Prológus

-Phoebe! Valamit muszály elmondanunk!-hallottam szüleim hangjàt.
-Igen?-kérdeztem flegmàn.
-Ülj le kérlek! Fontos dologról lenne szó. Leültem.
-Rendben.-folytatta anya.-szóval arról lenne szó, hogy nem Phoebe Cruse vagy.-na ezen kiakadtam.
-És ezt mégis mikor akartátok nekem elmondani? Esetleg vártok még 10 évet, és akkor màr nagykorúként kezelhettek? Akkor nem kéne elmondanotok?-adtam tudtukra, hogy még csak 8 éves vagyok.
-Figyelj Phoebe! Mi egyáltalán nem akartuk elmondani. De megjelentek itt az igazi szüleid, és visszakérnek téged. Sajnálom-suttogta anya.
-Kérlek bocsáss meg!-mondta apa.
-Menj pakolni. Holnap jönnek érted.

{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}

Izgatottan vártam szüleim érkezését. Vajon lesznek testvéreim? Milyen lesz beilleszkedni oda?

Viszont nagyon fognak hiányozni nevelőim. Remélem eljöhetek néha hozzájuk.

És akkor megjöttek. Jött egy kicsit undoknak kinéző férfi, egy kedves nő, kézenfogva egy kisfiúval. Persze ezt nyolcéves fejjel ezt nem tudtam megítélni. A fiút viszont jól megnéztem magamnak. Úgy nézett ki, mint én, csak amíg én làny, addig ő fiú vàltozatban jelent meg.

A férfi fogta a cuccaimat, és újra eltűnt. A nő viszont odament anyuékhoz. Hosszú ideig beszélgettek, úgy tűnik, régi ismerősök lehetnek.

A fiú közben odajött hozzám.
-Scorpius vagyok.-mutatkozott be.
-Phoebe.-mondtam udvariasan. Megpróbáltunk továbbra is udvariaskodni, de csak nevetés lett a vége. Úgyhogy lazára fogtuk.
-Hasonlítasz rám.-mondta hirtelen Scorpius.
-Igen, ezt én is észrevettem.-mondtam.
-Ez azt jelenti, hogy...
-Ikrek...
-Vagyunk?-felyeztük be egymás megkezdett mondatait.
-Igen.-hallottam az idegen nő hangját. Eszerint az anyámét. Ez azt jelenti, hogy befelyezték a beszélgetést.
-Ideje indulnunk. Phoebe, köszönj el. Majd még jövünk, Khatie!-mondta.
Elköszöntem, és elmentünk.

Az új otthonom csodás volt. Fekete-zöld színekben pompázott.
-Phoebe, Scorpius, kérlek üljetek le. Sok mindent kell elmagyaráznunk.-leültünk mindketten, és kérdezgettünk.
-Mi a teljes nevem?-kérdeztem.
-Phoebe Diana Scarlet Malfoy.
-Ki az idősebb?-kérdezte most Scorp.
-Furcsa, de egyszerre születtetek.
-És Scorpius is máshol lakott?-kérdeztem.
-Nem.-válaszolt kivételesen Draco.
-Miért?-kérdeztem egyszerre Scorpiussal.
-Legyen elég annyi, hogy jó okunk volt rá. De a többit csak később tudhatjátok meg. Gyere Phoebe, megmutatom a szobádat.-állt fel, mire én követni kezdtem.

A szobám talán még az eddigi szobáknál is szebb volt. Egyszerű volt, fekete falakkal, de az ágynemű fehér volt. De ez így tökéletes! Apa felhozta a holmimat, én átöltöztem pizsamába, és elmentem aludni. Túl kimerítő volt ez a nap így is. Nem kellett még tetézni.

Hát, ez lett volna a prológus. Észrevételekért szóljatok!
Bye: Ann

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top