BONI SZEMSZÖGE:

Mikor ki enyelegtük magunkat vissza indultunk a nagyszínpad felé ahol a többieket hagytuk... Sajna a koncertről le maradtunk de emlékezetes pár óra volt az biztos.. A többieket ugyan ott meg találtuk a fa tövében ülni. Annyi változott csak, hogy hoztak piát... Sokat.
-Sziasztok. - köszöntem Tyler kezét fogva majd le huppantam Dave és Mark közé. Ty forgolodott majd egyszerűen beult mögém és az ölébe ültetett.
-Haliii.-köszöntek vissza a többiek.
-Játszotok?-kérdezte Kim mosolyogva.
-Persze. Ki kezd?
-Soph?
-Okes... - fogta meg az üveget Sophi majd porgetett. Az üveg Dave felé mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Uh... Hát.. Felelek. - vakarta a tarkojat Dave majd várta a halál kérdést.
-Le feküdtetek Kimmel? - vigyorodott el Sophi. Dave és Kim totál vörös fejjel egymásra néztek, majd Dave meg szólalt.
-Igen.
-Miaszar? Kim! Te álszent. És én nem tudok róla? - röhögtem majd meg dobtam Kimet egy üveggel.
-Jolvanna. Baszki B! Hogyan kellett volna el mondanom?-nevetett Kim majd vissza dobta az üveget.
-Ezt még meg beszéljük. Dave pörgess már. - szóltam rá mert még mindig vörösen próbálta fel dolgozni az eseményeket.
-Jól van, jól van. Nyugi van Bon. - majd meg fogta az üveget és végre porgetett, aztán nálam állt meg.
-Na Bon. Felelsz vagy mersz?
-Felelek. - néztem rá gyanakvón majd vártam a kérdést. Már előre félek.
-Ty soha nem mondta, hogyan ismert meg téged. So téged kérdezlek. Bon hogy ismerted meg ezt a vadbarmot?
-Anyad a vadbarom. - szólt oda neki Ty röhögve majd meg szorította a derekam és a fülembe sugott.
-Mondd el nekik. - aprót bólintottam,majd bele kezdtem.
-Hát az úgy történt, hogy amikor még 10.ben elmentem a gimibol ahova Calebbel,Sophal és Markkal jártam, apuval egy másik városba költöztünk. De ezt tudjátok. Nos apunak volt egy.... Munkatarsa akivel sokat üzleteltek és a legtöbb ilyen alkalmon ott voltam én is. Azelőtt sosem láttam még őt-muattam a mögöttem lévő fiúra- de az egyik ilyen üzlet kötésen ő is ott volt, mint apu kollégájának az unokaoccse. Az elején nagyon nem volt szimpatikus, sőt egyenesen utaltam. Aztán amikor már a 6.uzletkotesen volt ott és nézett engem... Végig. Meg elégeltem és meg kérdeztem tőle hogy miért bámul? Erre rám kacsintott és közölte velem, idézem: 'Mert sugárzik belőled, hogy egy kemény csaj vagy.' Nos... Erre nem tudtam mit válaszolni úgy, hogy figyelmen kívül hagytam. - Ember te komolyan ezt mondtad?~vihogott Dave es Mark.-Igen tenyleg ezt mondta-válaszoltam Ty helyett és folytattam a sztorit. - Szóval, miután ezt így közölte velem, az összes üzlet kötésen mondott valamit. De az összesen. Pár hónap után feladtam, és be vallottam magamnak hogy egy tok aranyos srác és nem mellesleg jól is néz ki...es így ezzel a lendülettel le is feküdtünk... Aztán meg sokszor. Majd 10 hónapra rá... Közölte velem, hogy a nagybátyja lelep Németországba és neki is vele kell mennie.. Így tűnt el teljes 1 évig... Es jelent meg az életemben 1 évvel később akkor amikor a legnagyobb szükségem volt rá... Szeptember 1.en. Nagy vonalakban ennyi. - fejeztem be a történetet mire 4 nagyokat pislogo szeparral találtam szembe magam. Majd egyszerre kapcsoltak és elkezdtek kérdésekkel bombázni.
-Ty miért léptél le?
-Mi történt szeptember 1.en?
-Hogy talált meg?
-Hehehe... Alj! - szólt közbe mögülem Ty mosolyogva.
-Egyszerre csak egy.
-Miért mentél el? - kérdezte Kim.
-Mert ha nem megyek a nagybátyjam kurva nagy gázba keveredik, amit nem nagyhattam.
-Bonci, mi történt szeptember 1.en?-nezett rám nagy szemekkel Soph,mire én le hajtottam a fejem.
-Majd én jó, macska? - puszilt megy Ty, mire bólintottam.
-Boni apja meg halt.
-És hogy találtad meg? - mosolyodott el Mark... Örültem neki hogy nem kezdtek el sajnálni és mindenféle közhelyeket mondogatni, mert ezeket utaltam. De hát a barátaim voltak, tudtak hogy mire volt szükségem.
-Előtte való nap jöttem vissza, mert már nagyon elegem volt a nagybátyjam faszsagaibol és nem akartam még nagyobb bajba keverni magam ezért inkább leleptem. Az első dolgom volt el menni macskához de csak az idiota anyja nyitott ajtót és közölte velem h le lépett valahova... Gondoltam hogy hova ment ezért el indultam arra a helyre ahova mindig menekül amikor bántja valami... Es ott volt.