- Összevesztetek? Miattam nem kellett volna, de tényleg - néz fel rám aggódva.

- Mikor azt mondják, hogy a szerelemben csak jó dolog van, ne hidd el nekik - ölelem át a vállát, mire elfintorodik. Úgy két ajtóval megyünk tovább és máris a szobájában találom magam. Egyszerû mályva színû, egész nyugtató a szemnek. Egy egy személyes ágy, egy íróasztal, egy szekrénysor és két babzsák. Na meg egy nagy tükör és mindenhol képek, meg csajos dolgok. Lehuppanok a pink babzsákba, ami az ablakkal szemben pihen. Mellém húzza az övét és õ is leül mellém.

- Melyikünk kezdje? - néz felém, ahogy elneveti magát.

- Hajrá - biccentek neki, mire felsóhajt és fejét hátra veti. Fekete haja pedig lelóg egészen a földig.

- Rám írt és találkozni akar. És bocsánatot kért. És annyira szar - sóhajt fel rám nézve.

- Megérdemli a második esélyt? - nézek rá lazán, mire beharapja az alsó ajkát. Fejét lehajtja és megrázza a fejét. - Akkor írd meg neki, hogy ennyi volt - vonom meg a vállamat.

- Jó - biccent nekem jobban belesüppedve a babzsákjába. - Te jössz - néz rám kíváncsian.

- Zayn közölte, hogyha össze is jönnénk, megcsalna - villantok rá egy fintorgós mosolyt, majd kinézek az ablakon.

- Erre mondtad, hogy nem érted, minek vagy itt? - Hangja halk, nem akar tolakodó lenni, ez azért aranyos.

- Igen. Miért, szerinted van? - nézek rá õszintén kíváncsian.

- Szerelmes beléd, nem? - Nevet rám, mire megcsóválom a fejemet.

- És lazán kijelenti, hogy megcsalna, akármi is lenne. Szerelem... - hördülök fel lehunyva a szemeimet egy pillanatra, majd fintorogva az ablak felé nézek.

- De ugye nem mész haza? - Hangja rémült, én meg lustán rápillantok.

- Nem hisztis ribanc akarok lenni, csak... te hogy reagálnál? - Nevetek fel megdörzsölve arcomat.

- Kiakadnék és üvöltöznék vele - neveti el magát.

- Én csak reménytelennek érzem magamat - sóhajtok fel, ahogy igyekszem elmerülni a sötétedõ tájban.

- Nagyon? - Halkan kérdezi meg, tart attól, amit mondok. Vállamat megrántom és inkább nem mondok neki semmit. - Na jó Zoe - nyög fel, ahogy feláll a babzsákból és engem is felhúz. Kifelé húz engem a szobájából, én meg értetlenül nézek rá, ahogy lerángat a lépcsõn. Ma mindegyik Malik rángatni akar. - Ki mentünk sétálni Zoeval - hadarja el a nappalin átvágva Wali.

- Ilyenkor?! Hogy-hogy? - néz utánunk értetlenül Trisha. Wali már a cipõjét kapja fel, én pedig kissé bizonytalanul felhúzom a lábamra a piros cipõmet én is.

- Nem tudom - nézek rá fejemet csóválva.

- Szükségét érzem mindkettõnk nevében egy esti fejtisztítós sétára - feleli diplomatikusan Wali.

- Zayn ehhez mit szólt? - vonja össze a szemöldökét Trisha, mire hátra fordulok hozzá egy eléggé kis hamiskás mosollyal.

- Nem is akarom megtudni - világítok rá a tényre, miszerint kétlem, hogy értékelné. Trisha elfintorodik, majd megrántja a vállát és ott hagy minket. Wali kinyitja az ajtót, én meg kilépek a sötétedõ estébe.

- Van nálad telefon? - néz rám kérdõn Wali, mire zsebemhez nyúlok és kitapintom a telefonomat.

- Aha - biccentek neki, ahogy megindulunk.

- Zayn olyan, mint te. Õ is imádja az éjjeleket - mosolyog rám, mire elnevetem magam. - Merre akarsz menni? - kérdi rám pillantva.

- Nem ismerem Bradfordot - vonom meg a vállamat, ahogy felnézek a már egyre inkább sötétszürke égre. - Zayn ki fog nyírni, ha megtudja, hogy eljöttél velem és õ nem tud róla - vakarom meg a tarkómat fintorogva.

- Én szöktettelek ki - legyint le engem nevetve. - Egyébként, régen is jóba voltam Zaynnal. De egy ideje sokkal jobban kijövök vele. És erõs a gyanúm, hogy azóta, mióta ti összeismerkedtetek. Egyébként, szimpatikus voltál már akkor is. Elég sok tanácsot kért - kuncog fel, ahogy befordulunk valami mellékutcába.

- Zayn tanácsot? - nézek rá hitetlenkedve.

- Ha tudnád, hogy fél, hogy elszúrja - csóválja meg a fejét.

- De folyton elszúrja - hördülök fel összezavarodva.

- Hát igen, majd beszélek vele - sóhajt fel az ég felé fordítva a fejét. - Amúgy nem szoktam random kijárkálni sétálni - néz rám kissé mentegetõzve.

- Ez nem random helyzet, megcsaltak - húzom magamhoz átölelve a derekát, csak, hogy tudja, igazán számíthat rám.

- Gázos a szitu, de azért poén - neveti el magát. - Mármint, rohadtul mérges vagyok. Megtudnám fojtani azt a nyomorékot, de vicces, ahogyan könyörög - villant rám egy gonosz mosolyt.

- Könyörögjön csak. Sokáig, aztán essen jobban pofára - bólintok keményen. Tagadhatatlanul felbasz az, hogy õt megcsalták.

- Park, játszótér, buli, pláza? Válassz! - mosolyog rám, ahogy kiérünk a kis szûk utcából és valahol teljesen máshol vagyunk.

- Bolt, cigit akarok venni magamnak - sóhajtok fel, ahogy megdörzsölöm tarkómat.

- Mióta cigizel? - néz rám kíváncsian. Elmosolyodom és lepillantok rá. - Zayn miatt? - kerekedik el a szeme.

- Úgy tudja elõtte is cigiztem. Hát nem pont úgy, ahogy õ hiszi szerintem. De igen, tulajdonképpen teljesen miatta szoktam rá - vonom meg a vállamat.

- Ilyenkor úgy érzem, semmit nem is tud rólad - néz rám zavarodottan.

- Bûntudata lenne, nem kell róla tudnia. Én is sok dologról nem tudok - fintorodom el.

- Van nálad pénz egyáltalán? - kérdi, értetlenül felém pillantva. Elõhúzom a telefonomat és kissé megmozgatom elõtte.

- A hátlapja alá mindig rakok, ilyen helyzetekben jól jön - nevetem el magam.

- Tessék, bolt - mutat egy kis épületre, jó tíz perc séta után.

- Bejössz? - kérdem meg befelé indulva.

- Hát izé, Zayn nem szereti, mikor bemegyek - vonja meg a vállát.

- Zaynnak nézek ki? - mutatok végig magamon, mire elmosolyodik és mellém lép. Benyitok a boltba és felettem egy kis csengõ megszólal. - Hello - köszönök oda a fiatal srácnak. - Egy erdei gyümölcsös Winstont - mosolygok rá, mire végig mér.

- Személyi? - kérdi felsóhajtva.

- A kocsiban maradt - fintorodom el, mire biccent és maga mögül elém rakja a doboz cigit. - Wali, kérsz valamit? - nézek rá hátra, mire megrántja a vállát. Én azért odadobok a pultra még egy csokit. Fizetek, majd odaadom Walinak a csokiját, én pedig a kezembe zárom a cigit. Köszönök ismét, majd kilépek a boltból.

- A kocsiban maradt, mi? Azért köszi - nevet fel, ahogy kibontja a csokit.

- Elõfordul az ilyen, és nincs mit - vonom meg a vállamat, kibontva a dobozt. Kiveszek egy szálat és elpattintom benne mind a két patront. Ajkaim közé szorítom, a cigis dobozt beleerõszakolom a zsebembe, majd az öngyújtóval szenvedek egy kicsit és máris bele tudok szívni a cigimbe.

- Te is szoktál más fajta cigit szívni, mint Zayn? - néz rám kérdõn, ahogy eltakarja a száját, hogy ne ossza meg velem a csoki félig elfogyasztott állapotát.

- Hogy érted, hogy mást? Marlborot? - kérdem meg értetlenül.

- Nem... hanem, hogy füveset - mondja kissé feszülten.

- Ohh - sóhajtok fel meglepetten és inkább beleszívok a cigimbe.

- Ez egy nem akarok válaszolni volt? - néz felém felvont szemöldökkel.

- Hát, szoktam - mondom, ahogy arcom fintorba rándul.

- És miatta kezdted ezt is? - hördül fel, mire fejemet megcsóválom, ahogy elnevetem magam és tovább lépdelek elõre az úton. - Hát jó, akkor visszatérhetünk arra, hogy mi az, hogy ti lefeküdtetek - mondja egy gonosz vigyorral.

- Hát tudod, megesik az ilyen - nevetem el magamat.

- Azért este csak halkan - röhögi el magát, mire megcsapom a vállát.

- Na és nálad, Patriccal, volt valami? - vonom fel a szemöldökömet.

- Hát akart, én annyira nem - csóválja meg a fejét.

- Ha nem akarsz valamit, akkor ne csináld. Semmit sem "kell" - rázom meg a fejemet, mintegy egyetértésem jeléül.

- Igazából Zayn szerint este otthon kell maradnom - villant rám egy kisebb fajta vicsort.

- Ez most komoly? Erre velem így vagy kint?! - dermedek le az utca közepén.

- Hát, csak félt, de gondolom téged is. De mint mondtad, semmit sem kell szó...

- Én kicsit más vagyok, Wali. Ezt õ is tudja. Ahol én lakom, ott nem kell féltenie - rázom meg a fejemet beharapva alsó ajkamat. Ebbõl vita lesz.

- Miért ne kéne? Kétlem, hogy olyan jó környéken laknál - néz rám értetlenül.

- Szar környéken lakom, kicsit szarabb, mint ez - nevetem el magamat.

- Akkor meg, ho...

- Wali - mosolygok rá halványan.

- Valami, amit nem kell tudnom? Értem... Zayn életének a nagy része is ilyen - morogja unottan. - De attól még tudom, hogy verekszik, hogy füvezik, hogy õk az egyik "banda". Tiszta szar ez az egész - motyogja dühösen.

- Amiért õ verekszik, azért nem mernek veled baszakodni - ölelem magamhoz a vállánál fogva.

- Zoe... Zayn már nem verekszik annyit. Anyu mondta, mi volt a játszótéren. Tudod, mikor volt ilyen? Soha - neveti el magát. - Nyílt titok, hogy Zayn csinál valamit, amivel távolról is bevéd minket, csak ez...

- Nehéz. Megértem. Félsz? - kérdezem meg, ahogy lenézek rá.

- Õszintén, kissé igen. Régen biztonságosabbnak éreztem, hogy még a tekintetüket is elkapják rólam - feleli gúnyosan.

- Megéltem egypár dolgot, ha Zaynnal, vagy velem vagy, akkor nem igazán kell félned - mosolygok rá, ahogy elfordítom a fejemet és beleszívok a cigibe. Velünk szembe jön egy részeg fiú társaság az úton, én meg elfintorodom.

- Tuti gáz lesz - sóhajt fel, megdörzsölve az arcát.

- És miért félsz? - kérdezem meg értetlenül.

- Mert bánthatnak, Zoe - nyög fel értetlenül õ is. Én õt nem értem, õ meg engem.

- Dehogy bánthatnak - nevetem el magamat. - Maximum kellemetlenül érezheted magad, mert beszólnak. De nem bánthatnak - csóválom meg a fejemet.

- Dehogynem - röhögi el magát feszülten. - Részegek. Én nem tanulok pszichológiát, de ilyenkor elmosódnak a határok és oldódnak a dolgok, nem?! - kérdi feszülten.

- De, csak éppen a bátyád Zayn kibaszott Malik - mosolygom rá, ahogy a telefonom csörögni kezd -, aki most engem fog lebaszni - mondom feszülten, míg kihúzom zsebembõl. A faded már úgy üvölt, mint ahogy õ fog szerintem.

- Ti hol a faszomba vagytok ilyenkor?! - hadar rögtön a telefonba.

- Bradfordban - adom a válaszomat könnyedén.

- De hol Zoe? - nyög fel kérlelõen.

- Ha nem akarod, hogy ide jöjjön, küld el a picsába nyugodtan - mondja feszülten Wali.

- És õ a húgom - morogja Zayn.

- Valami boltnál vagyunk, nem messze a játszótértõl. Nem akarom, hogy gyere, de Wali fél, szóval gyere - hadarom el neki franciául. Nem kell, hogy Walinak bûntudata legyen amiatt, hogy Zayn ide jön miatta.

- Miért is fél a húgom? - kérdi idegesen, ahogy hallom a deszkája hangját.

- Mert péntek este van, gondolom. Nem hiszem, hogy hozzá szokott ehhez - folytatom tovább franciául, nem zavartatva magam, hogy Wali értetlenül néz rám, és, hogy Zayn nem franciául válaszol. Neki nem is kell.

- Baszki Zoe... a faszomat azt! - morogja. - Van ott valaki, vagy mi a faszomtól fél? - kérdi idegesen.

- Csak egy részeg banda - felelem nyugodtan.

- Neked csak egy, de õ nem ehhez van hozzászokva, csessze meg! - szól rám erélyesen a telefonba.

- Sajnálom - felelem egyszerûen, míg lenézek Walira. Ha rajtam múlik, Zayn nem fogja megtudni, hogy õ akart kijönni sétálni. Bár logikus, én szeretek este sétálni. Lehet Wali csak a kedvemet akarta feldobni.

- Három perc és ott vagyok, addig lehetõleg ne riaszd el az élettõl a húgomat - morogja, majd lecsapja a telefont.

- Mi van? - kérdi értetlenül Wali, mire szomorkásan megrázom a fejemet.

- Ez egy hisztis nap neki is, meg nekem is - vonom meg a vállamat.

- Összevesztetek, megint? - néz rám elcsodálkozva.

- Nem - ölelem magamhoz a vállánál fogva. - Gyere - húzom be a játszótérre, ahogy a részeg csoport továbbra is felénk jön.

- Mit mondott Zayn, de õszintén - szól rám szigorúan, mire lehuppanok a hintába és fejemet a láncnak hajtom.

- Hogy nemsokára itt lesz - vonom meg a vállamat, rágyújtva egy cigire.

- Szóval úgy két másodperc - neveti el magát kissé feszülten, ahogy a hinta lábainak támaszkodik, közvetlen mellettem.

- Igen, figyelj. Én nem akarlak megijeszteni. Tényleg nem. De befognak jönni. És akkor szépen beállsz mögém és nem válaszolsz. Lerendezem. Aztán, ha Zayn megjön, te szépen elfordulsz, rendben? - kérdem meg õt halkan, ahogy magam elé meredve beleszívok a cigibe.

- Mi? - kérdi ledöbbenve.

- Nyugalom Wali. A félelem nem létezik, csak az agyad kreálja feleslegesen. Túl nagy baj nem történhet - nyugtatom meg hátra nézve rá, ahogy lábaimat lóbálni kezdem.

- Zoe... - nyögi ki a nevemet szinte rettegve, ahogy a srácok tényleg bejönnek a játszótérre.

- Hello - köszönnek nekünk oda és nem kell az, hogy közel jöjjenek, így is levenni, hogy nem kicsit ittak.

- Nem vágyok társaságra - közlöm lazán és érzem, hogy Wali mögém áll a hintánál és a láncokat fogja meg.

- Pedig nem panaszkodtak még a társaságomra - villant rám egy lehengerlõ mosolyt az egyik.

- Anyád nem számít bele - villantok rá én is egy mosolyt, ahogy beleszívok a cigimbe.

- Szóval ilyen típus vagy? - kérdik közelebb lépve. Négyen vannak, de csak az egyik beszél. Talán õk is megbeszélhették, mint én Walival.

- Típus? Meglepõdnél, ha tudnád, hányfajta típus van bennem - nevetek rá fejemet csóválva.

- Vagy hány típus járt benned - vág vissza, mire a haverjai felröhögnek, én meg elmosolyodom.

- Õszintén? Egy. De az nem az a típus, akivel találkozni akaratok - villantok rájuk egy magabiztos mosolyt. Talán az egyik ok, amiért nem félek, az Zayn. Képtelen vagyok félni, mikor tudom, hogy amúgy is erre fele jön.

- Kétlem, de lennék második típus - nevet fel végig mérve.

- Szomorú, hogy még magadnak is kijelented, hogy csak második lehetsz - sóhajtok fel szomorúan.

- Próbáljuk ki és lehet, hogy elsõ leszek - tárja szét a karját.

- Kihagynám - rázom meg a fejemet.

- Hogy hívnak? - kérdi meg felvonva a szemöldökét.

- Két perc és elfelejtenéd - vonom meg a vállamat.

- Jogos, és a tied? - néz felém, mire felállok.

- Inkább csak hozzám beszélj - villantok rá egy mosolyt, míg ismét beleszívok a cigimbe.

- Talán élvezed a figyelmemet? - kérdi felnevetve.

- Azt nem mondanám, csak van, aki nem rajong az akkora önelégült faszfejekért, mint te - mondom egy gúnyos mosollyal.

- Szóval te rajongsz értem? - neveti el magát.

- Mi tagadás, imádom az önképzavaros embereket és azokat, akik mentális betegségekkel küzdenek - tárom szét a karomat, mint aki nem tud ez ellen mit tenni. Az egyik srác megindul oldalra, én meg felé pöckölöm az égõ cigimet és rávillantok egy mosolyt. - Komolyan ne, haver! - rázom meg a fejemet.

- Mire van ekkora szád itt? - hördül fel és hangja mélyebb, mint gondoltam. Ha nem lenne ostoba paraszt, esküszöm, tisztelném már csak a hangja miatt is.

- Az intelligenciahányadosomra - nézek rá unottan.

- A barátnõd nem túl kommunikatív, felõlem haza is léphet. Nem jössz bulizni? Ingyen kapnál piát - lép közelebb hozzám az, amelyikkel az eleje óta beszélek és már nagyon bánom, hogy a cigi nincs a kezemben. Szívesen elnyomnám rajta.

- Kihagynám, de kösz a meghívást - felelem a szemébe bámulva, de nem lépek hátrább. Nehogy már azt higgye, hogy õ irányít ebben.

- Engem is kihagynál? - néz le rám, félre fordítva a fejét.

- Zoe - kéri halkan Wali, mire hátranézek és csak aggódva figyel engem. Gondolom helyettem is fél.

- Szóval Zoe vagy - füttyent fel még egy lépést közelebb lépve. Az alkohol szaga ebbõl a közelségbõl már megcsap. Szemöldököm felvonom kérdõn. - Te sem szeretnél eljönni buli...

- Mondtam, hogy ne beszélj hozzá - fordítom vissza a fejét rám, hogy még csak rá se nézzen Walira. Hát, ha õ fél ettõl, akkor nem akarom, hogy rosszabbul érezze magát.

- Valld be, hogy szívesen lekapnál most - harapja be alsó ajkát.

- Ha igaz lenne, már megtettem volna. De nem - rázom meg unottan a fejemet. - Esetleg a hányinger, de azt még tudom tartani - fintorodom el. Arca egy pillanatra eltorzul, egész jól bírja a beszólásaimat.

- Kicsit nagy a pofád nem, cica? - kérdi felém tornyosulva. A srác eltûnik elõlem, hátra fele esik el a földön. Zayn mérgesen néz rám, aztán áttér Walira. És tekintete ellágyul.

- Õ az a típus? - kérdi elnyílt szemekkel a srác.

- Igen - bólintok kimérten, míg fogaimat összeszorítom és érzem, hogy állkapcsom megfeszül. Olyan miatt mérges rám, amirõl nem is tehetek. Vagy talán le kellett volna beszélnem Walit az egészrõl. Zayn egy pillanatra kérdõn néz rám, majd a srácok felé fordul.

- Takarodjatok a picsába, mert esküszöm, nem vagyok jó kedvemben! - mordul fel mérgesen. Wali felé fordulok és kezemmel mutatom neki, hogy forduljon el. Ijedten néz rám, mire szigorúbban ránézek és szemét eltakarva lehajtja a fejét.

- Most nem azért, de a csajod... - eddig jut a srác, ahogy feláll és már újra ki is terül, ahogy Zayn minden szó nélkül leüti konkrétan.

- Haver! - mordul fel a mély hangú, mire Zayn kérdõn ránéz.

- Baj van? - kérdi széttárva a karját.

- Állíts magadon Malik, nincs itt a bandád, ho...

- Szerinted kellenek, baszd meg?! - fordítja oldalra a fejét és látom, ahogy izmai megfeszülnek.

- Felesleges feszkó, lépjünk - kérem meg halkan Zaynt, de rám sem néz. A mély hangú megindul Zayn felé, rajtam pedig végigfut a hideg, ahogy Zayn felé üt. De õ olyan könnyedén fogja meg a karját és húzza tovább, miközben kissé kifordul. A srác kezét még mindig elõre húzza, mikor szabad könyökével a hasába szúr, majd orrára üt, szintén a könyökével. A srác felnyög és vérzõ orral hátrább tántorodik. Kisebb káromkodások és jókívánságok között, de a négy srác eltakarodik. Zayn rám néz, mintha a halál völgyébe vittem volna a húgát, annak az akarata ellenére. Õ oda lép hozzá és magához húzza. Legalább a testvéri kapcsolatokat erõsítem, ha mást már nem. Kissé remegõ kezekkel veszem elõ a cigit és gyújtok rá egy szálra, ahogy kisétálok a játszótérrõl és leülök az úton a padkára. Belülrõl kezdem rágni a számat idegességemben. Nem akarok Zaynnal veszekedni, nem akarom, hogy így nézzen rám, nem akarom, hogy megvessen. Nem akarom, hogy hibáztasson. De legalább ne szóljon be... csak ettõl félek. Fura, mennyire más a félelmünk Walival. Õ azért remeg és hüppög, mert pár részeg odajött hozzánk és Zayn verekedett. Én meg azért, mert Zaynnal semmi sincsen rendben. Vagyis Zayn és köztem nincs rendben semmi sem. Talán én is így viselkednék, ha Lível történne valami ilyen. Bár... Briannel is így viselkedtem Nan miatt. Remegve emelem ajkaimhoz újra a cigit és egy slukkal több, mint a negyedét eltüntetem.

- Mehetnénk haza? - kérdi Zayn megállva elõttem. Bólintok, nem mondok semmit, csak felállok és megvárom, míg elindulnak. Hátra néz rám, de nem megyek melléjük, inkább mögöttük megyek. Bal karommal megfogom jobb felkaromat, ezzel kissé átkarolva magamat. Tudom, hogyan tudom lenyugtatni magam, ha nincs más, aki lenyugtatna. De valahogy most még ez sem mûködik. Talán át kéne gondolni az egészet pszichológiai szempontból. Az ember képes lenyugtatni magát azzal, hogy azt imitálja, mintha más ölelné. Akkor az agy nem is tudja, hogy más öleli meg, vagy saját maga, vagy csak felületesen érzékeli. Az érintések nyugtató hatásúak, mindegy, hogy magamnak simítok végig a karomon, vagy más tenné ezt meg. Még, hogy az önlenyugtatás nem olyan hatásos, a faszt nem. Elvitatkoznék azzal, aki ezt mondta. Cigimet a lábam elé dobom és rágyújtok egy újra. Akárhogy is igyekszem elterelni a gondolataimat, valahogy nem mennek. Képtelen vagyok a pszichológiára figyelni, mikor Zayn mérges rám... de nem tudom miért. Az út hozzájuk jó negyed óra és senki sem beszél. Csak Zayn magához húzva lépked a húgával. Én meg hátul, vagy magam elé, vagy az égre meredve szívom a cigit láncban. Mire elérünk a ház elé, addigra nyolc cigivel lesz kevesebb a dobozomban. Õk bemennek, én meg úgy érzem, képtelen vagyok és leülök inkább a padra, ami a házzal szemben van egy fa alatt. Egész világos van, hála a tiszta égnek, a holdnak és a lámpáknak. De a fa alatt így is jóval sötétebb van és én ott most tökéletesen el is leszek. Leülök rá, felhúzom a lábaimat, a cigis dobozt mellém rakom és tovább szívom a cigit. Igyekszem vissza tartani, de a szemem így is könnybe lábad. Alsó ajkamat kezdem harapdálni és combomon dobolok míg érzem, hogy remeg az egész testem és akárhogy is próbálom leállítani, nem megy. Ideges vagyok. Mert egy idegen helyen vagyok, egy olyan személynél, aki látni sem akar. És ez szar. És annyira otthon akarok most lenni. Nem pedig itt. De ha haza megyek, akkor Zayn egy életre megsértõdik. Bár ki tudja, lehet, hogy haza küld. Gáz, hogy ilyeneken kell gondolkodnom. Könnyeimet folyamatosan törlöm le, ahogy néhány kibuggyan. Nyitott személyiség vagyok, tényleg! De könyörgöm... most komolyan nem szabadna haragudnom, mikor azt mondja, hogy mindenképp meg fog csalni? Ez normális? Ki az rajtam kívül, aki még így is együtt maradna valakivel?! Most elõször érzem úgy, hogy nem éri meg, hogy itt vagyok, vagy, hogy együtt vagyunk, mikor látjuk egymást. Mert ez annyit tesz, hogy mikor kedve van, oda jön és megdug. Mert, ha nyers változatban nézzük, akkor bizony ez az igazság. A kurváit is így tartja a sulijában. Ha oda megy hozzájuk, már együtt vannak. Vagy legalábbis megdugja õket. Persze õ nem... õ nem feküdt le senkivel. De... ahj! A cigim ismét elfogy, én meg a szám közé csippentek még egyet. Az öngyújtót igyekszem meggyújtani, de ha pont most adja fel a szolgálatot, komolyan elbõgöm magam.

- Könyörgöm - nyöszörgöm az öngyújtónak, mikor újra és újra megpróbálok belõle egy kis lángot kinyerni. Érzem, hogy államig végig fut gyorsan két könnycsepp, aztán végre meggyullad és rögtön beleszívok a cigibe, hogy a végén még az elõtt megjelenjen a parázs, mielõtt elaludna a tûz. Gyors és mély slukk, ez is. Mint az elõzõ jó pár cigi. Arcomat letörlöm ahogy látom, hogy Zaynnak már csak pár lépés és mellém ér. És nem, nem akarom, hogy ideje érjen.

- A padon éjszakázol? - kérdi megállva elõttem.

- Inkább - válaszolok õszintén és komolyan is gondolom. Inkább itt alszok ezen, mintsem, hogy most egy szobában kínosan, csendben üljek mellette, vagy netán feküdjek mellette.

- Wali kiosztott - ül le mellém, én meg csak segítségkérõen beleszívok a cigimbe. Lehet jobb program lett volna azokkal a srácokkal menni...

- Bocs - nyögöm ki halkan, ahogy igyekszem nem elsírni magam.

- Miért nem mondtad, hogy õ akart kimenni sétálni? - kérdi halkan. Vállamat megrántom, mert úgy érzem, képtelen lennék úgy mondani valamit, hogy a hangon ne remegjen meg. A mellkasomban lévõ fájó zsibbadás nem szûnik és még mindig remegek. Csak talán most jobban. - Minden rendben? - kérdi halkan, kissé félve, mire összeszorítom a fogaimat és megrázom a fejemet. Úgy érzem, semmi nincs rendben. Tovább szívom a cigit, de a szûrõt még sem tudom elszívni... újabb szálat veszek ki és igyekszem ismét meggyújtani, kissé talán hisztérikusan. - Zoe - mordul fel, ahogy kiszedi ajkaim közül a szálat. - Válaszolj! - kéri közelebb csusszanva hozzám.

- Nincs - adom a tömör választ elõvéve egy másik cigit, ha már az elõzõt elkobozta.

- Zoe! - mordul fel, ahogy ezt is kitépi az ajkaim közül.

- Kurvára otthon akarok most lenni - csóválom meg a fejemet ránézve és érzem, ahogy mondatom alatt elcsuklik a hangom, ahogy összegörnyedek a mellkasomban lévõ fájdalomtól. Tekintetemet elfordítom tõle és elnézek az utca másik irányába. Hajamba túr és maga felé fordítja a fejemet, de képtelen vagyok a szemében nézni. Így is inkább a fát nézem, vagy a házat.

- Miért? - kérdi meg, belõlem meg akaratlanul is feltör egy gúnyos nevetés és érzem, hogy az eddig visszatartott könnycseppjeim gyorsan szaladnak végig arcomon. Érzem, ahogy megdermed, én pedig most már a szemébe nézek.

- Miért? Most komolyan Zain?! - kérdem meg kissé hisztérikusan, ahogy lábaimat leengedem a földre és magam elé nézek ahelyett, hogy rá figyelnék. Kezét remegõ combomra simítja, de mikor a combom nem áll le, azt hiszem realizálja, hogy nem konkrétan magamtól csinálom. Letörli arcomat, de nem nézek rá. Nem akarok rá nézni.

- Szeretlek Élet - suttogja halkan, mire elmosolyodom és megrázom a fejemet.

- Ez más... ez nem szeretet. Kötõdsz, vagy faszom tudja. Lehet, tényleg csak hálás vagy azért, mert kijöttél a depresszióból. Lehet tényleg csak a családodnak akarsz megfelelni velem, én már nem tudom. Kevés vagyok hozzád. Képtelen vagyok kiigazodni rajtad. De nem, ez határozottan nem szeretet Zayn - nyögöm ki elcsukló hangon.

- Ezt te sem hiszed el - hördül fel erõsebben, maga felé fordítva a fejemet, míg kissé mérgesen és kétségbe esetten néz rám.

- "Miért, boldogabb lennél, ha úgy látnál mással, hogy együtt vagyunk?" - idézem neki a saját szavait.

- Tudod milyen vagyo...

- Nem tudom, milyen vagy. Fogalmam sincs, milyen vagy. És neked sincs fogalmad róla, milyen vagyok. Hogy mit gondolok, vagy mit érzek most - rázom meg a fejemet.

- Akkor mondd el, baszki! - tárja szét a karját.

- Miért, boldogabb lennél, ha tudnád? - kérdem meg gúnyosan.

- Ne csináld ezt Zoe - kéri felsóhajtva.

- Közlöd, hogy mindenképp megfogsz csalni. Mit ne csináljak Zayn? Ha ezt a húgodnak mondanák, akkor az illetõt már agyonverted volna. És a húgodat is, hogy szóba áll egy ekkora seggfejjel - nézek rá rezzenéstelenül és hirtelen megszûnik a remegésem. Az, hogy csomó van a torkomban. Egyszerûen megint csak nem érdekel semmi. Üres tekintettel mered rám.

- De... - nem jut tovább. Csak egy "de..." ennyi.

- De... - vonom meg a vállamat. - Miért nem dugsz mást? Minek kell ide jönnöm ehhez? Vannak itt kézen fekvõ egyedek - mutatok körbe. - Ha úgyis egyszer már a képembe mondtad, hogy olyan vagyok, mint a többi - teszem hozzá kegyelemdöfésnek.

- Zoe hülye vagy - nyúl oda a kezemért, mire értetlenül ránézek.

- Egyet értek veled, még mindig itt vagyok - villantok rá egy fintort.

- Te is tudod, hogy nem csak dugni akarok, ez... oké, hogy mérges vagy rám, de ne...

- Mit ne? Ne bántsalak meg? Ezer bocs az érzéseid miatt. Elfelejtettem figyelembe venni õket azok után, hogy az enyémeket lassan kivégzed - felelem ironikusan. - Most komolyan, gondoljuk át logikusan - kérem meg õt, elengedve a kezét. - Nem akarsz velem összejönni, nem gáz. Eddig is hozzá szoktam ehhez - rántom meg a vállamat. - De legyünk együtt, ha találkozunk - bólintok neki egy fájdalmas mosollyal. - Ez szinonima az engedd, hogy megdugjalak, ha találkozunk és ne legyél mérges, ha megdugok mást elõtted - vonom meg a vállamat egyszerûen. - Kibaszottul sajnálom, hogy Amelia után jöttem. De ne rá alapozz engem! - mutatok magamra megtörten - ne... mert nem bírom - rázom meg a fejemet kétségbe esve. - Azt mondod, szerelmes vagy. Esküszöm, még hittem is neked, de így viselkedtél te Ameliával is?! - kérdem felhördülve, ahogy minden egyes dolgot átgondolok.

- Miért múlt idõ? - kérdi halkan.

- Mi? - kérdezek vissza zavarodottan.

- Miért csak hittél nekem? - néz rám értetlenül.

- Gondold át úgy a helyzetünket, mintha a húgoddal történne. Kérlek lásd már át, mirõl pofázok neked! - motyogom neki idegesen, kétségbe esve. Arcát megdörzsöli és jól tudom, hogy tudja, mirõl pofázok.

- És most mi? Le akarsz lépni? Nem akarsz többet beszélni velem? Szakítani akarsz? Mi a faszom van?! - kérdi idegesen, mire értetlenül ránézek.

- Szakítani? Hogy szakítsak meg egy olyan dolgot, ami el sem kezdõdött? - hördülök fel meglepõdve, mire arca még inkább elkomorul.

- Könyörgöm, ne nálam csináld azt, hogy minden egyes mondatoddal ki akarod csinálni a másikat, én nem bírom el. Tényleg ne! Inkább pofozz fel, szidj, nem érdekel, csak ne csináld a pszichos éned - kéri elhadarva, ahogy felpattan mellõlem.

- De Zayn, én sem bírom! - mutatok magamra, mire látom, ahogy állkapcsa megfeszül. Szeme kissé elkerekedik, ajkait harapdálni kezdi és tudom, hogy most pörög az agya. Valamin, és fogalmam sincs min. Kétségbe esetten néz rám és a fejét megrázza. Jobb kezemmel megdörzsölöm arcomat és kezemet ott is hagyom rajta, hogy takarjam magam, ahogy ismét kiengedek pár könnycseppet. Úgy érzem nem bírom, tényleg nem. Régebben erõsebb voltam, és amióta ismerem Zaynt... képtelen vagyok elviselni dolgokat. Nem mennek. Úgy érzem beledöglök lassan az egész életbe. Nem bírom... ennyi. Túl gyenge vagyok ehhez. Hozzá. Ahhoz, hogy hazamenjek. Ahhoz, hogy elviseljek mindent. Hogy szembe nézzek mindig egy újabb és újabb nappal. Érzem, hogy vállam rázkódni kezd és feltörik belõlem a sírás. Mert nem... ennyi volt, komolyan képtelen vagyok erre. Arcomat kezei közé fogva felemeli, én meg igyekszem letörölni a könnyeimet, de a kezeitõl nem tudom.

- Csak ideges voltam, lefeküdni képtelen vagyok akárkivel is. Az a csók pedig... sajnálom - kéri könyörgõen, ahogy hangja elcsuklik és aggódva figyel engem. Kétségbe esetten nézek a szemeibe, valami kapaszkodót keresve. Akármit. - Nem tudok eltekinteni Ameliától, mert félek és ezt sajnálom. De esküszöm az életemre, hogy ha azt mondom neked, hogy szeretlek, vagy, hogy szerelmes vagyok beléd az kibaszottul komolyan gondolom. Amennyire csak tudom - hadarja el a szemeimbe bámulva. És könnyeim ellenére érzem, hogy elpirulok. Ajkaimhoz hajol és gyengéden megcsókol, én pedig nem tudom, hogy vissza akarok-e csókolni, vagy sem. De ahogy ajkai találkoznak az enyémekkel, és ahogy megérzem nyelvét, ahogy gyengéden végig simít alsó ajkamon, ahogy nagyon puhán kissé megharapja. Nem kérdés, hogy vissza csókolok-e neki. Érzem, ahogy feszült teste kissé kienged. Élvezem, hogy mennyire kétségbe esetten csókol, mint ahogy én a válaszokat kerestem a szemében. Végig simít a nyakamon, szemem kinyitom és sor kerül a második ilyen csókunkra, ami közben még a szemeit is élvezhetem. És valahogy olyan sokat mond, hogy félek. Hogy sajnál, hogy kétségbe van esve. Hogy elakar felejteni minden szart. Tudom, hogy bûntudata van. A mai napért, Ameliáért, az ismeretségünkért, a csókokért... mindenért.

- Ugye tudod, hogy nem teszel tönkre? - kérdem meg, ahogy elválik tõlem. Ajkai kissé nyitva maradnak, de az enyémek is, ahogy homlokát az enyémnek dönti.

- Zoe... már tönkre tettelek - hunyja le a szemeit, miután ajkain halkan, kissé megremegõ mély hanggal kicsúsztak a szavak. Én még csak belegondolni sem akarok, egyszerûen megcsókolom újra. Hátha nem gondolja így. És már nem tudom, kinek van igaza. Neki, vagy nekem....