- Csak fúrd oda! - nyög fel Lau.

- Próbálom! - kiabál rá Helena franciául.

- Ugye tudjátok, hogy már nem kell tartani? - kérdem õket értetlenül, míg kihamuzok az ablakon.

- Kuss! - ordít rám Lau, míg csak azért is megtartja az egész könyves szekrényt.

- Idióta - motyogja Larry, majd elnyomja kint az épület falán a cigit és a hamutálamba dobja.

- Ne beszéljetek folyton franciául, lassan elfelejtem az anyanyelvem - nyögök fel.

- Jogos - szólal meg Lau. - El-nek is meg kell tanulnia végre normálisan egy másik nyelvet - nevet fel.

- Kikérem magamnak - hördül fel kezében a fúróval. A francia akcentusa maradt, de a szókincse bõvült.

- Miattatok nem tudok tanulni a ZH-ra, ami két nap múlva lesz - nézem õket fáradtan, míg Helena ágyán terülök el, lévén, hogy õ az enyémrõl próbálja mindenképpen elérni a könyvespolc tetejét, amibe ismét bele akar varázsolni egy csavart. A telefonom ismét felcsörren, én pedig ismét felveszem.

- Adja már fel! - nyög fel Lau.

- Na mi? - kérdem Zaynt, de a figyelmem inkább az köti le, hogy Helena szinte már a könyvespolcra is felmászott, csak, hogy még egy részt felfúrjon. A szobát konkrétan ketté választotta. Az ágyaink végén, középre nyúló polcokat alkotott. Az övébe már a könyveket is bepakoltuk. Épp annyi hely van a kettõ között, hogy átférünk ketten, egyszerre is akár de el vagyunk vágva a szoba másik felétõl. A plafontól van még szabad fél méternyi rész. De csak darabokban tudta megcsinálni, lévén, máshogy nem fért volna be és máshogy felhozni sem tudtuk volna. Éppen ezért igyekszik összecsavarozni. - Bocs, nem figyeltem... mi? - eszmélek fel, mikor hallom, hogy beszél.

- Találkozunk valamikor? - kérdi halkan.

- Bébiszitterkedjek a nõd gyerekeire? - nevetek fel.

- Tudod, hogy...

- Hogy? - kérdezek vissza élesen. - Tizennyolc éves vagy. Gondolj bele, ha az ellentéte következett volna be, egy tízévessel jössz össze. Az már liliomtiprás. Bár, Rebecca részérõl te is majdnem az vagy - nevetek fel a saját poénomon. Larry villant rám egy olyan pillantást, amit már sokszor megkaptam tõle. Amolyan "mi a faszért nem küldöd el a picsába azt az istenverte faszt végre?!". Én pedig általában valami olyasmi pillantással válaszolok, hogy "Tudod, hogy miért nem, ne szólj bele".

- Ez jó volt - suttogja Helena, ahogy felém röhög. Zayn dobta az édes Genevát, hogy felszedje a kibaszott nyolc évvel idõsebb szintén X-factoros nõt. Elmondta, ezzel nem tudok vitatkozni. Közölte, hogy lefeküdt vele... legalább õszinte már, nem? Nem válaszol semmit, felhív, de soha nem mond semmit. Nem dobja ki Rebeccát. Mit vár tõlem?! - Nem találkozunk Zayn - közlöm vele egyszerûen.

- Figyelj...

- Azért nem, mert nem akarok. Még csak a nyolcadik hét vége van és már két csajt megkurtál onnan. Kibaszott híres lettél és duplán megcsaltál már - közlöm vele a száraz tényeket. - Az elsõt el is titkoltad. A másodikat elmondtad és azóta sem csináltál semmit. Nem dobtad ki sem õt, sem engem - tudja, hova fogok kilyukadni. Helena leereszti a fúrót, nagy szemekkel néz rám. Mindenki meglepõdve néz rám... túl sok éjjelt sírtam át emiatt. Helena pedig túl sokszor kapcsolta fel mérgesen a villanyt és ült át az én ágyamra. Túl sokszor akart hülye poénokkal és csokival feldobni...

- Élet... - nyög fel. - Találkozunk, megbeszéljük és...

- Minek pazaroljunk egy szakításra annyi pénzt? - hadarok, hogy hangom továbbra is határozottan csengjen.

- Szakításra? - kérdez vissza döbbenten.

- Az, hogy csak mond el, nem azt jelenti, hogy akkor meg sem történtnek tekintem. Úgy gondoltam, ha véletlen, tök részegen... sokkal késõbb egy éjjelre becsúszik valaki. Nem úgy, hogy vele vagy, miután megcsaltál mással is - nevetek fel az abszurditáson. Õ sem gondolhatta komolyan.

- Akkor vége? - kérdi a telefonba röhögve.

- Igen - vágom rá és a nevetése abbamarad. - Szia - sóhajtok felm míg az orrnyergemet masszírozom. Nem mond semmit, én pedig kinyomom, majd az ágyamra dobom a telefonomat. Át a másikra. Gyors volt... de fejben annyiszor lejátszottam már, hogy akár gyorsabban is mehetett volna. Elképesztõ... pár hét. Csak pár hét. Két hónap. Nálunk nyolc igazi hét volt és tönkrement a kapcsolatunk. Nyolc hét alatt két csajt baszott meg ott. Nyolc hét alatt, a tizenegyedik ZH-ra készülök. Nyolc hét alatt jóba lettem Helenával annyira, hogy elmeséltem neki Zaynt. Annyira, hogy õ vigasztalt meg, ha eltört a mécses. Márpedig eltört párszor. Nyolc hét alatt az ikrek is jóba lettek Helenával. Mondjuk, Helena szerint nem is volt más választásuk. Õ francia, õk is a franciák, mindenképp rájuk akaszkodott volna. Az ikrek pedig versenyt ûznek a becenevekbõl lassan. Annyira, hogy szerencsétlen lány lassan arra is felfigyel, ha azt mondod neki, Thomas. Helena, Elena, El, Enna, Anne, Ella, Elle, Elley, Nana, Hel... abból Hell... és még jó sok minden volt már. Volt kék, démon, aztán kékdémon, sátán, sellõ, sellõlány, fotóslány, pszichopata... bár végül ez rám ragadt. Szóval lassan mindenki figyel minden névre. Helena bosszúból csak egyesnek és kettesnek hívja õket és minden reggel ruha alapján dönti el, ki lesz aznapra az egyes és a kettes. Már beszereztek maguknak egy-egy pólót. Lauén egy egyes virít, Larryén egy kettes. Elvannak...

- Ideje volt - közli halkan Larry.

- Az - biccentek neki.

- A fél Harvard érted csorgatja a nyálát... - vonja meg a vállát Lau. Elmosolyodom és fejemet megrázom... a fél Harvard. Még mindig szeretem.

- Nos, ez kész - tereli el a témát Helena. - Pakoljuk fel a kínai könyveiddel - csapja össze a kezét.

- Csak pszichológia, Helena - sóhajtok fel fejemet rázva, míg felállok.

- Többek szerint is pont ugyan az - legyint le engem, én pedig csak elkezdem felpakolni õket...

x--- Zayn Malik ---x

- ...Summer of 69! - lépked be a szobába teli torokból énekelve Harry.

- Leléptem - közlöm vele, ahogy a pénztárcámat magamhoz veszem.

- Mi? Hova? - néz rám értetlenül, míg a ruhakupacok között kezd turkálni.

- Szakított - vonom meg a vállam. Õ abbahagyja, rám néz. Nem várom meg, míg mond valamit, egyszerûen kimegyek.

- Hey, haver! Ne már - jön rögtön utánam a folyosón. - Mit akarsz csinálni? Oda mész?! - kérdi elém állva.

- Inni megyek, nem akar látni. Nem megyek - rázom meg a fejem. Álljon már el elõlem.

- Megéri kúrni Rebeccát - csapkodja meg a vállamat Louis.

- Fogd be! - mordulok rá.

- Igaza van, tudtad, hogy ez lesz a vége - húzza hátra Harry-t Liam.

- Mindegy - vonom meg a vállam és ismét megindulok elõre most, hogy már szabad utam van.

- Nem beszéled meg vele? - kérdi utánam kiabálva Niall.

- Azért hívtam fel - tárom szét a karomat, majd idegesen lépek ki az ajtón.

- Oh, szia - mosolyog rám Rebecca, én pedig elfintorodom.

- Most nem - közlöm vele kikerülve õt. Nyolc kibaszott év van közöttünk! Mit akar tõlem?!

- Mi a baj? - húz vissza magához a kezemnél fogva. Idegesen nézek rá, pedig nem az õ hibája.

- Hogy a nõm kidobott, mert megdugtalak - közlöm vele egyszerûen. Úgysem akarok tõle semmit.

- Mi? - nevet fel kissé zavarodottan. - A kid csinált mit? - enged el rögtön.

- A barátnõm, Rebecca, aki benne van a telefonomba. Akire rákérdeztél! - csattanok rá. A háttérképem õ. Rákérdezett, közöltem vele, hogy a barátnõm, Zoe. Úgy tûnik, poénnak hitte.

- Egy éretlen kiskamasz vagy! - sziszegi nekem idegesen. Kezeimet széttárom, vállamat megvonom, mintha megkérdezném tõle, mégis mit tehetnék. Aztán megfordulok és otthagyom. Idegesen megyek át az úton, csak sétálok és sétálok egyetlen egy helyet keresve, ahol ihatnék. Vége... Szakított. Kimondta, hogy szakít és lerakta. Még csak nem is tétovázott! Meg sem remegett a hangja! Úgy fél órányi séta után meglátok egy apró fatáblát, ami büszkén hirdeti magát, hogy oda aztán lehet menni felejteni. Belépek, a cigiszag megüt. Az alkohol és az olcsó légkör is érzõdik. Régi szép emlékek Bradfordból... Leülök a pulthoz, mire a csapos rám néz.

- Mit adhatok? - kérdi megállva elõttem, amíg egy poharat törölget el.

- Uhm... nem tudom. Valamit, ami fáj és üt - vonom meg a vállam. Õ felnevet, látom, hogy tölteni kezdi a kis dolgokat, én pedig a fejemet megtámasztom a pulton. Kidobott. Kidobott, mert megcsaltam egy nála tíz évvel idõsebb nõvel. Te jó ég... istenem, Rebecca csak kihívás volt! Még én is meglepõdtem azon, hogy megdugtam! Azért egy ilyen lehetõséget kevesen utasítanának vissza. Azt hittem, össze sem jön, hogy ártalmatlan flört az egész. Hogy játszani van kedve! Tíz év korkülönbség... a poharat elém rakják. Biccentek és meghúzom. Fáj... akkor gondolom erõs is. A felét egyetlen levegõvel lehúzom. Köhögök párat, majd ujjaim között kezdem forgatni a poharat, míg a benne lévõ pirosas löttyöt bámulom. Tíz év... tíz évvel több tapasztalat. Sokkal többet nem mutatott, mint amit eddig is tudtam. És nem volt jobb, mint Zoeval. De nem volt vele rossz... talán csak a tudat miatt, hogy befûztem egy ennyivel idõsebb csajt. A média rögtön ránk kapott, ahogy Simon is, miszerint többet ne szedjek már fel a versenyzõk közül. De el kellett ismernie, a banda hírneve felfelé szárnyal. Ezért nem rúghat ki, fõleg nem élõ show közbe. Bár nem nyerte el a tetszését a románc közöttünk. Õ így hívta... A fiúk úgyis megmondták, hogy csak együtt banda a banda. Liam... Louis... Niall, de még Harry is figyelmeztetett arra, hogy ez lesz. Danny... Danny és Ant volt már itt. Elmentünk egyet kajálni, jöttek a srácok is. Egész jól kijöttek. Nem is tudom, melyik élõ show-t jöttek megnézni... az ötödiket talán? Mindegy... annyira kurvára mindegy. Büszke volt rám Danny, közölte, hogy azért meglepõen jól csinálok mindent. A playback-et... idióta fasz. Annyit kért, hogy ne basszam el és én elbasztam. Mit kéne csinálnom? Felhívni? Írni neki? Odamenni?! Nem akar látni... ha azt mondja nem akar találkozni, nem fogok odamenni. Elmondtam neki és közölte, hogy visszahív úgy egy óra múlva. És visszahívott... tudtam, hogy sírt. Tudtam, hogy kiakadt és nem mondtam semmit. Õ pedig csak annyit, hogy oké. Nem basztatott vele, egyszerûen elfogadta a tényt, hogy megcsaltam. Közöltem vele egyszer, hogy többet nem hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül. Az X-factor elõtt. Hogy nem nézem tétlenül, ha el akar hagyni. És most pontosan tétlenül ülök egy kibaszott kocsmában. Lehúzom a piát, kérdõn néz rám a srác és csak biccentek neki. Kell még... Józanon ezt nehéz elviselni. Tennem kéne valamit, de ötletem sincs, mit. Éppen elveszítem õt. Vagy már elvesztettem... Hajamba túrok, ahogy elém csúsztatja a következõ poharat. Tudja, hogy nem bírom szex nélkül! Baszki... talán ha csak eljött volna Bradfordba, mikor mentem. Ha találkozunk... mondtam, hogy a távkapcsolatok nálam nem mûködnek... Megfognak ölni, ha megtudják, hogy szétmentünk. Kiherélnek. És nem tudom, ki fog elõbb... Danny, Xav, Ant, Do, Wali... anyám? Felhívnám, könyörögnék neki... de nem venné fel és nem hallgatna meg. Nem hatná meg... lehúzom a pohár piát. Elbasztam! Kezemet összekulcsolva tartom a pulton, kezeim alkotta körön belül ott a pohár. Üres... Az alján nézem azt a pár cseppet, ami benne maradt.

- Zayn Malik? - kérdi meg egy félénk hang. Testem megfeszül... a pultos rám néz, egy könnyed mozdulattal tünteti el a poharat elõlem, senki sem látja. Csak õ és én. Egy féloldalas mosollyal nézek fel rá, amolyan köszönömnek szánom.

- Hello - fordulok meg egy mosollyal. Igyekszem összeszedni magam, hogy a velem egykorú lányok ne lássák, hogy éppen lerészegedtem, vagy legalábbis afelé tartok. Hogy ne lássák, hogy saját magamat akarom összekaparni. Hogy tényleg Zayn Malikot lássák, és ne Javadd-ot.

- Csinálhatnánk egy képet? - kérdik azt hiszem jóval magasabb hangon, mint az eredeti hangszínük lenne.

- Persze, csak ne látszódjon, hol vagyunk - nevetem el magam, míg leszállok a székrõl és odasétálok hozzájuk.

- Briana vagyok - mutatkozik be az egyik.

- Zayn - mosolygok rá. Õk felnevetnek, én elfintorodom. - Van, amihez még hozzá kell szokni - rázom meg a fejem, hátha kitisztulnak a gondolataim pár percre csak. A lány feltartja a telefonját, átkarolom mindkettõjüket. Nyelvemet kinyújtom és elfintorodom. Briana rögtön megnézi, a másik pedig engem néz. - Téged, hogy hívnak? - kérdem kissé megtámaszkodva a széken. A pia üt...

- Sammy - mosolyog rám félszegen. Biccentek neki, miszerint megjegyeztem.

- Kaphatnánk autogramot? - kérdi Briana, én pedig ismét csak bólintok. Az orrom alá nyom két papírfecnit és egy tollat. A pultra rakom a papírokat, felnézek a srácra, õ rám. Ránéz a papírokra, mintha csak közölni akarná, hogy ideje lenne írnom. Eltúlozva, nagy kézmozdulatokkal ráírom a nevem. Plusznak oda írom, hogy Sammy-nek, vagy éppen Brianának. Nevetve köszönik meg, majd otthagynak a kocsmában. Azt hiszem, túlságosan is zavarban voltak, annyira, hogy elfelejtették, miért jöttek ide.

- Új a sztárság, mi? - kérdi a srác, ahogy lerakja a poharat elém, amit az elõbb még eldugott nekem.

- Az - vonom meg a vállam.

- Sok elõdöd fordult már meg itt. Az emberek meglepõdnének, ha tudnák, hány X-factoros palánta részegedett itt le a túl nagy nyomás miatt - fintorogva beszél. Nem úgy, mint aki hasznot akarna ebbõl ûzni... úgy, mint Zoe. Aki sajnálja, hogy idejutottak. Idejutottunk.

- Nem a nyomás nagy - vonom meg a vállam. - Szakított velem a barátnõm - magyarázom meg neki lerakva ismét az üres poharat.

- Ex barátnõd - javít ki.

- Barátnõ - rázom meg a fejem.

- Miért szakított? - kérdi egy sóhajjal, ahogy kiszolgál valakit.

- Megcsaltam, kétszer - meredek a pohár aljára.

- Íjh... - szisszen fel. - Nem csoda, már bocs - nevet fel keserûen.

- Szeretem - hajtom homlokomat a pultra.

- Akkor mié...

- Akkor miért csaltam meg? - ismétlem el monoton. - A távkapcsolat nem fekszik nekem. Nem tudom, kihívások voltak. Mert hülye vagyok - a pultnak motyogom. Kezd olyan érzésem lenni, mintha a pult visszabeszélne. Mintha nem is a pultos beszélne, hanem a pult.

- Korrekt - közli, ahogy kezembõl kiveszi az üres poharat. - Hívd fel, menj oda egy csokor rózsával, az beválik - és érzem, hogy ujjaim közé visszatolja a poharat. Kiegyenesedem és a piát nézem újra.

- Azt hiszem, úgy nyolc órányi repülõútra van tõlem, a Harvardon. Tizenhat éves, nem szereti, ha virágot adnak neki. De amúgy is a pipacs a kedvenc virága - motyogom magam elé bámulva. - Ha felhívom, megkérdi, mit szeretnék, én pedig nem tudok neki mit mondani. Pedig meghallgatna. Bár nem tudom, azután, hogy szakított, lehet, már nem venné fel. Ha fel is veszi, olyan könnyedén porrá alázna - hangom elhalkul a végére. Mit is mondott egyszer? Az alkohol folyékony pszichiáter... hm... nekem õ kéne pszichiáternek.

- Harvard? - néz rám megakadva a törölgetésben.

- Tehetség gondozó és pszichológia - fejemet hátra hajtom, hogy lenne esélyem ellene?! Soha nem fogom visszakapni.

- Na, ez igazi szopás - veregeti meg a vállam.

- Elbasztam mindent - fejelem le a pultot nyöszörögve. Walter... Walter lesz az elsõ, aki kiherél Danny-vel és Xavierrel karöltve. És anyám sem fog semmit tenni ellene, csak kitisztítja a sebeimet majd, hogy ne dögöljek meg. Ant lefog majd... Liam elméleti tanácsot ad nekik, mit és hogyan csináljanak. Louis valószínûleg Zoeról mutatna képeket, míg kiherélnek. Igen, valami ilyesmi lenne, azt hiszem. Zoe pedig... õ csak leállítaná õket egy mosollyal... azok után is, hogy megcsaltam. Édes istenem, hogy tudtam elbaltázni pont õt?!