- Elkésel...tek... - morogja egy fáradt hang és a fény máris elárasztja a szobát. Zayn felnyög... én már hozzászoktam.

- Emlékszel, hogy a lányod vagyok és nem a katonaságban vagyok? - nyögök fel, míg egy párnát felé dobok és hasra fordulva felnyögök a túl sok fényre. Utálom, hogy keltésnek csak beszól és felbassza a lámpát... gyûlölöm. Kurva katonaság.

- Fél óra és megy a buszod - szólal meg rekedtesen apu, a szemeim pedig rögtön kipattannak.

- Baszki - nyögök fel, mire Zayn felkuncog és felül félkómásan és kócosan. Azt a kurva, de tetszik így. - Oké, készülünk - küldöm ki apát rájõve, hogy amúgy én még nem igazán vettem fel ruhákat... ahogy Zayn sem.

- Oké - közli lazán, én pedig felülök, mikor becsukja az ajtót.

- Zoe... kocsival visz el minket - mosolyodik el rámnézve... és akkor rájövök. Jobban mondva, emlékezni kezdek rá.

- Utállak! - kiabálok ki, mire hallom, ahogy apám felröhög. - Duplán bassza meg - nyögök fel, ahogy visszafekszem és szétterülök.

- Na hajrá, életed legjobb sulis napja lesz - húz fel magához vissza Zayn, de csak, mint egy rongybaba... ahogy hagyom, hogy rángasson. - Ne már, Élet - röhögi el magát, míg a számra nyom egy puszit. Azért ez már pezsdítõ.

- A legjobb nap is szar a suliban - ülök bele az ölébe.

- Hogyne - motyogja és már oda is hajol egy csókra. Én mondjuk többet akarok, mint egy. Ahogy a csókunk mélyül, úgy nyomom vissza a falhoz. Érzem mosolyát, érzem, hogy reggel van és még nehéz a mozgás... érzek én mindent. Azt is, hogy Zaynnél reggel van. Kezei fenekemre csúsznak és egyszerûen rámarkol. Kissé helyezkedem ölében. Érzem, hogy megharapja az alsó ajkamat, mire megfogom arcát két oldalt és egy helyben tartom. Csak, hogy én irányítsak. - Na jó, reggel van... - tol el magától kissé rekedtesen, de mosolyog.

- Mondtam hogy nem akarok suliba menni - mordulok fel rá, míg lemászok róla és meg is akadok, ahogy saját magamat meglátom a tükörben. Még csak nem is a tény zavar, hogy meztelen vagyok, hanem a foltok magamon. - Amúgy, ma lesz tesim - szólalok meg továbbra is magamat nézve. A nyakamon, a kulcscsontomat, a csípõmön, a hasamon, combjaimon és az oldalamon mind ott vannak a szívásnyomok és fogainak lenyomatai.

- Hát vagy nem tesizel, vagy lesz pár elkerülhetetlen beszélgetésed - morogja engem nézve, ahogy szeme felfelé és lefelé mozog rajtam.

- Elárulnád, hogy a combomon miért van szívás nyom? - kérdem meg értetlenül felé fordulva, mire õ kissé elnyílt ajkakkal felnéz rám. Aztán le... és megint fel.

- Öh... nincs rajtad ruha. Ne kérdezz tõlem semmit - néz fel rám újra zavartan, de szinte másodpercenként változtatja mit bámul rajtam éppen. - Ne vegyél fel kivágott pólót ma - állapítja meg míg tekintete a melleimen idõzik. Lenézve pedig meglátok mellem tetején is egy aprócska lila foltot. Felsóhajtva kapok magamra egy bugyit és egy melltartót. Hogy legalább ne meztelenül lézengjek itt bent. Magamra húzok egy sima világos farmert magasított derékkal és egy egyszerû hosszú ujjú fekete pulcsit. Kissé buggyos, kényelmes, fekete, és imádom. Takar mindent, kivéve a nyakamon lévõ szívásnyomot és a kulcscsontomon lévõnek a fele is kilátszik. A pulcsi alá nem veszek fel mást, elég ez így. Hajamat elkezdem kifésülni és mire észbe kapok Zayn már lazán fekszik az ágyamban, felöltözve, telefonjával a kezében. Látom a tükörbõl hogy lõ egy képet, mire csak nevetve megrázom a fejemet és táskába beledobom a tesicuccomat.

- Ez a bepakolás? - kérdi értetlenül, ahogy elnyúlok a hátán.

- Meg vannak azok a tantárgyak amikre viszek cuccot. A többi nem érdekel, vagy hoz rá más valaki - motyogom átkarolva õt.

- Micsoda taktika - nevet fel, ahogy hátára fordul, szóval én lecsúszok róla.

- Indulhatnánk? Nekem ki kell lépne telekre szóval nem bánnám, ha elõbb mennénk! - kiabál be apa, mire nyögve Zaynhoz bújok.

- Persze - szólal meg hangosabban Zayn, erre már felmordulok konkrétabban. Õ feláll, aztán megpróbál kihúzni és a két lábamra állítani. Felsóhajt és hagyja, hogy tovább elterüljek az ágyban. Látom, amint telefonját és fülesét elrakja a zsebébe. Konkrétan minden, ami neki fontos, elfér a zsebében. Táskámat felkapja a hátára, és elfintorodom, hogy az én szürke táskám jobban áll neki, mint nekem... Kezébe fogja a fekete bõrkabátomat és a cipõmet, aztán megfog és felhúz.

- Nemár - nyögök fel, mire õ röhögve a vállára dob. - Zayn! - mordulok rá, de õ csak kilép az ajtómon. Szembe találom magam Kat részeg arcával és bárgyú mosolyával. Apám felvont szemöldökkel néz ránk, Zayn megvonja a vállát én pedig felnyögök és hagyom, hogy testem elernyedjen. Õk megindulnak, hallom apum hatalmas kulcscsomójának a csörgését, én pedig kis híján bealszom Zayn vállán.

- Leraklak - szólal fel és tényleg lerak. Felnyögök, ahogy a zoknimon át ismét a murvát érzem.

- Most ne sikíts - közli apám lazán, míg kinyitja az ajtót.

- Mi? - kérdi értetlenül Zayn felröhögve.

- Egyszer lehozott így, mikor éppen életkedvem sem volt és zokniban begyömöszölt a kocsiba. Én pedig sikítottam, hogy elrabol, de a nõ csak nézett és nem csinált semmit. - morgom, ahogy beülök hátra a kocsiba. Õ nevetve bedobja mellém a dolgaimat én pedig elkezdem felhúzni lábamra a cipõt.

- Mikor is volt, mikor nem volt életkedved? - kérdi értetlenül, míg apa is beül a kocsiba.

- Aznap, mikor eldöntöttem, hogy megverlek, mert nem mész az X-factroba - nevetem el magam még mindig a cipõvel szenvedve.

- Amit honnan is tudtál? - ráncolja össze a szemöldökét, ahogy maga elé mered.

- Trisha - sóhajtok fel megkönnyebbülve mikor végre bekötöm a cipõmet.

- Azóta is furán néz rám az a nõ - nevet fel apa, ahogy elindulunk végre. Zayn mosolyogva nézi, ahogy belebújok a kabátomba, lévén én fázok. Õ pedig a pólójában és a pulcsijában? Tökéletesen meg van! Az élet igazságtalan... Közelebb huppanok hozzá és fejemet a vállára hajtom.

- Keltsetek fel, ha vége a napnak - morgom míg jobban hozzá bújok Zaynhoz.

- Jaj de vicces vagy - vinnyog nekem Zayn, mire elröhögöm magam. És én betartom az ígértemet... elalszom...

---

- Zoe - jön a nevetés oldalról, mire szemeimet kinyitom. És ahogy ránézek a Holywellre vissza is csukóm.

- Nem - jelentem ki egyszerûen, mire hallom, hogy mostmár apám felröhög.

- Oké, beviszem - sóhajt fel Zayn és már ki is nyitja az ajtaját, én pedig eldõlök. Fintorogva nézek fel rá és már most tudom, hogy jó páran minket néznek.

- Had ne... bemutatlak a családnak, jó? Csak kocsikáztunk egyet. Itt tanulok, láttad. Mehetünk! - kérem könyörögve, ahogy a vállára dobja a táskát.

- Nemár, ennyire nem vészes a suli - nyög fel apám.

- De az! - hördülök fel.

- Még csak kilencedikes vagy - sóhajt fel hátra fordulva hozzám.

- Nyelvi elõkészítõ után, tagozatos és emelt óra számú kilencedikes! - mordulok rá, amíg Zayn felültet és kivesz a kocsiból. - Utállak - mordulok rá míg a mellkasára csapók és talpra állok. Nem kell a pletyka a suliban. Táskámat elvenném tõle, de nem engedi és csak röhögve átkarolja a vállamat.

- Busszal jöttök haza? - kérdi apám, mire biccentek neki. - Oké, mamáéknak közlöm, hogy üdvözlöd õket meg ilyenek - int nekünk és már el is hajt. Felsóhajtok és oldalra kezdem húzni Zaynt, nem az ajtó felé.

- Nem kéne suliba menned? - kérdi felröhögve, mire szememet megforgatom.

- Nem azért, de nem te vagy Zayn Malik? Tudod, aki lóg és ilyenek - nézek rá hátra értetlenül, míg megállok vele a sulitól úgy kemény egy percnyi sétára lévõ kis üzlet elõtt. Ami amúgy csak kiadó, de mivel beljebb lehet menni a járdáról, így nem látnak ide. Szóval általában mindenki itt cigizik suli közben. Persze, reggel a tanárok látnak ide jövet, sõt. Már ki szokta ide járni, de hát most reggel van, és van egy dolog ami miatt akármit megtehetek. És az a Harvard. Ebben a suliban két fajta ember tehet meg mindent. A fiú kézisek, és azok akik adnak valamit a hírnévhez. Márpedig én adok, szóval akármit elnéznek. Zayn ezért jöhet majd be az órákra, ezért fognak rám csak csúnyán nézi, ha cigizek, ezért nem lesznek igazolatlan óráim és a többi dolog... Elõveszek két szál cigit, az egyiket neki nyújtom és úgy nyúl érte mint aki elfelejtette, hogy cigizhet. Meggyújtom az enyémet, majd az övét is, és lehuppanok az egyik padra míg nézem, ahogy egyszerûen a diák sereg megindul. A legtöbb busz egyszerre ér be, de ha nem is, akkor megvárják egymást az emberek. Látom, hogy jönnek át a síneken, mindennap erre megyek haza, de a másik irányba indulok, ha jövõk a suliba. Megszokás, nem tudom miért. Minta egy kõrt tennék, csak a felénél ott a suli. Kezeinket össze fonja és egyszerûen, a szerintem reggeli hidegben, elszívunk egy cigit ketten.

- Csak mert én lógok nem azt jelenti hogy szeretem, hogy te is - szólal meg halkan, ahogy elnyomja a cigit a pad kartámláján.

- Aha - motyogom neki, ahogy én a lábam elé dobom és rátaposok. - Lehetõleg ne verekedj össze senkivel, azt nehezen magyarázom ki - fordulok felé, míg õ felhúz.

- Én nem ígérek semmit - nevet fel, ahogy megindul velem vissza fele a suliba. - Oh várj, csók szabad, ugye?! - néz le rám kétségbe esetten.

- Hát... ha látnak ne olyan nagyon durvát, meg tanárok elõtt annyira nem lehet elvileg - mondom fintorogva.

- Ez egy igen - mosolyodik el újra lazán.

- Vedd annak - vonom meg a vállamat, mire a hajamba puszil, ahogy magához húz. - Még mindig nincs ehhez kedvem - sóhajtok fel, míg azért õ kedvesen kinyitja nekem az ajtót én pedig belépek.

- Legalább meglátom milyen vagy a suliban, tudod. Ösztönözlek a tanulásra meg ilyenek - nevet fel míg én összekulcsolom az ujjainkat és rögtön az emeletre kezdem húzni. - Milyen órád lesz? - kérdi mosolyogva míg a lépcsõn megyek felfelé vele. Mint valami kíváncsi gyerek, komolyan.

- Irodalom - sóhajtok fel míg bekopogok az igazgatóiba.

- Itt? - kérdi a falnak dõlve mellettem.

- Itt, hogy neked is irodalmad legyen - villantok rá egy gúnyos mosolyt, majd vissza fordulok az igazgatói felé és abban a pillanatban nyílik is az ajtó.

- Oh Zoe! - mosolyog rám az igazgatónõ én pedig leutánozom arcmimikáját. Õ leszar engem, én utálom õt... oh a formaságok...

- Jó napot, szeretném megkérni, hogy a hátam mögött lévõ srác részt vegyen ma velem az órákon - hadarom el neki, mintha sietõs lenne a dolgom - Zayn - teszem hozzá csak, hogy megbontsam a gondolat menetét amiben éppen van. Hátha elsõre bejön és nem kérdez.

- Ki õ? - szemöldökét összeráncolja és elnéz hátam mögé... talán jobb lett volna hagyni, hogy az elsõ kérdést kérdezze meg. Azt a bizonyos "miért?"-et. És nem azt, hogy ki õ. Most erre mit mondjak?!

- A barátom, de lévén hogy õ is éppen karriert épít nehéz találkozunk. Most pedig meglátogatott mivel kiborultam Ashton miatt - hajtom le a fejemet, ahogy a tarkómon végig simítok.

- Oh... - sóhajt fel. Az igazság néha jobb megoldás, mint kitalálni valami. De azt nem mondom, hogy az igazságot nem kell megfelelõen tálalni. Ha Ashtont ebbe a storyba nem rakom bele, le se szarja. De mivel egy hírességet adó diákot éppen ez az Ashton megbántott... igen... így már ér valamit minden más ami elõtte volt. - De ugye nem õ volt aki vérzõ orrot csinált neki? - eszmél fel, mire felsóhajtok. Komolyan ennyire elemében van ma?

- Nem. Én azt hallottam pár St.Margharettessel balhézott össze - vonom meg a vállamat. Ellenséges iskola, ezen a városon belül. Mint említettem... az igazság csak néha jobb, nem?

- Értem, jó rendben - szólal fel mosolyogva, mire felsóhajtok és szemet forgatva indulok utána, mire Zayn majdnem elröhögi magát, ahogy engem néz.

- Kéne errõl egy igazolás is, vagy valami - szólalok meg kedvesen, mire megtorpan és felém néz. Én pedig a táskámban kezdek turkálni, ami még mindig Zayn vállán pihen. Oda adom neki az ellenõrzöm és egy tollat, majd máris írni kezd. Vissza nyomja a kezembe és már rohan is el a magassarkújában.

- Melyik iskolába is kell járnom? Merre van ez a St.Margharett? - kérdi felnevetve, míg kezét megfogva elindulok vele a lépcsõn. Bár páran furánk néznek ránk, legalábbis akik ismernek...

- Örülj inkább nekem és a pszichológiai képességeimnek - mordulok rá nevetve, míg a tömegen át húzom õt.

- Én nagyon örülök - nevet fel, ahogy megtorpanok - na mivan? - kérdi értetlenül.

- Vagy a hetesben vagyunk, vagy a nyolcasban, fogalmam sincs - sóhajtok fel, míg belépek a hetesbe, lévén az van közelebb. De mikor meghallom a zongorát és az üvöltést tudom, hogy rossz teremben vagyok. Mivel zongora a nyolcasban van. És csak az én osztályom az, aki önkényesen éneklésre használja.

- Rossz osztály törpe! - ordít rám Shane, mire szememet megforgatom... - Azt oszt' az ki? - nevet fel felállva a padjából.

- Zayn, õ Shane. Shane õ Zayn. És én most léptem, csá - intek neki kitolva a terembõl Zaynt.

- Ki a faszom az a Shane? - kérdi értetlenül, míg a nyolcas terem felé tolóm õt háttal.

- Dean haverja. Deant tudod ki - nézek fel rá, mire õ fintorogva bólint, ahogy belököm a nyolcas terembe.

- Baszki már! Mr.Chez nem lehet ennyire szerencsétlen! - mordul fel Milan, mire felvont szemöldökkel rá nézek. Bár mindenki más ránk. - Csá, Milan vagyok. Örülök hogy az osztályunk tagja leszel, kajakra. Mr.Chez az ofõ, de olyan, mintha nem lenne. Azt se mondta hogy jössz! - hördül fel Milan a vad hadarásában míg kezet ráz Zaynnal. Zayn pedig csak mosoly, míg hol a srácot nézi, hol pedig engem. Kissé felvonja a szemöldökét, homlokon csapom magam, majd közbe lépek.

- Milan... õ nem új osztálytárs. Õ Zayn. Ma pedig velem tölt egy napot, ne éld bele magad - sóhajtok fel fáradtan ahogy kezemet a kezére fonom és elhúzom magammal a hátsó padba.

- Azt hittem ma már nem jössz - fordul hátra hozzám Chris. - Hátha a Harvard fontosabb - neveti el magát, míg én röhögve leülök.

- Doo merre? - kérdem meg elõre nézve, mivel õ Sonja mellett ül. És általában míg én Chris mellett ülök addig Doo és Sonja együtt.

- Verseny - mosolyodik el Sonja.

- Remélem megint fél másodperccel kap ki - mosolyodom el én is, ahogy Zayn leül mellém.

- Már jelentette a helyzetet mi van vele. Az apja eltörte a váltót, minden rendben - röhögi el magát Chris, ahogy elém tolja a telefonját, hogy lássam a képet is amint az egész csapat a kocsit állja körbe és vitatkoznak... teljes káosz.

- Szlalom versenyekre jár a csaj - szólok oda Zaynhoz, hogy értse, mirõl van szó.

- Remek - neveti el magát, míg telefonját elõvéve látom, hogy beszélgetni kezd.

- Az állat! - röhög fel valaki, és ezt az irritáló hangot bárhol felismerem. Felpillantok Ashra, õ pedig rám, aztán mellém. A pillanat töredéke alatt tûnik el a mosoly az arcáról, és torpan meg. Megfordulna, tudom, hogy kihagyná ezt a napot, de csak a tanárnõvel találja szembe magát.

- Valaki jelentsen, ne kelljen folyton könyörögnöm! - kiabálja el magát a nõ kezdés gyanánt, Zayn felvont szemöldökkel néz rá, majd vissza a telefonjára. Valaki kimegy és jelenteni kezd... hallom, hogy sorolja a neveket.

- Plusz egy fõ - ráncolja össze a homlokát a srác aki jelent.

- Mi? - néz fel az irodalom tanár.

- Rakok rá egy kávé meghívást, hogy feleltetni fog engem - súgom oda Zaynnak, ahogy felállok az ellenõrzõmmel. Kinyitom és lerakom a tanár elõtt. A pár sort gyorsan olvassa el majd lenéz rám, aztán Zaynra és végezetül megint rám.

- Miért? - kérdi meg élesen míg a srácot, aki jelentett a helyére küldi egy legyintéssel.

- Magánjellegû. Elég, ha az igazgatónõ tudja - vonom meg a vállamat.

- Rendben - mordul rám, ahogy oda nyújtja nekem az ellenõrzõmet. És mikor már átvenném elrántja. - Tudod mit? Inkább fejezd be a tegnapi felelésedet! - mordul rám míg leül a tanári asztal mögé, nekem pedig rámutat az azzal szemben lévõ padban elhelyezkedõ egy szem székre. Zayn felröhög, mindenki oda néz, én meg felnyögve leülök.

- Muszáj ezt? Mind tudjuk hogy ötös lesz - nézek rá unottan.

- Ne feleselj vagy egyes. Csak mert esélyes vagy a Harvardra még mindig ugyan olyan diák vagy! - mordul rám, ahogy elõre hajol az asztalon. És arca, így olyan ijesztõ. Hátrább hajolok... tejóég!

- Mi? - kérdez fel elõször Ash.

- Az kajak igaz csajszi?! - ez a meglepõdött hang már Milan hangja.

- Azért valljuk be, hogy más diák mint mi, most már! - szól közbe Sonja is.

- Várok a feleletre - tárja szét a karját.

- Mibõl? - vonom fel a szemöldökömet.

- Az elõzõ óra anyagából - vágja rá könnyedén.

- Nem akarok kötözködni, de nem voltam itt. Tudja, megbeszéltem a Harvardot a tanárokkal - gúnyos mosolyomat esküszöm látom elsötétülõ szemének tükrében. Imádom én ezt a nõt!

- Rendben akkor emelt anyagot kell úgyis tanítom, nem?! - hangja éles, fájdalmasan éles és vékony.

- Hál' istennek nem magának - rázom meg a fejemet mire az osztály felröhög.

- Szaktanárit kapsz - mordul rám és már írni is kezd az ellenõrzõmbe.

- A tisztelt szülõk lemaradt - motyogom megtámasztva az államat. Hogy miért jó ez a Harvard? Mert le akarok lépni, és mivel le akarok lépni ezért mindenképp bekerülök a Harvarda. Itt viszont most kiskirály lány lettem. Le fogok lépni, mindegy hogy utálnak-e vagy sem. Az hogy ez a nõ a tanárom most már semmibe nem feszélyez. Fõleg mivel következõ héttõl nem is õ lesz. Szóval, én utálom õt. Õ utál engem. Eddig csak õ szívatott, most már én is.

- Emelt anyag... elemezd nekem a Vörös és Fekete c. könyvet! - mordul rám mire hallom hogy hátul Zayn felnevet. Ismét... õ tudja amit én. Ez könnyû ötös lesz.

- Milyen szempontok alapján? Szereplõket is, vagy csak történet szálat szeretne? - mosolygok rá mire rám ordít egy "mindent" én pedig belekezdek. A többiek úgysem akarnak irodalom órát, én meg ráérek beszélni egy könyvrõl, amit még szerettem is. És amihez emlékek kötnek Zayn révén. Plusz megmutathatom a tanárnak, hogy még mindig lazán megy az irodalom.

- Négyes - mordul rám mire szemeim elkerekednek és fejemet kissé oldalra fordítom, szarul hallottam.

- Nem azért, de ez egy ötös... ha nem kettõ - szólal meg Zayn mire a tanár hátra kapja rá a fejét.

- Majd, ha esetleg irodalom tanár lennél, és õt tanítod, eldöntheted fiam! - szól rá erélyesen.

- Ami azt illeti felvennének osztatlan irodalom tanár képzésre. És már az elõrehozott irodalom érettségim is meg van. Emelten. Ötös lett, szóval kérem, vegye figyelembe a véleményemet - Zayn hangja halk, nem ordít, nem lekezelõ, csak... cinikus. Én pedig vissza fogom a nevetést. Azért a tanárra villantok egy szívmelengetõ mosolyt.

- Hány éves vagy? - kérdi összeszûkített szemekkel.

- Tizenhét - nevet fel Zayn. Hát igen, kissé abszurd...

- És miért nem vagy te iskolában? - áll fel a tanár, gondolom hogy jobban rá lásson.

- X-factor - vonja meg a vállát.

- Hogy mi? - néz rá a tanár én pedig lefejelem a padot.

- Tudja, tehetségkutató - Zayn hangja továbbra is annyira unottan hangzik, hogy lassan én is bealszok rajta. Imádom hogy paradoxont tud okozni a hangjával. A téma érdekes, kurvára érdekes, a hangja pedig unalmas... kurvára leszar õ mindent. Ellenõrzõmet vissza veszem magamhoz és felállva a helyemre sétálok. Út közben lepacsizok pár emberrel, majd levetõdöm Zayn mellé.

- Hagyd - szólók rá franciául, mivel tudom, hogy a kedves irodalom tanárunk spanyolul beszél, nem franciául.

- Ha õ lett volna a tanárom, szerintem még többet lógok - nevet fel, és õ is franciául válaszol.

- Lehetséges többet lógnod? - kérdem felé pillantva mire elmosolyodik és lejjebb csúszik a széken. Keze a combomra simul, és felsóhajtok. Bár remélem, hogy a többiek annak veszik ezt a sóhajt, hogy a tanár belekezd egy vers elemzésébe.

- Attól függ, ha ott laknál igen - néz rám, de most már esze ágában sincs franciául beszélnie. Nekem pedig mindegy milyen nyelven beszél, akkor is elpirulok...