Hogy lehet valaki ennyire szexi, mint Zayn?! Kézizés közben, izzadtan, fáradtan és lihegve?! Legszívesebben visszarángatnám abba az öltözõbe és hagynám, hogy tegyen, amit csak akar... Arcomat megdörzsölöm ismét, egyre felhevültebb fantáziám miatt. Hátamat már a hideg fal sem hûti igazán.

- Malik csaja? - kérdi egy srác mellém dõlve.

- Talán - felelem értetlenül, míg feltekintek rá.

- Uhm - mér végig, de mire tekintete arcomhoz ér újra, addigra már csak egy csúnya pillantással találkozik.

- Szóval? - kérdem tárgyilagosan.

- Közöld a kis pasiddal, hogy vagy kifizeti végre a fûért járó plusz költséget, vagy neked esik bajod - súgja a fülembe, mire felnevetek. Értetlenül néz rám, én pedig szánakozva figyelem õt.

- Ha azt akarod, hogy estére halott legyél, átadom neki - veregetem meg a vállát. - Naiv vagy, ha azt hiszed, nem verne szarrá, miután megfenyegetted a csaját - mondom lenézõen. Egy kis félelem átjár, de hát Hagleyben lakom, nem?! Kemény környékrõl jövõk, vágom, hogy megy ez. Zayn vajon mikor füvezett utoljára? Valószínûleg régen. Tehát félnek tõle és letettek arról, hogy fizet, de most, mint gyenge pontot, engem akarnának kihasználni. Zaynnak nem egy nyuszi csaj kell, inkább belevaló. Én pedig tökéletesen eljátszom a belevaló csaj szerepét.

- Nincs ott, hogy mindig megvédjen! - tornyosul elém. Hajaj, azt hiszem, valaki túlteng a tesztoszterontól!

- Nem is kell megvédeni - vetem oda neki foghegyrõl, míg végignézek eléggé magas alakján, és kissé kigyúrt testén. Kár, hogy egy ostoba fasz.

- Ne legyél ebben olyan biztos, kislány - mér végig újra, mire elönt az undor.

- Két percet adok neked, és Zayn meg fog jelenni mögötted, hogy a szart is kiverje belõled, amiért egyáltalán hozzám szóltál - nézek fel rá unottan, míg vágytól csillogó szemeitõl a gyomrom össze szûkül.

- Ide figyel! Én nem...

- Erõs célzást adtam arra, hogy lekophatsz - lököm el magam a faltól, míg kezemmel az egyik irányba mutatok. - Szóval, takarodó van, faszfej! - mordulok rá mérgesen.

- Kinek hiszed itt magad, te kis riba...

- Kussolj! - intem le - Te kinek hiszed magad?! - kérdem egyik kezemet csípõre téve, felelõsségre vonóan.

- Ha tovább pofázol... - egy lépést közelebb tesz felém. Fejünk mellett a labda hangosan csattan, majd vissza is pattan. A srác felém ugrik, én meg el elõle, de fél testemet így is a falhoz szorítja.

- Bocs, kiment a labda - sziszegi oda Zayn a srácnak, míg a vonalra áll és megfogja a labdát elfehéredõ ujjakkal. Aggódva néz rám, majd a srácra. - Takarodj innen! - súgja halkan egy félelmetes mosollyal.

- Hé, faszfej! Miénk a labda! - kiállt ide nekünk az a srác, akit Zayn fog. De õ meg sem hallja, meredve bámulja a srácot, mire az mérgesen elballag tõlünk. - Takarodj a pályára - morogja oda neki a fekete mezes, míg kiveszi a kezébõl a labdát. Mérgesen tekint fel rá Zayn, de én csak küldök felé egy jeges pillantást. Teste elernyed és visszakocog a pályára. A srác hátat fordít nekik és párszor megpattogtatja a labdát mellettem. - Te lennél a nõje? Szívesen megdugnálak a kocsim hátuljába - nyalja meg ajkait, ahogy végignéz rajtam.

- Hûtsd le magad, nyomorék! - vetem oda neki fintorogva.

- Pedig jobban élveznéd a farkam társaságát, mint a köcsögét - nevet rám.

- Ja, hogy van farkad? - kérdem valódi meglepõdéssel - Ugye tudod, hogy tizenöt centi alatt nem farok a farok? - kérdem mosolyogva.

- Szeretem a ribancokat - veti oda fog villantva.

- Én meg az okos embereket, sajnos nem vagyunk egymás esetei. - Mondom szárazon, mire újra végigmér.

- Mikor majd rongyosra duglak, azt a neved kiáltsd, hogy Matt - súgja a fülembe, de csak ellököm magamtól.

- A gondolatra is apáca leszek - morgom neki, míg hátat fordít nekem. Rám kacsint, majd bedobja a labdát és megindul lassan elõre. Zayn rideg arckifejezéssel méregeti a srácot, én pedig megrázom a fejem, miszerint ne tegyen semmit. Hevesen dübögõ szívvel vetem neki hátamat újra a falnak és fújom ki a levegõt. Hát, ez remek tíz perc volt! Kiráz a hideg a gondolatra, hogy az a srác egyáltalán hozzám érjen, nem, hogy...

jesszusom! Kezeimet összekulcsolom magam elõtt és igyekszem kizárni az undorító szavakat elmémbõl. Zayn és Matt egyre durvábban játszanak egymás ellen. Az összes srác feszülten kezd játszani, a feszültségük pedig rám is átragad. Ezek után már értem, miért ideges Zayn. Gondolom, Matt vele is megosztja miket tenne velem... Soha az életben nem nyúlnék ilyen sráchoz! Szóba se állnék vele! A pálya másik oldalán játszik Zayn, a legnagyobb szomorúságomra. Így képtelen vagyok lenyugtatni õt! A srácok kapnak öt perc pihenõt és Zayn rögtön felém indul meg, a többi sráccal.

- Mit mondott neked? - kérdi idegesen, megtámaszkodva mellettem a falon, lihegve. Velem szemben van, kezei közre fognak és úgy érzem, szívesen leélném így az életemet.

- Melyik? - kérdem halkan, mire idegesen összeszorítja az ajakit.

- Sorba, az elsõ - nyögi ki nehezen.

- Hogy fizetned kéne valami pluszt a fûre - mondom zavartan.

- És még? - kérdi mérgesen.

- Ennyi volt a lényeg - vonom meg a vállamat. Nem kell tudnia, hogy megfenyegetett.

- Biztos? Nem mondott neked semmi mást? Nem akart megütni, vagy ilyesmi, ugye? - kérdi aggódva.

- Kemény csajszi vagyok! - hördülök fel megmutatva neki muszklimat. Fáradt mosoly kerül ajkaira, mire mezénél fogva magamhoz húzom. Jólesõen felmordul. Nyelve fáradtan masszírozza enyémet, de szinte érzem, amint teste elernyed.

- Megint az öltözõbe kötünk ki - húzódik el tõlem nevetve.

- Mit akart Matt? - kérdi Danny felém fordulva. Szúrós pillantást küldök neki, Zayn pedig újra megfeszül.

- Csak nyomorék, semmi extra - felelem fintorogva.

- Miket mondott? - kérdi Zayn dörmögõ hangon.

- Neked miket mondott? - kérdem felhördülve, mire sötét és fenyegetõ tekintetével találom szembe magam.

- Ha hangosan mondom ki õket, vissza megyek és megverem - morogja.

- De még én is - villant rám egy fancsali képet Danny.

- Nos, én sem mondom ki õket hangosan - villantok rá egy eléggé szar vigyort.

- Megölöm - mordul fel dühösen. Kezeimet nyaka köré fonom és magamhoz húzom. Arcát nyakhajlatomba fúrja és érzem dühös, kapkodó légzését.

- Csak a tied vagyok - súgom a fülébe -, senki nem nyúlhat úgy hozzám, csak te - mire átkarolja a derekamat. - Senki másnak nem teszek meg olyanokat, mint neked - motyogom fülébe kissé zavarban. Szívverése gyorsul, teste mégis ellazul. - Leszarom, mint mond Matt, tudod, hogy szeretlek. Úgy igazán - súgom nyakába, ahogy már lábujjhegyen állok, lévén annyira húz magához.

- Szeretlek - dörmögi nyakamba, mire lágy mosoly kúszik arcomra és egy pillanat alatt megnyugszok. Fejét kissé elhúzza, majd ismét puszit nyom a számra, de most nem fél ott idõzni ajkaimon.

- Meccs van - sóhajt fel Danny és hallom, amint otthagy minket. Zayn elenged és lazán a pályára sétál. Egy gyõztes mosollyal. Õk kapják meg a labdát, pontosabban Alan. Lepasszolja Danny-nek és egy darabig egymásnak passzolgatva haladnak elõre. Matt rám kacsint és látom, amint Zayn mosolya eltûnik, de higgadt marad. Ettõl viszont Matt egyre mérgesebb lesz. Olyan gyorsan kezdenek el mozogni Zaynék, hogy az ellenfél helyett is kapkodom a fejem. A labdát olyan gyorsan kezdik passzolgatni, hogy rögtön leesik mindenkinek, hogy ezt már begyakorolták egy párszor. Xavier pattintva passzolja a labdát Zaynnak. Õ egyszer lepattintja, majd beugrik, hogy kapura lõjön. Matt megragadja a zöld mezét és egyszerûen hátra rántja Zaynt. A labda erejét vesztve pattan a földön, ahogy kiesik Zayn kezébõl. Néma döbbenet telepszik a csarnokra. A mez recsegve szakad szét, míg Zayn a hátára esik, ahogy Matt hátra rántja egy kisebb ordítással. Zayn fájdalmasan csapódik a földhöz és csúszik tovább a lendület miatt. Feje koppan az egyik bordásfal sarkán, a szemem pedig elkerekedik a szívembe nyilalló zsibbadtságtól. A hangoktól pedig erõs hányinger tõr rám... a hátának a tompa puffanása és a fejének a csattanása... Elsõnek reagálva rohanok át a pályán, egészen Zaynhez, míg halkan motyogva káromkodom a megbénító félelemtõl.

- Jól vagy?! - kérdem aggódva a fintorgó srácot, míg letérdelek mellé. Szívem hevesen kezd verni és egyre inkább úrrá lesz rajtam az aggodalom. - Oh, a picsába is már, Zayn! - szólok rá, hogy legalább a szemeit nyissa ki. Kétségbe esetten emelem fel a fejét, ahogy lustán rám pislog, fintorogva.

- Minden oké - morogja halkan. Felszisszen, ahogy kezem valami meleghez ér. Megdermedek és remegve húzom vissza a kezemet. Vörös vére beszínezi ujjaim végét. Végigfut testemen a remegés és a könnyek gyûlni kezdenek a szememben a hirtelen sokk és félelem hatására.

- Baszki, baszki, baszki - nyögök fel Zaynra nézve, ahogy fejét óvatosan az ölembe húzom.

- Hol az iskola orvos?! - üvölti el magát Xavier.

- Te istenverte balfasz! - ordít rá Mattre Danny és már meg is indul felé. Hallom, ahogy ökle csattan és már mindenki ott is van. Xavierék Dannyt akarják vissza fogni. Mattet a saját haverjai akarják összekaparni. Remegve tartom Zayn fejét, míg halkan szipogok. Nem akarom, hogy baja legyen! Fõleg nem miattam...

- Nyugi van, Zoe - súgja halkan, bátorítóan rám mosolyogva.

- Vérzik a fejed, nem nyugszom meg! Szarrá verem azt a köcsögöt - nyögöm ki dühösen, ahogy igyekszem testem remegését leállítani, de képtelen vagyok rá.

- Ahogy hallom, Danny már megtette. Ez csak vér - súgja nekem halkan. Érzem, amint combjaimon végigfolyik a vére és amint kibuggyan egy könnycseppem. - Jaj, Élet, komolyan nincs semmi baj! - kezdi bizonygatni, én viszont csak némán megrázom a fejem. A tanárok körénk gyûlnek, de leszarom õket. Meg fogom verni Mattet! Jézusom, szörnyû ez a nap!

- Ne haragudj! - suttogom neki elcsukló hangon, ahogy homlokomat övének támasztom.

- Csak egy kis vér. Ne csináld már! - kér újra, féloldalasan mosolyogva.

- Betudja valaki hozni a rendelõbe?! - kérdi a férfi, aki gondolom az orvos szerepét tölti be.

- Én! - mordul fel Danny és már arrébb is löki a tanárokat. - Faszom az egyenlõségbe! - mordul fel, míg leguggol mellénk.

- Esélytelen, hogy becipelj. Holmi jó hír még kéne. Csak segíts - kéri felnyögve Zayn. Danny megfogja a kezét és átkaroltatja magát Zaynnal. Lassan segítek felültetni és be kell harapnom alsó ajkamat, hogy ne zokogjak fel a vér látványától a combomon. Nincs bajom a vérrel, azzal van bajom, hogy az Zayn vére! Mintha könnyedén sétálna, de tudom, hogy nagyon meg kell erõltetnie magát. Ott maradok hüppögve és véresen, míg Xavier fel nem húz onnan.

- Nyugi, Zoe, minden oké - motyogja halkan, míg kivezet a terembõl, ahol a halk pusmogás megkezdõdik. Dermedten követem a többieket, akik magukban dühöngenek és engem próbálnak nyugtatni. A másodikon a srácok megállnak és leülnek a folyosóra, ahol Danny is ül.

- Minden oké, Zoe? - kérdi a srác, mire némán megrázom a fejem. Ne mondja mindenki, hogy minden oké, semmi sem oké!

- Lehet, le kellene mosnod a vért magadról - fintorodik el. Hátamat a falnak vetem és lecsúszva átkarolom térdeimet. Mi van, ha agyrázkódása van? Lehet, hogy komolyabb baja lesz?! Mi van, ha meghal?! Szemeimet lehunyom és összekuporodom. Szeretem õt. Inkább nekem legyen bajom, ne neki! Szitkozódás üti meg a fülemet egy másik oldalról, mire odapillantok. Matt. A srácok rögtön felállnak, ahogy én is. Mérges léptekkel indulok meg felé. Kicsinálom!

- Zoe! - szól rám Alan, de intek nekik és érzem, hogy megtorpannak.

- Matt, azt ajánlom, takarodj. Õ komolyan több fájdalmat fog neked okozni, mint én! - mordul fel Danny.

- Mit akarsz? - kérdi hetykén, míg orrához szorít egy már igen véres zsepit. Végig nézek rajta, gyorsan. Keze ökölbe szorul, gatyája alól, combján apró lila folt ékeskedik. A cipõje jófajta, drága. Haja tökéletesen be van lõve. Nyakán más fajta kiszívott nyomok... szar élet.

- Apád, vagy anyád ver részegen? - kérdem mérgesen megállva elõtte. - Lefogadom, hogy anyád - mosolyodok el gúnyosan, mikor arca megfeszül. - Ezért keresel mindig új csajt, akit megdughatsz! Apád megveszi neked a drága szar holmikat, hogy kárpótoljon. De közbe tudod jól, hogy félrekúr õ is, ahogy anyád is - köpöm felé mérgesen a szavaimat. Bántotta Zaynt... jobban fog neki fájni!

- Kussolj! - üvölt rám, mire elfintorodom.

- Az igazság mindig fáj, ugye? Anyád a születésed után kezdett el inni, mi? Szar érzés a tudat, hogy tönkre basztad a családodat? A szüleid tökéletesen megvoltak elõtted... aztán jöttél te - mondom lesajnáló hangra váltva a végén és még ajkaimat is lebiggyesztem. - Miket mondhat neked anyuci részegen? - kérdem elgondolkodva, ahogy elkezdek az anyja agyával gondolkodni. - Hogy tönkre basztál mindent? Hogy jobb lett volna egy abortusz? - kezdek tippelgetni. Hirtelen lök neki a falnak, mire elmosolyodom. Lazán intek a srácoknak, hogy hagyják. - Szóval abortusz? - kérdem halkan. Hátam fáj az ütésének erejétõl, de a tudat, hogy neki sokkal jobban fog, elvesz minden fájdalmat tõlem. Szeme furán pulzál az abortusz szóra. Volt még vele valami. - Testvér? - kérdezem meglepõdve. Abban biztos vagyok, hogy egyke... de... - Anyád abortuszt csináltatott az... öcséddel? - tippelek, de szája nem úgy rándul, ahogy kéne. - Húgival?! - kérdem fintorogva - Mit mondott, miért? Mert miattad már nem tud bevállalni még egyet? A te hibád volt, ugye? - kérdem tõle suttogva, mire üvöltve a falba üt mellettem. Össze se rezzenek haragos tekintetére. Légzése zavaros, tekintete könnyekben úszik. Ellöki magát a faltól, majd elviharzik. Lecsúszok a földre és kinyújtott lábaimat kezdem nézni.

- Ezek igazak voltak, amiket róla mondtál? - kérdi halkan Alan.

- Nem érdekel, ha faszfejnek néztek. Adjátok majd meg a számát, mikor vagdosni kezdi magát - nyögök fel fejemet hátra vetve.

- Hát, nem mondom, hogy kedves voltál, inkább csak félek, hogy nehogy felhúzzalak - nevet fel kínosan Xavier.

- Gondolod, hogy öngyilkos akar lenni ezek után? - kérdi morogva Danny, bár azt hiszem, õ talán még élvezte is az egész mûsort.

- Arra ment ki az egész - sóhajtok fel feléjük bámulva.

- Durván szeretheted ezt a faszfejet - int az orvosi felé Nick. Elfintorodom és véres lábaimra nézek, mire könnyekkel gyûlik meg a szemem újra. Zayn vére rászáradt a combomra... Lábaimat felhúzom és érzem, amint a bõr feszül a vér alatt. Halkan tör fel belõlem a zokogás, túl sok ez nekem. Minden.

- Most... hagyjuk, vagy vigasztaljuk meg? - kérdi halkan Uriel tanácstalanul.

- Hagyjatok - szipogóm nekik, ahogy átölelem magamat.

- Oké, megnézem Zaynt! - sóhajt fel Danny és már be is nyit az ajtón. Könnyeim égetik az arcomat. Testem remeg és rázkódik a sírástól. És életemben elõször nem érdekel, hogy kik elõtt sírok, egyszerûen nem bírom tovább. Jó negyed órája sírok már, annyi idõ után elõször igazán mikor vissza ránt a külvilág.

- Zoe, Zayn jól van - szólal meg halkan Xavier, közel hozzám. Nem válaszolok neki. Agyamat rémképek töltik ki. Soha nem aggódtam még életemben ennyire senkiért. És ez megrémiszt. De a tudat, hogy neki baja lett... vagy talán lesz... még inkább. Szinte megbénít. Az ajtó kivágódik, én pedig könnyes szemekkel feltekintek.

- Gyere ide - sóhajt fel keservesen Zayn. Fejének hátulján egy apró fehér téglalap alakú kötözés pihen. A sírás újra feltör belõlem és szorosan bújok oda mellkasához. - Nyugi, Élet - suttogja a fülembe, én pedig még jobban szorítom magamhoz. - Mit szólnál, ha lemosnánk a vért a lábadról? - kérdi gyengéden, míg ujjaival letörli arcomról a könnyeket. Kezemet megfogja, a srácoknak bólint és hadar valamit, majd pár lépcsõ és kanyar után egy üres öltözõben találom magam újra. Semmi nem látszik rajta, mintha nem is vérzett volna. Mintha nem szédült volna. Mintha Matt soha nem is létezett volna. Tökéletesen minden ugyanolyan, leszámítva, hogy a feje már be van kötve. - Danny mondta, hogy mi volt. Nem kellett volna miattam - mosolyog rám, ahogy egy csomó kéztörlõt elkezd bevizezni. Remegve veszem ki kezébõl, majd zárom el a csapot. - Élek, csak egy kissé szétnyílt a fejem. De még csak összevarrni sem kell, érted? - kérdi felemelve a fejemet, mire könnyekkel teli szemekkel bólogatok. Nem élném túl, ha baja lenne. - Könyörgöm, mondj már valamit! - nyög fel arcomat kezei közé szorítva.

- Szeretlek - nyögöm ki, mire látom, hogy vonásai meglágyulnak és nagyot nyel.

- Szeretlek, komolyan nagyon szeretlek. Nem akarom átérezni, amit te, eléggé szarul festesz - kuncog fel, mire elmosolyodom és mellkasára csapok. - Na végre, egy mosoly - húz oda magához. Csípõmet megfogja és könnyed mozdulattal ültet fel a mosdókagyló mellé. Kezembõl kiveszi az agyonszorongatott vizes papírhalmot és elkezdi a combomat törölgetni vele. A vér elõször nem igazán akar lejönni, de lassan elkezd szétkenõdni majd végül tényleg elválik bõrömtõl. - Ne haragudj - motyogja szomorúan, míg kidobja a kukába a vérrel átáztatott papírokat és szárazokkal letörli a most már tiszta combomat.

- Csókolj meg és nem fogok - motyogom halkan, még mindig félve nézve mozdulatait. Minden egyes alkalommal, ahogy becsukom a szememet, hallom a trikójának szakadó hangját, látom, amint leesik a földre... látom, amint a feje koccan... Lábaimat szét nyitja és közéjük lép. Derekamnál fogva közelebb húz a csempén és ajkaimra tapad. Kezeim magam mellett lógnak és nem csinálok semmit, csak élvezem eleven szájának kényeztetését. Kezem lassan fonom nyaka köré. Hirtelen vadul be és dönt kissé hátrább. Meglepõdõk, de viszonozom hevességét. Kezem hajába túr, de szinte megdermedek, mikor kezem a ragasztóhoz ér.

- Nem fáj, azt csinálhatsz, amit akarsz - súgja ajkaimra. Kezeimet mégis elhúzom nyakától és fejétõl. Szakadt meze alá nyúlok, ami szinte csak lifeg rajta. Lábaimat derekára kulcsolom és a mezt elkezdem rajta felfelé húzni. - Oké, a srácoknak azt mondtam, hogy ha akarnak, akkor nálam tali, csak elintézem a lábaid, de elküldhetem õket - szuszogja, ahogy áthúzom fején a szakad mezt. - És azért sem kell ezt csinálnod, mert véletlen megsérü... - nem engedem tovább beszélni, ajkaira tapadok. Végig simítok meztelen felsõ testén és az izgalomtól végigfut rajtam a remegés. Fájdalmasan szívja be a levegõt, ahogy elválik tõlem, mire szomorúan tekintek fel rá. - Tartom magam ahhoz, hogy nem egy olcsó ribanc vagy, bármennyire is vágyom arra, hogy... végre ketten legyünk. Úgy igazán. Nem megdugni akarlak, de kétlem, hogy esélyem lenne egy szeretkezésre veled a sulim öltözõjében, a csap mellett - hadarja el egy szuszra, mire elmosolyodom... szeretkezés... ez édes.

- Oké - felelem egyszerûen és hátrább lökve leugrok a csap mellõl.

- Hány óra? - kérdi magához húzva engem.

- Háromra tippelnék - mondom szomorúan.

- Átjössz hozzám? - kérdi mosolyogva, magához húzva.

- Van más választásom? - kérdem feltekintve rá.

- Határozottan nincs - rázza meg a fejét mosolyogva és már kifelé is kezd húzni.

- Hol vannak a suliba graffitik? - kérdem halkan, mikor meglátom a bejárati ajtót. Hirtelen torpan meg és néz rám értetlenül.

- Honnan tudsz te a graffitikrõl? - kérdi meglepõdve.

- Az igazgató - mosolyodom el.

- Semmi extra nincs ott - rántja meg a vállát hetykén és már húz is tovább a kijárat felé.

- Én nem úgy hallottam - kuncogok fel, ahogy visszahúzom magamhoz óvatosan.

- Fogalmam sincs, mirõl beszélsz - forgatja meg a szemeit és ismét az ajtó felé húz. Elengedem kezét és tökéletes lazasággal kezdek felfelé sétálni. - Zoe! - mordul rám és látom, ahogy megindul felém. Gyorsabban kezdem szedni a lépcsõfokokat. - Gyorsabb vagyok! - súgja a nyakamba, mire kissé megugrok, majd futni kezdek. Látni akarom azt a modern tündérmesét! Gyorsan fordulok be az elsõ folyóson és kezdek rohanni. Össze-vissza forgolódok, majd az egyszerû fehér falak átváltanak különálló, mégis összefüggõ mintákba. Zayn hátulról tarol el és ölébe kapva máris megfordul velem és visszafele kezd lépkedni.

- Ne már! - nyögök fel kérlelõen arcára nézve. Fintorogva néz rám, majd arca grimaszba torzul és óvatosan lerak. Kikerülöm és máris a graffitiket kezdem szemlélni. Elõre pillantok és a folyosó végén meglátom az egész falat beterítõ fekete és vörös graffitit. Az tetején sötét kék és zöldes betûkkel a "Modern tündérmese" címecskét pillantom meg. Lassan lépdelek a fal elé, majd megállok jó öt méterre tõle és végignézem az egészet. A vörös és a fekete mintha egybefolyna, a kontraszt mégis éles. Fekete, rogyadozó hátú alak egy apró kis négyzetben. Mintha tényleg csak a saját laptopomon nézném Zaynt. Elõtte egy másik négyzet, egy vörös színnel megalkotott lány. A kép komolyan azt hiteti el velem, hogy a vörös... én vagyok, mint boldog, és felvidítóm a feketét... Zaynt. A betûk mintha csak a virtuális világból léptek volna ki. - Mikor csináltad? - kérdem halkan, míg szememet nem veszem le a képrõl. A fekete alapban apró kis vörös indák nyúlnak fel. Kirajzolva agyának helyét, és egy szív formát hátánál. A vörös alakba pedig apró fekete indák kúsznak át. Egyszerûen hihetetlen!

- Mikor nem írtam huszonhárom napig - lép mellém zsebre tett kezekkel, ahogy a graffitit nézi elbambulva.

- Azt mondtad, el akartál felejteni - kapom rá a tekintetemet értetlenül.

- Így volt - mosolyodik el.

- Akkor félre értelmeztem a rajzot - mondom zavartan és érzem, amint homlokomra ráncok kerülnek.

- Kétlem. Az ott te vagy és én - kuncog fel.

- Engem graffitizel le, de el akarsz felejteni? Zayn ez paradox - csóválom meg a fejemet.

- Mint mondtam, nem tudtalak elfelejteni - néz le rám lágy vonásokkal.

- Oké, ez a vörös és fekete színkombináció...? - kérdem kissé félve.

- Te vörös hajú, én fekete. Ez olyan jellemzõ ránk. Ha színt kéne mondani, amivel jellemezhetlek, én a vöröset mondanám. Te pedig rólam tuti a feketét. Szóval, így... nem tudom, csak úgy jött - vakarja meg a tarkóját zavartan.

- Vörös és Fekete... szóval akkor nem a könyv, ugye? - kérdem kimondva félelmeimet.

- Bebaszna - nyög fel kissé elsápadva. - Kinek gondolsz belõle engem, és kinek magadat?! - kérdi felhördülve.

- Mondjuk, te Julien... én esetleg...

- De Rénalné - fintorodik el.

- Átbaszol? - kérdem szemöldök ráncolva.

- Az elsõ igaz szerelem. Az elején lehet, hogy Julien csak kamuzik, de élete elsõ szerelme De Rénalné. És halála napjáig szerette - néz rám fintorogva. - Mûismeret, Zoe - kacsint rám nevetve.

- Julien halála után három nappal De Rénalné is meghal - hördülök fel, mire mosolyogva átölel.

- A mûben értékvesztés van. Nem akarok semmit sem elveszíteni - rázza meg a fejét tagadóan.

- Julien személyisége az értékvesztés - mordulok fel feltekintve rá.

- Remélem nem vagy Julien - kuncog fel ajkaimra nyomva egy puszit.

- Valamilyen szinten mégis csak igaz ránk a Vörös és Fekete - mondom elfintorodva, ahogy derekamat átöleli és magához húzva elkezdünk visszafele sétálni.

- Az elsõ és sírig tartó szerelem részérõl - biccent nekem egyetértõen, mire elmosolyodom és oldalához bújok. - De semmi halálban, személyiség romlásban, vagy értékvesztésben nem vagyok benne - néz rám szomorúan, mire biztatóan rámosolyodom.

- Szeretlek - mondom, mire belepuszil a hajamba. Kilépünk a suli ajtaján és egyre több meglepett tekintettel találjuk szembe magunkat, amivel Zaynt bámulják.

- Mit néznek? - kérdi értetlenül, mire rátekintek és egyszerûen feltör belõlem a nevetés.

- Nincs rajtad póló - nyögöm ki neki, mire homlokára emeli lassan, felnyögve jobb kezét és csak szemeit lehunyva megrázza a fejét...