December 18, Szombat

Nehezemre esett felfogni, vagy egyáltalán elfogadni azt, hogy Cortez a rengeteg nyelvvel a fejében egy egyszerű zene boltban dolgozik. Természetesen támogattam, de akkor sem akartam elfogadni. Hihetetlen esze van, a nyelvérzékéről pedig ne is beszéljünk. De egy zene bolt? Könyörgöm!
A tegnapi kirohanásom – ami hozzátenném, teljesen jogos volt! – után egy szót sem szóltam Cortezhez. Nem érdekeltek a magyarázatai, nem akartam hallani őket.
Ma reggel mikor fürödni készültem összefutottam vele a folyosón, de mielőtt elkaphatta volna karomat, gyorsabban szedtem a lábaimat és így előbb csaphattam be magam után a fürdőszoba ajtaját.
– Reni, mégis meddig akarod ezt csinálni? – kopogott a fa ajtón és közben megmozdult a kilincs, mígnem teljesen lenyomta azt.
– Fenébe –morogtam, mikor tudatosult bennem, hogy már esélyem sincs kulcsra zárni azt az átkozott ajtót.
És amit igazából el akartam kerülni - nyílt az ajtó, majd egy kócos, szanaszét meredező haj korona bukkant fel a láthatáron. Pár pillantás lepergése alatt csusszant be a résen és csapta be az ajtót. Szegény, mi ma csak bántalmazni tudjuk.
– Jó reggelt – mosolygott rám ezer wattos mosolyával.
Idegesen fújtattam egyet, majd megnyitottam a csapot, hogy legyen elegendő meleg vizem mire a fürdéshez jutok. Cortez még mindig az ajtónak döntve hátát bámulta minden egyes rezzenésemet, amit hamarosan aztán meg is unt.
– Kimennél? Szeretnék fürödni, mert ma dolgozok. Úgyhogy kérlek.. –sandítottam az ajtóra, de ő továbbra sem mozdult meg.
– Reni, sajnálom, oké? – túrt hajába idegesen.
– Persze, oké –bólogattam bőszen. – De nekem akkor is sietnem kell, mert el fogok késni. Cortez, légy szíves menj ki.
Nem szólt semmit, csak hallatott egy "Hah" nevetést és végül elhagyta a helységet.

A forró víz eleinte égette bőrömet, de mostanra egész elviselhető lett. Mint mindig, a fürdés maga most is jó volt, de a fejemben történő dolgok nem tetszettek igazán.
Lehet, hogy túljátszottam a megbántott barátnő szerepét? Agy: Nem, szerintem nem. Szív: Igen, ez egyértelmű. Cortezt biztosan nagyon megbántottad. Azt teszed vele éppen, mint amit a szülei tesznek vele nap mint nap.
Jézusom. Valóban olyan lennék mint a szülei?!
– Reni..
Akkorát sikítottam hirtelen, hogy pár másodperccel később Justin és Jean-Luc rontott be az ajtón azt kiabálva, hogy mi történt.
– Khm. Semmi. Forró volt a víz – dugtam ki fejemet a "függöny" mögül, ők pedig fura, kételkedő tekintettel slisszoltak ki, vissza eddigi teendőikhez. – Mi a fenét művelsz? – fordultam Cortez felé, kezeimmel próbálva eltakarni testemet.
– Rájöttem, hogy elfelejtettem szólni, hogy ma nem kell bemenned melózni. Aztán rájöttem, hogy én is akarok fürödni. Utána pedig rájöttem, hogy veled akarok fürödni. Végül pedig rájöttem, hogy muszáj lesz megbeszélnünk ezt az egészet, még akkor is, ha csak én beszélek és te továbbra sem szólsz hozzám – fogta meg kezeimet, az én arcom meg lángra kapott. Anya szült meztelenül álltam előtte, de feltűnt, hogy ő is. Vagyis éppen Ádám és Évásat játszunk. Remek.
– Hogyhogy nem kell dolgoznom?
– Mindig sikerül a lényeget megfognod – forgatta meg szemeit, miközben ujjait a tusfürdő köré fonta. A szívem hevesen én kezdett verni a kelleténél, a gyomrom összezsugorodott, a torkom is kisebbnek érződött. Tenyerére nyomott egy adagot, majd kezeit vizes bőrömre helyezte. – Tudom, hogy szólnom kellett volna a terveimről, de féltem, hogy csalódtál volna bennem, arról meg nem is beszélve, hogy Arnoldnak igaza lett volna. Tudom, hogy..
– Ne magyarázkodj. Nem kell. Sajnálom, hogy tegnap úgy viselkedtem ahogy, még akkor is ha szerintem jogosan viselkedtem így. De legközelebb azért szólj, ha drasztikus változásokra készülsz – fontam habos kezeimet nyaka köré.
– Akkor nincs harag? – emelte rám sötétkék szemeit, huncut mosollyal.
– Nincs. De cserébe ma csak az én filmeimet fogjuk nézni – haraptam ajkamba, mikor közelebb hajolt felém.
– Zsivány húzás. Nagyon rafinált – húzta el száját nevetve. – Nem bánom, de most meg akarlak csókolni.

A fürdés végül aztán eléggé elhúzódott. Khm. Igen.
Miután sikeresen kikászálódtunk a zuhanyból, rák vörös fejem köszöntött vissza rám a tükörből. Örültem, hogy ha nem is teljesen, de azért mégis sikerült beszélnünk a dolgokról. Na meg, hogy mindketten beláttuk, hogy nem csak ő de én is gyerekesen viselkedtünk.
– Mit tervezel mára? – csavartam hajamat egy törülközőbe.
– Filmezünk, rémlik? – lépett mögém, majd bele csókolt nyakhajlatomba. Lehunyt szemekkel fújtam ki a levegőt és halovány mosollyal bólintottam. – Mellesleg. Találtam egy jó kecót Pesten. Mindenhez közel van. És nem is olyan drága.
Szemeim azonnal kipattantak és kezemet szám elé kapva meredtem rá a tükörben. Elég hosszú ideje keresünk már egy megfelelő lakást és hihetetlen jó érzés ilyen hírt hallani.
– A vár...?
– A vár 1 km-re van tőle – fonta kezeit nevetve derekam köré. – Örülsz?
– Persze, hogy örülök! Alig várom, hogy szünet legyen és mehessünk haza – simítottam kezemet arcára.
Ezután bemásztunk az ágyba és fejemet mellkasának döntve kezdtünk bele a film maratonba. Hah, öröm lesz nézni mennyire szenved majd a filmeimen.

| Fürdés: 5/5* – ég az arcom :)
| Kibékültünk Cortezzel: 5/5** – szeretem❤️
| Film maraton: 5/4 – én imádtam az összes filmet, Cortez a harmadik után bealudt :)
| "Reni, tedd le a naplót és gyere feküdni" aka Cortez nyűgös: 5/3 rohanok (néha rosszabb egy kisgyereknél)

December 19, Vasárnap

– Reni, ki fogom vágni a telefonodat az ablakon, ha nem nyomod ki azt az átkozott ébresztőt – nyomkodta oldalamat könyökével Cortez, miközben tolni kezdett, hogy segítse a folyamatot.
Én pedig mint mindig, most is rettentő mély kómában voltam, úgyhogy még az sem tűnt fel, hogy lábaink totálisan egymásba vannak gabalyodva.
Így történt az, hogy az első fordulásomnál nem csak én magam mentem az idegesítő kütyü irányába, de Cortez lábait is vittem magammal. Viszont mikor kihúzta azokat enyémek fogságából, az eddigi nagy lendületemmel borultam le az ágyról egyenesen a padlóra.
– Aúú – nyöszörögtem, miközben feltornáztam magam, hogy rendesen elérhessem minden gondom okozóját.
– Minden oké? – kúszott az én oldalamra Cortez és egy suta mosollyal illetett meg. Válasz helyett csak egy fújtatást kapott, mert éppen kezeim közt tartottam a telefont, amin Ricsi neve és képe fájdította szemeimet. – Ki az? R? Dobd ide, beszélek vele én – kapta ki rettentően gyors és egyben furcsa gyorsasággal a zenélő kütyüt.
– Mit akarsz? – szólt bele mély hangján, miután a zöld ikonra nyomott.
– Ne már, beszélj rendesen! – másztam vissza hozzá és nyomtam puszit nyakára. – Hangosítsd ki inkább.
Miután sikeresen - egy hirtelen közelharc után - kihangosította a telefont, Ricsi szólalt meg unottan.
– Örvendenek füleim, hogy minden oké Párizsban. Ezek szerint volt békítő sze..
– RICSI! – kiáltottam el magam nagyra nyílt szemekkel. Ez nem normalis.
– De még milyen – vájta szemeit mélyen enyéimbe Cortez, sejtelmes hanggal.
– Cortez! Erről nem akartam tudni – hallottuk Virág döbbent hangját a telefonban.
– Szia Virág!
– Sziaa Reni! Valójában csak azért hívtunk, mert beszéltem Dave-vel aki már most lefoglalta a szállást a nyárra. Azt mondta jó helyen leszünk és kiváló lesz a hangulat. Azt viszont nem mondta el, hogy hova megyünk pontosan – szinte látom ágak előtt ahogy barátnőm a szája szélét harapdálja és vállát vonogatja, mert nem tudja mihez kezdjen a szituációval. Alig várom már, hogy végre haza menjünk és megöleljem. Rettentően hiányzik. Ő és Kinga is.
– Te is tudod, hogy Dave-nek kifinomult ízlése van, biztos hogy nagyon jó helyet foglalt. Ne aggódj ezen, minden okés lesz.
– Hah –  nyerített fel Ricsi valami mély, rekedt, hörgős hangon a vonal túloldalán. – Még mindig Titanicot néz és Stinget hallgat. Mi ezen a kifinomult?! Ha már, akkor kettőnk közül pont hogy én vagyok a kifinomultabb.
– Pont azért kifinomult, mert ilyeneket csinál te láng eszme – temettem arcomat kezeimbe.
– A lángról jut eszembe! Gondos megkereste anyámat. Azt kérdezte mikor jövök kémiát tanítani a suliba. Azt hittem lefordulok a konyhapultról mikor anya virulva közölte, hogy már be is nyújtotta a meló miatt a papírjaimat.
– Várj – hüledeztem a hallottakon. – Anyukád még mindig azt hiszi, hogy kémia szakos vagy az egyetemen?! Ricsi! Az anyukádról beszélünk! És Borrel igazgatóról, aki ha esetleg elfelejtetted volna, még mindig a nagybátyád. Borrel simán felveheti az egyetemmel a kapcsola...
– Nyugi – húzott magához Cortez komoly tekintettel, de szája sarka közben meg-megrándult. – A diri tudja, hogy R-nek köze sincs az egyetemhez, de ő nem akarta megbántani a testvérét, R meg az anyját.
Óh. Vagy úgy. Így már máshogy nézi az ember a dolgokat.
Beszélgettünk még egy kicsit a közelgő vizsgáinkról, de mivel se Cortezt sem pedig Ricsit nem nagyon érdekelte a tanulási folyamatunk, hamar átvették a szót tőlünk és valami új horror filmről kezdtek beszélni, hogy megnézik közösen. Aham. A kérdés már csak az, hogy hogyan. Virágot is nagyon érdekelhette, hogy Ricsi vagy éppen Cortez milyen úton-módon szeretné megoldani ezt a közös filmezést.
– Ricsi, te nem tudsz kimenni Párizsba – hallottam Virág hangjában a tiszta értetlenséget.
– És te sem Magyarországra – vontam össze szemöldökeimet, kibontakozva barátom öleléséből, mire ő rögtön utánam kapott és visszavont ölébe. Puszit lehelt fedetlen vállamra, majd hagyta, hogy Ricsi válaszoljon.
– Van olyan, hogy videóhívás. C felhív, mert neki pár euró meg sem kottyan, aztán ő a hipózott embereknél én meg itthon nézem meg, de közben tudunk kommunikálni – magyarázta úgy, mintha ezt nekem és Virágnak elsőre meg kellett volna értenünk. Haha.

| Mai nap: 5/5 – imádtam, minden egyes percét❤️
| holnap: 5/? – remélem Cortez sem felejti el..

dzsudzsi_es_anna