Sziasztok!

Megérkeztünk az első résszel!

Reméljük tetszeni fog. 😇

➴➵➶✽➷➵➹

Finix Naplója: Első Kriksz-Krakszok

Úgy döntöttem naplót írok.

Amióta túl vagyok az életem legnagyobb krízisén, elmondhatom, hogy élek. Ami nagy dolognak számítana, ha ember lennék és nem tündér. De mivel az angyalok megáldottak a halhatatlanok adományával, ezért nem nagy szám, hogy tündér létemre még nem patkoltam el. Párdon, nem haltam meg. Mert ugyan ki támadna meg egy tündért fényes nappal a szabadban, ha annak van varázsereje? Senki. Ugye?

Csak egy sültbolond tenne ilyet.

Na de, hogy ne térjek el a tárgytól, elmondom nektek, hogy ez az első naplóbejegyzésem. Ezért előfordulhat sok hiba és félreértés tömkelege, ha valaki veszi a fáradtságot és egyszer elolvassa. Most figyelmeztetem az illetőt, kérlek ne kövezz meg a tudatlanságom miatt. Nézd el. Puszi neked!

Általában az emberek az első napló bejegyzésüket kicicomázzák, kipingálják, mintha olyan nagy szám lenne hogy elkezdtek naplót írni. Előre szólok! Nem az. Ha nem haragszotok, én eltérek a tárgytól. Nem fogok csillagokat, holdat és napocskát rajzolni minden oldalra! Nem bánom, ha meghalok, bárki rajzolhat bele, mert akkorra már kurvára mindegy lesz. Ha mégis erre veszi a fejét, arra kérem úgy tegye, hogy ne lássam. Köszike!

Hála istennek a könyv amibe írok, vastag. Szám szerint vagy ezer. Nehezemre esne cipelni mindenhova, ezért úgy döntöttem, hogy életem főbb vonulatait, itt az íróasztalomnál írom meg gyertyafénynél. Mert milyen hangulatos nem? Mint egy író, aki a könyvén dolgozik, nap mint nap verejtéket nem sajnálva, úgy én is minden este előveszem a naplómat és beleírok.

Legalább lesz mivel kitöltenem az üres oldalakat a gondolataimmal. Na meg a kalandjaimmal, mert - ajjaj - abból van bőven...

A legelejétől kezdem. Pontosabban Szárdertől, (falumtól) hiszen itt kezdődött el minden. Most hogy belegondolok, ha ilyen messziről kezdem el, az ezer oldal is kevés lesz. Na, majd meglátjuk, addigra a kezemet lehet amputálni kell a sok írás miatt.

(.......)

Azt hallottam a naplóírást terápiás céllal is alkalmazzák a halandók között. Milyen érdekes eszköz a gyógyulásra. Én hiszek abban, hogy ha kiírjuk magunkból az érzéseket, akkor sokkal könnyebben megbékélünk vele, mintha magunkba folytanánk. Ennek reményében, ugrok neki én is a napló írásnak. Nekem szükségem van most egy lezárásra az életembe, hogy tiszta lappal tudjak kezdeni. Tündér létemre sok újrakezdésre van szükségem az életben, mint egy halandónak ezért örülök neki, ha megőrzi a könyv az események egy egy szeletét.

Majd meglátjuk hosszú távon mennyire lesz sikeres, hogyan tudom szépen, kerek egésszé formálni az életem történéseit.

Nem is húzom az időt és nekiugrok a mesémnek, nehogy a végén meggondoljam magam. Kitartó tündérnek vallom magam, úgyhogy nem fogom félbehagyni az írást. Lehet a történet mesélése közben ötször elátkozom magam, hogy mekkora fába vágtam a fejszémet. De ahogy ismerem magam, nem fogom félbehagyni amit egyszer elkezdtem. Addig írok amíg el nem érkezem a jelen pillanathoz.

Mielőtt elkezdem, magamhoz veszek egy pohár limonádét (amit úgy szeretek) és átfutom ezt a pár sort amit eddig kreáltam. Utána nekiugrok a kalandomnak és leírom a történetem töviről hegyire, őszintén és kendőzetlenül.

Jó olvasást kívánok szeretett személyemhez!

2022. 10.19. (este 20:09)

Finix Blumen. (F. B.)

Utóirat: Higgyétek el, lesznek megdöbbentő pillanatok és olyanok is amikor fogni fogjátok a fejeteket a sok hülyeségem miatt. De ne aggódjatok, az csak egy múló állapot lesz. Mára már sokkal felelősségteljesebb vagyok, mint egy mai tinédzser.