x--- Zayn Malik ---x

- Muszáj lesz összeismerkednünk! - szögezi le a göndör hajú, mire értetlenül ránézek.

- Késõbb, most gyakorolnunk kell, hogy jó legyen a számunk, hogy aztán bejussunk az élõ showba! - kezd rögtön vitába a vasalt hajú srác.

- És áruld már el, hogy fogsz úgy össze hozni egy elfogadható elõadást, ha azt sem tudod, kivel énekelsz?! - hördül fel a göndör, én pedig továbbra is a kezemben szorítom a telefonomat és némán nézem õket.

- Vagy erre van idõnk, vagy arra - tárja szét a karját a festett szõke, mire most már végignézek magunkon.

- Ez esélytelen - közlöm lazán. Túl másmilyenek vagyunk.

- Ez csak egy kibaszott játék, lógjunk meg a picsába - morogja a kék szemû és barna hajú srác. Még a nevüket sem tudom...

- Támogatom, innom kell - mordulok fel, ahogy elrakom a telefonomat.

- Ebbõl a kibaszott játékból már kiestem egyszer, pont itt! Szóval mindenképp gyakorolnunk kell! Azt sem tudjuk, ki mit tud kiénekelni! - túr bele rögtön a hajába idegesen a vasalt haj, de mikor ezt realizálja, már meg is igazítja.

- Szavazzunk. Ivás - emeli fel a kezét unottan a barna hajú, mire én is felemelem az enyém. És még a göndör is. A szõke pedig félig, amolyan tartózkodóan mellénk áll.

- Ha kiesünk, akkor emlékezzetek rá, hogy talán, ha ma este elkezdjük a felkészülést, nem történt volna meg! - szögezi le vasalthaj mérgesen, de megindul velünk.

- Kiestél - közlöm vele hátra fordulva, mire beszívja a levegõt és ajkait összeszorítja.

- De mégsem! - közli pár másodperc szünet után.

- Ír vagyok - szólal meg a szõke, mire mindannyian értetlenül ránézünk, aztán valaki elröhögi magát. De én továbbra is furán nézek rá. - Csak, hogy tudjátok - emeli fel a két kezét.

- Én meg félig pakisztáni - közlöm lazán, mire most mindegyik rám néz.

- Bomba van nálad? - kérdi röhögve a göndör, mire megállok és rámeredek.

- Még egy ilyen és beverem a képed - közlöm hidegen, mire mosolya fintorba vált.

- Nem vagyok rasszista - közli értetlenül, én meg megforgatom a szemeimet és újra megindulok.

- Vagy egy csomó tesóm - közli lazán a barna hajú.

- A nevetek sem ártana, amúgy - említem meg mellékesen, ahogy megállunk egy buszmegállóban.

- Liam - közli rögtön vasalthaj.

- Niall - vonja meg a vállát a szõke ír.

- Harold - mosolyodik el a göndör, én pedig tényleg csak igyekszem megjegyezni.

- Louis - emeli fel a kezét, mintha nem figyelne rá amúgy is mindenki, mikor kimondja a nevét.

- Zayn - zárom le a sort egyszerûen. A busz begurul mellénk, mire L... baszki... vagy Louis, vagy Liam a csávó neve, aki odalép a buszhoz és a sofõrrel kezd beszélni. A barna hajú és kék szemû.

- A következõ busz elvileg az lesz, amelyik kell nekünk - lép vissza hozzánk.

- Milyen busz kell nekünk? - kérdi értetlenül Niall.

- Ami elvisz a következõ városba. Ki akar itt bebaszni? Én biztosan nem, már csak az kell, hogy a biztonságiak megtaláljanak - röhögi el magát a barna haj-kék szem.

- Ha már éppen ismerkedni próbálunk, muszáj a telefonod nyomkodnod? - kérdi ingerülten vasalthaj, ahogy Haroldra néz, aki valóban a telefonját nyomkodja.

- Bocs, szakítottam a barátnõmmel - olyan lazán közli ezt az egy mondatot, hogy mindenki ledermed. - Most mi van? Tovább jutottam - rántja meg a vállát és látom, ahogy a srácok arca megrándul, de azt hiszem, az enyém nem.

- És ezért? - kérdem meg értetlenül.

- Ja, úgysem lenne rá idõm - vonja meg a vállát, ahogy telefonját a zsebébe gyömöszöli.

- Hát, oké - ejti ki ezt a két szót lassan és furán vasalthaj.

- Rólad még nem tudunk semmit, Liam - veti fel Niall, mire vasalthaj meglepõdik és szemeit kissé elnyitja.

- Csak egy vesém van - nyögi ki, mire szemöldököm felszalad.

- Remek. Van egy Írünk, egy fél pakisztánink, egy fél vesésünk, meg egy göndör... - sóhajt fel Louis. Elvégre, ha fél vese Liam, akkor neki kell Louisnak lennie, nem?

- Meg te, semmi skill-el - közli szárazon Harold, mire elröhögöm magam, ahogy a többiek is. A busz begördül, Louis megint odamegy és beszél a buszsofõrrel, majd int nekünk és felszállunk. A hátsó sort elfoglaljuk, nem sokan vannak a buszon, pár részeg és néhány fáradt felnõtt. Gondolom mennek haza a munkából. Fejemet az üvegnek hajtom, nem hallgatom, mit beszélnek, bár a foszlányokból ítélve, amik eljutnak hozzám, fociról. Kinek, mi a kedvenc csapata. Leszarom. Nézem a házakat és a sötét utcákat, a koszos negyedeket és néhány bandázó csapatot. Tovább jutottam. Ezekkel. Zoe tovább jutott, fogjuk rá. Még nem teljesen. Valaki megragadja a karom és felhúz. Niall az. És észbe kapva máris sietek le a buszról.

- Szabad élet - tárja szét a karjait Louis, mire értetlenül nézek rá.

- Neked azért szabad, mert elmentél egy másik városba? - hangom értetlen, ahogy az õ nézése is.

- Miért ne? - vonja meg a vállát, ahogy átmegy az úton, egyenesen egy kis bolt felé.

- Remekül ki fogunk jönni - morogja Liam, ahogy benyit az üzletbe. Senki sem szól semmit, de Louis arra indul meg, amerre én... a piák felé. Végignézek a kínálaton, ami nem túl nagy. Louis leemel egy pezsgõt és energiaitalokat, én pedig egy vodkát és narancsot. Megszokás, hogy már ezt veszem... ha eddig nem lettem volna feszült ezek miatt a srácok miatt, akkor most már az vagyok, ahogy Zoe bekúszik a tudatomba. Megállok és inkább visszarakom a vodkát és a narancsot is. Jesszusom, mennyit ittunk már együtt... Leveszek helyette egy kék abszintet és megindulok a pénztár felé.

- Van valakinél kamu személyi? - kérdi Harold, ahogy ránk néz.

- Megveszem én - veszem ki Louis kezébõl is a piákat.

- Miért, van nálad? - kérdi értetlenül Liam, felvont szemöldökkel.

- Nincs - nézek rá komolyan, csak, hogy lelkiekben a jófiú felkészüljön arra, hogy anélkül is képes leszek megvenni. Zoe... na igen. Rögtön oda tudok menni a pénztárhoz, lévén, senki sincs a boltban rajtunk kívül. Lerakom az asztalra a piákat, aztán elõveszem a kártyámat és unottan várok, míg a velünk egykorú lányt nézem a túloldalon. Talán kicsit lehet idõsebb. Végig bámulom, õ pedig kissé zavarban üti be a kódokat és húzza le az árút, majd gurítja tovább, amit a srácok rögtön össze is szednek. Átnyújtom a kártyámat neki, õ pedig lehúzza.

- Pin kódot - motyogja zavartan, ahogy hajába túr, én pedig beírom. - Személyid van? - kérdi feleszmélve, mikor visszanyújtaná a kártyámat, én pedig elfintorodom. Majdnem elég volt annyi, hogy zavarba hozzam. A srácok megfeszülnek, én pedig megrázom a fejem.

- A kocsimban maradt, bocsi - nézek bele szemeimbe és ajkai "O" alakot formázva elnyílnak.

- Oh... jó... mindegy... jó estét - hadarja el, én pedig megindulok kifelé.

- Ezt megtanulom - közli szárazon Louis, ahogy kinyitja a pezsgõt.

- A legtöbbször bejön - vonom meg a vállam, ahogy átveszem Nialltõl az abszintet és kinyitom, majd meghúzom. Írnom kéne Zoenak... valamit, akármit.

- Na jó, ha már meg akarjuk ismerni egymást, akkor kezdjük is el, ne csak igyatok - csattan fel Liam, mire Louis felé nyújtja a kevert piát. - Fél vesém van, te idióta - néz rá megrökönyödve, mire elröhögöm magam.

- Bocs - kérek rögtön elnézést, de képtelen vagyok abbahagyni a röhögést.

- Most mi olyan kurva vicces?! - csattan fel Louis, mire megrázom a fejem.

- Egy csapat vagyunk, fiúbanda. Neki tényleg csak fél veséje van, õ ír, én pakisztáni, õ kisgyerek még, te meg ivós és bulizós... tutira mi leszünk a példaképe a világnak - röhögöm el magam újra, ahogy egyszerûen betérek egy parkba és leülök a fûbe.

- Csak azért, mert fél vesém van?! - csattan fel Liam, mire felpillantok rá.

- Csak azért, mert félig pakisztáni vagyok? - rántom meg a vállam, ahogy újra beleiszok.

- Én ezt nem értem. Most gáz, hogy ír vagyok?! - néz körbe rajtunk Niall.

- Az gáz, hogy az a kis pöcs képes volt kidobni a barátnõjét emiatt - mutat Louis Haroldra, miközben Niallre néz.

- Hey - hördül fel az említett, én pedig ismét lehúzok egy kortyot, de a keserû szájíz megmarad. És hiába tudom, mitõl múlna el, egyenlõre még nem veszem elõ a telefonomat.

- Most komolyan kidobtad szerencsétlen lányt? - kérdi Liam, ahogy leül végre õ is közénk.

- Hát ja - vonja meg a vállát.

- Miért? - kérdem meg és a válasz tényleg érdekel. Egy pillanatra felvetõdik bennem, hogy talán... nekem is kéne.

- Mert lesz ezer másik, ha híresek leszünk, márpedig sínen vagyunk - mosolyodik el önelégülten és valamiféle túlontúl cuki gödröcskék jelennek meg az arcán. Nem, nekem egyáltalán nem cuki. Zoe valószínûleg annak tartaná. Hiába, lassan, ha nem több, mint egy éve mindennap beszélek vele, amikor csak tudok. Sõt, akkor is, amikor nem tudok. Tudom, mirõl mit gondolna, tudom, mire mit reagálna és egyszerûen csak természetes, minden. Néha már bizarr, mennyire nem érzek gáznak semmit sem vele kapcsolatban. Azt se, ha bénázok, mert nem tudom lehúzni a gatyáját, még az sem.

- Most akkor egyen szerkó, meg tánc, meg ilyenek? - fintorodik el Louis, mire elröhögöm magam és megrázom a fejem.

- Akkor kilépek - jelentem ki egyszerûen.

- Adom - mutat rám Louis, ahogy beleiszik a piába.

- Táncot tényleg ne - rázza ki a hideg Niallt.

- Egyen szerkó talán nem lenne olyan gáz - mélázik el Harry.

- Semmi csillogó dolgot nem vagyok hajlandó felvenni - nézek rájuk továbbra is unottan. Ezeket azt hiszem, jobb elõre letisztázni. - Vagy buzisat - teszem hozzá.

- Ezzel egyet értek - szólal meg halkan Liam.

- Louis cipõje nem rossz - mordul fel Harry az adott darabot szemlélve. Valami belebújós... valami... nem tudom, mi ez.

- Talán - legyinti le Liam.

- Oké, talán - egyezek bele én is egy biccentéssel.

- És mi lesz a nevünk? - kérdi meg Niall.

- Félvese-ír-félpakisztán-göndör-lázadó - hadarja el Harold, mire értetlenül ránézek.

- Nekem tetszik - röhögöm el magam, mire elereszt egy mosolyt.

- Mindenki meséljen magáról valamit - parancsol ránk Liam, mire értetlenül felé nézünk.

- Tudsz mást magadról mondani, mintsem, hogy fél veséd van? - kérdi Louis, mire elnyomok egy mosolyt.

- Egyszer kiestem már az X-faxtorból, pont az élõshow elõtt. Nincs barátnõm, akit kidobjak. Nincsenek testvéreim és mindenképp az énekléssel akarok foglalkozni - hangja nem úgy cseng, mintha megsértettük volna és ezt jó tudni.

- Ne hívjatok Haroldnak, Harry vagyok. Én nekem sincs barátnõm, mert már kidobtam, apám lelépett, anyámnak van egy pasija, aki egész jó fej. Ja és van egy nõvérem, Gemma.

- Jól néz ki? - pillant felé Louis, mire elmosolyodom.

- Esélytelen - mutat végig mindannyiunkon.

- Van egy bátyám, Greg - szólal meg Niall -, a példaképem Justin Bieber - folytatja, én pedig elnyomok egy mosolyt és ha jól látom, mások is. Bal kezes vagyok, szeretem a kék színt és a Nando's-t - néz fel ránk, én pedig értetlenül nézek rá.

- Nem pont fontos információk voltak - morogja Liam.

- Nincs barátnõm - teszi hozzá, mire Harry felröhög.

- Oké, Lou vagyok. Csomó tesóm van. Öt lány és mindegyik fiatalabb. Nem vagyok minta gyerek, volt már egy bandám, de kiléptem belõle, mikor jelentkeztem az X-factorra. És nincs nõm, én csak bandákat dobok - röhögi el a végét, mire Harry már csak a fejét csóválja. Aztán mindenki rám néz és gondolom én jönnék.

- Zain vagyok, de csak Zayn. Apám pakisztáni. Van egy nõvérem és két húgom. Szeretek rajzolni és fújni, illetve az irodalmat. Ha ez nem jön össze, azt hiszem tanár akarnék lenni. Bár nem vagyok minta gyerek, ebben biztos vagyok - sóhajtok fel, ahogy újra beleiszok az üvegbe. Aztán elõveszem a telefonom és kikeresem Zoe nevét. "Te is nekem, Élet" csak ennyit pötyögök be és nézem pár másodpercig ezt az egyetlen egy sort.

- És barátnõ? - kérdi meg Harry. Felnézek rá, míg oda se nézve elküldöm az üzenetet. Legszívesebben azt mondanám, hogy passzolom... de nem.

- Van - biccentek neki, mire még inkább megkapom az összes figyelmet. Azt mondtam van, mert hát úgy vagyunk vele, hogy együtt vagyunk. De... ugyan úgy vagyunk, mint eddig. Akkor eddig is együtt voltunk, vagy most sem vagyunk még. Egyszerûen már sem õ, sem én nem tudom, hogy most mi az isten van. Együtt vagyunk, kimondtuk egyszer. Csak azt nem tudjuk, mióta... de akkor van barátnõm. Õ a barátnõm...

- Képet - ül rögtön mögém az összes, mire elröhögöm magam.

- Már, ha nem most dobtad ki az sms-ben - veti közbe Harry, mire a többiek is felröhögnek. Megfordulok, így õk nem láthatják a telefonomat, míg én keresgélni kezdek. Hát... sok képem van róla. De nem hiszem, hogy látniuk kéne mindet. Kiválasztok egy képet, amin éppen egy padon ül és Xavierrel meg Danny-vel röhög, majd odatartom eléjük. Nézem az arcukat, hogy rándulnak meg az izmok és mielõtt mondanának akármit tudom, hogy bejön nekik. Kinek nem?!

- Ejha - közli elõször Louis.

- Ejha bizony - egyezek bele rögtön. Ha az életemnek van olyan része, amit nem szégyenlek, akkor az Zoe. Kezembõl kiveszik a telefont és az engedélyem nélkül máris tovább lapozgatnak a képek között.

- Ejha! - mordul fel Harry rám nézve, mire kiveszem kezébõl a telefont és megnézem, éppen milyen képet bámul.

- Ja - morgom, ahogy elrakom a telefont, de szemeim elõtt azért ott lebeg még a kép, mikor õ még alszik. Ahogy lába a csípõmön van, fejét hozzám nyomja és karjával is átkarol. Ahol tökéletesen látszik, hogy õ bizony álom csaj... az a segg. Oh, igen...

- Hát oké - mondja Liam a hajába túrva.

- Ki mit tud kiénekelni, ha már ismerkedésnél tartunk - szólal meg Niall.

- Inkább ki mit szeret énekelni, milyen stílusban fogjuk nyomni?! - hördül fel Liam rögtön, újra bepörögve.

- Mindent meghallgatok - vonja meg a vállát Harry, mire Lou biccent.

- Ír zenék és Justin Bieber - néz ránk Niall, mire szemöldököm felvonom.

- Komolyan? - kérdi Liam, mire megdörzsölöm arcomat.

- És te? - kérdez vissza Niall, kissé megsértõdve.

- Opera, pop és...

- Felejtsd el! - hördül fel Harry és mind rögtön hevesen bólogatunk.

- Trap, pop és rock, ebben a sorrendben - nézek rájuk unottan.

- Trap... tud valaki beatboxolni? - röhögi el magát Liam, mire elmosolyodom.

- Van olyan, amiben biztosak vagyunk egyáltalán? - sóhajt fel Niall és azt hiszem, eltûnt minden kedve.

- Persze - vágja rá Harry határozottan, mire értetlenül ránézek. Ugyan miben vagyunk mi biztosak? Nem tudjuk, mit kéne hordanunk, mit kéne énekelnünk, hogy kéne viselkednünk, vagy egyáltalán, hogy mi is legyen a bandánk neve...

- Július huszonharmadikán alakultunk!