x--- Zayn Malik ---x

A zene lassan jut el a tudatomig szemeimet értetlenül nyitom ki. Hallom, hogy Zoe felmordul, mire lepillantok rá. Nyûgösen bújik jobban hozzá, a mellkasomhoz. Felnyögve ejtem vissza a fejemet a párnára, míg oldalt kezdek kutakodni a fényforrás után. Kezembe veszem a telefonomat és hunyorogva igyekszem leolvasni a nevet a telefonomról, de képtelen vagyok elolvasni... kiég a retinám! Ki a faszom hív éjjel?! Fogalmam sincs ki az, de felveszem és a fülemhez tapasztom míg belenyögõk csak, hogy a túl oldalon lévõ emberben tudatosuljon, hogy felvettem.

- Hagleyben vagy?! - hadar bele rögtön a hang.

- Nem - vágom rá reflexszerûen... - Baszki de, bocs - motyogom, ahogy arcomat megdörzsölõm. Bár emiatt Zoe haja kissé belepi az arcomat... mi a fasz van?!

- Hallod ugorjatok már át Hectorhoz - kissé kétségbe esett kérés. De az agyam még túl lassú. Zoe komásan emeli fel a fejét.

- Xavier? - kérdezek vissza realizálva kivel is beszélgetek. Zoe értetlenül felvonja a szemöldökét, majd szemeit dörzsölve felül.

- Zayn baszki... menj már át. Nem veszi fel két napja a telot - ahogy a tudatomig elér, amit mond máris felülök. – És a haverja hívott hogy ki se ment szó

- Add - szól rám Zoe mire oda tartom neki. - Hadard nekem is - kérdi nyomott hangon és én máris a cipõmet húzom. Hector balhés, de kurva jó fej. Jó párszor volt már nálunk. - Majd hívlak - teszi le ennyivel Zoe, ahogy nekem adja a telot és hajába túrva felhúzza a lábára a bakancsot. A telefonját a zsebébe süllyeszti. Ahogy elindul az ajtó felé, kissé oldalra lép. A boros üveget felrúgja, felszísszen míg az ágyban megkapaszkodik, majd tovább indul. Kissé rásegítek, ahogy megfogom a derekát. Az ajtaját kinyitja és az elsõ, amit csinál, hogy felnéz a fogasra. - Ezek is hol a faszba vannak... - morogja orra alatt, ahogy felkapcsolja a villanyt. Azt hiszem a fénytõl mindketten kissé megtorpanunk. - Hány óra? - kérdi motyogva míg kinyitja az ajtót majd csak behúzza maga mögött és zsebre rakja a kulcsokat. Gyors pillantást vetek a telomra majd közlöm vele hogy nemsokára hajnali fél három. - Remek... - közli laposan, ahogy kinyitja a hatalmas fém ajtót.

- Fogalmam sincs, hol lakik - közlöm vele, ahogy észbe kapok, mikor õ elindul jobbra. Jobb kezét felemeli, mintha jelentkezne. Gondolom ez az, hogy hogy õ tudja? Rögtön mellé lépek, számat belülrõl kezdem harapdálni. Hajamba beletúrok, hogy legalább valami emberi formám legyen.

- Azt sem tudom, hol vagyok - morogja míg körül néz az úton majd átmegy a másik oldalra. - Ne verekedj - fogja meg a kezemet, ahogy elõttünk feltûnik egy banda. Miért verekednék? Egyelõre Hectort akarnám meglátni, hogy otthon van-e az az idióta fasz. Remélem csak kiütötte magát...

- Hello Zoe - köszön rá az egyik... fekete haj de tüskés. Pár tetkó... és a hang.

- Hectorrol tudtok valamit? - áll meg egy pillanatra épp mikor már túlsétálnánk rajta.

- Miért? - lép elõre egy másik srác. Õ Ben... de engem a fekete hajú érdekelne. Õ Marcell? Jó tudni...

- Láttad vagy nem? - néz rá értetlenül Zoe.

- Egy ideje nem - vonja meg a vállát Ben. Zoe felmordul majd sietõsebbre vált.

- Csak Hector miatt nem... - morgom neki, ahogy õt figyelem, míg sietõsen lépked mellettem.

- Tudom - biccent nekem, ahogy felhúz egy lépcsõn. Megpróbál benyitni de az ajtó zárva van. - Mi a fasz?! Ez Hagley itt egy zár sem mûködik! - csap az ajtóra idegesen. - A faszomat! - simít végig az arcán. Oda lépek mellé és kissé megemelem az ajtót, nem mintha megmozdulna, de tudom, hogy elérek vele valamit.

- Add a kulcsod - kérem õt mire a kezembe nyomja. Bepöccintem az egész zár alá, mire az pattan egyet, majd bent kiesik.

- Akarom tudni? - kérdi értetlenül, ahogy kinyitom az ajtót.

- Ha ez vigasztal csak pár zárat tudok, az olcsókat. Ez olyan - rántom meg a vállamat, míg felfelé kezdünk kocogni a lépcsõn.

- Zárakat tudsz feltörni, azért ez nem kis dolog - néz rám hátra fele, ahogy megindul az egyik ajtó felé céltudatosan... Nem pont a zárak kötnek le. Inkább a kurva ajtó amin Zoe bekopogtat. - Hector...! - kiabál be kissé hangosabban. De nem nyitódik ki az ajtó. Feszülten néz fel rám mire oda megyek és én is bekopogok. Bár tudom, hogy hasztalan.

- Oké, berúghatom szerinted? - nézek rá kérdõn egyre idegesebben. Mi a faszom történt ezzel a pöccsel?!

- Most mit vársz tõlem?! Soroljam a törvényeket miért ne?! - tárja szét a karját. - Öhm... jó végül is, ha õ nem jelent fel, akkor elvileg gáz nem lehet, és hát kétlem, hogy feljelentene, szóval azt hiszem ja... - hadarja el rám nézve. Nekem pedig nem kell több. Rárúgok a zár alatti kis részre. Az ajtó majdnem kicsapódik, de az a hülye kis biztonsági lánc megfogja. Ismét rárúgok egyet, mire már kinyílik. Zoe megy be elsõnek, amit nem éppen preferálok, de örülök, hogy nem estem pofára, ahogy berúgtam ezt a szart. - A picsába! - szisszen fel megdermedve egy pillanatra. Õ csak egy pillanatra teszi ezt ugyan is rögtön leguggol a nem kicsit ájult és hányásos Hector mellé. Én viszont csak nézem õket... mi a jó büdös fasz... Mire észbe kapok addigra Zoe már hívja a mentõket és a vállához szorítja a telefont. Sürgetõen néz körbe majd azt hiszem egyszerre látjuk meg azt a pár bogyót az asztalon... - Nem tudod az mi?! - kérdi rám pillantva, de fejemet csak megrázom... ezt hogy adom be Xaviernek? - Mentõt szeretnék kérni, valószínûleg gyógyszer, de nem tudom milyen. Hagley... - sorolja a az utca nevet, a lépcsõházat, hogy szerinte mi az isten van. Aztán egyszerûen hátrább dobja a telefont. Oldalra fordítja Hector fejét és a pulzusát kezdi nézni, azt hiszem. Én pedig tovább állok ott. Mi a jó büdös lófasz történik... - Szerinted drog? - kérdi rám pillantva...

- Baszki kurvára nem tudom. Vesz be dolgokat, de mindig jó embertõl és...

- Zayn ez nem jó embertõl van - mutat az asztalra majd maga köré. Azt hiszem a gyomrát már kihányhatta szerencsétlen. - Fordulj el - int nekem mire értetlenül ránézek. - Zayn inkább menj le és várd a mentõket, könyörgöm! - mordul rám, de nem mozdulok. - Remek... faszom... öh... nem jut eszembe semmi mi jó sokk ellen! - szól rám erélyesen. Nézem, amint belenyúl a szájába majd Hector ismét hányni kezd. Zoe pedig csak tartja a fejét. Több kérdésem van. Honnan kaparta össze ezt a drogot ez az idióta pöcs... mi a faszom történik éppen... miért mi vagyunk itt.. és hogy neki hogy van ennyi lélekjelenléte?! Nehezen fordítja kissé oldalára Hectort míg a fejét tovább tartja. A mentõ hangja betölti a teret és máris jönnek a lakásba. Zoe feláll és kirázza a hideg, ahogy végig néz kissé hányásos ruházatán. Szemeit lehunyja egy röpke másodpercre majd nézi amint hordágyra rakják és maga után húz, utánuk... Képszakadásokkal érzékelem a dolgokat, ahogy a mentõbe beülünk és Zoe továbbra is segít, majd megérkezünk.

- Kell neki nyugtató? - néz rám értetlenül a férfi mire Zoe félve rám néz.

- Azt hiszem nem, túlteszi magát rajta - motyogja õ helyettem.

- Igen - közlöm most már én is.

- Tudok adni egy mûtõs ruhát, ha gondolja - néz rá a mentõs mire Zoe végig pillant magán.

- Uhm... az nem lenne túl rossz - rázza ki a hideg.

- Gondolom nem lesz idegen - pillant hátra rá mikor megindulunk mögötte.

- Elnézést Hogyan? - kérdez vissza zavartan.

- Nem orvostanhallgató? - torpan meg a mentõs mire ugyan úgy megállunk mi is.

- Nem - rázza meg a fejét Zoe.

- Honnan tudta akkor, hogy mit kellene csinálni? - a mentõs majdnem ugyan annyira össze van zavarodva, mint Zoe. Õ pedig majdnem annyira, mint én... mi a jó büdös faszom történik még mindig?!

- Pszichológia... mármint az érdekel. Szóval maga az orvoslásról is tudok pár dolgot... én csak... nem tudom - nyög fel Zoe.

- Oh... mindenesetre remek volt. A nyelvét lenyelte szóval, ha nem hánytatod meg, valószínûleg megfullad - pillant rá míg kinyitja neki az egyik ajtót. Én pedig csak leülök az egyik székbe és térdeimre hajtom a fejemet.

- Mi a fasz... - súgom magam elé fáradtan, ahogy arcomat megdörzsölõm. Pár kosza pillanat Zoe pedig megjelenik elõttem egy remek kis zöld gatyában és felsõben. Komolyan, mint egy mûtõs. - Csini - nyögõm oda neki, ahogy megáll elõttem.

- Tuti jól vagy? Kérhetek még neked nyugtatót, már orvosnak is kitudnám magam adni - mutat magára egy fintorral.

- Nem vagyok jól - nézek fel rá, ahogy kissé elnevetem magam. - De nyugtató azért nem kell - hárítom el rögtön míg felállok és megindulunk vissza fele... Legalább õ biztosan emlékszik rá hogy hova vitték Hectort.

- Minden fajta stresszhelyzetet jól kezelsz, ezt miért nem? - néz fel rám értetlenül.

- Az elõbb még aludtam, aztán az egyik haverom túladagolta magát, ahogy láttam, ahol te úgy csináltál mintha ez a munkád lenne. Most itt bent vagyunk a kórházba, nekem haza kell ma mennem, szeirntem még részeg is vagyok. Fel kellene hívnom még Xaviert... én csak... nem az a fura hogy én sokkot kaptam, hanem hogy te nem - mutatok rá értetlenül. - Fõleg hogy te nem is bírod a stressz helyzeteket! - emelem fel a hangom kissé ingerülten.

- Emberekkel akarok foglalkozni, bírom az ilyeneket. Az egyetlen dolog, ami nem ijeszt meg azok az öntudatlan emberek - vonja meg a vállát. - Add a telodat - nyújtja felém a kezét, de nem mozdulok meg, csak figyelem õt.

- Oké, tudod mit? Talán sokkot kaptam, mert lassan jutnak el a tudatomig a dolgok de...

- Sokkot kaptál, ezt ki tudom jelenteni én is - néz fel rám fáradtan.

- Megmentetted Hectort - mondom ki a tényt.

- Elõfordul az ilyen - kulcsolja a karjait a nyakam köré, ahogy megölel.

- Zoe... - nyögõk fel, ahogy tudom, hogy csak engem akarna megnyugtatni. Holott kurva fontos egy téma lenne ez most.

- Hagyd, jó? Felhívom Xavet - súgja a fülembe, ahogy a nyakamra nyom egy hosszú puszit és érzem, hogy közben hátsó zsebembõl magához veszi a telefonomat. Látom, amint telefonál és lehunyja a szemeit. - Hello Xav! - szól bele kissé könnyedebb hangon. - Õszinte leszek, gáz volt és van. Jó lenne, ha lejönnétek Birminghambe. Az unokatesód azt hiszem túladagolta magát, éppen a kórházban vagyunk. Megmarad szerintem. De mindjárt körbe kérdezek még. Zayn miatt is jó lenne, ha jönnétek, sokkot kapott. Ami már úgy tart egy könnyed fél órája - hadarja el, ahogy kifújja a levegõt a végén. Pár hajszála pedig felreppen, amik az arcába lógnak. - Xavier... - nyög fel tenyerébe temetve az arcát. - Könyörgöm, nem tudok spanyolul. De gondolom a válaszok igenek lennének. Bevett valamit, nem tudom mit és nem tudom kitõl szerezte, de míg leértek kiderítem, rendben? Egyelõre körbe kérdezek itt bent, hogy mi van. - hadar tovább, de gondolom csak azért, hogy Xav meghallgassa, és ne vágjon közbe. - Majd itt beszélünk, oki? Addig hello, és most már nyugi. Ne te vezess, ha megtudok valamit hívlak, rendben? - hangja kedves és lágy... kissé felnevet, majd kinyomja. - Megkaphatnám még egy telefonálásra. Az enyém ott maradt - nyögi ki engem nézve. Én lehuppanok, egy székbe õ pedig igennek veszi ezt. Bár nem mondtam volna nemet. - Hello Li... Nincs velem gáz. Megvan még ki az a Zayn, ugye? Meg a haverjai is? Xavierrõl rémlik valami? - kérdi hadarva a kérdéseket. - Na, neki az egyik unokatesója Hagleyben lakik, akihez most este mentem át, mert megkért rá. Túladagolta magát, kórházban vagyok. Nem tudnál beszólni, hogy sürgessenek meg neki mindent és ne drogosként kezeljék? - hangja félénk... Tudom, hogy kurva gáz lehet ez neki. Valószínûleg nem akarta, hogy tudja a nõvére milyenek is vagyunk. - Gyere... hát mûtõs ruhába vagyok, szóval szerintem lazán felismersz - nevet fel keservesen. - Kösz, jövõk neked eggyel - sóhajt fel majd kinyomja és oda adja nekem.

- Mikor Xavierrel beszéltem kocsi hangokat hallottam. Szerintem már ide fele tartanak - szólók neki az apró emlékrõl, ami beugrik.

- Rendben - biccent nekem. - El kéne mennem körbe kérdezni, de valahogy lezsibbadtam most már én is - huppan le mellém. De inkább áthúzom õt az ölembe.

- Mûtõ szagod van - húzom fintorra a számat mire fájdalmas mosoly kerül az arcára.

- Észre se vettem eddig... Ha ideér Li eljössz velünk körbe kérdezni? Dolgozott itt is, így kissé protekciós. Gondolom Hectornak most azért jól fog ez jönni. - motyogja, amíg én arcomat a nyakába temetem.

- Köszönöm - morgom neki, bár nem tudom, hogy hallja-e. Keze végig simít tarkómon, és nem is igazán hagyja abba. Egyszerûen pedig ellazulok... de továbbra is csak egy kérdésem lenne; mi a jó büdös kurva élet történt?!