x--- Zoe Fable ---x

- Öhh... nem? - mondom bizonytalanul, míg lerakom a dobozt az ágyamra.

- Miért nem? - nyög fel Zayn hisztisen.

- Nem is tudom, talán mert egyelõre nem tudom milyen nehéz az egyetem - röhögõm el magam, míg most már a kezembe veszem a telefont és a nem a vállammal szorítom a fülemhez. - Nem akarok addig melót keresni, amíg nem szoktam bele az egészbe. És amúgy is, ahhoz, hogy egy normális albérletet fent tudjak tartani kellenének lakótársak. Ugyan az lenne, mint a koli - hadarom neki, ahogy kezemmel oda mutatok a földön egy szabad pontra, hogy Bob hova rakja le a dobozt. Szegény egyetlen egyszer hívtam a rendes nevén. Az a baj, hogy arra már nem is figyel az én számból, szóval maradt Bob. Amin folyton fintorog, de imád engem!

- Én lennék a lakótársad - nevet fel mire elmosolyodom.

- Te elõbb nézz körül Wembleyben, aztán csapasd a kis élõshowdat Mr.Híresség - motyogom fejemet rázva.

- Legalább nézhetnél este - nevet fel.

- Foglak is! - vágom rá a rögtön. - Ha már nem lehetek ott - morgom mérgesen.

- Hey, én adtam jegyet - hárít rögtön.

- A Harvard meg nem adott jegyet, errõl ennyit - hangom mérges. Mert ott akartam lenni az elsõ élõ showján. Amikor õ fellép. És nem tudok ott lenni, a kurva egyetem miatt. Még jobban utálom! Bár tény, hogy ma kell beköltöznöm a koliba, de akkor is.

- Tudom, utálom is õket - sóhajt fel keservesen.

- Na jó, menj vissza. Még mielõtt megint rajta kapnak, hogy lógsz - nevetem el magam.

- Ugyan már, érted megéri - hangjától kiráz a hideg, míg fejemet csóválom.

- Hívj, ha lesz egy kis idõd, de tényleg csak ha lesz idõd, legálisan! - emelem ki, csakhogy ne lógjon el tõlük megint egy telefonálás erejéig. - Addig kipakolok meg, haverkodok. Tudod, olyan szociális vagyok.

- Csak velem vagy az - közli lazán mire szememet megforgatom.

- Ne izgulj nagyon, aratni fogtok. - mondom neki könnyedén, holott tudom, hogy nem akarja, hogy tudjam, hogy izgul. Imádom.

- Persze... - motyogja durcásan mire elnevetem magam. - Na, hello gyönyörû - sóhajt fel én pedig elmosolyodom.

- Hello szépfiú - majd kinyom. A telefonomat a zsebembe mélyesztem és kimegyek az utolsó dobozért is. Én költözöm be legelõször, mivel engem vettek fel elsõre. - Tessék! - nyomom a papírokat Bob kezébe mire egy mosollyal ott hagy és már el is indul az épületek sokasága felé. Papírok Trisha írta õket alá sok hivatalos szar. Pár másodpercig nézem, amig Bob megy, és elintézni nekem ezeket a dolgokat, végül ráveszem magam és felkapom az utolsó dobozomat is, és visszaindulok a koli szobám felé. A beiratkozásos papírok, beköltözös papírok, tankönyves papírok Trisha tényleg aláírt nekem mindent. Kissé gáz, de csak nekem. Õ örömmel tette, és valahogy még mindig a szavai járnak a fejemben. A család nem áll meg a vérrel. Talán igaz, talán nekem már tényleg ott van a családom. Mindenestre mikor hazamentem összepakolni mindenki roppant kedves volt... de inkább elmentem inni a haverokkal. Sonja, Doo, Chris... ilyenek. Csak a szûk baráti körrel. Elfintorodom amint a vége is eszembe jut, hogy apa hívott... Könyökkel nyitom ki a szoba ajtót majd lábbal csukom be magam után és rakom le a földre... túl nehezek. Összevesztem vele. De vele is csak a Harvardon, hogy nem mondtam el. Hogy a tévébõl kell megtudnia. Hogy a kicsi lánya vagyok, de majdnem lelõttek Végül vele is közöltem, hogy több vita lett volna, ha elmondom. Már nem érdekel a véleményük. Semmi értelme... négy ágy van. Kettõ az ajtó mellett, kettõ az ablak mellett. Egyértelmû hogy az ablakosat akarom. Elfoglalom a bal oldali ágyat, az valahogy közelebb van az ablakhoz. A könyveimet kezdem elõször kipakolni a kis polcra az ágy felett, míg a zene hangosan szól. Legalább az terelje el a figyelmemet. Mindenkivel összevesztem otthon, még Livel is. Bántja, hogy nem mondtam el neki, és félt, mert tizenhat évesen elköltöztem egy másik kontinensre. Csak éppen nem érdekel... már nem. Kopognak az ajtómon mire kissé félve oda lépkedem és várok. Lehet eltévesztette... ha várok, elmegy, nem? Szól a zene... a picsába... újra kopog. Én pedig kinyitom, mire szembe találom magam az ikrekkel. Kezükben egy csomó könyvvel.

- Ez mi? - nyögõk fel, ahogy õk bejönnek és szinte ledobják õket az ágyamra.

- Ezekbõl tanulni fogsz - paskolják meg a rengeteg könyvet én pedig rögtön rájuk vetem magamat.

- Gondoltuk felhozzuk, ha már együtt jöttünk mi is egyetemre - nevet fel Larry mire elmosolyodom. Nos... meggyõztem a vezetõséget, hogy mindenki sokkal jobban jár abban az esetben, ha õk ketten kapnak felvételt egy emberként. Szóval õket is felvették.

- Édes, nekem más szívesség kell - csapok le rájuk rögtön.

- Oh, hát szexuális szolgáltatás nekem is kapóra jönne szóval, ha... - egyszerûen karon csapom Laut míg villantok rá egy lenézõ pillantást.

- Infosok vagytok, nézni akarom az X-factort ma este, muszáj. Élõben - teszem hozzá a legfontosabb információt.

- Komolyan? Egy tehetségkutató mûsor megszállottja vagy? - nevet fel Larry.

- Igen - vonom meg a vállamat és inkább elfordulok tõlük. Most tudjanak Zaynról, vagy sem? Fogalmam sincs... nem beszéltük meg ezt. Arról, hogy beszélünk-e egymásról. Egyelõre maradok inkább annál, hogy nem feltétlen kell tudniuk róla. Rólunk...

- Ahogy akarod Zoe - vonja meg a vállát Lau míg felpattan az ágyról. Az ágyamról...

- Kösz - szólók utánuk, kapok egy intést majd az ajtó csapódást. És folytatom a pakolást... mert hát itt fogok lakni. Mondtam Zaynnak, hogy félek ettõl. Nem akarom. Három idegennel lakni egy szobában, semmi privát szféra, magány?! Halál... erre felvetette, hogy menjek albérletbe. De a családom nem hiszem, hogy támogatna ebben, és pénzem nincs rá csak úgy. Szóval dolgoznom kéne, de még azt sem tudom milyen megterhelõ az egyetem... És hát egyedül akkor is nehéz lenne fizetni. Õ meg... nem fog ide költözni. Neki most ott az X-factor. Élõ show... felsóhajtok, ahogy arra gondolok, hogy most egész Britannia látni fogja õket. Azt hiszem ma este éri el teljesen az álmát. A telefonom csörögni kezd, mire rögtön ugrok érte, bár hassal a könyveken végzem, amik kemények.

- Ez nem fog menni - szól bele egyszerûen Zayn.

- Dehogynem - nyögõk fel, ahogy lemászok a könyveimrõl.

- Zavarok? - kérdi rögtön kissé zavartan.

- Soha Javadd. Na, mi a szitu? - kérdem nevetve, ahogy a kezembe fogom a cigis dobozomat és már meg is indulok lefele.

- Nem tudom, mi a szitu?! Az X-factorban készülök az élõshowra, októberben, te meg a Harvardra költöztél. Mi a fasz van? - nyög fel. - Nem rég ismertelek meg és te is otthon laktál meg én is. És semmi egyetem, élõ show, banda, másik kontinens nem volt. Akarom azt az idõt vissza - nyög fel kétségbeesve.

- Hát figyelj, akkor nem találkoztunk még - vonom meg a vállamat, míg vállal nyitom ki a lenti ajtót.

- Hm - mordul fel. - Jó, annyira nem akarom. De érted - hadarja és hallom amint nála is kattan a gyújtó.

- Te is cigizel meg én is, közös progi - nevetek fel majd meggyújtom én is a cigimet.

- Persze, közös program - sóhajt fel fáradtan.

- Kit utálsz a legjobban? - kérdem meg, amíg elindulok a suli felé.

- Mi? - nevet fel.

- Ki az, akit a legjobban utálsz a világon? - kérdezem meg újra.

- Sokan vannak... - morogja.

- Gondolj rájuk, hogy végig nézik a szereplésed ma a tévében. És rájönnek, mennyivel szarabbak, mint te - õ csak felnevet, én pedig mosolyogva szívom tovább a cigit.

- Nem véletlen vagy te ott azon az egyetemen.

- Pontosan, szóval most megyek és írok egy felmérõt, hogy a hatodik félévben kezdhessek. Hívhatsz közbe, végzek addigra amikorra már kell. Kitartás, sok sikert, ne izgulj, ne füvezz elõtte, ne lépj le, szeretlek szépfiú! - hadarom, neki majd kinyomom és benyitok az egyetem épületébe. Na hol is van az a 403-as terem....

x--- Zayn Malik ---x

- Fasza... - a cigit a lábam elé dobom majd rátaposok. Hatodik félév, ez örült...

- Próba faszarc! - rángat magával Lou rögtön.

- Hogy tudsz ilyen lelkes lenni? - motyogom fejemet rázva.

- Nem lelkes vagyok, hanem félek - néz rám értetlenül. Én pedig csak felsóhajtok, nem mindig jövõk rá ki mit érez... Folyósok sokasága haladunk át, nagyjából már ki is ismerem magam. Annyit kellett itt lennünk és próbálnunk. Emlékszem milyen fejet vágtunk mikor Simon választott végül dalt és nem mi. És arra is mennyire szarok voltunk. Komolyan, szörnyen hangzott mikor énekelni kezdtünk... és ez nem túlzott önkritika. Simon feje elmondott nekünk mindent, aztán az is, ahogy megrázza a fejét és meredt ránk úgy két percig. Ha kiállunk ma a színpadra, és tovább jutunk, leszopom magam. Mindenesetre, mérföldekkel jobban összecsiszolódtunk most már. Ha az emberek szarnak tartják azt, amit ma csinálni fogunk a színpadon, csak röhögni fogunk rajtuk. Nincs fogalmuk arról, hogy nálunk mi a szar.

- Hey! - köszön rám mosolygósan egy barna hajzuhatag. Lou megforgatja a szemét és feltartott kezekkel otthagy, mint akinek elege van.

- Geneva - mosolygok, míg tarkómon végig simítok. Zoe folyton arról beszél, hogy az emberi agy mennyire király, hogy annyi mindenre képes. Az én agyam most végig vitt fénysebességgel egy éven át gyûjtögetett emlékeken csak, hogy a bûntudat szinte egy másnapos hányásként törjön fel belõlem. Õ hozzám bújik és megölel, én pedig köré fonom a karjaimat. Nemrég Zoeval beszéltem át egy éjszakát, az elsõ ismeretségünk napján. Pislogtam egyet és már a fa tövében smároltam vele. Elbambultam és már éppen szexeltünk. Feleszméltem és már futottam, ha baj volt. Karjait a nyakamra fonja és puszit nyom a nyakamra én pedig lehunyom a szemeimet. Kémia... szubsztitúció. Mikor egy hidrogén atom helyettesíteni akar... Geneva ilyen. Csak én akarom, hogy helyettesítsen. Õt. - Mennem kell - nyögõm ki zavartan, õ nevet. Én nem. Most beszéltem Zoeval... annyira kibaszott gáz vagyok.

- Zayn! - csattan rám Liam, mire felé kapom a tekintetem. Nem mond semmit, csak elrángat onnan. Belök egy ajtón, ahol mindenki már öltözik. A hajamba túrok és lehunyom a szemeimet pár pillanatig. Mi a lófaszt csinálok?! Csak egy csókom volt vele eddig, részegen! Mármint, õ is az volt meg én is az voltam. És esküszöm még csak nem is kezdeményeztem... visszacsókoltam. - Istenem miért pont Geneva?! - nyög fel Liam, mire kinyitom a szemeimet és pontosan velem szembe áll. - Õ is a versenybe van, tudod mit mondott Simon! – persze, hogy tudom... kerüljük a kapcsolatot versenyzõkkel.

- Én dobtam a barátnõmet és elkönyveltél egy bunkó parasztnak, de legalább nem csalóm meg és nem válok gerinctelen pöccsé - mosolyog rám Harry, mire fogaimat össze szorítom és csak elindulok a nevemmel ellátott ruhák felé. Igaza van. És ez zavar... pedig kurvára igaza van. Idegesen kapkodom magamra a ruhákat, el akarok szívni még egy cigit.

- Színpad! - kiabál be egy statiszta, mire mind kivonulunk. Niall szomorúan méreget, mire megrázom a fejemet.

- Miért nem szakítasz vele? - kérdi halkan, ahogy lemaradunk.

- Mert szeretem - elfintorodom, ennyire szarul semmi nem hangzott még.

- Ha megcsalód, akkor nem - néz fel rám szinté fintorogva. Azt hiszem mindkettõnk fintora mást jelent.

- Pedig de - dugom zsebre a kezeimet. Ilyen gatyát otthon szoktam hordani... ülepes. Mi a faszt csinálok én itt?!

- Akkor ne csald meg. Ki fog derülni. Híres vagy - néz rám a nagy kék szemeivel én pedig értetlenül rá.

- Híres? - nevetek fel továbbra is õt nézve. Mi nagyon nem vagyunk híresek mi csak...

- Az X-factor élõshowjában vagy. Híres vagy. Itt már mindenki az, ha csak egy kicsit, akkor is - rántja meg a vállát. - És ha két ember összejön innen, más-más csapatokból, az fog elsõnek kiderülni - már nem néz rám, csak oda sétál egy székhez a mentorok mögötti részhez és leül. Ahogy én is. Aztán mellém Gen...

- Hello - mosolyog rám, barna haja felkötve, sminke erõsen látszik...

- Hello - köszönök neki továbbra is magam elé meredve.

- Én is ideges vagyok - súgja a fülembe kissé nevetve, míg kezét a combomra rakja. Én pedig figyelem a kezét, amin ott pihen egy csomó karkötõ és gyûrû. Sötétebb a bõre, mint Zoenak. Mondjuk, az övénél mindenkinek szinte. Nem tudom milyen érzés vele csókolózni. Nem emlékszem, túlságosan is be voltam már állva akkor. - Min gondolkozol? - látom, hogy kissé zavarba jön, ennyitõl. Ettõl Zoe nem jönne zavarba. Attól jönne zavarba, hogy bámulom.

- Hogy milyen csókolózni veled - súgom halkan, míg az ajkaira pillantok. Egy pöcs vagyok, az a fajta, aki menti magát. Nem kapok le senkit, õk kapnak le engem. És ha felrónák, azt mondok õk kezdeményeztek, mindenben. Aztán rádöbbenek, hogy tényleg. És bár tudják, hogy manipuláltam valamit, soha nem mondanák, csak magukat emésztik. Én kikerülök tisztán. Tisztán... Zoe tökéletesen manipulál, de van egy fajta férfimanipulálás, amit csak az igazi faszfejek tudnak. Egy titkunk, amit még a nõk is tudnak. Azok, akikkel már eljátszották ezt. Õ elmosolyodik, magabiztos mosoly. Lassan csúszik ki a lába alól a talaj. Hála nekem. Nem értik miért búknak a bunkókra a lányok? Mert nem érdekel, ha nem kapjuk meg õket. Ezért nem feszengünk. Több önbizalom. Akármit kimondok. És az akármi kimondása tetszik nekik. És pár lány után tudod, mikor mit kell mondanod. Nem nehéz. Különleges vagy, a szemed tetszik, valami, amit más nem emel ki neki. Kis idõ rááldozás, semmi több. És a bunkó fiúk ezért basszák el azt az egyet, amelyiket akarják. Életemben nem csináltam ilyent Zoeval. Soha, semmit. Nem véletlen baszom el vele mindig. Nem véletlen hitte azt, hogy nincs esélye. Alig mertem akármit is mondani neki. Mondtam, de közel sem erõbedobással. Képtelen lettem volna elsõnek lesmárolni. És õ errõl nem tud. Aztán Gen mosolyog, oda hajol és megérzem az ajkait az enyémen. Egy idióta bunkó fasz vagyok... soha nem fogok megváltozni. Megérzem a nyelvét, legszívesebben ordítanék. Közel sem a jótól. Olyan mintha kényszerbõl csinálnám. Mert az is, nem szerethetném ennyire Zoet. Õ sem engem. Ez már túl veszélyes, túl ingovány. Annyira szeretem, hogy az már megrémiszt. Konkrétan félek a szerelmünktõl. Valószínûleg, most egy kicsit jobban a nyál mennyiségtõl, és attól hogy megfulladok. Szarul smárol. Te jó ég... kegyetlen szarul...