun teljesen ki volt akadva - Nekik ehhez semmi közük hagyd már őket elmenni.

-Csak azért mondod ezt, mert félsz, hogy nekem adnak igazat! - bólintott, majd csípőre tette a kezét.

-Minha drágám - sóhajtotta férje a homlokát dörzsölve - Értsd már meg, hogy nem szabad ennyit dolgoznod, mert nem bírod! 

-Mi az, hogy nem bírom?! - háborodott fel - Imádom a munkámat és nem fogom hagyni, hogy eltilts tőle, csak azért, hogy egy otthon ülő, semmirekellő, csak a háztartással és főzéssel meg gyerekneveléssel foglalkozó unalmas hölgyike legyek, aki naphosszat várja a férjét haza, majd mikor az fáradtan hazavánszorog, rögtön letámadja, mert egész nap nem volt kivel beszélnie, holott te másra sem vágysz, csak egy kis nyugalomra! - kiáltotta, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Yejun arcán végigfutott a felismerés hulláma.

-Hát ezért ragaszkodsz mindenáron ehhez a munkához - bólintott - Miért nem mondtad eddig, hogy ez a baj? Szívem én nem akarlak eltiltani a munkádtól, én csak azt akarom, hogy kevesebbet dolgozz, semmi több - lépett hozzá közelebb.

-Na persze, aztán majd azzal jössz nekem, hogy hagyjak fel teljesen a munkámmal! Na azt már nem! Ne is álmodj róla! Ez az életem és szeretem ezt csinálni - kiabált már sírva.

-De nem tiltalak el tőle értsd már meg! - csapta össze a tenyerét - Azt akarom, hogy boldog légy és kevésbé stresszes! Szerinted miért jöttem ide? Szeretlek Minha és nem akarom, hogy összeroskadj a sok munka miatt!

-Nektek párterápiára kéne mennetek - szólalt meg Jimin.

-Vagy fülészetre - fogtam fájó fülem - Szerintem nagyot hallók vagytok.

-Szerintem meg ez tökéletesen illene egy színdarabba - billentette oldalra Hoseok a fejét és úgy nézte őket.

-Ssh - így Kook és ujját a szája elé tette, majd suttogni kezdett, mintha csak moziban lennénk - Most jön a kibéküléses jelenet, ami csókkal végződik.

Mindketten döbbenten néztek ránk. Asszem nem kellett volna megszólalnunk...

-Ti ezt élvezietk? - kérdezte Minha döbbenten - Ti komolyan nem fogjátok fel, hogy...

-Minha - tette Yejun a kezeit a vállára - Menjünk beszéljük meg máshol. Hagyjuk őket ki belőle - fordította az ajtó irányába, majd eltűntek a szobájukban, ahonnan továbbra is lehetett hallani  a hangokat, ahogy veszekednek, majd hirtelen mélységes csend.

Egy percen át senki sem szólalt meg és a szobából sem szűrődött ki semmiféle hang.

-Ez most rossz vagy jó jel? - kérdezte Hoseok ránk nézve.

-Szerintem csak jó lehet - vigyorgott Jimin, majd füttyentett egyet.

-Oké elég ebből - álltam fel és felhúztam Jimin-t is, majd Kook-ot - Nyomás kifelé. Hadd éljék nyugodtan az életüket.

Ez volt tegnap. Másnap reggel a pár teljes harmóniában és egyetértésben jött ki a szobájukból és ették meg a reggelit.

-Fúúj - takarta el a szemeit Hoseok - Legalább ne előttünk - vergődött a széken, amitől elkezdtünk nevetni (mármint csak Kook, Jimin, Tae és én. A többiek le se jöttek... Nekik még sokat kell gyógyulniuk. Mind fizikailag, mind lelkileg.)

-Jaj Hoseok nyugi már - mondtam - Csak egy szőlőt nyomott a szájába ebből ne csinálj olyan nagy ügyet - ráztam a fejem nevetve.

-Akkor sem ér egy csapat szingli srác előtt ilyet csinálni - "sértődött meg" - Akarom mondani hat szingli és egy nem szingli srác előtt.

Kook éppen narancslevet ivott, de annyira meglepődött ezen a kijelentésen, hogy amit ivott felment az orrába és mint egy szökőkútból, úgy tört ki belőle az innivaló.

-Fúúj Dongsaeeng! - ugrott fel a vele szemben ülő Jimin és a pólójára meredt, amire rácseppent a lé - Most mehetek fel átöltözni - durcizott - Ne mondd már, hogy nem tudtál a dokinőről meg Yoongi hyung-ról - rázta a fejét, majd otthagyott minket.

Jin és Nam szerencsére nem voltak jelen, és mivel Hoseok már tudott rólunk így ő öntelten mosolygott és bólogatott. Végre valami, amiről nem utolsóként szerez tudomást...

-Mii?! - kérdezte Tae a fejét kapkodva közöttünk - Én semmiről sem tudok - nézett rám ártatlan őzike szemekkel.

Minha erre felnevetett. Úgy tűnik So-Young mesélt neki egy s mást..

Kissé elpirultam, mert nem tudtam mennyit mondott el neki.

Szerencsére Minha megmentett azzal, hogy megkért, menjünk átöltözni, mert ma a medencében fogunk dolgozni.

Mostanában többször is a vízben tornáztunk, mert ott nem kellett tartanunk magunkat és a vízben könnyebb mozgatni a testünket. 

Viszont meglepett, hogy ma nem külön-külön egyesével akar velünk foglalkozni, hanem Tae, Jimin, Kook és én. Csodálkozva mentem el átöltözni. 

Pár perc alatt pólóban és rövidnadrágban voltam, majd a törülközőmet a vállamra dobva indultam meg a tornaterem mellett lévő mini uszodához. Nem volt benne semmi extra. Tíz méter hosszú, öt méter széles, ahogy beljebb megyünk egyre mélyül, de az elején csak másfél méteres a víz.

Félrehúztam az átlátszó ajtót, majd beléptem a párás helyiségbe. Két egymás mellett lévő oldalt hatalmas ablakokon lehetett kilátni az udvarra. Rögtön utánam megérkezett Jimin és Kook, majd Tae is megjelent végül.

-Hogyhogy most együtt dolgozunk? - kérdezte Jimin értetlenkedve.

-Szerintem ez is része a csapatépítésnek - vontam vállat.

-Lehet - bólintott.

-Medenceeeeee! - futott Tae, de mivel a padló vizes volt elcsúszott, seggre esett, majd sikítva beleszánkázott a vízbe.

Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Kook rögtön odasietett és a hátára vetette magát. Tae dülöngélve próbálta megtartani egyensúlyát, de végül eldőlt és nagyot csobbanva estek a vízbe.

Jimin-nel megtapsoltuk a jelenetet, amjd Minha is megérkezett.

-Úgy látom jó a hangulat - nevetett, majd hozzánk fordult - Előbb hadd foglalkozzak velük jó? Ti maradjatok itt - utasított, majd vigyorogva ment  két vízben játszadozó fiúhoz.

-Miért vigyorog úgy, mint a vadalma? - kérdeztem homlok ráncolva, mire Jimin tanácstalanul megvonta a vállát.

Hirtelen valaki befogta a szemeimet. 

A lélegzetem is elakadt hirtelen. Az nem lehet... Nem... De... Ez nem egy fiú kéz.. Ahhoz ez túl puha és...

Egyszer csak egy nedves és puha valamit éreztem a nyakamon, amitől már biztos voltam benne, hogy ki az.

-So-Young! - pördültem meg hatalmas vigyorral a fejemen, majd mikor az ő arcával találtam szembe magam, rögtön felkaptam és magamhoz öleltem, hogy a lábai a levegőt rúgták.

-Yoongiii a lábad meg a karod! Vigyázz rájuk - csapkodta rémülten a vállam, mire nevetve tettem le és aggódó szemeibe néztem. Rögtön a karomat kezdte fogdosni, hogy ellenőrizze rendben van-e, de én nem hezitáltam, hanem állánál fogva húztam magamhoz egy hosszú és mély csókra invitálva.

Apró sóhaj hagyta el ajkait, ahogy nyelvemmel egyre szenvedélyesebben csókoltam, közben mindkét kezem nyakára helyeztem. Végül levegőért kapkodva váltunk l egymástól és kipirult, mosolygó arcába néztem.

-Úgy örülök, hogy végre itt vagy - döntöttem homlokom az övének.

-Hát még én - sóhajtott - Annyira hiányoztál.

-Hát még te nekem - húztam közelebb magamhoz derekánál fogva.

-Ajj gyerekek menjetek szobára - nyávogott Jimin, mikor újra megcsókoltam barátnőmet.

-Aish Park Jimin, hogy te milyen könnyen tönkre tudod tenni a szép pillanatokat - nevetett So-Young.

-Gyere - fogtam meg nevetve a kezét és kivezettem az uszodából.

-Hé én csak vicceltem! - kiáltott utánunk Jimin - Ne már srácok! Gyertek vissza! Ne hagyjatok itt velük!

-Mit mondtál? - hallottuk Kook vészjósló hangját, majd rögtön utána egy csobbanást és Jimin rémült kiáltását, amit Minha hatalmas nevetése követett.

Kuncogva haladtunk végig a folyosón, majd benyitottam a szobámba és betessékelve őt csuktam be magunk után az ajtót.

Rögtön ajkai után kaptam és a falnak nyomva kezdtünk heves csókcsatába. Ó hogy mennyire hiányzott!

Hajamba túrva húzott közelebb magához, amitől halk kuncogás hagyta el ajkaim.

Ő is elmosolyodott, majd levegőhiányában elváltunk egymástól.

-Hiányoztál - mondtam szemeibe nézve.

-Te is - sóhajtott - El se tudod hinni milyen rossz volt ennyire távol...

-Ne is beszéljünk róla - húztam el a faltól és leültettem magam mellé az ágyamra. Törökülésbe húzta lábait és szembe fordult velem, kezeimet nem engedte el.

-Hogy vagy? - kérdezte - És most őszintén! Minden tudni akarok!

Felsóhajtottam, majd beszámoltam neki az elmúlt napok eseményeiről.

-Ajaj - húzta el a száját - Úgy látom van itt mit csinálni - húzta el a száját szomorúan.

-Majd együtt megoldjuk - húztam magamhoz derekánál fogva és gyengéd csókot leheltem szájára.

Hirtelen valaki kopogott az ajtón, mire kelletlenül váltunk el egymástól.

-Yoongi, So-Young! Itt van Eungi! Gyertek!

-Na akkor kezdődjék... - húztam fel, majd kimentünk az ajtón.

Sziasztok! ^^

Na ez lenne az utolsó előtti rész. Hamarabb kellett volna szólnom bocsi, de itt az ideje lassan, hogy Tae-re is rátaláljon a szerelem és segítsen neki a gyógyulásban ^^ Ezzel már egy kicsit el is árultam belőle, de hát hadd fokozzam már itt az izgalmakat ^^ Persze Suga és So-Young történetének itt nincs vége, nekik is lesz majd szerepük a továbbiakban, csak Tae és a lány nagyobb hangsúlyt kapnak majd :)

Egyelőre még nem tudom mikor rakom ki az utolsó részt, de igyekszem :) 

A könyv következő részéről majd még meglátom hogyan hozok prológust meg ilyenek.

Remélem várjátok ^^

Jó éjszakát!

Member