- Nem hiszem, hogy ma még kell innod - kuncog a fülembe Zayn, ahogy derekamat ölelve terelget. Pedig menni tudok. Néha kissé kilengek, de határozottan jobb állapotban vagyok, mint Ant vagy Nick. Õket már csak vonszolják inkább.

- Ahhoz mit szóltok? Nem tûnik szar bulinak! - nevet fel Xavier, kissé össze mosva a betûket.

- Tizennyolc plusszos - nyög fel Danny.

- Zoe bejuttat minket - kacsint rám Uriel.

- Részeg vagyok, én nem alapoznék magamra - mosolyodom el, míg fejemet Zayn oldalának hajtom.

- Bármimet rád alapoznám - súgja a fülembe, míg nyakamra nyom egy puszit.

- Azért, mert részeg vagy, amúgy nem tennéd! - világítók rá a szerintem egyértelmû tényre.

- De tenném, csak józanon gyengébb vagyok! - motyogja halkan a szavakat.

- Nyolcan? - kérdi egy mély hang, mire feltekintek a biztonsági õrre.

- Igen - feleli Danny kihúzva magát.

- Tesztoszteron áradat, Danny - húzom õt vissza fintorogva, míg összeszedem maradék józanságomat. Végig mérem egy érdeklõdõ, kissé félénk, de szexi tekintettel a biztonsági õrt. Van, vagy száznyolcvanöt magas, tüsi fekete haja homloka két oldalán már gyéren meredezik. Szeme alatt karikák, karjai kigyúrva, de nem túlságosan. Nem is olyan rossz, ami azt illeti.

- Segíthetek, kishölgy? - kérdi lejjebb engedve a vállait. Ez azért jó jel.

- Szeretnénk bemenni - mosolygok rá, míg fejemet kissé oldalra biccentve pillantok fel rá.

- Téged beengedlek, de õk... - húzza el a száját, ahogy megfogja saját kezét és az ágyéka elé teszi. Kezemet hátra csúsztatom, mintha a pólómat igazítanám meg, de csak mutató és középsõ ujjamat össze csavarom... semmit sem gondolok komolyan, amit a következõkben tenni fogok. Elszajkózva magamnak a saját ígértetem lépek közelebb és teszem kezemet a kezeire, ezzel súrolva érzékeny területeit. Kissé felmordul és lehajol hozzám, mikor ujjaimmal mutatom, hogy jöjjön le.

- Az egyik a bátyám, a többi meg a hülye haverja. Bulizni akarok, de anyámék nem engednek el nélkülük. Kérlek, engedj be minket, én csak táncolni akarok - nyöszörgöm a fülébe, ám végén fülébe kuncogok kissé kihívóan, majd hátrább lépek, de összekulcsolt kezeit még megszorítom.

- Ha megkapom a számodat - kacsint rám, mire hátra fordulok. Zayn sötét tekintettel méregeti a férfit, mire én egy mosollyal nézek vissza a srácra.

- Mire írjam? - kérdem lelkesedést mutatva. Oda nyújt nekem egy papírt, én pedig lefirkantom a számomat, de az utolsó két számjegyet tizenkettõ helyett huszonháromra cserélem. Aláfirkantom a nevemet, miszerint Zoe és egy szívecskét is kap mellé, majd odaadom neki.

- Vissza olvasom, hogy tuti jó-e, rendben? - kérdi felvont szemöldökkel.

- Oké - rántom meg a vállaimat. Elkezdi vissza olvasni, de az elsõ és utolsó számjegyet összecseréli. Na igen, jó trükk a férfiak részérõl. Ha egy lány megadja a számát, olvasd vissza neki hibásan. Ha kamu számot adott meg, de azt mondja jó, ezzel könnyen lehet szûrni. Kijavítóm neki a számokat, mire önelégülten elmosolyodik, majd beenged minket.

- Mit mondtál neki? - kérdi Zayn mérgesen.

- Hogy az egyikõtök a bátyám és anyám rám sózott titeket, én meg csak táncolni akarok. Bejutottatok, ezt akartátok - nézek rá értetlenül.

- Megadtad neki a számod! - néz rám homlokát ráncolva Nick.

- Kamu számot, csak figyeltem, milyen az a kamu szám - csóválom meg a fejemet, de ez elég rossz ötletnek bizonyult a részemrõl. Zayn kap utánam és húz magához.

- Okos vagy - súgja a fülembe, míg kissé megharapdálja azt. Elmosolyodom, míg szememet lehunyom, de aztán a többiek a zsúfolt terem felé kezdenek rángatni.

- Még részegen is lazán manipulálsz - nevet rám Xavier, míg a kezembe nyom egy koktélt.

- Még részegen is! - emelem fel a poharamat, majd belekortyolok.

- Zain! - kiállt fel egy nõi hang, mire mind oda fordulunk.

- Lalla? - kérdi Zayn befeszülve.

- Linda - helyesbíti ki a lány egy legyintéssel - Mizus? - kérdi közelebb lépve hozzá. Poharam köré fonom ujjaimat és végig mérem a lányt. Magasabb nálam, lábai hosszúak és kivillannak a miniszoknya alól. Csõtopp van rajta, az egész lány rózsaszínben játszik, míg barna haja enyhén be van göndörítve.

- Hányszor volt meg neki? - kérdem a srácokat, míg az erõltetett flörtöt bámulom.

- Szerintem csak egyszer - néz rám aggódóan Danny.

- Pedig szép lány - mosolyodom el, majd megfordulok és az üres poharamat lerakom egy asztalra.

- Hello! - csúszik mellém egy srác. Végig tekintek rajta. Szõke haja hátra zselézve pihen. Kék szemei virítanak a sötétben is. Fehér pólójára szinte fáj ránézni, és kék gatyája tökéletesen megy a szeméhez.

- Hello! - mosolygok rá, felé fordulva.

- Nem láttalak még itt - mér végig, míg megnyalja ajkait.

- Csak osztálykiránduláson vagyok - nevetek rá, míg szemeit fogva tartom enyémekkel.

- Egy ilyen buliban? - kérdi körbe mutatva.

- Hol máshol?! - vonom meg a vállamat.

- Elfogadnád tõlem ezt az italt esetleg? - kérdi, felém nyújtva egy kék színû koktélt, barátságosan mosolyogva. Ez a hapsi a kék szemei köré építette a világot...

- Nem fogadná el! - lép közénk Danny mérgesen.

- Bocs haver, nem tudtam, hogy te vagy a pasija! - lép hátrább rögtön a srác, mire értetlenül nézek Danny hátára és onnan a csávóra. Megfordul, és már el is tûnik a szemem elõl.

- Mi az isten volt ez Danny? - kérdem értetlenül, mikor vissza rángat a többiek közé.

- Már csak az kell, hogy bedrogozzanak és megerõszakoljanak! - csattan rám, mire megforgatom a szememet.

- Ezt te sem gondolod komolyan... Xavier is adott koktélt és még magamnál vagyok - mutatok végig magamon.

- De én drogok nélkül is becserkészek akárkit! - nevet rám a mexikói.

- Értem, és akkor mit csinálhatok, apu? - nézek fel Dannyra, mire elfintorodik. - Zayn csajozik, én meg innék. De Zayn nem engedte, hogy hozzak magammal pénzt, így hát, ha megbocsájt a társaság - villantok feléjük egy mosolyt és megfordulva már indulnék is a tömeg felé.

- Tényleg ne fogadj el idegenektõl piát, és nem csajozok! - rázza meg a fejét Zayn, míg a csípõmnél fogva egy helyben tart.

- Kikészülök tõled! - mordulok rá, ahogy hátrább lépek egyet. Õ mindig akkor tûnik fel amikor épp nem kéne?!

- Drog mentesen - nyom a kezembe egy koktélt Danny, mire elfintorodom.

- Köszönöm apuci - mosolygok rá idiótán, majd lehúzom az egész poharat. Kissé megszédülõk ugyan, de talpon maradok, bár közre játszik ebben Zayn is, mégis büszke vagyok magamra.

- Larissa vissza tért! - kurjant fel Ant, mikor elõttem megjelenik a barna hajú lány.

- Linda - helyesbíti ki a tömeget újra.

- Hello! - mosolygok rá, de õ csak végig mér... na ez jól kezdõdik.

- Én nem tenném, Laila! - csóválja meg a fejét Xavier.

- Linda! - kiabál rá Xavierre szinte.

- Hogy mondod? Lindsey? - kérdez vissza Uriel, tökéletesen megjátszva a hülyét. A lány csak leinti, de én felnevetek, ahogy a többiek is. Arrébb lépek, hogy Linda tudjon beszélni a kis Zaynivel. Gyõztes pillantást vet rám a csaj én pedig csak fa arccal vissza bámulok rá. Zayn mérgesen fordul felém, mire tekintetem csak még elkínzottabb lesz szerintem.

- Jössz táncolni? - kérdi Linda, mire Zayn megvonja a vállát, majd megfogja a kezét és a tömeg felé húzza, de Lindsey... Linda a tömeg szélénél meg áll és számomra is bántóan közel kerül Zaynhoz.

- Haver! - ordít rá Alan mérgesen, de meg se hallja.

- Szóval, akkor én most léphetnék? - fordulok a velem maradt hat srácra.

- Ne haragudj rá, csak õ nem szokott hozzá ahhoz, hogy huzamosabb ideig is szeret ennyire egy lányt - mondja zavartan Danny.

- Tök jó neki, hello! - intek az összes srácnak és már a bárpult felé tartok. Látom, amint Zayn követ a tekintetével, de kis termetem lévén gyorsan megoldom, hogy eltûnjek. Szívem örülten ver... a telefonom ott van Zaynnél. Egy tök idegen helyen vagyok, egyedül. Plusz még részeg is vagyok. Még gondolkodni is nehéz! Leülök a bárpulthoz és fejemet megtámasztom. Hát, nem így képzeltem az éjszaka befejezését. Zayn valami csajt tapiz... aki nem én vagyok. Én meg egyedül egy vadidegen városban, vadidegen helyen, tökéletesen egyedül élvezem az alkohol mámort. Valahogy reménytelenül szerencsétlennek érzem magam. De nem akarok belegondolni abba, hogy Zayn csak játszik velem, amíg itt vagyok. Nem! Ebbe most semmi pénzért nem fogok belegondolni. De azért bekaphatja!

- Csinos lány, egyedül? Hogy lehet ez? - ül le mellém nevetve egy srác. Félszemmel végig nézek rajta. Fekete pólója feszül testén, nem izmos, nem dagadt, nem túl vékony. Kissé szarabb, mint Zayn. Gatyája méreg zöld és koptatott. Fején hátra felé nézõ, szintén méreg zöld baseballsapka.

- Csinos lányt dobták... egy el sem kezdett kapcsolatban - vonom meg a vállamat.

- Hülye a srác - fintorodik el.

- Ebben egyet értünk! - villantok rá egy õszinte mosolyt - Hogy hívnak, kedves idegen? - kérdem elmerülve egyszerû, barna szemében.

- Josh - hajol meg nekem egy kissé ültében - És kegyed?

- Túl részeg vagyok az ilyesfajta elõkelõ bájcsevejhez, de azért a nevem elárulom. Zoe - mosolygok rá, mire õ felnevet.

- Még humorod is van, és õ mégis dobott! Hol itt a buktató? - kérdi szemeit össze szûkítve, míg kikér két röviditalt.

- Gondolom, nem vagyok neki elég jó - mosolyodom el fájdalmasan, míg a tömeg felé pillantok. Xavier mexikói vonásai tûnnek fel elõször, ezért inkább vissza fordulok, hogy ne vegyen észre. Elõttem a fekete márvány pulton ott pihen egy apró kupica valami.

- Pedig eléggé tökéletesnek tûnsz - áll fel a székrõl, csak, hogy mellém lépjen.

- Táncoljunk! - pattanok fel én is a székrõl.

- Idd meg! - mutat a poharam felé, mire elhúzom a számat.

- Kösz, nem! - hagyom ott õt, teljesen értetlenül. Oké, innék én, de nem akarom saját magamat a szarba sodorni. Belevetem magam a tömegbe. A testek hozzám simulnak, én pedig csukott szemmel vonulok tovább. Az ütem, ami maga a zene, szinte szétfeszít belülrõl. Találomra megállok egy helyen, majd egyszerûen elkezdek egyedül táncolni. Kezeimet a magasba emelem és élvezem a zenét.

- Hold up, no one... - dúdolom magamban a kevéske szöveget, amit érzékelek magam körül. Elõröl két kéz kapja el a csípõmet, mire szemeimet kinyitom és meglátok elõttem egy teljesen idegen srácot. Rámosolygok, õ pedig közelebb húz magához, míg egyik lábával lábaim közé lép. Újra felnézek az új srácra. Haja barna, kissé hosszabb, mint kéne. Magasságra majdnem annyi, mint Zayn. Piros pólója majdnem megy az enyémhez, fekete gatyájával viszont úgy néz ki, mintha teljesen összeöltöztünk volna. Fakó barna szemei csillognak az alkoholtól, és sejtésem szerint az enyémek sem néznek ki máshogy. Csípõmmel leírok egy kört, mire kezei fenekemre csúsznak és közelebb húz saját magához. Apró nyögés szalad ki a száján, ahogy mozgás közben hozzám dörgölõzik. A helyzettõl menekülve fordulok meg és kezdek úgy táncolni... mintha egyedül lennék. Nyirkos keze becsúszik pólóm oldalsó kivágásánál, a hideg kiráz az izzadt kezétõl. Jobban magához húz most is, engem pedig talán a düh vezérel, hogy nem érdekel. Vagy talán a csalódottság? Minden mindegy alapon vagyok... Keze bejárja hasamat, könnyû dolga van, hiszen minden nehézség nélkül fér hozzá, mások elõtt meg még takarva is van. Keze feljebb és feljebb csúszik, míg el nem éri melltartóm alsó vonalát. Nyakamhoz hajol és kissé lihegve harapdálni kezd. Arcom fintorba rándul, de csak táncolok tovább.

- Akkor én most lekérném a hölgyet! - mordul fel egy túlságosan is fenyegetõ hang. Szemeimet kábán nyitom ki és találom szembe magam Zayn zord ábrázatával. Picsába... nagyon picsába!

- Haver, keress mást! - motyogja a srác, aki nem zavartatva magát újra belém harap.

- Vagy eltûnsz, két percen belül, vagy agyon verlek, aztán a barátaim is! - lép túlságosan is közel hozzánk. Egyik kezével lassan tolja hátrább a srácot tõlem. Akinek a keze így csusszan ki pólóm alól.

- Tudod te, ki vagyok én? - kérdi a srác éles hangon.

- Én Zain Malik! - mosolyodik el Zayn, mire hátra nézek, de addigra a srác már el is tûnt.

- Ez most.... ez ... most komolyan, Zayn?! - förmedek rá, mikor ténylegesen felfogom, hogy elüldözte a táncpartneremet.

- Tapizott! - néz rám csalódottan - Téged! - horkan fel, míg oldalra néz.

- Te táncolhatsz akárkivel és tapizhatod... én miért nem? - kérdem értetlenül.

- Mert te nem vagy elbaszott, mint én és mert szeretlek! - förmed rám ridegen, míg közelebb lép hozzám. Újabb zene csendül fel.

- Maximum játszani szeretsz velem - rázom meg a fejemet.

- Csak kussolj, kérlek! - nyög fel, míg közelebb lép és ajkaimra tapad.

- Zayn, ne! - lököm el magamtól, mire mérgesen rám mered. Mély levegõt vesz, majd kifújja és vállait leereszti.

- Mondd, hogy nem akarod! A szemembe! - áll meg elõttem újra vészesen közel. Légzése keveredik az enyémmel, a hely fülledt. A zene dübörög. A vérem pezseg, õ meg itt áll elõttem, azokkal a rohadtul csókolni való ajkakkal. Talán a pia... talán csak, hogy szeretem, talán az önfegyelem kudarca, de ajkaiért kapok, míg karomat a nyaka köré fonom. Felmordul és csípõmnél fogva újra oda húz magához. Cseszek rá, hogy játszik velem, cseszek rá, hogy tényleg szeret-e vagy sem! Csak akarom õt. Ennyi és ilyen egyszerû. Vadul csókolom, nem érdekel a tömeg, nem érdekel a szemérmesség. Hajamba túr és érzem, ahogy össze kócol, de még ez sem érdekel! Baszki, engem csak õ érdekel és, hogy velem legyen. Betegesen akarom õt és minden egyes porcikáját, a lelkének minden egyes kicseszett sötét darabját. Érzem, amint csókom is igazán közvetít mindent neki, bár elég abból erre következtetnem, hogy õ is egyre kétségbe esettebben csókol. Vagy, hogy úgy szorít magához, hogy az már képtelenség. A levegõt kapkodva válok el tõle, de csípõmet nem engedi el. - Ilyent... bármikor! - nyögi ki nagy nehezen, míg légzését próbálja rendezni.

- Bármikor - súgom ajkaira, ahogy csípõmmel elkezdek körözni. Keze a ritmusra mozgat, én pedig engedelmeskedem neki. Élvezem, ahogy mellkasa hozzám ér, ahogy lélegzete rendszerint az enyémmel összekavarodik. Ahogy lábai lábaimhoz érnek. Ahogy a keze szorít és bebarangol. Élvezem, hogy õ élvezi. Gyengéden fordít rajtam és már meg is pördülök. Szívem lassan a számok ütemét is feltudja venni. Égetõ vágyat érzek arra, hogy itt a földre teperjem õt. Keze végig simít csupasz oldalamon. Csípõmmel egy nyolcast leírva lassan leguggolok, majd fenekemet kitolva visszaegyenesedek. Keze erõsen markolja meg a hajamat és rántja vissza hozzá a fejemet. Mondanám, hogy fáj... de túlságosan is akarom õt, hogy akármi is fájjon. Esküszöm, még csak izgatóbb.

- Lehidalok tõled! - súgja az ajkaimra, majd hajamat erõsen tartva, fejemet félre billentve, a nyakammal kezd játszani. Csípõm még mozog, de már rég nem az ütemre, nyelvének és fogainak játékától azt is elfelejtem, hogy is hívnak engem.

- Zayn - csúszik ki a számon neve, mikor megszívja a bõrt és szabad keze pólóm alá csusszan. Nem válaszol, csak folytatja, amit elkezdett. Miközben levegõt veszek meg is akad, mikor megharapja nyakamat, számon csak egy elfúló nyögés szalad ki, semmi más. - Menjünk valahová! - kérem lihegve, mire magával szembe fordít.

- Nem bírom ki hazáig! - kuncog a nyakamba.

- Ennek a helynek van vécéje? Ha ott kevesebben vannak, már mehetünk is! - szuszogom a plafon felé, lévén, õ még mindig a nyakammal foglalatoskodik.

- Semmit nem csinálnék veled egy vécében, Zoe! - mordul rám mérgesen.

- Édes vagy - súgom ajkaira, ahogy megcsókolom. Csókunkba beleremegek, tehetetlenül gyûröm ujjaim között Zayn ingét.

- Baszki! - csattan fel és már kifele is kezd húzni. Ismét a folyóson vagyunk, ott, ahol bejöttünk. Kevesebben lézengenek, sõt, csak páran vannak. Zayn egy sarokhoz visz, egy sötét sarokhoz. Sietõsen lépkedem hátra, és végül hátammal meg is találom a helyet. Gyorsan futtatja végig rajtam a tekintetét, mire ingét megfogva magamhoz rántom. Azt sem tudom, hogy õ, vagy esetleg én kezdeményezem-e a csókot. Fenekembe markol, míg én miden energiámat a csókba próbálom fektetni. Kezem pólója alá téved, mire remegve fújja ki a levegõt. Puszit nyomok alsó ajkára, majd áttérek a nyakára. Teljesen kitakar a folyosón lévõknek engem, de nem mintha zavarna. Fogaim közé csípem a bõrt és meghúzom neki, míg körmeimmel végig karmolom felsõ testét. - Nálam aludhatnál ma - morogja a fülembe, míg néhol felnyög, vagy felmordul tetteim miatt.

- És miért is lenne jó, ha nálad aludnék? - kérdem a fülébe suttogva. Erõsen szívom meg a válla és nyaka találkozásánál kissé feljebb lévõ részt. Testét nekem nyomja és egyszerûen kiszalad száján egy tiszta nyögés.

- Ezért, mondjuk - préseli ki a szavakat fülem mellett. Ujjaim végével gatyájának tetejét simogatom. - Kurvára nem hiszem el, hogy szûz vagy! - mordul rám, ahogy ujjaimmal kissé gatyájával kezdek játszani.

- Tudod, van a félénk Zoe és a...

- Vad Zoe - fejezi be mondandómat.

- De én szûz vagyok - kacagok fel nyakába.

- Én meg nem, ennyi a különbség - súgja a fülembe és már oldalt a pólómba is nyúl, majd gatyám szegélyét kezdi cirógatni.

- Kicsit több a különbség azért - nyögöm a fülébe, ahogy keze becsusszan a gatyámba. A már õ általa is jól ismert tangán végig húzza ujját, én pedig vállába harapok, hogy fel ne nyögjek.

- Haza kéne, hogy vigyelek! - súgja a fülembe, de keze tovább simogat.

- Kéne - normálisan szándékozom mondani, de csak egy elhaló nyögésre telik tõlem. Kezét kihúzza gatyámból, majd onnan a pólómból és megfogja a kezem. Telefonját elõveszi. Pötyög rajta úgy öt másodpercig, majd el is rakja. Kint taxik sora várakozik, õ pedig beránt az egyikbe és eldarálja a címet.

- Imádom, mikor nyögsz! - kuncog a fülembe, mire én alsó ajkamba harapok.

- Hála az énekhangodnak, a te a nyögésed még jobb! - vágok vissza, ahogy nyakának ívét végig nyalom.

- Hányas ház szám, uram? - kérdi a taxisofõr.

- Huszonhárom - nyögi ki, mire felnevetek.

- Ez most komoly? - kérdem vissza fogva a nevetést.

- Üldöz ez a szám - rántja meg a vállát míg kifizeti a taxisofõrt. A járdán állva felnézek a holdra, majd a következõ pillanatban már Zayn eltarol és felkap. Lábaimat dereka köré fonom és kihasználom, hogy cipel engem. Nyakát szívom és harapdálom végig, amitõl eléggé nehezen megy számára, hogy csendben vigyen fel az emeleti szobájába...