Az Aranymosás honlapján szoktak időről időre százszavas, írós játékokat játszani. Ennél talán olyasmi volt a feladat, hogy egy rövid jelenetben kellett bemutatni különböző korú karaktereket. Izgalmas feladat volt, és elég gyatra lett a megoldásom, de valahol el kell kezdeni. Ez volt életem első valódi százszavasa, aminél tényleg számolgatnom kellett, és a választott jelenetem valószínűleg alapból túl összetett volt egy ekkora terjedelemhez. Ezt sikerült kihoznom belőle. Jó olvasást!

– Elnézést! – kiabálok a kopaszra borotvált tarkóhoz. – Huzat van!

A mellette ülő nő felém fordul, és a fülére mutat. Szóval nem is hall. Hab a tortán. De majd én megoldom! Nyögve felállok, és behúzom a busz ablakát.

A férfi úgy fél perc múlva megint kinyitja.

– Hát tessék megmondani, látott már ilyet? – kérdezem a kopasz szomszédjától, de már ő sem méltat figyelemre.

Megint becsukom. Megint kinyitja.

Mikor látom, hogy jelez, én is leszállok, pedig nem itt van dolgom. Nem enged előre, de elé tolakszom, és áthúzom a dinnyékkel megpakolt banyatankot a lábán. Ez a mai fiatalság, csak tanul egyszer a leckéből...