Megbeszélések

Wardit Aventurin a szobája ablaka előtt állt és elmélyülten gondolkozott. Hosszú szakállát megállás nélkül fésülte az ujjaival, teljesen elmerülve a saját emlékeiben.

A távolban a Hold magas sziluettje jelent meg az éjszaka égboltján. A hőmérséglet jócskán csökkent, ezt a király megérezte a nyitott ablak mellett. Az előbb tárta ki, hogy friss levegőhöz jusson és segítsen neki rendezni a gondolatait. Amint ott állt némán és tűrte, hogy a hideg levegő átjárja a testét, megrezegtette a szárnyait, arra gondolt, hogy milyen sok vacsorán vett részt és még sosem történt az, mint most. Tudta, hogy a két fia nem jön ki jól, de nem hitte, hogy ennyire ellenségesen viselkednek egymással. Nem testvéri civakodásról volt szó Cirkon és Kalcit között. Valami mélyebb és erősebbről. Rosszindulat sugárzott belőlük a másik írányába. Egyszerűen nem tudta megérteni miért, mikor gyerekként rajongtak egymásért és mindig együtt játszottak. Benne voltak minden csínytevésben és mindig arról álmodoztak, hogyha születik még egy testvérük, akkor neki mennyi mindent megmutatnak.

Wardit nem hitte akkor és most sem, hogy a családba érkezik még egy tündér gyerek. Ennek oka a racionális gondolkodás és a felesége hiánya szülte, ami még mindig fájdalmas seb volt a szívén. Bármikor gondolt a feleségére, elfogta a gyász, ami azt érzetette vele, hogy nem volt jó férj, családfő és apa egyben.

Csak emiatt mehetett el? Nem? - gondolta.

Wardit ahogy nézte az égen elterülő hatalmas Holdat, az jutott eszébe, hogy nem is baj, hogy a dolgok így alakultak. Hitt abban, hogy minden okkal történik és az, hogy egyedül van, csak a sors közbeavatkozásának a következménye.

Hirtelen egy emlékkép tört felszínre elméjéből.

Régen a felesége ragaszkodott hozzá, hogy az északra néző torony legyen az övék. Wardit nem állt ellen, sőt akkoriban örült az ötletnek.

Igaz, a kastély összes királya mindig a keleti toronyban lakott, de a felesége ragaszkodott az esküvőjük után a cseréhez. Wardit nem bánta, ha változtatnak a helyzeten. A mai napig nem.

Nem árt néha, egy kis változatosság? Nem? - gondolta magában. - Nem ámítás, ha azt mondom megszerettem a szobámat és nem akarok visszaköltözni a keleti toronyba. Nekem jó itt, semmi kivetnivalót nem találok benne. - gondolta

Igaz, minden nemes tündérnek volt egy tornya, ahol megszállt. Egy uralkodó család akkor számított gazdagnak, ha sok tornya volt a kastélynak, amiben laktak. Ha született egy nemes tündér, akkor a tiszteletére új tornyot építettek, ami a születése óta csakis az övé lehetett. Ha férfitündérről volt szó, gyakran megesett, hogy az újdonsült feleségét elköltöztették a férje tornyába és ott élték tovább az életüket. Ez amolyan hagyománynak minősült a tündérek körében.

Ezzel semmi gond nem volt, egészen addig, amíg a torony egyben marad. Ugyebár sok harc és csata következtében rengeteg ledőlt és a helyükre ujabbakat kellett építeni. Wardit mindig arra törekedett, hogy ne dőljön le egy toronya se.

Hála az angyaloknak, uralkodása nagy részében csak egyszer döntöttek le tornyot, ami Kalcit bosszújának tudható be. Szegény Cirkoné, a romokkal volt egyenlő. Ez akkoriban több szempontból is veszélyes volt. Ha Kalcit akkor robbantja fel, amikor egy ember, vagy tündér az épületben tartózkodik, akkor komoly baleset történhetett volna. Szerencsére, mindennemű halálesetet megúsztak és csak egy tornyot kellett visszaépíteni.

Hála az angyaloknak, hogy Cirkon tornya pont oldalra dőlt, rá a labirintus jobb oldalára. És tessék visszaérkeztem az eredeti gondolatmenetemhez! A gyerekeimhez, akik úgy viselkednek, mint két agy nélküli droid. - Valami megoldást kell találnom, ami szétválaszthatja őket. Ha itt marad mindkettő a kastélyban, akkor semmi nem változik. De ha az egyiket elküldöm, akkor...

Erőteljes kopogás zavarta meg Wardit gondolatait. Az ajtó résnyire kinyílt és egy szolgáló dukta be a fejét a résen.

- Királyom! - hajolt meg - Elvezettem ide Moldavit Urat, szeretné ha bejönne?

- Milyen kérdés az, hogy szeretné ha bejönne? Persze, hogy bemegyek, azért jöttem. - kapott az alkalmon, hogy beleszóljon Moldavit Úr.

- Látom fiam neked nem tanították meg az iskolában, hogyan kell helyesen megfogalmazni egy mondatot! És úgy látom a jómodor is híján van - nézett végig a piszkos ruházatán a király - Arra kérlek most távozz és gondolkodj el azon, amit mondtam.

A szolgáló zavartan nézett a királyra. Nem értette mi a problémája a megfogalmazásával, de nem volt sok ideje ezen mélázni. Mögötte Moldavit Úr állt türelmetlenül és mikor látta, hogy a szolgáló lecövekel a küszöbön, mérgesen félrelökte és beviharzott a király szobájába.

A szoba közepéig ment, majd megfordult és az emberre nézett.

- Elmehetsz! - szólt parancsolóan. - És öltözz át a miheztartás végett.

A szolgáló megilletődve nézte a haragos tündért.

- Mire vársz? Menj már! - hesegette el a kezével Moldavit úr a szolgálót.

Az ember ekkor vette az adást és szégyenlősen hátralépett, behúzva maga előtt az ajtót.

- Ezek a szolgálók csak a bajt hozzák a fejünkre. - mondta - Nem csodálkoznék, ha a birtokomat is egy pernahajder gyújtotta fel. - lépett a fotelhez és kényelmesen leült.

- Nem hinném, hogy ember volt. Mert...

- Ki más lehetne Wardit? Hát nem látod mi folyik a Birodalomban? Az emberek kezdenek lázadni a szolgasorsok ellen, bármit is jelentsen. A tündéreknek nap ,mint nap meg kell fékezniük őket és sokszor ez vérontásba torkollik. Hazudnak azok, akik azt állítják, hogy békesség van a Birodalomban. Az okosak átlátnak a szitán és tudják, hogy ennek koránt sincs vége.

Wardit elgondolkodva fordult el az ablaktól és tekintetét Moldavitra szegezte. A barátja halvány narancssárga szeme szinte világított a szoba fényében. Most a kedvenc karosszékében ült és türelmetlenül hajolt előre az alkoholos üvegért, amiben a legerősebb szesz volt, amit csak elő tudtak állítani a tündérek számára.

Wardit tudja, hogy a barátja nagyon szereti az alkoholt, ami miatt sokszor került kalamajkába.

- Nem kéne annyit innod! - mondta neki.

- Semmi közöd ahhoz, hogy mennyit iszok, sőt ha úgy tetszik kinyalhatod a seggem! - dőlt hátra elégedetten Moldavit és, mint egy trófea úgy tartotta a magasba a poharát, majd nagyot kornyolt az édes nedűből.

Wardit csak neki engedte meg, hogy úgy beszéljen vele, mintha a legjobb haverja lenni, mellőzve az etikett, és az illem összes formáját. Meg sem rezzent az alpári kijelentéstől, inkább érdeklődve hallgatta tovább az érdekes gondolatmenetet.

- Fontos dolog miatt vagyok itt Wardit! De előbb arra kérlek ülj le velem szembe.

- Most inkább nem ülök le. - mondta a király, erőteljes hangsúllyal.

- Jó, jó, jó... értem. - szabadkozott Moldavit.

A király egy nagy sóhajt hallatott és odalépett az tálalószekrény elé. Meggondolta magát az ital fogyasztással kapcsolatban és kelletlenül vette ki találomra az első üveget. Úgy érezte, hogy most szüksége van egy szív erősítőre, a beszélgetés előtt. Úgyhogy hamar döntésre jutott az üggyel kapcsolatban. A lelkiismerete, mint egy vészvillogó megszólalt a fejében és ezt sugallta:

Túlzásba viszed az alkoholfogyasztást. Ne igyál, inkább figyelj!

Wardit kelletlenül nyomta el magában a hangot és egy határozott mozdulattal kinyitotta a szekrényt és a legelső üveget felbontva öntött magának a pohárba.

Moldavit Úr így szólt:

- Cirkon miatt jöttem.

Ajjaj! Mégis le kell ülnöm! Hosszú beszélgetésnek nézünk elébe! - gondolta meg magát Wardit, majd odasétált a másik fotelhez és leült rá.

- Mondjad! - mondta, amikor kényelmesen elhelyezkedett. Szárnyát óvatosan a fotel háttámlájának vetette és várakozóan Moldavit szemébe nézett.

Az ablak még mindig tárva volt és a szél most szabadon áramolhatott be a szobába, szerecsendió és szegfűszeg illatát sodorva.

Moldavit lesütötte a szemét és egy nagy levegővétel után felnézett Warditra. Fekete göndör haját a szellő hátra fújta, megmutatva hegyes fülének ívelt alakját. Jó esetben Moldavit úr általában összefogta a sötét fürtjeit, de most szabadon hagyta.

Ebben a pozícióban egész józannak tűnt. Egy olyan nemes tündérnek aki egy fontos meglátását szeretne közölni, csak nem tudja, hogyan kezdjen bele. Az arcán megjelent pár ránc.

Ráncolva húzta össze két szemöldökét és úgy tűnt döntésre jutott.

Wardit megérezte a bizonytalanság hullámát, ami felé áramlott és nem tudta mire vélni a barátja hezitálását. Mit akar mondani? Miért ennyire bizonytalan?

Éppen meg akart szólalni, mikor Moldavit belekezdett.

- Mint mondtam Cirkonról lenne szó! - bökte ki. - Van egy ötletem, hogyan kezeljük a forrófejűségét!

- Remélem nem csinált semmi rosszat a fiú a vacsorán kívül! - kontrázott, majd kis idő után hozzátette - Most belegondolva Cirkon forrófejűségét nem lesz egyszerű átalakítani. De azt hiszem sejtem mire gondolsz! Mondjad!

- Wardit! - kezdte el mondókáját Moldavit. - Nem akarok beleszólni a nevelési elvedbe de Cirkon nagyon szemtelen lett. Nem tudom ennek mi az oka, de én ismerem őt pici gyerekkora óta. Régebben nem volt ilyen. Akkor láttam gyökeres változás mikor...

- Mikor az anyja elhagyta... - fejezte be a mondatot Wardit.

- Pontosan. Elhiszem, hogy nehéz neki feldolgozni az anyja elvesztését, de rengeteg ideje lesz meg gyászolni. Tudod mit látok Wardit?

- Mit?

- Egy megtört fiút, aki szeretné palástolni az érzésit a külvilág elől, s, hogy szívét védje ellenségesen viselkedik mindenkivel, akit közel érez magához.

- De mégis miért tenné ezt?

- Mert egy hozzá közel álló személy elhagyta, hatalmas űrt okozva benne. De attól még neki nem kellene így viselkednie. Nagyon nem. Tündérek vagyunk. Nem viselkedhetünk forrófejűen, mert annak nem várt kövekezményei lesznek. Itt most Cirkon viselkedésén van a hangsúly. Már rengetegszer figyelmeztettem őt, hogy kontrollálja a heves vérmérsékletét, de mindhiába.

- Nem lehet, hogy rosszul közeledtél felé?

- Ugyan már. Tudod jól, hogy engem utál, ismert okok miatt. Te pedig, mint észreveszem nem igazán tudod kezelni Cirkon viselkedését.

Wardit bólintva jelezte, hogy Moldvitnak igaza van. Valóban nem tudta kezelni Cirkont, amiért magát okolta. Ha még itt lenne a felesége, akkor nem kellene azon gondolkoznia hol rontotta el.

A mai vacsora volt Cirkon viselkedésének csúcspontja.

Wardit Aventurin türelmes tündérnek gondolta magát, de a ma este nem sok híja volt, hogy megüsse a fiát, az engedetlensége miatt.

De mi változott volna? Valószínüleg semmi, minden ment volna tovább, mint eddig.

- Ne értsd félre, de csak Cirkonnal van probléma. Kalcit sokkal simulékonyabb és kezelhetőbb. - mondta Moldavit. - Ráadásul ő a koronaherceg. Ha odakerül a sor, ő fog követni a trónon.

Warditnak keserű szájíze lett ennek hallatán. Nem akart arra gondolni mi lesz, ha ő már nem fog élni... még nem...

- Kalcit az anyjára ütött. Sokkal gyengébb jellem, mint Cirkon. - mondta.

- Nem feltétlenül. Kalcit lehet, hogy az elméleti részekben jó, aminek nagy hasznát fogja venni, ha stratégiát kell kidolgoznia, de akkor sincs meg benne az, ami testvérében. A vakmerőség és a bátorság, amivel szembe száll a gonoszabb erőkkel.

Wardit elgondolkozva hallgatta a barátját és némaságával biztatta, hogy folytassa.

- Cirkonban is megvan az intelligencia, amivel kiismeri mások gondolatait. Annyi a bökkenő, hogy Cirkon maszkulinabb energiákkal rendelkezik és egy őstehetség a harcban, de ugyanakkor a forrófejűségével veszélybe sodorja saját magát és másokat. Ha nem tanulja meg kontrollálni a viselkedését, akkor a későbbiekben sok problémával fog szembenézni.

- A te fiad is néha forrófejű. - mondta Wardit.

- Karneol nem forrófejű, pusztán sürün hoz meggondolatlan döntéseket, amik miatt sokszor kerül kalamajkába. De mindig kimászik a gödörből, ahová bele lökik.

Wardit mélyet sóhajtott és így szólt:

- Irigylem a fiad képességét. Nagyon is. Néha úgy érzem, mintha egy megáldott tündér lenne köztünk, akit titokban kell tartani, mert sokan féltékenyek lennének, ha megtudnák mi Karneol tehetsége.

- Kösz a bókot, Karneol nevében is. De ne legyél irigy Wardit. A te fiaid is különlegesek. Csak máshogy. Kicsit formálni kell őket és olyan felnötett faraghatsz belőlük, amilyet csak szeretnél.

- Inkább Kalcitra kéne koncentrálnom. Ő fog követni a trónon.

- Nem csak Kalcitra. Cirkon ugyanolyan fontos. Be kell törni és ki kell békíteni a testvérével és akkor nagyszerű vezető válhat belőle. Kérdem én, hány éves Cirkon? - kérdezte Moldavit.

Wardi egy pillanatra elgondolkodott a kérdésen, majd így szólt:

- A Bika teliholdkor született, az év ötödik hónapjában. Közel 50 éves.

- Uhh, akkor még fiatal tündér. Van még esélyed. Még szerencse, hogy halhatatlanok vagyunk! - mosolygott Moldavit és kiürítette a maradék folyadékot a pohár aljáról.

- Attól függ, hogy nézzük! - emelte fel a mutatóujját - Meg is halhatunk, ha megölnek minket.

- Azért vagyunk a Földön, hogy megakadályozzuk, hogy megöljenek minket. Ha pedig a tündérrel megesik, akkor csak magára vethet figyelmetlensége miatt. De ne térjünk le az útról. Cirkonról kell beszélnünk. Van egy ötletem, hogyan törjük le a szarvát.

- Hogyan? - kérdezte kíváncsian Wardit.

- Jövő héten elküldjük a Vaskova Monostorba. Ott majd megtanulja, hogyan fékezze a lepcses nyelvét. Az ott élők nem nézik jó szemmel, ha pimaszok a tanoncok. Hidd el, jót fog tenni Cirkonnak a képző. A végén lehet, hogy egy teljesen új herceget kapunk vissza. - vigyorgott Moldavit.

- Nem biztos, hogy ez jó megoldás. Alig lehet hallani valamit a Vaskova Monostorról. Ki tudja, hogy milyen alakok vannak ott. - mondta a király.

- Tündérek. Kik mások? Jó, lehet van egy kettő ember, de ez egy kiképző, ahol igazi harcosokat faragnak az emberekből és tündérekből. - bizonygatta Moldavit.

Wardit elgondolkodva nézte a parketta barázdáit a lába előtt.

Az ablak még mindig nyitva volt és a szoba hőmérséklete jócskán csökkent. Lehet, hogy nyár volt, de az éjszakák hűvösebbek voltak a nappaloknál. Wardit felemelte a kezét és egy intéssel becsukta az ablakot, le sem véve a tekintetét a padlóról.

Annó az építő mesterek jó munkát végeztek. - gondolta. - Minden vonal egyenes volt és párhuzamosan futott a faltól az ajtóig. Az idő előrehaladtával a fa nem kopott meg és valószínűleg erre jó ideig nem lesz példa.

A király nagy sóhaj kíséretében elfordította a tekintetét a padlóról és a pohárban lévő utolsó korty nedűt egyhúzásra felröppintette.

Majd mély lélegzetet vett és tudván, hogy a barátja várja a válaszát, így szólt:

- A Vaskova Monostor a Birodalom északi csücskében van és nagyon nehéz megközelíteni. Egy egész napnyi repülés az odaút, nem hinném, hogy Cirkon szívesen indul útnak. - tette le a poharat az asztalra. - Valószínűleg kézzel lábbal hadakozni fog és nagyon nehéz lesz rávenni, hogy menjen.

- Nem kell megkérdezni, ő mit akar. Elküldjük és kész. Majd ott tanul jó modort.

- Moldavit. Te nem ismered a fiamat. Rettentően makacs és négy pegazussal sem lehete elvitetni a Monostorba, ha ő nem akar. De önszántából úgyse fog elmenni.

- Nem kell, hogy ébren legyen, mikor útnak indul. - somolygott a bajsza alatt Moldavit Úr.

- Fejtsd ki kérlek! - tért a tárgyra.

- Van nagyon sok altató Birodalomszerte, ami hatásos. Egy kicsi az italába és úgy fog aludni, mint egy mormota. Észre sem veszi, hogy elvitetik a Vaskovába, mert nem ébred fel álmából. Még a kísérők lábát is meg kíméljük a komolyabb lebénulástól.

- Légy velem őszinte Moldavit. - dőlt hátra a fotelben a király, feltöltve az erőteljesebb modorát - Mi értelme lenne elvinni Cirkont a Vaskova Monostorba? És ne - mutatta a mutatóujját - ne mondd azt, hogy tanuljon jó modort, mert ez nem releváns érv ebből a szempontból. A tiszteletet meg lehet bárhol tanulni, de leginkább egy szigorú szülő az, akinél a gyermek elsajátítja. Mivel Cirkon már nem gyerek és most kezd felnőtté válni, ezért jogosan kérdezem. Mi értelme elvinni a Vaskovába?

- Rém egyszerű a válasz a kérdésedre. - dőlt ő is hátra a fotelben és a lábát kényelmesen kinyújtotta a kis asztal alatt.

Moldavit, hogy fokozza a hatást, várt pár pillanatot, majd mikor látta a király arcán a türelmetlenséget belevágott:

- Cirkonnak férfivá kell érnie és ezt a Vaskova Monostorban tudjuk elérni.

- Tessék? - rökönyödött meg a király. - Mit mondtál? - dőlt előre a fotelben.

- Jól hallottad. Cirkon most egy arrogáns fiú, aki nem tud magával mit kezdeni, ezért felveszi az idegesitő modorát ezzel elérve, hogy mindenki rá figyeljen. Hogy ennek véget vessünk, bele kell dobni a mélyvízbe és ráhagyni mennyire tud felszínen maradni.

- Nem értem.

- A fiú és a férfi között óriási különbség van. - kezdett bele a magyarázásba Moldavit - Nem is gondolnád mennyi. Te igazi vezetőt akarsz, aki ott van mikor szükség van rá és mindenben segít, ha harcra kerül a sor. Továbbá nagyon intelligens egyént, aki mindig kiszimatolja az ellenség szándékát. Gondolj bele. Egy fiú az első adandó alkalommal, ha probléma van fülét farkát behúzva menekül. Ehelyett a férfi legyen az harc vagy bármi más, beleáll dolgokba vagy eseményekbe, akár személyekbe és kiáll önmaga és másokért, ha a becsülete úgy kívánja. Sokkal jobban jársz egy tapasztalt férfi tündérrel, mint egy arrogáns kisfiúval.

Wardit elgondolkodva nézte barátja arcát. A merengés közepette észre sem vette, hogy kezével megmarkolta térd csontját és most apró fájdalom nyilallt az említett testrészbe. Egy kicsit engedett a szorításán és mindeközben az elméjében górcső alá vette a halottakat.

Cirkon valóban kisfiúsan viselkedik, nem pedig érett felnőttként? Annyi mindent észreveszek a hétköznapokban, de pont ez nem tűnt fel? - gondolta magában.

- Nem kell most eldöntened! - szólt Moldavit. - Ez csak az én javaslatom, ami megoldást kínál Cirkon viselkedésére.

- Nem, egyáltalán... - kapott a fejéhez Wardit. Majd a szemét szorosan összehúzta és az orrát elkezdte körbe körbe mozgatni. - Sajnálom, de elkezdte valami csavarni az orromat és... - szabadkozott.

- Nem, nem kell megmagyarázni. Értem, de tudd semmi gond nincs azzal, ha tüsszentesz egyet.

- Nem királyhoz méltó viselet. - nevette el magát Wardit

- És? Minden tündér és ember tüsszent Birodalomszerte, csak eltitkolják egymás elől.

- Jajj! - mondta megadóan a király. - Nagyon elfáradtam a mai nap, ha képes vagyok a te vicceiden mosolyogni. De be kell fejeznünk a témát, amit elkezdtünk.

- Állok elébe! Na? Mit szólsz az ötletemhez? - kérdezte kíváncsian Moldavit.

A király egy ideig mozdulatlanul ült, majd egy határozott mozdulattal kiegyenesedett a fotelban és zöld színű szemeit a barátjára emelte.

A pillanatnyi jókedv elillant és helyét átvette a komoly mozdulatlanság. Már nem két barát ült egymással szemben, hanem két vezető, akik egy fontos döntést hoznak meg. A döntés pedig Cirkon jövője volt, amit nem lehetett máshoz viszonyítani.

Moldavit nem sejthette mit fog mondani a királya, de reménykedett abban, hogy jól dönt.

Jó ötlet volt elmondani a javaslatomat Cirkonnal kapcsolatban? - gondolta.

Wardit fején nem volt korona, amit valószínűleg akkor vehetett le, amikor belépett a szobába. Ahogy körülnézett a szobában észrevette, hogy a korona az ágyon van.

- Crikon Aventurin a fiam. - szólt a király - Úgy szeretem, mint apa a fiát. Nem jobban, mint a másik gyermekemet. De be kell látnom, hogy a viselkedése az elmúlt időben rossz irányt vett. Mint látod minden figyelmeztetés ellenére ugyanúgy folytatja, nem számolva a következményekkel. Ez a viselkedés nem férfihoz méltó. Terveim közé tartozik, hogy a fiamnak végre benőjön a feje lágya és érett, észes vezetővé váljon. Kalcitnak szüksége lesz egy bizalmasra, ha a trónra kerül, amit csak a testvére tud megadni neki. Az ötleted, hogy vigyük el Cirkont a Vaskovába beválhat, de most nem kívánok erről dönteni. Holnap, górcső alá veszem a javaslatodat és azonnal üzenek, ha döntöttem.

Moldavit elégedetten állt fel a fotelből és hajolt meg a király előtt.

- Köszönöm, hogy meghallgattad az ötletemet és várom mielőbbi válaszodat.

Wardit aprót bólintott és ő is felállt a fotelből. Kezével az ajtó felé intett, amolyan néma elbocsátást üzenve.

Moldavit hamar vette az adást és komótosan az ajtóhoz sétált. A küszöbről visszanézett és így szólt:

- Egy utolsó kérdés és megyek. Finixel mi a terved?

A király egy nagyot sóhajtott és így szólt:

- Azt tudom, hogy egy időre magam mellett tartom. Viszont, hogy a továbbiakban, hogyan alakul, nem döntöttem még el. Az tudom, hogy a fiadat Finix mellé állítom őrnek.

- A fiamat akarod a foglyod mellé állítani? - méltatlankodott Moldavit.

- Pontosan. Én vagyok a Fekete erdő királya és a döntésem parancs. - szólt eréjesen az értetlenkedés hallatán Wardit - Karneol zokszó nélkül Finix mellé áll, mint testőr és senkinek nem fog bántódása esni.

- Ne fenyegetőzz Wardit! Korántsem ülsz magas lovon, ha azt hiszed, hogy parancsolgathatsz a fiamnak. Attól, hogy király vagy, nem azt jelenti, hogy ugráltathatsz bárkit. Nem engedem, hogy Karneolt Finix mellé állítsd.

- De pontosan ez lesz. Valamit, valamiért nemes Moldavit Úr. - vitt egy csipetnyi gúnyt a hangjába a király - Nem te kértél tőlem egy szívességet? Hogy itt lakhass amíg megtalálják a gyújtogatót. De, mint látod, a tettes nem mostanában kerül elő, ezért még jó sokáig fogtok a kastélyomban lakni. Amivel nincs semmi bajom, pusztán elvárom a lojalitást velem szemben. Értetted?

- Hogyne! - mormogta a foga között Moldavit Úr. - Hogyne! - vágta rá bosszusan, majd hirtelen felindulásból kilépett a huzatos folyosóra, bevágva az ajtót maga mögött.

Wardit magabiztosan állt, továbbra is a fotel és a kis asztal között. Lelkileg nem érintette meg a barátja kirohanása, sőt, inkább megerősítette a döntésében.

Ha így, akkor így! - gondolta magában.

Wardit a mahagóni íróasztalhoz sétált, ami az ággyal szemben foglalt helyet és leült a székre.

Az íróasztal nem volt zsúfoltságig tele, pusztán néhány írólap, lúdtoll és tintatartó volt rajta. Meg persze a Fekete erdő pecsétje, amit fontos dokumentumok hitelesítéséhez szokott használni.

A Fekete erdő királyának egy terebélyes fa és rajta ülő holló volt a címere. Ha a levélen ez az embléma szerepelt, akkor mindenki tudta, hogy az üzenet a királytól származik. De nem csak a levélen, hanem az összes szolgáló és tündér ruháján szerpelet a címer, aki itt élt a Fekete erdő kastélyában.

Wardit a legfelső papírért nyúlt és maga elé helyezte. Elvette az egyik lúdtollat és a tintatartót közelebb csúsztatta a papírlaphoz. Csak a kényelem miatt tette, mert tudta, hogy most egy hosszú levelet fog írni, amihez sok tinta szükséges.

A szék megnyikordult alatta, ahogy elhelyezkedett az íráshoz. Nagy levegőt vett és belekezdett a fogalmazásba: 

Címzett: Berton Ramzan a Vaskova Monostor Igazgatója

Feladó: Wardit Aventurin a Fekete erdő királya

Tisztelt Berton Ramzan!

Én, mint a Fekete erdő királya, holnaptól igényt tartok egy férőhelyre, a gyermekem Cirkon Aventurin nevében. Jövő héten elküldöm önhöz a fiamat, egy fél évre.

Döntésemet azzal indoklom meg, hogy Cirkon (a fiam) az elmúlt időben jócskán megváltozott és olyan viselkedést produkál, ami számomra elfogadhatatlan. Többszöri figyelmeztetés ellenére folytatja a szokását, így végső elkeseredésemben továbbítom Önökhöz. Bízom abban, hogy a Vaskova Monostor átformálja rossz magatartását és a fél évben eltöltött időben megtanul tisztelettel bánni a feljebbvalójával és az idősekkel szemben.

Külön kérem Öntől, hogy a legszigorúbb oktatót helyezzék Cirkon mellé, aki zokszó nélkül bünteti meg a fiamat, ha szabszályszegést követ el. A büntetés súlyosságát magára bízom. Ítéljen igazságosan. Ahogy előre látom, sok korholást kell majd meghoznia.

Úgy értesültem, hogy a Vaskova monostorban egyenlőség van, tehát a tündérek és az emberek között nem tesznek különbséget. Ez nagyon érdekes szemléletmód, amit érdekesnek tartok.

Szeretném figyelmeztetni Önöket, hogy Cirkon Aventurin nagyon makacs tündér, akit majd be kell törni, bár ezt úgy is tapasztalni fogják, ha megérkezik.

Cirkon kezdetben több ellenszegést fog produkálni, mint bárki más, ezért sok türelmet és figyelmet kérek az oktatóktól, előre is bocsánatot kérve a fiam viselkedése miatt.

Gyermekem nyugodtan részt vehet minden szellemi és fizikai feladatban, amit csak a Monostor kínálni tud.

Remélem 10 év után benő a feje lágya és egy tisztességes, felelősségteljes, tündért kapok vissza.

Várom mielőbbi válaszát:

Wardit Aventurin

A Fekete erdő királya

ꔛꔛ𖤓ꔛꔛ

Mikor befejezte, összehajtotta a papírt és beletette egy borítékba. Majd rányomta a királyi pecsétet és elküldte a kedvenc postasasával.

ꔛꔛ𖤓ꔛꔛ

Harmadnap a király az íróasztalán egy díszes borítékot talált, amiben egy levél lapult. A feladó a Vaskova Monostor Igazgatója volt.

Feladó: Berton Ramzan a Vaskova Monostor Igazgatója

Címzett: Wardit Aventurin a Fekete erdő királya

Tisztelt Wardit Aventurin!

Örömmel halljuk, hogy minket választott a fia meg nevelésében.

A Monostor mindent megtesz, hogy rendes, tisztelettudó egyént faragjunk (fiából) és a diákokból. Büszkék vagyunk a Vaskova hírnevére és nemzedékről, nemzedékre azon vagyunk, hogy intelligens, tettrekész egyén válhasson mindenkiből, aki csak a kezeink közé kerül.

Királyom jól értesült azzal kapcsolatban, hogy itt mindenki egyenlő.

Szívesen látunk mindenkit, legyen az ember, vagy tündér.

Amint Cirkon megérkezik falaink közé, megkezdődik a kiképzése, figyelembe véve a kérését. Nem lesz hátrányos megkülönböztetés, sem ok nélküli büntetés. Ha a fia szabályt szeg, akkor magam fogom kiszabni rá a megfelelő büntetést, amit kötelessége lesz elszenvedni.

Addig is mielőbb várjuk fia, Cirkon Aventurin megérkezését a Vaskova Monostorba.

Tisztelettel:

Berton Ramzan

A Vaskova Monostor Igazgatója

➴➵➶✽➷➵➹

Sziasztok! 💫

Újra itt vagyunk egy kisebb szösszenettel. 🥰 Reméljük jól teltek az ünnepek, volt időtök a feltöltődésre és pihenésre. Amint tudjátok, mi nem állunk meg és máris készülünk a 10. Fejezettel, ami rövidebb lesz, mint az előző részek. 🤗😲

A régi olvasóinkat üdvözöljük, az újakat pedig köszöntjük az Életlelkek birodalmában. 🤫

Ha tetszett, kérlek jelezétek, addig is szép boldog Új Évet kívánunk! 🎉✨

Üdv: P és D. 😘