Olyan gyorsan történt,hogy konkrétan még mindig nem fogtam fel. Soph elindult Tyler felé,megfogta az arcát majd el mosolyodott és puff...úgy arcon csapta, hogy a körülöttünk sétáló emberek is fel figyeltek ránk. Néhányan felszisszentek de voltak akik 'húúú'-ztak.
-Na ide figyelj szépfiú! Vagy most szépen el regéled nekem, hogy mi a jó édes babám faszáért csaltad meg a világ legszebb lányát vagy kurvára átvarrom a képed.-mondta...nem is mondta. Üvöltötte Ty képébe Sophi akinek már a nyakán lévő ér is kidagadt.
-Sophi! Nyugi kérlek.-szóltam neki, mert nekem ez egy elég kínos téma volt.
-Nincs nyugi Bonci. Nézz magadra! Gyönyörű mély barna szem, eszméletlen szép hosszú hullámos haj. Lapos, kockás has, izmos combok és láttad már a seggedet? Most komolyan? És ez még csak a külső. Kedves vagy de akit nem bírsz vagy nem szimpatikus azt finoman elküldöd melegebb tájakra. Erős vagy, kibaszott erős. Úristen emlékszem amikor az az idióta Caleb mennyit szórakozott veled és nem fogom hagyni azt, hogy egy ilyen eszméletlen szép, csinos, okos, inteligens és jófej csajt akit mellesleg a legjobb barátnőmnek mondhatok csak úgy hipp-hopp meg csalják meg átbasszák!-mondta végig a szemembe nézve amitől én elkezdtem könnyezni. Annyira szeretem ezt a lányt. Nem is tudom, hogy birtam ki ennyi ideig nélküle. Fogtam magam oda mentem hozzá és egy olyan szoros ölelésbe vontam mint még soha senkit.
-Nagyon szeretlek!-suttogtam a fülébe, mire ha még lehetséges még szorosabban tatott.
-Én is téged.- suttogta vissza majd lassan elengedett.
-Szóval. Mesélj csak szépfiú.-fordult újra Tyler felé mire szegény arcáról le fagyott a mosoly.
-Soph...már nem gáz.-szóltam Sophihoz, közben pedig oda léptem Ty mellé aki azonnal átkarolta a derekam. Melegség járta át testem és ahol keze pihent enyhe bizsergést éreztem. Mi a fasz történik. Még szeretem Calebet, mindig is szerettem. Viszont sosem éreztem ezt a fajta bizsergést és ezt a vonzódást mint Tylerrel. Most mit tegyek?
-Beszélnünk kell.-suttogja a fülembe Tyler ezzel kizökkentve a gondolat menetemből. Aprót bólintottam mite rákulcsolta ujjait enyémekre és oda húzott egy bódé mögé. Szembe fordult velem majd mélyen a szemembe nézett. Nem szólt semmit csak fogta magát és meg csókolt. Érintésére testem azonnal reagált és vissza csókolt. Mire az agyam fel fogta addigra már el is szakadt ajkaimtól. Komolyan a szemembe nézett és csak ennyit mondott.
-Hiányzol.
Most én csókoltam meg, de nem úgy ahogy ő az előbb. Hevesen és birtoklón mint aki azt hinné ez csak egy álom és minden pillanatát ki akarja élvezni. Nekem is hiányzott. Csak most jöttem rá mennyire.
-Látom gyorsan túl léptél.-szólalt meg mögöttünk egy ismerős hang mire mi rögtön szétrebbentünk.
-Hagyd őt békén.-szólt nyugodtan Tyler mögöttem.
-Ugyan Boni. Nem kell ő neked.
-Hogy mondod?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Csak gyere vissza hozzám.-kérlelt mire gúnyosan felnevettem.
-Ugyan minek?
-Mert szeretlek és te is engem.
-Álmodban biztos de a valóságban egy féreg vagy akit teljes szívemből gyűlölök.
-Gyere. Nem éri meg.-suttogta a fülembe Ty mire az idegességtől emelkedő pulzusom azonnal normálisra csökkent. Ty szó nélkül meg fogta a kezem és vissza húzott a többiekhez. Amikor megálltunk előttük akkor tudatosult bennem az a tény, hogy meg csalt. Minden előzmény nélkül kitört belőlem a zokogás. Tyler erősen magához húzott, így adva nekem biztonságot. Kis idő múlva mikor lenyugodtam felemeltem a fejem Ty melkasáról és mit sem törődve azzal, hogy ott vannak a barátaink. Szemébe néztem és hosszan meg csókoltam. Ty lesokkolt de hamar viszonozta. Csókunk közben nem volt senki más csak mi ketten. Szájában még éreztem a Malibut. Ő is azt szereti. Imádtam a csókját. Nem csak azt. Mindenét. Mikor el váltunk elmosolyodott majd egy utolso puszit adott a számra és eltolt magától. De csak annyi időre, hogy meg fordítson és kezeit derekamra fonja. Mikor meg fordított akkor szembesültem barátaink tekintetével. Alex vigyorgott és mikor találkozott tekintetünk kacsintott egyet. Sophi lesokkolva ált de mikor rám nézezz egy apró mosoly jelent meg a száján. Kim mindent tudóan vigyorgott rám. Dave meg...Dave meg egyszerűen oda jött és szorosan átölelt.
-Tudtam én, hogy újra össze jöttök.-suttogta a fülembe mire el vigyorodtam.
-Nem is vagyunk együtt.-suttogtam vissza.-Tudod. Mi csak bírjuk egymást.
-Látom.-tolt el magától majd a mögöttem nyertes vigyorral álló Tylerhez fordult.
-Tesó. Ha össze töröd komolyan én heréllek ki.