Az idõ hûvös, egyáltalán nem tiszta az ég. A felhõk csak úgy gyülekeznek, a szél is fúj. Nem választanám ezt a napot ivásra... vagy kiszökésre egy buliba... mint Wali. Mert, ugyebár, mi más történhetett volna? Hirtelen felnõttnek érzi magát. Bár nem értem, miért pont ma, mikor Zayn pont ma szervezett egy programot vele. Azt hiszem, emiatt kicsit jobban szíven üti a bátyót, aki mérgesen rohan mellettem szinte.

- Oké, van ötleted legalább?! - kérdem mérgesen visszarántva.

- Bradford túl nagy és... - eddig jut, mikor megcsókolom. Kissé mérgesen, nem éppen édesen és aranyosan, de azt hiszem, beválik. - Oké...

- Használd a fejed, Malik, kezdetnek. Telefonálj! - kérem könyörgõen, mire teszi, amit kérek.

- Csá... Wali eltûnt. Azt hiszem, kéne egy kis segítség - vakarja meg a tarkóját és biztos vagyok benne, hogy Danny-t hívta elsõnek. - Aha... nem. Kinyom mindenkit - röhög fel keserûen, én pedig csak keresztbe fonom a karjaimat, hátha kevésbé fázok így. - Oké, kösz. Addig hívom Xaviert. Csá - és ezzel már újra a névjegyei közt keresgél. - Szól... úgy mindenkinek. Érted - néz rám, ahogy újra füléhez emeli a telefont.

- Értem - mondom neki, míg hallgatom, ahogy Xavierrel ismét lerendezi azt, amit Dannyvel az imént. Hiába mondtam, hogy értem, csak tippelni tudok. Azt hiszem, most kihasználják, hogy õk a valakik, bár nem csodálom. Zaynrõl van szó és Waliról. Zayn és a család? Féltem Walit... és mindenki mást is, aki a közelébe lesz, mikor megtaláljuk. Telefonomat elõveszem és rögtön hívom Claret. Ha vele van, akkor csalódok a csajban. Csak nem viszi ki már Walit elsõ nap tiltott buliba!

- Igen? - szól bele kissé kómásan, mire felsóhajtok.

- Gondolom, nincs a közeledbe Wali - nyögöm ki, ahogy alsó ajkamat beharapom.

- Öt környékén elváltunk, miért? - kérdi kissé felélénkülve, amíg Zayn mellettem lerakja a telefont.

- Csak kérdeztem, mindegy. Azért köszi. Bocs - és ezzel már le is rakom. - Nem Clare-vel van - osztom meg vele azt a kevés infómat, ami nekem is van.

- Õszintén elásta volna magát a csaj, ha vele lett volna - morogja, ahogy idegesen vár. - Xav nemsokára felvesz minket.

- Hova engedik be õt? - kérdem figyelmen kívül hagyva a Xavieres információt.

- Bárhova - hördül fel.

- Cigit? - kérdem felé nyújtva, mire morogva elvesz egy szálat és végignézem, ahogy remegõ kezekkel meggyújtja magának. Beleszívok a saját szálamba és elnézek az utca vége felé, ahol feltûnik egy kocsi.

- Ne haragudj, ha bunkó vagyok - néz rám görcsösen, mire megrázom a fejem.

- Nem vagy az és megérteném. De mielõtt még megtalálnánk, azért emlékezz rá, hogy fiatal még. A lelkiismeretétõl többet fog kapni - hadarom el neki, míg elnyomom a csikket és beszállok hátra, ahogy Xav lefékez mellettünk.

- Hello és kösz - száll be mellém Zayn is.

- Hello és, hogy a faszba lehet Waliyha Malik ilyen felelõtlen?! - hördül fel Danny az anyósülésrõl.

- Zoe, neked most nem kéne woodoozni? - kérdi Xavier, ahogy hátrapillant rám a visszapillantó tükörben.

- Woodoo? - nézek rá értetlenül.

- Hát, valami pszichológiai elemzés, hogy hol van életünk értelme, csak, hogy mielõbb leosszam - közli egy kissé sem vérszomjas mosollyal.

- Alig adok szerencsétlennek két órát és egy életre elmegy a kedve a bulitól. Már, ha nem lenne elég neki három kõkemény és mérges bátyó figura, ott van még neki Bradford fekete alvilága, ami most õt keresi. Éppen elég szerencsétlennek. Hagyom még egy órát azért élvezni az életet - hördülök fel, kinézve az ablakon.

- Nincs bajom azzal, ha lelép bulizni, csak jelentse be - hördül fel Danny és senki sem veszi zokon az idõsebb fiútestvér megszólítást. Mindegyik elfogadta már rég, hogy húgukként tekintenek a lányokra.

- Nehezen, de belemennék - teszi hozzá Zayn is. Spanyol rap üti meg a fülem és nem kell gondolkozzak azon, hogy tudjam, kinek a telefonja szólalhatott meg. Xav felkapja és máris vad spanyol konzultáció során veszünk egy igazán éles fordulatot. Jobban mondva faroltunk egy száznyolcvan fokot, úgy két másodperc alatt, minden figyelmeztetés nélkül.

- A húgod a Brommies-ban van - közli, ahogy jobban rálép a gázra.

- Tutira megölöm! Hívd anyámat, hogy haza nem viszem, az tuti! - hördül fel Zayn, ahogy rám néz.

- Fogalmam sincs, milyen hely a Brommies - rázom meg a fejem fáradtan. Fáradtan az elmúlt fél órától és fáradtan az elkövetkezendõ fél, vagy egy órától.

- Fertõ - morogja Danny.

- Xav? - kérdem utolsó reményemet, aki csak megfeszült állkapcsokkal, egyre jobban nyomja a gázt. Valójában szeretem az adrenalin helyzeteket, szeretem a sebességet... de egy pillanatra átfut az agyamon, hogy rászólok, most már lassíthatna. De nem teszem, csak elmormolok egy imát, hogy azért élve eljussunk oda és bár bízok Xavier vezetési képességeiben, az nem azt jelenti, hogy másokéban is bíznom kell.

- Tényleg fertõ, Zoe - szólal meg újra Danny, mire elfintorodom. Kezemet Zayn combjára csúsztatom, ami idegesen fel-le jár. Bár nem tudom hibáztatni, sõt... Egyenesen megértem. Egyszerûen csak próbálom kissé lenyugtatni.

- Mindenki bemegy, vagy várjak kint? - kérdi Xav és ebbõl csak arra tudok következtetni, hogy nemsokára ott vagyunk, bár a fények és a hangos zene elég árulkodó.

- Mindenki bent. Csak minél elõbb tudjam, hogy még megvan a veséje - morogja Zayn, én pedig lelkiekben már arra készülök, hogyan kéne kimagyaráznom... valakit. Akárkit, akármibõl. Zaynt Wali elõtt. Walit Zayn elõtt. Mindenkit Trisha elõtt. Minket a kidobók elõtt. A kocsi satufékkel megáll, én pedig megtámasztom magam az elõttem lévõ ülésen, még éppen idõben. Nem hisztizek, kiszállok és már indulok is Zaynékkal. - Lehetõleg, kérlek ne hívd fel magadra a figyelmet - súgja oda nekem Zayn, mire a karjára csapok egyet.

- Ha megvan, hívjatok azért - morogja Danny, míg az ajtó felé tartunk.

- Tuti itt van? - kérdem halkan, amint a fal tövébe hányó egyedet szemlélem.

- Azt mondták a spanok - bólint nekem Xavier, ahogy õ belép elsõnek.

- Érted már? - kérdi Danny, ahogy végigsietünk egy folyosón, amin lazán lövi be magát éppen pár fószer, vagy megy a gátlástalan tapi az egyik sarokban.

- Akkor megkérdezném újra. Tuti itt van? - kérdem elborzadva még én is a helytõl.

- Mi a faszom ütött ebbe a lányba? - kérdi Xav, ahogy beérünk az igazi "buli" részre és nekem ez az a pillanat, amikor a szimpla egészséges aggódás átvált szorongóba. Ilyen helyen... egyedül... Wali?!

- Oké, váljunk szét! - szólal meg Danny és már el is tûnik. Megindulok a bárpult felé. Berögzült szokás, de arra úgysem indult el senki magától. Végignézek az embereken, de nem látom sehol sem õt. A füst szinte csípi a szemem. Ha levegõ van is, az is csak büdös. A tömeg hatalmas itt bent, a fényektõl maximum epilepsziás rohamot kapok, jókedvet biztosan nem. Igyekszem minél kevesebb emberhez hozzáérni, illetve Waliyhat keresni és nem elhányni magam. Fintorogva verekedem át magam egy újabb tömegen, egészen a nõi mosdóig és megváltásnak hat, amikor szinte beesek az ajtaján.

- Mi a fasz? - csúszik ki a számon, amint a csempe mellett ülve meglátom Walit. - Csajszi, jól vagy? - guggolok le rögtön elé, de mikor felnéz rám, úgy érzem, hogy eddig nem is volt olyan nagy gáz. - Oh, baszd meg! - nyögök fel beletúrva a hajamba, ahogy nagy nehezen felhúzom õt a földrõl. - Cseszd meg... kurva élet... úr, isten, haver! - kétségbe esésembe az sem érdekel, ha esetleg rosszul esnek neki a szavaim. Betépett szemétõl nem csak én akadok ki, félek kivinni így Zaynhoz! Nem vihetem ki õt így! Ahogy kiegyenesedek vele, õ valahogy ezt a pillanatot választja, hogy elhányja magát. Tartom és megszemlélem a plafont, míg érzem, hogy rám is jut, nem csak a padlóra. Odavonszolom a csaphoz és megmosom az arcát. És mindez épp, hogy csak egy árnyalattal tünteti fel õt jobb színben. - Mit szívtál, Wali? Tudod, ki vagyok? Mennyire vagy magadnál? - kérdem meg, ahogy kitûröm csatakos haját az arcából.

- Hagyjál már, Zoe! - morogja fáradtan, le-le csukódó pillákkal, én pedig hálát adok az égnek, hogy legalább felismer, ki vagyok.

- Én még békén is hagynálak. Zayn nem fog - morgom neki, ahogy elõkaparom telefonomat. Danny-t tárcsázom... képtelen vagyok Zaynt.

- Megvan? - kérdi és hallom a háttérben a zenét, amit én is tompán hallok innen.

- Kint találkozunk... - mondom neki, amint átkarolom Wali derekát és megindulok vele az ajtó felé. - Szólsz nekik? - kérdem könyörgõen.

- Persze. Egybe van azért?

- Nem - adom neki a tömör választ és már ki is nyomom. Visszasüllyesztem zsebembe, majd oldalra pillantok Walira. Ez nagyon, nagyon, nagyon kemény menet lesz. Az a baj, hogy ez olyan szintû betépés, amit én sem fogok tudni majd kimagyarázni.

- Nem érzem magam jól - motyogja, mire felhorkantok. Hát ez egy meglepõ információ volt. Megindulok vele kifelé és ha azt hittem, hogy ott bent nehéz volt õt vonszolni, akkor be kell, hogy ismerjem, nem gondoltam a tömegre. Ugyanis a tömegen keresztül szinte lehetetlennek érzem. Mégis a hányás a ruhámon, hála Wali üdvözlõ gesztusának most kicsit segít; az emberek undorodva lépnek félre. Mikor kiérek vele a friss levegõre, a három srác szinte egyszerre indul meg felénk. Mégis egyszerre dermednek le, mikor közelebbrõl is szemrevételezik õt.

- Te betéptél?! - ordít rá Zayn olyan erõvel, hogy nem csak õ, de én is összerezzenek.

- Téged lehánytak? - kérdi Xavier rám pillantva.

- Pontosítsuk. Õ - biccentek fejemmel a szipogó Wali felé.

- Õ be van szívva! - mutat rá Zayn, ahogy az én szemeimbe néz. - Ember, te normális vagy?!

- Õ rosszul van - sóhajtok fel újra - és könyörgöm, valaki segítsen már megtartani, mert összeesek - nyögök fel, mire Danny rögtön átveszi a támasztó szerepet. Sõt, konkrétan ölbe kapja, míg arról morog, hogy csak legyen tiszta, olyan oltást kap, hogy egy életre elmegy a kedve mindentõl, amit szívni kell.

- Betépett - súgja nekem Xav, ahogy Zayn és Danny középre igyekszik betuszkolni Walit.

- Nagyon - biccentek neki egyetértõen. Bár ezen nincs mit egyetérteni, csak látni kell.

- A bús faszba! - csapja rá az ajtót Zayn, majd elfordulva tenyereibe temeti az arcát és egyszerûen belehörög.

- Nem akarsz valamit csinálni vele? - kérdi Danny megállva elõttem. De azt tudom, hogy õ sem nyugodt. Megfeszült izmai és állkapcsa többet mond, mint õ akarná.

- Le vagyok hányva, még csak megölelni sem tudom - mutatok magamra és az elintézett pólómra. Az ajtót Zayn újra kinyitja és látom, amint behajol.

- Kivel jöttél és ki adta a füvet? Vagy bevettél valamit? - kérdi idegesen és most fordul meg elõször a fejembe, hogy nem fû lehet a gond, hanem valami más drog.

- Patrick - morogja Wali és látom, ahogy a feje elõrebicsaklik.

- Megölöm! - csapja be újra az ajtót és már el is tûnik a szórakozóhely bejárata mögött.

- Megyek - hördül fel Xavier, én pedig kint maradok Danny-vel, aki idegesen néz utánuk.

- Menj csak - intek neki, mire rögtön megindul. Nem, ezúttal nem fogok vissza senkit sem. Verjék csak szét, én is ezt tenném, talán. Beülök Wali mellé, feje pedig rögtön vállamra hanyatlik és sírni kezd. - Nyugi - simítok végig fekete haján. Nem igazán érdekel, hogy szipog, vagy, hogy esetleg összekönnyez... talán megértem, mit, miért tett. Talán...

- Azt mondta, sajnálja... - hüppög, mire torkom összeszorul.

- Ittál is? - kérdem meg, mire félve bólint, én pedig csak tovább simogatom, hogy megnyugodjon. Hát, így értem, miért gyengült meg, mikor Patric-kal találkozott. És, hogy miért fordult meg a fejében a fû... talán tudnom kellett volna, hogy kipróbálja, kérdezett róla. Talán többet, mint egészséges lett volna. Nem telik bele negyed órába és a srácok már ki is érnek. Zayn keze véres egyedül, én pedig elfordítom róla Wali fejét és csak utalóan ránézek. Remélem lehûti magát, mire beül a kocsiba.

- Te idióta barom! - kezd bele Danny, ahogy hátranéz ránk, bár inkább csak Walit szemléli.

- Egy ilyen fertõ helyre, ember?! - folytatja Xavier, én pedig felsóhajtok. Szipogva néz Zaynra, aki a másik oldalára huppan be, de nem szól semmit. És azt hiszem, ez jobban fáj neki, mintha mondana akármit is. És tudom, hogy baj van, jobban mondva, testvéri baj. Zayn lába nem jár, én pedig tudom, hogy még az is jobb lenne, mint a némaság, amivel Walit bünteti. Holott nem is tud róla, hogy a legjobb módszerrel mutatja meg neki; csalódott benne. De hatalmasat. Xavier spanyol szitkokkal karöltve indítja be a kocsit, Danny arról magyaráz, mi az a bizalom és felelõsségtudat és kezd kissé komikus lenni. Mégsem szólok bele, mert Wali nem lehet ilyen. Õ nem füvezhet, nem drogozhat. Hiába mi... hiába látja tõlünk ezt a példát. Õ nem lehet ilyen. Nem.

- Térjünk kicsit el a témától - szólalok fel keményen, ezzel Xavierbe fojtva a spanyol szavakat, Danny-be a kiselõadást és Zaynba a búskomorságot, mivel az elsõ reakcióját mutatja meg, mióta a kocsiba beült és az annyi, hogy felém pillant. - Trisha tudjon róla? Vagy bemenjek elõször én és beadjam, hogy csak ivott? - kérdem meg, legelsõ sorban Zaynra nézve. Õ nem szól semmit, a csend pedig beáll a kocsiban.

- Mondd neki, hogy csak ivott! - szólal meg halkan, jó pár feszült perc után. - Xav, van szemcsepped? - kérdi felnyögve Zayn, mire Danny rögtön hátraad nekünk egyet. Kiveszem Zayn remegõ és véres kezébõl, majd óvatosan csöpögtetek Wali szemeibe. Pislog párat és szép lassan a véreres szemek eltûnnek és egy olyan szempár váltja fel õket, amire már tudok kamuzni. Erre a szempárra már betudom adni, hogy csak alkohol.

- Hány perc kell? - kérdi Danny, amint bekanyarodunk Zaynék utcájába.

- Adjatok négyet, aztán hozzátok - szállok ki rögtön, ahogy megáll a kocsi.

- Showtime, kislány - sóhajt fel Xav, én pedig becsukom a kocsiajtót. Veszek egy mély levegõt és már be is nyitok.

- Megvan? - kérdi Trisha rögtön elém libbenve, de mikor végigmér, csak vállait leereszti.

- Oké, eléggé csúnyán elázott. És igen, én vagyok a védõkövet, aki elõre jött. Fiatal, rossz példát lát tõlem és Zayntõl - emelem ki magamat is, még ha Trisha nem is tud róla. Wali igen, hogy én ugyanúgy szívtam már füves cigit, mint õ. - És azért tegyük hozzá, hogy élete elsõ kiszökõs bulija volt. Azt hiszem, mondjuk, Zayntõl és a saját lelkiismeretétõl többet fog kapni, mint tõled. De gondoltam, azért lélekben felkészítelek a lányod elázott bevonulására - villantok rá egy szar mosolyt.

- Köszönöm - feleli halkan és meg akarna ölelni, de én csak hátrább lépek.

- Hányás - mutatok magamra fejemet rázva, mire kissé elneveti magát. Kinyitom a bejárati ajtót, ezzel beengedve õket.

- Óh, te jó ég! - nyög fel Trisha, ahogy Zayn lazán behozza Walit kézbe.

- Fürdõbe, azt hiszem. Igen... bocs - morogja Zayn, ahogy megáll, majd tovább is indul. Azt hiszem, jobbra számított... hát én igyekeztem.

- Hello - köszönnek be a fiúk is. És míg Trisha megköszöni nekik, hogy hazahozták a lányát és a srácok biztosítják afelõl, hogy ugyan, szóra sem érdemes, elvégre Wali az õ húguk is, addig én felfele indulok. Elõbb, mint a srácok. Lekapom magamról a felsõmet a fürdõbe, ahogy beérek Zayn és Wali mellé.

- Segítesz? - kérdi Zayn, mire bólintok, ahogy fejemen áthúzok egy tiszta pólót. Waliról pedig leveszem a pia és cigi szagot bevett felsõjét és miniszoknyáját. Nem érzem magam zavarban, amiért õt fehérnemûre vetkõztetem és ahogy látom, Zayn sem. Egyszerûen a húga, képtelen feldolgozni, hogy ivott, sõt, be is tépett. És mindezt úgy, hogy egy szó nélkül lépett le. Beemeli a kádba és megnyitja a hideg vizet és máris látszik, melyikünk a humánusabb, ugyanis én állítom be neki melegebbre.

- Mosd meg a kezed! - szólok rá, ahogy letérdel mellém, hogy segítsen. Eltûnik mellõlem és hallom a víz csobogását mögülem. Hát, a buszomig nem kell majd aludnom... ki gondolta volna, hogy emiatt és nem Zayn miatt...?