x--- Zayn Malik ---x

- Mi van? - kérdi értetlenül Liam én pedig megrázom a fejemet.

- Már megint a csajod? - kérdi Harry röhögve ahogy a mikrofonját próbálja bekapcsolni.

- Meghalt valakije, szóval kussolj. De most komolyan - mordulok rá hátrafelé, ahogy kivágom az ajtót és egyenesen a friss levegõ felé tartok. Hogy ki Nan pasijának a bátyja? Tippelni tudok. Azt tudom hogy Zoe jobban bírta õt, mint magát Nancy pasiját. Tudom hogyha szar kedve volt és az a srác tudott róla akkor elvitte driftelni a városba este. Ennyi... ez minden. Még a nevét se tudom. Ajkaim közé szorítok egy szál cigit és már meg is gyújtom. Az elsõ slukkom is mély amivel csak meggyújtom. Ahogy a többi is az. És a következõ cigi amit meggyújtok ugyan ilyen tempóban fogy el.

- Szar lesz a hangod késõbb - közli lazán Lou, ahogy a cigire mered a kezemben.

- A te képed is beverem, hidd el - nézek rá ridegen. Ezek tényleg nem értik mikor nem kell, hogy pofázzanak?! Kurvára egyedül akarok lenni!

- Felõlem - rántja meg a vállát ahogy neki dõl a falnak mellettem. - Akárhogy is, egy banda vagyunk. És ha jól megy, sokáig az is leszünk. Szóval próbálj már meg kevésbé agresszív lenni - röhögi el magát én pedig tényleg nem értem, hogy lehet ilyen kibaszott hülye.

- Aha - röhögök fel ahogy rájövök, tényleg nem fog lelépni és itt hagyni.

- Mióta vagy együtt vele? - kérdi meg én pedig lenézek a cipõmre. Ha mondanom kéne a bandából két olyan embert akit inkább elviselek akkor az Louis és Liam. Harry túlságosan gyerek és nagyképû még. Niall pedig... esküszöm õ csak Niall. Eszik, énekel, alszik aztán röhög. Õ Niall. Louist azért bírom... jó oké... azért viselem el inkább, mert legalább kicsit hasonló életvitele volt mint nekem. Egyedüli srác tesó, pia, bulik... hát vele emiatt azért kijövõk. Liam pedig legalább érett, oké. Néha túlságosan is. De legalább okos...

- Nem tudom - rántom meg a vállam õszintén mire õ felröhög. - Komolyan nem, nincs konkrét ideje csak úgy... össze jött - nézek fel rá egy fintorral ahogy beleszívok a cigibe, most már kisebbet. Felé nyújtom a dobozom mire felsóhajt és húz belõle egyet. Oda adom neki az öngyújtómat is, és amint meggyújtja már vissza is adja. Ennyit arról, hogy szar lesz majd a hangunk.

- Csak úgy? - kérdi meg felröhögve.

- Esküszöm - rázom meg a fejemet nevetve.

- Nem akad ki hogy nincs évforduló meg ilyenek? - néz rám értetlenül.

- Õ felejtené el elõbb, hidd el - nevetek fel halkan ahogy a koszos betont nézem.

- Legjobb haver féle? - kérdi rám nézve én pedig bólintok. - Szard le Harryt, ha megvagy vele és bírja akkor maradj vele - néz le rám én pedig megrántom a vállam. Igen, Harryt lehet csak ezért nem bírom; mert naponta háromszor minimum elmondja hogy szakítsak már vele. Vagy legalábbis ha a telefonomhoz nyúlok... mert szerinte ez rossz a bandának. Tiszta lap kell, mindenkinek. Nem mondok le Zoeról... képtelen vagyok.

- Meg fogom még verni - jegyzem meg természetesen... mert ez az igazság.

-Majd beszélek vele - vonja meg a vállát én pedig kinézek az útra. Kocsik haladnak el egyfolytában a nagy ház mellett. Ház... ház ahol minden egyes ellenséggel együtt laksz. Röhejes. De azért elég klassz... csak lehetne klasszabb. Zoeval mondjuk. - Jól van a csaj? - kérdi meg ahogy eltaposom az elszívott cigit ismét.

- Nem tudom. Leráztam elsõnek. Nem fog mondani semmit se - rázom meg a fejemet.

- Hisztis? - kérdi felnevetve ahogy az utolsó slukkot szerezi meg a cigibõl amit adtam.

- Nem, csak azt hiszi mások terhére van, mivel neki mindenki a terhére van. Lelki szemetes láda, kezdõ pszichológus... - magyarázom meg mire felnevet.

- Remek csajt fogtál ki, de tényleg. Majd mutasd be - veregeti meg a vállamat ahogy kinyitja az ajtót. - És hívd fel, hátha - szól még hátra és magamra hagy. Talán nem hülye, talán tudja mikor kell egyedül hagynia... Telefonomat újra a kezembe veszem és mielõtt meggondolnám magamat már hívom is.

- Hogy vagy? - szólók bele rögtön mielõtt akármit is mondana.

- Fáradtan - közli lazán.

- Nan? - kérdem meg ahogy harapdálni kezdem a számat belülrõl.

- Nem kell Zayn... - sóhajt fel én pedig lehunyom a szemeimet.

- Zoe, csak beszélj - kérem halkan.

- Szarul. Brian még szarabbul. Li sem fényesen - suttogja és hallom az ajtó csukódását. Remélem mögötte...

- Kamozunk? - kérdem meg mire felnevet.

- Dolgod van szóval...

- Nincs - vágok közbe rögtön.

- Mindegy, kétlem hogy haza megyek estére, itt meg nem akarok - motyogja halkan.

- Hol az az itt? - kérdem meg értetlenül.

- Nancyéknél - szólal meg lazán és hallom a satufék hangját. - Takaródó van, felejtsétek el - röhög fel Zoe fáradtan...

- Mi az? - kérdem meg értetlenül.

- Azt mondtam nem Tom! - szólal fel keményen én pedig csak halkan várok.-

- Roll meghalt! Megölték érted?! - jön a tompa válasz... de túl jól hallom. És tudom ha ott lennék akkor Zoe már valószínûleg nem állna olyan közel ahhoz a faszhoz.

- Jó hogy mondod, nem is tudtam róla - röhög fel kelletlenül. - Attól még nem lesz vérengzés. Legalábbis a tárgyalás végéig nem. Menj be és inkább kapard össze Briant. De ne egy kibaszott Fort tizenkettessel a kezedben mert tökön lõlek vele - hangja kemény, most az a Zoe aki ott él. Nem az aki mellettem. De... fegyver a csávónál?! Ez komoly?! És Zoe ott van?! Te jó ég... érzem hogy lezsibbadok. Most elõször realizálom, hogy mit jelet miszerint a családja nem kicsit maffiás. Hogy Nan pasija... oh baszdmeg! Oh baszdmeg! Nan pasija is... és a tesója is... aki most meghalt! Oké... kezd össze állni... remek... - Oké - közli õ lazán és hallom a fegyver kattanását. - Elrakom, plusz töltények valakinél? - kérdi unottan és hallom a csilingelésüket. - Részvétem - szólal meg halkan és hallom ahogy felmordul a srác és az ajtó csapódást. - Bocs - szólal meg halkan.

- Jól vagy? - kérdem meg miután nyelek egy aprót, de szerintem így is leveszi, hogy most én nem vagyok jól. Konkrétan a tudottól hányingerem lesz.

- Nálam van egy fegyver, lõtéren kívül, Roll benne volt a szar körökben. Lojális barátokkal. Nem vagyok jól - sóhajt fel - nem amiatt vagyok fáradt mert meghalt, hanem mert másokra kissé ingerlékenyek. Kész fegyverboltot nyithatnék már a házban basszus - mordul fel.

- Nyugi - súgom neki.

- Nyugi míg te értem aggódsz én meg azért hogy a srác aki totálisan frontból belement úgy százhatvannal Rolandba életbe maradjon. Pedig esküszöm nem érdemli meg! - szûri ki a fogai között. - Le akarok lépni Zayn, nagyon le - szipogja csöndesen a szívem pedig össze szorul. Utálom ha sír, és tudom hogy túl nagy a gáz ha õ sír. Utálom hogy nem vagyok tõle két percre, utálom hogy ilyen a családja.

- Tali Bradfordban úgy öt óra múlva? - kérdem meg mire õ felnevet.

- Édes vagy, de nem. El kell intézni a temetést. Meg ezeket a faszfejeket is. Különben estére lesznek hírek a CCN-en vagy a BBC-n...

- Szeretlek - sóhajtok fel fejemet a téglafalnak döntve.

- Én is - hangja halk, hallom a légzését. És jó érzés... cseszõdjek meg komolyan az. És hirtelen én mégis rohadtul örülnék neki ha találkoznánk öt óra múlva valahol. Akárhol. Esküszöm még egy ölelés is lazán megérni. Szabad kezem ökölbe szorul és szemeit idegesen hunyom le. - Nem kéne már menned? - kérdi halkan, de tudom hogy ez most nem köcsögségbõl mondja. Egyszerûen nem akarja hogy bajba kerüljek. Ha azt kérnék mondjak egy okos nõt én Zoet mondanám. És ha azt mondják mondjak egy végtelenül butát, akkor is õt mondanám. Zoe csak azt nem realizálja, ami az orra elõtt van és nyílvánvaló. Mindennél fontosabb nekem. Az X-factornál is... esküszöm. Ha közte, vagy ez között kéne választani még csak gondolkodnom sem kéne. Fogalma sincs arról, hogy szeretem, pedig együtt vagyunk. Úgy vagyok vele együtt, hogy még mindig félek ettõl a kibaszott kapcsolattól. Félek mert Amelia elérte hogy rettegjek. És tudom hogy õ nem fog átbaszni, attól még tudom, hogy elbaszhatom, és ez olyan gyomorgörccsel ajándékoz meg amit senkinek sem kívánok. Nem akarom hogy vége legyen, görcsösen ragaszkodom ahhoz amink van. Nekünk, kettõnknek.

- Nem - felelem neki lazán és hallom sóhaját. Alsó ajkamat beharapom és elmémet elöntik a képek ami a többi sóhajához tartozik. Talán ez a pár hét... sõt több mint egy hónap kicsit nehézkes már. Talán... épphogy... uhm... - Tuti nem találkoznánk valamikor? - kérdem meg elfojtottan, ahogy igyekszem másra gondolni... akármi másra, csak nem arra, hogy milyen vele a szex.

- Mikor Zayn? - kérdi nyúzottan és tudom, hogy semmi ideje nincs, vagy legalábbis mikor neki lenne, nekem akkor sincs. - Élõ showba jutás, tudod, kicsit fontos - neveti el magát.

- Anya mondta hogy vannak valami papírok amiket bizony alá kéne írnia. Csak mond mikor mész oda - hadarom el neki.

- Ez most komoly? - kérdi halkan.

- Ha látnál tudnád mennyire komoly - nevetem el magamat mire hallom apró kuncogását. És a fél karomat oda adnám, ha látnám most élõbe, ahogy lehatja a fejét és halkan felnevet.

- Majd írok akkor, de még nem tudom. A sulimba is el kell intéznem elõtte pár dolgot - nyüszögi én pedig elmosolyodom.

- Hé, Simon már keres - nyílik ki mellettem az ajtó és Liam bocsánatkérõ tekintete miatt még csak mérges sem leszek.

- Oké - közlöm lazán õ pedig már el is tûnik.

- Akkor szia Zayn - hangja halk, utálom mikor ilyen halk.

- Késõbb beszélünk, okés? - kérdem meg rögtön.

- Persze, addig megnézem hogy agyonverték-e egymást odabent, vagy hogy ide hívták már a maffia fejeseket - kuncog fel, de a téma és a hangja annyira nem illik össze hogy torkom ismét elszorul.

- Vigyázz magadra. Szeretlek élet - hadarom el neki.

- Te is és én is - cincog a telefonba mire felnevetek és õ ezzel kinyom. Telefonomat a zsebembe süllyesztem. Fejemet a téglának vetem és szívok egy mélyet a hûs levegõbõl. Arcomat megdörzsölöm és igyekszem legyûrni magamban az érzéseket. Mindent. A dühöt, hogy féltem, hogy szeretem, hogy félek emiatt a szar verseny miatt, hogy hiányoznak a tesoim, anyám, a haverjaim... egy jó buli. Minden... õ is.. ellököm magam a faltól és vissza megyek a házba.

- Na végre - szól rám Simon én pedig össze szorított ajkakkal vetõdöm le a kanapéra a srácok mellé. - Szóval, van már számotok? - kérdi meg a telefonját nyomkodva.

- Igen - válaszol Liam. Nem zavar, õ volt már ebben a helyzetben, nekem tökéletesen megfelel hogy õ ehhez már hozzá szokott.

- Remek, nemsokára sor kerül a mentorházakban lévõ felhajtásra. Ott elõadjátok a dalt. Tovább juttok vagy nem ez már rajtatok áll - néz fel ránk eltéve a telefonját. Amara fog nektek segíteni... ének tanár - közli ahogy a hátunk mögé mutat, és meglátunk egy barna hajú, unottan üldögélõ nõt.

- Oké - közli lazán Harry.

- Bátran kérjetek tõle segítséget, emellett jó lenne ha döntenétek a banda nevérõl mielõtt haza indultok és velem is közölnétek. Jogi utakon le kell védetni és egyéb fárasztó marhaságok amiket úgysem értenétek meg. - hadar tovább és nem is figyelek szinte. Minek? Õk négyen figyelnek.

- Gondolkozunk rajta de még semmi használható - neveti el magát Niall kissé feszülten.

- Akármi? - kérdi fintorogva mire én elröhögöm magam.

- Félvese-félpakisztán-ír-göndör-csíkospóló -hadarja el Louis mire most már mindenkibõl kitör a röhögés. Igen, mindig ugyan ide érünk vissza. Akármi név eszünkbe jut, a végén mindig megegyezünk hogy ez a legjobb. Simon felvont szemöldökkel bámul ránk, egyszerûen feláll ahogy elröhögi magát és itt hagy minket.

- Szerintem kedvel minket - mosolyodom el mire Louis fejcsóválva és nevetve feláll.

- Hogyne - morogja Liam mosolyogva.

- Dobtad már a nõd Malik? - kérdi Harry ott maradva és ez az a pillanat amikor Niall feláll és távozik. Én pedig csak lustán ránézek.

- Veled ellentétbe és normális lányt fogtam, és még csak tapló sem vagyok, szóval nem - mordulok rá ahogy felállok és megindulok a srácokkal a nõ felé. Amara? Azt hiszem... túl sok név túl kevés idõ alatt.

- Úgyis tönkre fog menni a kapcsolatotok - sóhajt fel Harry ahogy õ is oda lép mellém.

- Áruld már el miért?! - mordulok rá megállva vele szemben.

- Mert túl sokat fog változni, vagy változik - rántja meg a vállát.

- Esküszöm megverlek ha most nem lépkedsz el innen szép lassan - motyogom neki lenézve a földre míg arcomra egy mosoly kerül. Feszültség levezetésnek egészen jó lenne, nem?

- Oké, álljunk le - lép közénk Liam. Fejemet felemelem, vérem zúg és csak erre a kis pöcsre figyelek.

- Õ álljon le - közlöm egyszerûen ellökve mellkasomtól Liam kezét.

- Harry tényleg állj le - szól rá Louis. Állja a tekintetemet aztán fejét megrázva felröhög és elfordul tõlünk. Liam rám néz, amolyan meggyõzõdés képen hogy neki ugrok-e vagy sem. Én csak biccentek neki egyet miszerint rendbe vagyok, megnyugodhat. Nem most fogom szétverni.

- Rendben, most hogy a tesztoszteron áradat szertefoszlott, gyakorolghatnánk is? - néz ránk Amara egy mosollyal és én csak nyelek egyet. A szó használata... hasonlít Zoera... A többiek bólintanak, én viszont nem. Kérdõn néz rám, én rá. Kék szemei értetlenül de barátságosan méregetnek. Hány éves lehet? Harminc alatt van az biztos. Fejét kissé oldalra hajtja, barna haja nem is annyira barna, inkább már fekete annyira sötét. Bõre kreolos. Nyelek egyet és fejemet lehajtom... picsába... - Zayn? - kérdi meg mire ismét feltekintek rá. A srácok rá néznek, nem rám. Aztán a másodpercek egyre hosszabbak lesznek és lassan minden srác felém fordul. És ez az a pillant amikor Amara felvonja a szemöldökét és elmosolyodik. Alsó ajkát beharapja és nevetve megrázza a fejét. Ha ez a nõ flörtölni kezd velem esküszöm leszopom magam... nemár... könyörgöm ne...

- Hogyne - nyögöm ki unottan, bár az unottság az egyetlen dolog ami bennem van. Én nem akarom megcsalni Zoet, én tényleg nem. Oh csessze meg de tényleg, velem ne legyen két értelmû. Belülrõl kezdem harapdálni a számat ahogy igyekszem legyûrni magamban az érzést miszerint ha akarnám... ha nagyon akarnám akkor megtudnám fektetni ezt a csajt. Azért szép trófea lenne... de nem. Barátnõm van. Zoe a barátnõm. Nem fogom megcsalni.... picsába....