Vissza huppanok a fotelba, Zayn ölébe. Már kezd megszokás lenni, hogyha van fotel, akkor azt mi befoglaljuk, én pedig Zayn ölében kötök ki. Odanyújtom neki a gumimacikat, amit kért, Trisha pedig elköszön Doniy-tól a telefonba. Do nincs itthon az egyetem miatt. Amikor tud haza jár, de neki sem két perc az út. És elég sok vizsgája van most. Hát nem csodálom. Rögtön válogatni kezdi a pirosakat, én meg a zöldeket szedem ki magamnak.

- Emily puszil mindenkit - szólal fel Waliyha, míg a telefonját nyomkodja.

- Mi is õt - bólint rögtön Yaser.

- Emlékszem, hogy mikor Zayn négy éves volt, itt volt nálunk Emily. És terhes volt. Szegénykém elsírta magát, mert nem tudta, hogy fogják kivitelezni, hogy addigra vegyenek egy házat és elrendezzenek mindent - kuncog fel Trisha.

- Anya, ne - kéri felnyögve Zayn.

- És Zayn ide jött, látta, hogy sír és csak annyit mondott, hogy: Ne sírj, lehet, hogy nem a tied! - neveti el magát Trisha, mire én is felnevet. A többiek is, csak Zayn morgolódását hallom.

- Négy éves voltam, honnan kellett volna tudnom?! - kérdi felnyögve, mire ismét elkezdek nevetni. Kezemet szám elé rakom, mintha megakadályozhatnám, hogy így hallja.

- Azért, édes volt - mondja a szemeit törölgetve Trisha.

- Roppant édes - forgatja meg a szemeit unottan, ahogy a tál aljáról elõtúr magának egy pirosat. Mosolyogva pillantok végig a családján. Az apja a lõlapot nézi, amin Zayn egyetlen lövése van, majd visszarakja az asztalra.

- A tied nincs itt? - néz fel rám kérdõn.

- Nincs - rázom meg a fejemet. Azt hiszem, apunál van.

- Nem látnál rajta sok mindent. Csak azt, hogy hiányzik a közepe - legyinti mellettem lazán Zayn.

- Valóban? - döbben le Yaser teljesen.

- Nem, csak túloz. Megy azért még sok a kilences és a nyolcas körbe is - vonom meg a vállamat.

- Az elején - teszi hozzá Zayn.

- De ez zárt irányzékú volt - teszem én is rögtön hozzá. Zayn felsóhajt, én meg villantok rá egy fintort. Kezével átnyúl a vállam felett és befogja a számat, ahogy lehúz egészen a vállára.

- Jól lõ, csak szégyenlõs - mondja az apjának, én meg felmordulok. Nyelvem kidugom és nyalogatni kezdem a tenyerét, de le sem reagálja. Beszélni kezdek, de csak morgásnak hangzik a kezén át és a saját nyálam szinte rám kenõdik. - Csend, végre - sóhajt fel, mire a hasába könyökölök, õ pedig kissé felnyög. Ujjait kissé szétnyitja és már beszélnék is, de csak egy zöld gumimacit dob a számba. Kis híján megfulladok, de aztán rágni kezdem kissé durcásan. Szemöldököm összeráncolom, ahogy felszólal a FREAKS dubsteppem. Zayn rögtön elenged, én meg két másodperces csúszással fel is állok, mikor rájövök, hogy ez az én telefonom. Értetlenül nézek körbe, aztán a konyhába megyek és megtalálom az asztalon a telot. Értetlenül nézem a kijelzõt, amin a Brian név szerepel. Nan pasija... Felveszem és visszaindulok a nappaliba.

- Hali - köszönök bele rögtön kissé értetlenül. Zayn rám néz kérdõn, szerintem levette a hangomból, hogy nem értem, mi van.

- Nancy-nek pánikrohama van, már vagy tíz perce bõg és fulladozik, mi a faszomat csináljak?! - kérdi elhadarva, eléggé kétségbeejtõen, nekem meg kikerekednek a szemeim.

- Mi a fasztól lett pánikrohama?! - kérdezek vissza, ahogy vissza is sietek a konyhába. A szívem rögtön megugrik és érzem, hogy remegni kezdek az idegtõl.

- Csak hülyültünk és elkezdtem csikizni és....

- Ne mond, hogy lefogtad, mert esküszöm, szájba baszlak Brian! - mordulok fel orrnyergemet masszírozva.

- Ne kioktass, hanem mondj már valami! - üvölt a telefonba idegesen.

- Vidd a fürdõbe és bassz rá hideg vizet. Ne sajnáld, ne érdekeljen, csak vidd és baszd bele a kádba, aztán hideg víz! - hadarom el neki az asztal oldalát megmarkolva. Zayn hátulról átölel, én meg csak lehajtom a fejemet elõre. Hallom, ahogy Brian káromkodik, hallom, hogy Nan zokog.

- Nyugi - suttogja a fülembe, ahogy végigsimít oldalamon. Kezemet elhúzza az asztaltól és tenyerébe zárja. Így csak még jobban érzem, hogy remeg a dühtõl és a félelemtõl. Hallom a víz hangját, a jobb lábam járni kezd, míg idegesen várok.

- Baszd már meg! Mondj valamit, te barom - nyögök a telefonba idegesen. Zayn a nyakamba puszil. Alsó ajkamat beharapom, míg tovább hallom a víz csobogását.

- Azt hiszem, oké - motyogja fáradtan. - Már csak hüppög és törülközõt kér - sóhajt fel nyugodtan.

- Te idióta paraszt! - mordulok fel. - Együtt vagytok három kicseszett éve és tudod, hogy miktõl pánikol be. Elsõ sorban attól, ha lefogják, vagy ráfekszenek! Erre te mit csinálsz?! Gondolkozz már, baszd meg! Szívrohamot kaptam! - hadarom neki ingerülten, visszafogva magamat. Legszívesebben üvöltenék, de nem akarom, hogy Zayn családja valamit meghalljon.

- Jó, baszki, tudom! - védekezik rögtön, én meg megfordulok Zayn karjaiban és hozzá bújok.

- Akkor emlékezz is rá, remélem tudod, hogy a pánikroham lehet annyira durva, hogy tényleg megfulladjon. De akkor akár fejbe is lõheted magad mellette, remélem tudod - mondom kimérten, mire hallom, hogy felhördül.

- Ja, na csá. Azért kösz - teszi még hozzá, aztán kinyomom. Telefonomat visszacsúsztatom az asztalra. Zayn magához húz és megölel, én meg csak erõtlenül a karjaimat a dereka köré fonom és arcomat pólójába temetem.

- Nyugalom, ne remegj - suttogja a fülembe, ahogy végigsimít hátamon. - Minden rendben? - kérdi meg, államnál fogva felhúzva a fejemet.

- Igen... azt hiszem - mondom összeszorítva fogaimat.

- Mi volt? - kérdi értetlenül, ahogy arcomat kezdi simogatni hüvelyk ujjával.

- Nancy... pánikrohama volt. És Brian... a pasija. Nem tudta mit csináljon... de az a barom ne...

- Tudom - sóhajt fel szomorúan, én meg csak elmosolyodom. Amolyan, "ez van" mosollyal.

- Jól vagyok, tényleg. Csak megijedtem - sóhajtok fel kelletlenül, ahogy tovább vizslat aggódva.

- Azt érzem - motyogja, ahogy hátranyúl és megfogja a kezeimet, aztán lehúzza kettõnk mellé.

- Menjünk ki - mosolygok fel rá.

- Tuti? - sóhajt fel.

- Ja, kell a gumimaci - vonom meg a vállamat, mire õ villant rám egy fintort.

- Nem tudom, melyik a rosszabb, hogy igyekszel kamuzni, vagy hogy Waliyha betámadta a gumicukrunkat - sóhajt fel drámaian, mire megforgatom a szememet. Kilépdelek a többiekhez és kérdõn néznek rám. Nem kell megfordulnom ahhoz, hogy tudjam, Zayn megrázza a fejét. Egyszerre fordulnak el és nem kérdeznek semmit. - Oké, szerintem elrabolom a szobámba Zoet és sikítsatok, ha kellünk va... - Zayn eddig jut, mikor Waliyha sikítani kezd. Mindegyikünk megugrik, még én is.

- Waliyha! - ordít fel Yaser, mire Wali abbahagyja és ránk néz, teljesen nyugodtan.

- Mi van veled, ember?! - hördül fel Zayn a mellkasát markolászva.

- Nekem kell Zoe, most rögtön! Ne sajátítsd ki! - morogja mérgesen, mire szemöldököm felvonom.

- Hát, elvégre miattam van a házban, nem? - szólal fel értetlenül Zayn.

- Javadd vigyázz, hogy beszélsz a hölgyrõl - morogja Yaser a fejét csóválva.

- Zoe nem tárgy, gyerekek! - csóválja meg a fejét Trisha.

- Jobb, mint a tévé, ami azt illeti - mondom elismerõen, ahogy a hirtelen kialakult vitát hallgatom.

- És én velük élek! Kedvezményesen mehetek majd terápiára hozzád, ugye? - néz rám meggyötörten Yaser.

- Doniyha elõbb végez - mosolygok rá.

- Õ része ennek, letámadna! - hördül fel sértetten.

- Ingyen, sõt. Házhoz jövök - nevetem el magamat, mire biccent nekem, majd tovább nézi a tévét. Wali felpattan és már meg is fogja a kezemet és kifelé kezd húzni.

- Jó itthon lenni vele - morogja Zayn, a tarkóján összefonva a két kezét, ahogy utánunk fordul.

- Én is örülök neki - int neki hátra Wali és már kis is rángat a ház elé. Lenézek csupasz lábaimra és értetlenül Walira, akin viszont van cipõ.

- Nincs rajtam cipõ - mondom neki lazán, mire megtorpan és rám néz.

- Zavar? - kérdi száját rágva. Zayn akkor rágja a száját, ha valamin nagyon agyal... lehet családi vonás.

- Nem - rázom meg a fejemet és követem õt az utca túloldalára, ahol leül a padkára. Én meg mellé. Egyik lábamat behajlítom, a másikat meg kinyújtom felette kissé behajlítva. - Na mesélj! - sóhajtok fel látva a gyötrõdését.

- Patric - nyögi ki nagy nehezen rám nézve.

- Mi történt? - kérdem meg felvonva a szemöldökömet. Azt hittem, minden oké velük.

- Izé... van egy másik lány - motyogja lehajtva a fejet.

- Mi? - döbbenek le, rögtön közelebb ülök hozzá és átkarolom a derekát. - Hogy jöttél rá? - kérdezek tovább, mire látok arcán egy fintort.

- Úgy, hogy átmentem hozzá. Elvileg csak azért feküdt le a lánnyal, mert, hogy vannak szükségletei, én meg még... nem - tárja szét a karját idegesen.

- Oké, ez megérthetõ. Mármint, hogy még nem akarod, ez teljesen jogos. Sõt. Ez nagyon jó! - nyugtatom meg rögtön.

- Azért a te véleményedet kérem, mert... Dannyék sokszor vannak itt és hallani egy két dolgot, ha kiabálnak. És hallottam, hogy Zayn megcsalt téged. De te mégis itt vagy vele - néz fel rám szomorúan. - Meg kéne neki bocsájtanom? Vagy nem...? - rázza meg a fejét, ahogy két tenyere mögé temeti arcát. Felnézek Zayn ablakára és látom, hogy pont minket néz. Szemöldökét felvonja, én meg megcsóválom a fejemet.

- Öhm, én és Zayn nem vagyunk együtt. Még mindig - mondom neki magamhoz húzva.

- Mi? - néz fel rám értetlenül, kissé könnyes szemekkel.

- Nem vagyunk együtt. Akkor vagyunk együtt, ha egy légtérben vagyunk. Amúgy nem. Szóval engem Zayn nem csalt meg, bár fájt. Ez igaz. De azt hiszem, neki is bûntudata volt - vonom meg a vállamat. - Csalódtam benne, de szeretem. Mármint... ez annyira elcsépelt szó lett. Jaj Wali, én szerelmes vagyok a bátyádba - nevetek fel, ahogy a lepkék lassan csapkodni kezdenek a gyomromban. - Ha meg akartam volna bocsátani neki, ha nem... amikor odasétál hozzám és átölel, akkor minden mindegy. Hogy mit csinált elõtte. És ha ott van mellettem, meg sem néz lányokat. Ismerem Zaynt, tudom, hogy nem mostanában lesz az a hûséges típus. Nem akar velem összejönni, nem tudom miért. De amíg õ nem mondja meg az indokot... - vonom meg a vállamat nem törõdöm stílusban. - Addig nem tudom elmondani neki, hogy hülyeség. De... oké senki más nem fogja neked az életben ezt mondani. De, ha szerelmes vagy belé... akkor bocsáss meg neki. Akármennyire is õrültség, akármennyire bánod késõbb... én magamból indulok ki. Ha akkor nem bocsájtok meg kimondatlanul is Zaynnek, most nem lennék itt. És nekem tetszik ez az idõszak. Még ha tudom azt is, hogyha haza megyek, talán mást fog megcsókolni. De nálam mutatott megbánást, Wali. Eléggé durván, és nagyon - villantok rá egy szomorú mosolyt. - De ha úgy érzed, hogy nem zsongasz be a nevétõl, ha nem akarsz elájulni, mikor megcsókol, ha nem vagy úgy vele, hogy az illata a világ legjobb dolga... Vagy hogy a hangja akármilyen helyzetben lenyugtat, akkor... akkor ne - rázom meg a fejemet.

- Szerelemnél oké a megcsalás, nem szerelemnél nem? - sóhajt fel rám pillantva.

- Egyikben sem oki a megcsalás - rázom meg a fejemet. - Be kell valljam, Zayn meg én eléggé furák vagyunk. Minden téren - nevetek fel, mire õ is felnevet egy kicsit. - Nálam normális az, hogy Zayn lekap lányokat, mert nem vagyunk együtt, mert õ ilyen. Mert õ nem akarja elkötelezni magát. Én ebbe beletörõdtem, úgy ahogy. És emiatt vele tudok lenni, de nem mondom, hogy örökké bírni fogom ezt. Csak úgy érzem, ezért megéri szenvedni. De tudom, hogy másért nem viselném el ezt - nézek fel újra az ablakba és bár nem látom, biztos vagyok benne, hogy néha-néha ránk néz.

- Nem tudom, Zoe... - kezd el hüppögni, mire aggódva rápillantok - szeretem õt. Én tényleg. Azt hittem, boldog velem - kezd el sírni, mire rögtön magamhoz ölelem.

- Az, hogy valakit szeretsz, nem azt jelenti, hogy nem fog megbántani. Wali, jönni fog olyan pasi, aki azt is elfelejti, hogy hívják, ha ránézel. És szeretni fog. Ha úgy érzed, hogy õ nem szeret téged eléggé, akkor ne bocsáss meg neki - mosolygok rá, ahogy kezeim közé fogom könnyes arcát. Hüvelykujjammal letörlöm a könnyeit és tovább mosolygok rá. - Mindegyik férfi az életedben bántani fog, csak meg kell találni azt az egyet, akitõl megéri elviselni. És ez nem biztos, hogy az elsõ srác, aki odasétál eléd - nevetek az arcába, mire õ is elmosolyodik.

- Azt hiszem... nem õ az - motyogja letörölve az újonnan elõbújó könnycseppeket. - Neked Zayn az elsõ fiú? - kérdi felém tekintve.

- Aki bepróbálkozik, nem - rázom meg a fejemet. - De akinek hagytam is, az igen. Tudod, ismeretségünk elején hülye kérdéseket tettünk fel egymásnak. Az egyik az volt, hogy hány sráccal csókolóztam már. Neki meg, hogy hány lánnyal - villantok egy fintort neki, mire õ felkacag. - Hát igen, Zayn csak annyit írt, hogy sokkal. És könyörgöm, ott beszélgetett velem egy fél isten, aki még poénos is volt. Nem akartam beégni. Szóval azt írtam, hogy kettõ - vonom meg a vállamat.

- Nem csókolóztál még senkivel elõtte, mi? - kérdi elmosolyodva.

- Nem, szóval a kirándulás elõtti napon hagytam az egyik srácnak, aki sok ideje tepert, hogy lekapjon. Nem akartam beégni elõtte - intek az ablaka felé, fejemet csóválva.

- Megbántad? - kérdi megtámasztva a fejét a kezével, amit a könyökén támaszt meg.

- Meg, nagyon. De tényleg lekapott az osztálykiránduláson. Sõt, ami azt illeti, úgy igazán én kaptam le elõször õt - nevetem el magamat.

- Nem mesélt errõl - neveti el magát.

- Hát igen, de nem kellett volna félnem az elsõ csóktól. Elõször is, a srác nem vette észre, hogy az az elsõ csókom - nevetek fel -, másodjára pedig, jobb lett volna Zaynnal - mosolyodom el.

- Lehet még másban elsõ akkor Zayn - nevet rám perverzen, mire kissé elpirulok.

- Már elsõ benne - mondom el neki, mire tátott szájjal felém fordul.

- Na ne! - ordít rám, mire elnevetem magam. - Ez komoly?! Mikor?! Te jó ég! - túr bele a hajába. Nevetve megrázom a fejemet, míg körbenézek az utcán. A bejárati ajtó kinyílik és Zayn értetlen arca néz ránk az út másik felérõl. Fejemet megrázom, mire megindul felénk.

- Ja, elsõ nap, mikor lejött hozzánk - hadarom még el neki. Elkerekedett szemekkel néz rám, majd fordul Zayn felé.

- Te sírtál? - akad meg rögtön az út közepén.

- Én?! - dermed le Wali. - Zoe! - mutat rám.

- Én? - ráncolom össze a szemöldökömet értetlenül. - Én - egyezek bele bólintva, ahogy Wali belecsíp az oldalamba.

- Te? - kérdi Zayn, mire bólintok. - Na jó, mi van Wali? - kérdi kíváncsian leülve mellé. Félve néz rám, én meg megrántom a vállamat.

- Megbántad? - kérdez engem, mire értetlenül ránézek.

- Mit?

- Hát azt - mondja utalóan.

- Ugye tudod, hogy attól, hogy ignorálod, még ott ül melletted? - nézek rá értetlenül.

- Ignorálom is, elmegy. Megbántad? - vonja meg a vállát, tényleg figyelembe se véve Zaynt, aki még értetlenebbül néz rám.

- Öhm, nem - rázom meg a fejemet.

- És jó volt? - kérdi elfintorodva.

- Igen - kuncogok fel.

- Fájt? - néz rám érdeklõdve, mire elnevetem magam.

- Részeg voltam - vonom meg a vállamat.

- Nem azért, de ti most mirõl is beszéltek? - vonja fel a szemöldökét Zayn.

- Zayn, ne már - nyög fel Wali ránézve.

- Miért nem mondod meg, mi a baj ahelyett, hogy arról beszélnél a barátnõmmel, hogy milyen volt, mikor elõször lefeküdtünk - tárja szét a karját értetlenül. - És miért vagy te kíváncsi a szexuális életemre?! - hördül fel értetlenül.

- Mert tudom, hogy kiakadnál. És nem a tiedre, Zoera vagyok kíváncsi - fonja keresztbe a karját, én meg csak nézem õket elnyílt szemekkel.

- A barátnõ nem érti, mikor lett barátnõ, a húgod meg fél a természetedtõl. És a szexuális életem nem túl érdekes, tovább lendülhetünk? - kérdem jelentkezve, hátha szóhoz jutok.

- Zoe ne engedd neki, hogy balhézzon - néz rám újra könnybe lábadt szemekkel Wali.

- Kit kell megverni? - mordul fel.

- Látod?! - nyög fel Wali az ég felé emelve az arcát.

- Patric megcsalta - mondom el egyszerûen. - Igen, megdugott egy másik lányt, mert a húgodnak volt annyi esze, hogy nem fekszik le vele. És igen, a húgodnak van annyi esze, hogy nem fog neki megbocsátani, miután megdugott egy másik csajt - pattanok fel én is, ahogy õ.

- Megverem, azért ezt te sem hiszed el, hogy nem verem meg! - mordul rám.

- Nem érted, hogy érett és eltudja intézni egyedül anélkül, hogy szétvernéd? Ha szüksége van rád ilyen téren, akkor úgyis szól - nézek rá értetlenül, míg hadarni kezdek.

- Mi az, hogy lefeküdni vele?! Kicsi vagy még! - hördül fel, ahogy lassan feldolgozza az infókat.

- Zoenal alig vagyok fiatalabb - vonja meg a vállát.

- Zoe azért kicsit más - túr bele a hajába Zayn.

- Miben?! - kérdi értetlenül most már Wali is felállva.

- Például, hogy szerelmes belém - mutat magára Zayn. - Így kicsit más megvilágítás az, hogy mi lefeküdtünk-e - mutat kettõnkre most.

- Annyi erõvel, ahogy te meg akarod verni Patricot, téged is meg kéne! - fonja keresztbe a karjait Wali. Én meg még mindig csak ott állok, mint egy hülye.

- Már miért is? Netán megdugtam valaki mást, amíg együtt voltam vele? - hördül fel, aztán pár pillanatra elhallgat.

- Hát nem akarok beleszólni a tesó vitába, de ja - szúrom közbe, mire lassan felém fordul.

- Nem dugtam meg - csóválj meg a fejét, leintve engem.

- Mindegy lenne, nem vagytok együtt! - világít rá egy másik fontosabb tényre Wali.

- Waliyha, én szeretlek. Sajnállak is. Dühös is vagyok. De van, amit ne - emeli fel a kezét, ezzel a húgába rekesztve a szót.

- Most komolyan, Javadd! - nyög fel hisztisen. - Fogalmad sincs, hogy mit érez irántad Zoe és akkor még csak összejönni sem vagy hajlandó vele, csak dugod! - vágja a képébe, én meg elkerekedett szemekkel közéjük libbenek és hátrább lököm óvatosan mind a kettõt.

- Akkor ez most így elég volt - mondom határozottan, aztán Wali felé fordulok. - Beszélünk még, Zayn nem csak dug, tudja mit érzek iránta és vannak dolgok, amiket rá kell bíznod. Ilyen az, hogy járunk-e, vagy sem. Én is kihasználhatom szexuális téren ugyan úgy õt, mint õ engem. Szóval én is csak dugathatom magam - hadarom el, aztán egy kézmozdulattal elintézem az õ részét és Zayn felé fordulok, ahogy kezem még mindig a mellkasán van. - Ez a húgod, aki túl van élete elsõ szerelmi csalódásán. Szerintem nem kell neked ecsetelni, milyen, ha megcsal valaki, nem? - kérdem felvont szemöldökkel, mire vállait leereszti. - Nem vered meg Patricot, ha igen, akkor sem úgy, hogy tudja. Lenyugszol, felmész a kikúrt szobádba, én meg mindjárt megyek - lököm õt a ház felé, aztán sóhajtva visszafordulok Wali felé. - Mindenki bemegy a házba, most! - mondom neki is és magam elõtt kezdem terelgetni a két Malikot.

- Ugye tudod, hogy most lekezelsz? - kérdi halkan Zayn.

- És szerinted más volt a célom, vagy mi a fasz?! - hördülök fel értetlenül ránézve. - Gondolkozz már el azon, hogy hogyan beszélgetsz a húgoddal, akit megcsaltak! - nézek rá mérgesen. Hátra lép mellém egy lépést, Wali dühösen ront be a házba. - Wali, azért te sem voltál kedves - teszem hozzá, mire felsóhajt.

- Na mi történt? - kérdi értetlenül Trisha.

- A gyerekeid vitatkoztak, én meg nem viseltem el. Õk most nem viselnek el engem - nevetem el magamat.

- Ja, jó - vonja meg a vállát és olvassa tovább a könyvet.

- Jó éjt - int nekik Zayn. - Zoe nevében is - fogja meg a karomat és kezd felfelé húzni.

- Öhm, akkor jó éjt - intek nekik én is és hagyom, hogy Zayn felfelé húzzon a lépcsõn. Fintorgóm, ahogy felfelé vonszol, szerintem észre se veszi, hogy fáj a csuklóm miatta. Értékelem, mikor már végre a szobájába nyit be és idegesen becsukja az ajtót. - Ez fájt - mondom halkan, ahogy ott állok a szoba közepén.

- Képzelem mennyire fáj az, hogy jó éjtot kell mondanod. Szerinted az mennyire fáj, hogy leosztasz a saját húgom elõtt?! - hördül fel, mire értetlenül ránézek.

- Leosztalak, mert nem érzem jogosnak. Könyörgöm, csak gondold már át, mit érezhet - csóválom meg a fejemet - és a csuklómra értettem, hogy fájt - teszem hozzá halkan, ahogy leülök az ágyára, távol tõle.

- Mi? - fordul felém hirtelen és már elõttem is guggol.

- Mi mi? - kérdem meg értetlenül és halkan. Veszekedni csak gépen keresztül veszekedtünk és ott egyszerû. Csak lelépek, elsétálok. De most itt van elõttem és igen, azok a szavak élõben jobban fájnak, mint skype-on keresztül.

- Ne haragudj, bocsánat. Nem akartam, esküszöm - néz fel rám kissé kétségbe esetten.

- Nem azt mondtam, hogy belehalok a fájdalomba - vonom meg a vállamat, ahogy kihúzom a kezemet az övébõl és hátamat a falnak vetem.

- Jó, ne haragudj... - vakarja meg a tarkóját. - Megmosom hideg vízzel inkább az arcom - nyökögi és már ki is megy a szobából. Lazán felállok és a géphez ülök. Felhajtom a laptop tetejét és bekapcsolom. Unottan várok, míg betölt, aztán szemöldököm felszalad, én a régi képre számítok háttérnek. De új van, az, ahol alszok, õ meg fényképet csinál rólunk. Hátra dõlök és ismét megnézem magamnak a képet. Ahogy oldalasan fekszem mellette. Hogy az egyik lábam kinyújtva összefonódik az övéivel, míg a másik a csípõjén pihen. Szinte már a hasán. Hajam szétterül a párnán, õ egyik kezével átöleli a derekamat. Aztán rájövök, hogy ez nem ugyan az a kép... nem. Azon nem is így voltunk. Itt már nincs rajtam egy kis takaró sem, a keze a csípõmön pedig kissé felgyûrte a pólót. De ezt nem õ csinálta, biztos vagyok benne, hogy én mocorogtam. Legalábbis nem úgy ismerem Zaynt, mint aki direkt feltûri a pólómat, hogy kukkoljon, míg alszom. Nem... õ felkeltene és levenné a pólóm. Kilátszik a hasam, az egész lábam. Emiatt pedig a francia bugyi is. Õ éppen rám néz, nem pedig a kamerába. És kívülrõl még soha nem láttam, hogy néz rám. Annyira... szerethetõen. Nem tudom... a lepkék a gyomromban viszont életre kelnek. A fehér ágynemûmön a vörös hajam kitûnik az õ fekete hajával, fõleg, hogy a pólója, ami rajtam van az szürke és a bugyim fekete. Míg rajta is csak egy fekete boxer van, bár annak is eltakarja a felét a lábam. - Ha ezért is kiakadsz, inkább leveszem - sóhajt fel belépve hozzám. Rákapom a tekintetem, míg ölemben az ujjaimat tördelem.

- Nem zavar - mondom neki, ahogy visszafordulok a gép felé. - Nem szeretek összeveszni veled - vallom be neki, úgyis mindegy alapon. Maximum haza küld.

- Már bementem Walihoz és bocsánatot kértem tõle - húz fel magához a székbõl.

- Akkor is, ne haragudj - vonom meg a vállamat.

- Ha azt mondom, hogy te ne haragudj, nyálasnak titulálsz? - kérdi felkuncogva, mire felnézek a szemeibe.

- Szeretlek - mondom neki szomorúan, mire elmosolyodik.

- Én is - ölel magához, míg a homlokomra nyom egy puszit. Fejemet kissé felhúzza és a szemembe néz. Felsóhajt, majd lehunyja a szemeit és érzem, hogy ajkai ajkaimat súrolják. - Kérlek - suttogja halkan, én pedig megcsókolom alsó ajkát. A pillangók a nyomromban felélednek, tényleg olyan most egy csók, mintha egy hónapja nem láttam volna. A szívem majd kiugrik, a testem megremeg és elönt a mohóság. Olyan, mintha egyszerre nyúlnánk a másikért. Ahogy magához húz a derekamnál fogva, én pedig ahogy felágaskodva lejjebb húzom a tarkójánál fogva. Hajamba túr, én pedig csak igyekszem bepótolni azt a pár órát, amiben nem csókolóztunk úgy igazán. Lépkedni kezd velem, de nem tudom, mi van mögöttem. Mintha kitalálná, hogy nem szívesen lépkedem így, egyszerûen felkap. Én meg észbekapva átkarolom a lábammal, hogy könnyebben megtudjon tartani. Tovább csókol, ahogy vízszintesbe kerülök. Aztán érzem, hogy megtámaszkodik mellettem. Egyik kezemmel végigsimítok a hátán és jobban magamhoz húzom a derekánál fogva. Úgy érzem, most kell. Kezem hajába túr és csak élvezem a helyzetet. Alkarjára támaszkodik fejem mellet. Érzem, ahogy a teste nekem feszül és kissé belenyom az ágyba. Alig mozdítja meg a csípõjét és már meg is harapom alsó ajkát.

- Korán van - motyogom a fülébe, ahogy nyakamba temeti az arcát és érzem az apró puszikat.

- És ez mit zár ki? - kérdi a fülembe suttogva mély hangon, mire felhúzom az egyik lábamat.

- Hogy nem alszik senki és nem akarom, hogy ránk nyissanak, vagy meghalljanak - mondom kissé zavartan.

- És ha ígérem, hogy nem hallanak meg? Benyitni soha nem nyitnak be - mosolyog rám féloldalasan.

- Ha ígéred, hogy nem hallanak meg, akkor úgy menj két méterrel távolabb - villantok rá egy fintort, mire felnevet.

- Ez azért jól esik - nevet tovább. - De végül is, akkor késõbb már lehet róla szó ezek szerint. - Küld felém egy szemtelen mosolyt, ahogy csípõjét újra megmozdítja. Épp, hogy csak egy kicsit veszek mélyebb levegõt, de látom, hogy õ már ezt is túlságosan élvezi.

- Ne legyél köcsög, könyörgöm - kérem õt halkan, mire lemászik rólam egy mosollyal. Felülök és hátamat a falnak vetem. Fejét az ölembe hajtja, én pedig rögtön a hajába túrok és azzal kezdek játszani.

- Sajnálom Walit - sóhajt fel a szemeimbe nézve.

- Én is - biccentek egyetértõen.

- Milyen érzés? - néz rám kérdõen.

- Te is tudod milyen, mikor megcsalnak - fintorodom el arra lányra gondolva. Amelia. Azt hiszem, ez az a név, amit örökre utálok. Most komolyan, ki akarja Zaynt megcsalni?!

- Engem azért csaltak meg, mert nem voltam elég jó. Nem azzal az indokkal, hogy vannak szükségleteim - csóválja meg a fejét, míg két kezével az én ujjaimmal kezd játszani. Amíg egyik kezemmel én játszhatok a hajával, addig a máik kezemmel felõlem azt csinál, amit akar.

- Zayn, az embereket ezért csalják meg. Mindegy, mit mondanak mellé - villantok rá egy fájdalmas mosolyt.

- Ez nem igaz - néz rám kissé megütközve, mint aki hitetlenkedik abban, amit kimondtam. - Én nem... mármint, hogy...

- Mármint hogy? - nézek le rá egy mosollyal. - Walit megcsalta Patric, mert nem volt neki elég az, amit Wali nyújtott. Inkább az volt a baj, amit nem nyújtott, hála égnek - sóhajtok fel. - Szóval keresett mást, aki megadja neki. Mert Wali már nem volt elég jó - nézek a szemeibe, ahogy szavaimat nyomatékosítom. - Téged megcsalt Amelia. Õszintén nem tudom az indokot miért, de nem voltál elég neki. Amit szintén nem értek, hogy miért... a lényeg a lényeg. Keresett mást, aki akkor, abban a pillanatban kielégítette minden kurva vágyát.

- Ennyi? - néz fel rám kérdõn.

- Mit kéne még mondanom? - vonom fel a szemöldökömet kérdõn.

- Hogy téged miért csaltalak meg - néz a szemeimbe, én meg inkább kitekintek az ablakán.

- Miért, együtt vagyunk? - nevetem el magamat. Kezemet összefonja az övével és hallom, ahogy felsóhajt.

- Miért, jobb lenne, ha együtt lennénk? - kérdezi meg élesen, én meg értetlenül lepillantok rá.

- Miért, boldog vagy, ha mással látsz? - nézek rá kérdõn, mire villant rám egy mosolyt.

- Miért, boldogabb lennél, ha úgy látnál mással, hogy együtt vagyunk? - Ajkait összeszorítja, én meg nyelvemmel megnedvesítem hirtelen kiszáradt ajkaimat és újra az ablak felé fordulok. Hát ennyi. Burkoltan közölte, hogyha együtt lennénk is, õ megcsalna. Érzem, ahogy a szívem zsibbadtan ver, de valahogy mégis olyan erõsen, hogy a fülemben hallom a dobbanásokat. Kopogás az ajtón, aztán Wali bedugja a fejét.

- Zoe... beszélhetünk? - kérdi halkan, míg a küszöbön toporog.

- Annak most én is örülnék - állok fel rögtön, arrébb lökve Zayn fejét.

- Most haragszol? - szól utánam kérdõn. Wali értetlenül néz rám, míg én Zayn felé fordulok.

- Csak nem értem, minek vagyok itt - vonom meg a vállamat lazán, aztán becsukom magam mögött az ajtót.