Egyszerûen mosolyogva figyelem Zaynt, aki felvont szemöldökkel nézi az osztályom felét, amint éppen a csappal játszanak.

- Nem emlékszem, hogy kilencedikesként ilyen lettem volna - motyogja zavartan mikor lefröcsköli az egyik csaj a másikat.

- Pedig élvezet egész nap vizesen ülni - nevetek rá. Hát igen, a laborba nálunk mindig elszabadul a pokol. Jobban mondva a víz, aztán jönnek a töltõk és a telefonok. Mert hát, fizika, kémia és biológia labor egyben. Van áram, víz és minden, amit mi tönkre tudunk tenni.

- Figyeljetek rám, rendben? - kérdi a biosz tanárom, míg a tábla felé mutat, amin éppen valami madár görgeti vissza a tojást a fészkébe.

- Elég legyen! - jön ki hangosan a szertárból a kémia tanár. Jobban mondva itt kémiát tanít, de biosz és info szakos tanár is. És az én új biosz tanárom. - Nem fogok veletek kísérletezni, komolyan mondom! - csattan fel, míg ellépked a padok között, egyenes felénk. Vagyis, inkább felém.

- Ugyan már, a tanárnõ imád minket! - szólal fel nevetve Bob.

- Fõleg mikor befogod a kis szádat - mosoly rá a tanár mire hátra dõlök mosolyogva. - Elõször is, gratulálok! - ül le a padunkkal szembe Mrs.G. Mindenki csak Mrs.G-nek hívja. A neve igazából Gabriella, de valahogy megmaradt ez, eléggé jó fej és menõ tanár ha mondhatjuk. - Azt hallottam bioszból emeltet kell tenned - mondja, míg lerak elém egy pendriveot.

- Kéne - nevetem el magam, mire õ is elereszt egy mosolyt.

- Ez itt minden anyag, az órákról, faktokról rendszerbe szedve. Nézegesd õket, anyagonként haladunk át. A latin szavakat is meg kell tanulnod, ne próbáld meg átugrani. Minden fontos. Következõ órára olvass bele, írd le azt, amit tudsz, és azt ami érdekel. És azt, amirõl halvány lila gõzöd sincs. Aztán felépítem valahogy az óráinkat. Írni fogsz minden héten, és abból is íratok egy felmérõt, amire azt mondod, hogy tudod. Azokra a tantárgyakra fektess csak hangsúlyt, amit néznek. A többire tanulni se próbálj, elég a kettes - hadarja el, míg belenéz a füzetébe.

- Hát... nem tudom. Azt mondták hoznom kell a négyes átlagot - túrok bele a hajamba, míg ujjaim között a pendriveot kezdem forgatni.

- Kétlem, hogy ebbe belevennék a tesi jegyedet. Vagy ének... rajz... az ilyen feleslegesek kit érdekelnek?! - rázza meg a fejét értetlenül. - Valószínûleg csak azt akarják, hogy a legjobban hozd ki magadból. De nem vagyok ennek a híve, mármint, hogy feleslegesen többet teljesíteni - rántja meg a vállát. Telefonját elõveszi, majd látom, hogy keresni kezd. - De akkor csináld máshogy, csinálj egy listát a tantárgyakból fontosság szerint. Az elsõk között legyenek az amúgy is feltételben lévõ tantárgyak - nyomja elém a telefont. Zayn és én is egyszerre pillantunk bele. A Harvard honlapja, hogy mégis milyen tárgyak kellenek a pszichológia karra, és, hogy azokból a tantárgyakból milyen szintû érettségi.

- Így is sok - nyögõk fel nézve a tantárgyakat. Biosz emelt, magyar minimum közép, matek közép, töri... jézusom.

- Teljesíthetetlen, hogy pontosabbak legyünk drágám. Fura ez az egész, szar szervezés, már bocsánat - néz rám fintorogva.

- Adom - nevetek fel keserûen mire többen hátra néznek.

- Sok sikert - villant rám egy mosolyt majd feláll és már el is tûnik a szertárban. Ujjaim közé zárom a kis pedriveot... csak ennyit kéne megtanulnom, nem? Ennyit...

- Menni fog - súgja halkan Zayn ahogy keze a combomra csúszik.

-, hogyne - biccentek neki továbbra is a kis egyszerû fekete pendriveot szuggerálva.

- Nem hiszed? - kérdi közelebb hajolva egy kicsit.

- Az a baj, hogy tudom - motyogom.

- Nem értem mi itt a baj - szorítja meg kissé jobban a combomat. Elmosolyodom és fejemet megrázom... rá fog jönni mi itt a baj., hogy a baj azok mi vagyunk. Ketten. Az õ melója, és ami az én melóm lesz. Kurvára nem leszünk együtt sokáig...

---

- Gyere - húzom magam után mosolyogva át a büfén, el egy folyóson egyenesen a lelátóra. - Tessék - dobom oda neki az ellenõrzõmet. Ha jönne egy tanár, hogy leküldje, akkor azért valamit fel kéne mutatnia...

- Semmi csók? - húz vissza, én pedig egyszerûen beleesek az ölébe.

- El fogok késni, még át kell öltöznöm - hadarom neki mosolyogva.

- Aha - súgja és azzal a lendülettel meg is csókol. Egyik karjával derekamat öleli át, én pedig nyakát, míg egyik tenyeremet a mellkasára rakom.

- Baszki, ebbõl futás lesz - sziszegem neki, ahogy felpattanok az ölébõl és rohanni kezdek az öltözõbe. Csapzottan érek be, lendületbõl dobom a táskám a padra és máris vetkõzni kezdek.

- Ejha, jó volt az este, mi? - nevet fel Eva mire háttal fordulok nekik.

- Mondhatni - nyögõm ki zavartan, ahogy a cipõmet próbálom lerúgni a lábamról míg a tesipólómat keresem a táskámban.

- Mínusz egy a szüzek listájáról - sóhajt fel Kat, mire elnevetem magam.

- Erre én nem vagyok kíváncsi - fehéred le Chris és már ki is megy az öltözõbõl.

- Nem tudják mi a jó - sóhajt fel drámaian Phan míg rám kacsint, én pedig csak elfintorodom.

- Majd ha jön valaki olyan, õk is megtudják - válaszolok kissé hezitálva. Nem hiszem, hogy baj lenne, hogy nem feküdtek le még senkivel sem. Gatyámba szinte beleugrálok és a cipõmet aközben veszem fel, míg kifelé igyekszem. Utolsóként. Hajamat elkezdem felkötni és jól tudom, hogy emiatt a nyakam és a kulcscsontomon lévõ szívásnyomok látszani fognak. Amiket eddig a hajam tökéletesen takart...

- Tíz kör - szól rám a tesi tanár mire felmordulok és futni kezdek, de még mindig a hajammal szenvedek.

- Csini a nyakad - kacsint rám Bob, mire elröhögõm magam és csak futok tovább. Felnézek Zaynra és látom amint tekintetével végig követ. Igyekszem jól tartani magam, azért lihegni nem akarok Zayn elõtt... még is csak gáz lenne! De legalább jól jött az-az egy hónap nélküle, ugyanis az esti rohanások eléggé jó edzések voltak. Meg se kottyan a tíz kör úgy igazán, lazán sétálok a többiek mellé, míg kifújom a levegõt. Az, hogy nem kottyant meg nem azt jelenti, hogy nem éreztem meg...

- Játszunk? - kérdez vissza Kat felvont szemöldökkel.

- Meg ne szólalj, meggondolja magát még a végén! - szól rá riadtan Anne mire elnevetem magam. Hát igen, mi ritkán játszunk, leginkább erõsítünk. És utáljuk, de hát ez van...

- Ja, legalább játszunk - vonja meg a vállát unottan Eva. Hát az biztos, hogy õ nem fog benne mozogni... neki mindegy.

- És mit játszunk? - kérdem értetlenül.

- Azt nem mondtam, hogyha játszunk akkor az jó is - néz rám nevetve mire elfintorodom.

- Kézi - ül le a földre Kat, gondolom tüntetés képen.

- És közölte vele valaki, hogy nem tanultunk kézizni? - kérdem felvont szemöldökkel, ahogy nézem amint a ribanc beszélgetni kezd a fiúk tesitanárával.

- Mondtam neki, hogy a mi két labdajátékunk a kosár és a röpi, de nem igazán érdekelte - Sonja hangja undorral teli. Olyan szinten undortól csöpög, hogy kiráz a hideg.

- Az jó, fõleg a fiúk ellen. Elõre élvezem - hajtom hátra a fejem, míg bemegyek a szertárba és kihozok egy labdát, mire mindenki más is kihoz egyet. Megállok a lelátó elõtt, mármint ez egy emelettel feljebb van. Nem konkrétan a pálya mellett. És egy háló is elválasztja, de azért látom amint Zayn oda sétál és lehajolva rám néz, míg alkarjaival megtámaszkodik a fa korláton.

- Nem akarsz inkább a büfébe menni? Hitelre vehetsz akármit, kifizetem csak most ne nézz inkább - nevetem el magam ahogy feldobom hozzá a labdát, õ pedig egy kézzel megfogja ahogy karját átdugja a könnyed hálón. Csak azért van ott, hogy ne repüljön fel a labda. És igen, most is lenyûgöz, hogy semmi megerõltetõ próbálkozásába nem kerül az, hogy olyan laza, hogy én halok bele.

- Inkább nézem, ahogy beégsz - mosolyog le rám míg vissza dobja nekem a labdát. És még így is pontosan dobja.

- Nem akarsz kicsit szeretni? - kérdem meg feltekintve rá szégyenlõsen, nem akarok én elõtte tesizni meg ilyenek... ez olyan gáz!

- Én nagyon szeretlek - nevet le rám, de én csak lebiggyesztem az ajkaimat.

- Szép a nyaka haver - kiabál fel neki Bob mire Zayn biccent neki egyet mosolyogva.

- Nem csak a nyaka - neveti el magát Eva. Elfintorodom, míg továbbra is Zaynt nézem, aki elröhögi magát és annyira idegesítõen aranyos mosoly kerül az arcára, hogy legszívesebben komolyan megütném. Paradox...

- Ki kíváncsi arra, hogy megdugták? - horkan fel Ash.

- Személy szerint én - hördül fel Eva - ki foglak faggatni - mutat rám, én pedig kétségbe esetten vissza nézek Zaynra. Remek... tényleg az. Õ viszont nem engem néz, hanem Asht. Tesztoszteron... érzi más is?!

- Inkább ne - nyögõk fel, ahogy a labdát pattogtatva Eva mellé lépkedem.

- Nemár! Mindenki lemaradt arról, hogy már nem vagy szûz! - csattan rám mire elnevetem magam, ahogy egy kézzel megfogom a vakszos labdát... csak emiatt tudom megfogni, amúgy tuti kicsúszna a kezembõl.

- Mert ez nem olyan, amirõl be kéne számolnom - rázom meg a fejemet.

- Mióta? - kérdi mellém lépve Kat is.

- Nyár... - sóhajtok fel.

- És jó az ágyban? - kérdi szemöldökét vonogatva a tipikus perverz hangján Eva.

- Az - biccentek neki mire õ konkrétan felnyerít, és Zayn felé néz, én pedig elsétálok tõle és minden megerõltetés nélkül bedobom a kapuba a labdát. Szerinte így nézne ki a felsõtestem, ha nem lenne jó az ágyban?! A kapuba sétálva veszem vissza magamhoz a labdát és egyszerûen megdermedek. Két dolog miatt. Az elsõ, ami számorma fontosabb, hogy mi van, ha mással nem is lesz ilyen jó a szex?! Mármint... én nem tudom milyen mással... én csak Zaynnal! Mi van, ha mással szar? Vagy... jobb? De nem, ezt kétlem. Legalább ebbe biztos vagyok. És ekkor jön a másik zavaró tényezõ, hogy a labda a kapufán csattan mellettem. De a hangjától és az erejétõl egyszerûen megugrok.

- Ashton! - ordít rá a srácra a tesitanára, míg felveszi a visszapattantó labdát magához. Állkapcsom megfeszül, tudom, hogy mindenki minket néz... hacsak nem Zaynt. Fejemet megrázom míg Ashton szemeibe nézek. Miért utált meg ennyire? Csak mert Zaynnal vagyok és nem vele? Tehetek én errõl? Õ összejönne valaki olyannal, akit nem szeret?! Kétlem... de õ ezt soha nem fogja felfogni, esélytelen. A labdámat végül felveszem és elsétálok mellette. Nem fogok arrébb menni, nem fogom lereagálni... egyszerûen hidegen hagy addig, amíg nem talál el. - Tíz fekvõ! - utasítja tovább Mr.Dray. Õ pedig fintorogva neki kezd.

- Meg fogja verni, újra - közli lazán Chris míg mellém lépdel. - És én biztatni fogom - csapkodja meg a vállamat, mire elröhögõm magam.

- Inkább nem kéne neki újra - nézek rá fintorogva megrázva a fejemet, ahogy hajamon hatra simítok... megszokás ha ideges vagyok.

- Pedig mindenki kezet rázna vele, hidd el - mordul fel Sonja, mire megrántom a vállamat. Tudom. De akkor sem akarom, hogy verekedjen, egyszerûen nem. Még akkor sem, ha tudom, hogy úgysem lenne baja.

- Álljatok csapatokba - lép oda hozzánk a ribanc... vagyis a tesi tanár. Nem szólunk semmit, esélytelen lenne megmagyarázni. Így csak levonulok a pálya szélére. A tanárnõ kezeket ragad meg random és rángatja õket a pályára, miszerint mostantól õk egy csapat. Én pedig elég ügyesen kerülöm el a kezét ahhoz, hogy most a pálya szélén tudjak állni nyugisan. A padra nem lehet leülni... azt sem tudom az már hány fekvõ lenne... A kézrángatás még a fejemben van, miszerint a nõ keze közé kerülni nem lehet, de mikor hátra ránt egy meleg tenyér, ami a csuklómra fonódik még én is meglepõdõk.

- Zavarna, ha kitiltanának innen? Úgyis lelépsz, a Harvardon majd vigyázok - súgja a fülembe, míg magához ölel.

- Hagyd már - nevetek rá míg a szájára nyomok egy puszit lábujjhegyen. De õ nem hagyja ennyiben, lejjebb hajol hozzám és ajkait tovább ott tartja az enyémeken. És nem érdekel ez hány fekvõbe kerülne...

- Akkor is pofán fogom baszni - súgja halkan, míg visszatoloncol a tesiterembe. Ami csak egy lépés. Vállal támaszkodik meg mögöttem az ajtó keretnek, hátamat neki vetem és élvezem, ahogy melegít. Még ha nem is fázom... egyszerûen szeretem, ha közel van.

- Bejöhetsz - szól rá a fiúk tesitanára mire õ kezeivel átkarol hátulról és csak beljebb lép velem egyet. Állát a fejemre teszi, én pedig elmosolyodom.

- Tudsz te egyáltalán kézizni? - kérdi motyogva, mire elnevetem magam.

- Fogjuk rá, de nem elõtted - adom meg a helyes választ.

- Én is tesiztem elõtted - hördül fel, míg a nyakamba temeti az arcát.

- Az más, te jól nézel ki izzadtan. Én nem - világítok rá a fontos tényre mire hallom, hogy felkuncog.

- Felejtse el! - hallok meg egy hangot felhördülni mire a pályára nézek és látom amint Chris röhög. Ez már mondjuk inkább az örült röhögés, mikor nem hiszi el, hogy valaki ennyire geci buta. És mivel a nõ elõtte áll, képzelem, hogy neki szánta az egészet.

- Vegyes csapatok lesznek! - csapja össze a kezeit Mr.Dray mire Chris felé mutat, majd tapsol párat és nem tart sokáig kitalálnom, hogy valószínûleg a mi tesitanárunk fiú-lány csapatokat akart. Mintha sok esélyünk lenne a fiúk ellen... Utálom a pénteki tesiket, mindig össze vonnak minket, mert, hogy így egy osztályé a pálya. Más kérdés, hogy rühellünk a fiúkkal összevonva lenni.

- Te mit keresel itt? - kérdi a nõ ránk nézve.

- Én engedtem meg - sóhajt fel Mr.Dray ahogy leül mellénk a padra. A nõ ajka szinte látom, ahogy megrándul, majd megy bírót játszani. - Hova jársz suliba? - kérdi felnézve Zaynra.

- Bradford - közli lazán.

- Nincs egy köpésre innen - nevet fel ránk nézve.

- Nem véletlen vagyok a suliban is itt - érzem, hogy fejét felé fordítja, de, hogy milyen arcot vág, azt nem tudom... és azért kissé zavar. Õk a sulijáról kezdenek beszélni én pedig a meccset nézem. Semmi extra, pár srác durván játszik. A lányok igyekeznek túlélni. Chris pedig az idõt kérdezi meg úgy fél percenként. Eva a padon ülve nézi a telefonján az órát. Másodperceket is számol magában szerintem. Kat csak a falnak dõlve vegetál, míg jó páran igyekeznek láthatatlanná válni, hogy ne kelljen felmenni a pályára. Én inkább ebbe a kategóriába tartozom most. Bár Zayn miatt esélytelen, hogy eltûnjek.

- Sok szerencsét - nyög fel Chris lerogyva a padra, engem pedig rögtön megfog a ribanc a karomnál fogva és azzal a lendülettel tép ki Zayn kezei közül. Ez így jobban fáj, sõt. Jobban felbasz.

- Jó lenne ha nem rángatna - mordulok rá de észre se veszi. Oda sétálok a pályára, Eva megáll mellettem és rám fintorog.

- Csak pár perc, nem? - kérdi felsóhajtva, míg tekintetét a plafonra emelem.

- Plusz tíz perc a szünet - mosolygok rá. Mivel mind tudjuk, mindig minket engednek ki utoljára. Eszerint a nõ szerint a szünet is még tesi óra. Mindegy, hogy át kéne öltöznöd és órád lesz... az ki érdekel?! A tesi legfontosabb!

- Ash takarodj már a kurva anyádba - nyög fel Kat mellettem mikor Ash megáll velem szemben.

- Téged ki kérdezett? - néz rá undorral Ash én pedig megrázom a fejét. A nõ fütyül, nálunk Greg az irányító, és már passzol is. Egy darabig visszük a labdát de Ash elveszi, én pedig nem állok be elé. Annyira durva, hogy inkább választom a nyugalmat és nem mozdulok utána. Minek? Rádobja, de Bob kivédi aztán kidobja a labdát nekem. Oda dobom Kat-nek, és a labda amint elhagyja a kezemet Ash már ugrik is elém. Vagyis, akkor ér oda...

- Szánalmas vagy - súgom oda neki felröhögve. Mivel tényleg az.

- Kurvák véleménye annyira nem érdekel - köpi oda nekem hetykén, majd Greget kis híján fellökve ráfut és rádob. De persze Bob ismét kivédi.

- Áruld már el, miért vagyok kurva, kérlek - nézek rá mérgesen, mikor velem szembe jön lassan ahogy a labdát pattogtatja.

- Megbaszott egy ilyen nyomorék, és még azt kérdezed miért vagy kurva?! - röhög rám, míg átpasszolja másnak.

- Annak a nyomoréknak a kisujja többet ér, mint te egyben. És ha már a barátom, had legyen szexuális életünk. Nem hiszem, hogy ez kurvaság. Kérdezz meg errõl akárkit, komolyan - tárom szét a karomat mire pókerarccal ott hagy. Kat passzol nekem megint, én pedig felsóhajtva, igen is megerõltetve magamat elõre futok. Egyszer cselezem ki Asht és már passzolok is Evanak. Aki persze nem fogja meg...

- Barátod? Ez komoly? Ki az aki össze jönne veled? - kérdi felröhögve ahogy õ vissza fut mellettem.

- Többet között te, nem éppen ezért vagyok kurva? Amiért te kurvára hidegen hagysz? - szólók utána, hangosan. Eva az elsõk között röhög, valószínûleg azért, mert õk hallották a beszélgetés elejét is. Póker arccal figyel engem, mi kezdünk. Kat elõre fut, én el Ash mellett. Megkapom a labdát, már passzolnám vissza... és akkor Ash. Kezembõl a labda eltûnik, de olyan erõvel fut nekem, hogy egyszerûen elterülök. És még jó, hogy nem látom magam kívülrõl, mivel a hangja is fáj. Fejemet a padlóra hajtom, mivel annyi eszem van, hogy nem hagytam, hogy azt is bebasszam. Fogaimat összeszorítom és igyekszem levegõt venni. Ami szúr, és nem kicsit fáj.

- Ne merd! - mordulok fel... oké... inkább sípolok. Nem kell oda nézzek, hogy tudjam Zayn már megindult Ash felé. Nem, ehhez nem kell látnom, ezt tudom.

- Takarodj innen! - hallom Zayn hangját, és persze azt is tudom, kinek szól ez.

- Igazgatóiba, most! - Mr.Dray és az a parancsoló hangja.

- Megverem, megfogom verni, leszarom, mit mondasz - guggol le mellém Zayn morogva, míg lassan felültet.

- Tök faszán vagyok - villantok rá egy kínkeserves mosolyt, ahogy igyekszem kiegyenesedni és normálisan levegõt venni. Nem megy...

- Látom - nyögi ki engem figyelve.

- Csak gondoltam csinálhatnánk hagyományt - legyintem le õt, míg felhúz, én pedig nyögve kiegyenesedem. Az, hogy fáj a hátam az nem kifejezés. A levegõ vételem pedig még mindig inkább hasonlít egy kutyajátékra mintsem emberi légzésre.

- Ülj le - szól rám Mr.Dray... nekem nem kell kétszer mondani! Zayn szinte rögtön oda húz maga mellé én félve vizslat. Imádom...

- Hagyományt? - néz rám értetlenül úgy egy kegyelmes perc után, amíg hagyja, hogy összeszedjem az eltört bordáimat.

- Hátha valaki kézizik akkor az sérüljön már meg - mosolygok, bár kissé amolyan szar mosoly mivel közbe fájok... nem kicsit. De ugyan már, baszodjak meg, ha ezt jobban kimutatom.

- Hülye fasz - nyög fel, míg lába idegesen jár.

- Én is szeretlek drágám - gyermekded mosollyal fordulok felé, de nem igazán neveti el magát. - Mondanám, hogy lekaplak csak, hogy nyugis legyél, de tudod, az minimum húsz fekvõ lenne. És nekem nem ér annyit - nevetek fel mire õ elmosolyodik és magához húz. Fejemet megtámasztom mellkasán és nem érdekel, ha neki kényelmetlen, látszólag õt sem. Aligha kapok öt perc pihenõt, mikor meglátom a srácok tesitanárát belépni.

- Jól vagy? - kérdi Mr.Dray míg megáll elõttünk, én pedig bólintok.

- Csak ráestem a hátamra, semmi extra - mosolygok rá. Semmi extra... egyedül a levegõvétel nem teljesen oké még.

- Visszaállsz? - kérdi hátra pillantva. - Nem állsz be Ashton helyére? - néz most mellém... azaz Zaynra.

- Játszol ellenem? - kérdi õ felnevetve rögtön.

- Oh, te jó ég... - nyögök fel, míg felállok és vissza sétálok a pályára. Õ pedig rögtön jön mögöttem nevetve.

- Tudsz kézizni? - kérdi meg Bob ahogy Zayn beáll Ash helyére.

- Tud - adom helyette én a választ.

- Te fogod! - cserél velem helyet rögtön Phane mire elröhögõm magam. Zayn egy mosollyal figyel, én pedig megrázom a fejemet. A labdát õk kezdik passzolgatni, Zayn lazán dobja át az egész pályán a labdát mire többen rám néznek, én pedig csak széttárom a karomat. Tehetek én errõl?! Zaynnak visszapasszolják én pedig egyszerûen elveszem tõle és átpasszolom. Kicsi vagyok, könnyebben veszem el a labdát, mint az átlag.

- Nem úgy volt, hogy nem tudsz játszani?! - kérdi röhögve, míg mellettem fut vissza.

- Elõtted nem szeretnék játszani, az nem azt jelenti, hogy nem tudok - vonom meg a vállamat. Látom, hogy Zaynnak passzolnak, õ viszont engem néz. És még így is, egy kézzel fogja meg a labdát. Felnéz a kapura mögöttem, aztán rádobja. Összehúzom magam, ugyanis olyan erõvel bassza el a labdát, hogy én megijedek. Viszont az én csapatomban lévõ Bob azért megpróbálja kivédeni. Nem jön össze. Lemosolyog rám, én pedig csak a mellkasára csapok mire visszafut. Milan lepacsizik vele én pedig felsóhajtok.

- Te vagy a csaja, vedd el tõle a labdát! - szól rám könyörgõen Greg.

- És elárulnád, hogy?! Csak mert a barátom attól még nem tudom tõle elvenni! - nyögõk fel széttárva a karomat.

- Majd finom leszek - szól oda hozzám Zayn mire elröhögõm magam. Amint hozzám kerül a labda Zayn máris megindul felém. Én pedig kétségbe esetten dobom el, ahogy elfordulok tõle. Röhögve nyúl a derekam után... ezzel megakadályozva, hogy elessek. - Ennyire ne legyél zavarban, csak mert ellenem vagy - súgja a fülembe, míg a derekamat fogva vezetget a pálya másik oldalára, lévén ott zajlik a meccs.

- Utállak - morgom neki, ahogy elenged. Passzolgat a csapata, sokszor van Zaynnal a labda, de nem dob rá. Pedig szerintem tudja, hogy nem akadályoznám meg! Ismét nála van, én pedig hátulról átölelem. Õ magasabbra tartja a labdát és felröhög, ahogy megpróbál hátra rám nézni.

- Szerintem ez nem szabályos - motyogja engem figyelve, ahogy megfordul, így már elölrõl ölelem.

- Megvannak a módszereim - nézek fel rá egy kétszáz wattos mosollyal. Oda dobja a labdát a legközelebbi embernek aztán átölel.

- Nem rosszak, de szabálytalanok - neveti el magát, ahogy a hajamba nyom egy puszit.

- Dehogyis! - hördülök fel, ahogy õ lépkedni kezd velem, de nem zavartatom magam. Mr.Dray jó fej, kétlem, hogy ránk szólna.

- Láttál már ilyen védést kézi meccsen amit éppen te csinálsz? - pillant le rám kérdõn.

- Szerelemeben és háborúban mindent szabad, nem? - nevetem el magam, mire tekintetét elkapja rólam és fejét megrázza, ahogy felnevet. De tovább lépked velem, a különbség annyi, hogy a fogai közé szorított nyelvvel mosolyog, én pedig elpirulok. A tudattól, hogy ennyire kibaszottul jól elvagyok vele...