Leblokkolva álltunk továbbra is az erdőben. A Hold lassan feljött már az égre és az adta már nekünk a fényt. Én László karjaiban, Valkyon tőlünk meg pár méterre. Még mindig nem értettem semmit. Valkyon az előbb bátyámnak nevezte Lászlót. Végül megszólaltam:

-Srácok, mi folyik itt?

-Ezt én is kérdezhetném-nézett szúrós szemekkel az előttem álló férfi. De nem rám nézett, hanem a mögöttem lévő férfire.

-Valkyon, figyelj, megtudom magyarázni...

-Ó, tényleg?-hangján hallatszott a düh és a szarkazmus-Úgy tudtuk, hogy meghaltál! Tudod mennyi szomorúságot okoztál nekem és Miikonak? Segítek: nagyon sokat! Most meg a ,,halálod" után kiderül jó pár évvel, hogy igazából élsz és virulsz, ráadásképp még folyamatosan gondokat okoztál a gárdának, mint a Maszkos férfi! Aztán még ez sem elég neked és hála neked átkerültünk ebbe a világba! Most meg elakarod venni tőlünk Őt-mutatott rám-és, a saját oldaladra, akarod állítani!-már végképp nem értettem semmit. László tényleg csak kihasznált volna, hogy közelebb kerüljön a céljához.

-Nem tévedsz, én...

-Maradj csöndben, Lance! Senki sem kíváncsi a magyarázatodra!-szóval még a neve sem az, amit hittem. Ennyire még sosem ejtett át engem senki a palánkon-Most te jössz-nézett most már rám-Te is magyarázattal tartozol arról-mutatott Lancera-Hogy mi történt köztetek-most azt várja, hogy legapróbb részletig elmeséljem az egészet? Nem mertem rákérdezni. A tekintetében tisztán látszott a lángoló gyűlölet. Nem tudtam mit tenni, vettem egy nagy levegőt és belecsaptam a közepébe.

-Lászlóval, ugyanis ő nekem ezzel a névvel mutatkozott be, a WestEndben találkoztam, amikor titeket elraboltak a cosplayesek. Segített nekem eljutni a búvóhelyükre és megmenteni titeket. És amikor elszakadtunk egymástól, valójában az azért volt, mert elkaptak engem és tőlük Lance mentett meg azzal a feltétellel, hogy elmegyek vele randizni.

-És akkor velem miért jöttél el randizni?-reméltem, hogy ezt a kérdést nem teszi fel.

-Nagyon bántott, hogy miattam van lelkiismeretfurdalásod és szerettem volna jóvá tenni-senki nem szólt egy szót sem. Néma csendben álltunk várva valamire, ami megtöri a jeget. Végül Valkyon megszólalt:

-Száva, menjünk haza! És te...-nézett Lancera-Ne merj se az ő, se az én, se a többiek közelébe menni!-mondta fenyegető hangon, majd kihúzott a férfi kezeiből. Nem tudott engem messzebb vinni, mert László megfogta a szabadon hagyott karomat.

-Ne sajátísd ki magadnak őt! És csak tudd, soha nem használtam ki őt! Tényleg szeretem!-mindkettő fiú megpróbált magához húzni. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy rongybaba.

-Fiúk, hagyjátok abba veszekedést és eresszetek el!

-Hallottátok a hölgyet, nem? Engedjétek el-hallatszódott egy hang a fák közül. Mindhárman odanéztünk. Nem sokára a fényre, mit ad az ég, Nevráék léptek ki. Mind a 4-en itt voltak. Valószínűleg az egész beszélgetést hallották.

-Ti meg mit kerestek itt?-kérdeztük majdnem egyszerre az újdonsült résztvevőket.

-Meg szerettük volna tudni, hogy Valkyon hogyan próbál meg becsajozni, végszükség esetén egy jó nagy lendületet adni neki egy jól megirányzott rúgással, de erre a kimenetelre még mi sem számítottunk-ecsetelte fel a nyomós okukat az elf.

-És nem hittük volna, hogy még valaha találkozunk veled, Lance-szólt Nevra.

-Alaposan megvezettél mindenkit. Szegény, Miiko, ha ezt megtudja...-tette hozzá a húga. Éreztem, ahogyan a csuklómon lévő kéz egyre, csak szorítja a bőrömet. A faelienne testvérek másik tagja is kezdett ideges lenni, mint az öccse. Végül kirobbant.

-Ti csak ne okoskodjatok itt nekem! Osztjátok az észt anélkül, hogy bármit is tudnátok. És csak tudjátok meg, nem én vagyok az egyetlen, aki elárult titeket. Ha esetleg kinyitnátok a szemeteket, akkor észre vennétek, hogy van köztetek olyan, aki a mi oldalunkat szolgálja-nézett Chromera, aki döbbent arccal állt.

-Chrome ugye nem...?-kérdezte Karenn.

-Ne, hallgassatok rá! Hazudik, hogy magát mentse. Miért hinnétek neki?

-Látom, most nagyon mentegetőzöl, kis farkas kölyök. Pedig még mekkora volt a szád, amikor beszámoltál nekem, hogy Valkyon merre járőrözik az éjszaka folyamán. Vagy mikor csak egyszerűen azt mondtad, hogy nem szeretsz ott lenni ,,miattuk"-a fiú köpni-nyelni nem tudott. Egyre mérgesebb lett és a feje hasonlított a paradicsomhoz.

-Chrome!-kiáltott most Nevra. Ő sem tűnt boldognak.

-Nevra, én...sajnálom, csak a bosszúm...-nem tudta befejezni a mondatot. Térdre rogyott és könnyek törtek elő a szemeiből. Kezét az arca elé tette, ne hogy lássuk őt. Mindenki elnémult. A két fiú elengedett engem. Mikor szabadok lettek a kezeim gyorsan a telefonom kijelzőjére néztem. 8 óra 43 percet mutatott. Ennyire elrepült az idő? A többiek felé fordultam:

-Figyeljetek, nekem haza kell mennem, a szüleim várnak. Ha elsimítottátok egymás között ezt az ügyet, majd gyertek haza. Valkyon, neked köszönöm szépen az estét, a cuccokat, majd hazaviszem-meg sem vártam a reakciójukat elkezdtem visszafele futni az erdőben. Már rég haza kellett volna érnem. Anyuéktól biztosan kikapok. Eléggé kínosan éreztem magamat abban a beszélgetésben, főleg úgy, hogy az egész nem is rám tartozik. Minden a feje tetejére állt. Először Lászlóról, aki valójában Lance, majd Chromeról derültek ki sötét titkok. Már nem tudtam, hogy mit gondoljak vagy, hogy miként cselekedjek.

Lassan visszaértem a piknikünk helyszínére. Itt már sétálásra váltottam a tempómat. Mielőtt kiérhettem volna a fák közül megtorpantam. A pokrócnál egy idegen álldogált nekem háttal. Megfigyeltem jobban az illetőt. Az biztos volt, hogy férfi. Ha jól láttam fehér és zöld színű ruhákat hordott. A hold megvilágította kidolgozott testét. Haja szőke színű, néhol egy-egy fekete tinccsel kibővítve. Az arcát nem tudtam kivenni. A holdat nézte, majd hirtelen a pokrócra nézett. Félig körbejárta, közben a szemét folyamatosan az előbb említett tárgyon tartotta. Pár másodperc múlva megállt, majd a mellkasát behúzta, meg kiengedte és vállat vont. Szerintem az előbbi az egy sóhajtás volt. A váll megvonás valószínűleg meg a beletörődés. Esetleg keresett nálunk valamit? Ha igen mit? Nem tűnt közönséges tolvajnak. Még ott volt egy ideig. Hirtelen megrezgett a telefonom. Megnéztem. SMS-t kaptam anyutól, azzal a szöveggel, hogy még is hol a jó hét szentségben vagyok. Visszaírtam neki, hogy hamarosan hazaérek, majd eltettem az eszközt és újra az idegenre vetettem a tekintetemet, de ő már nem volt ott. Kiléptem a fák közül és irányba vettem azt a helyet, ahol még korábban a férfi állt. Nem találtam ott semmi különlegeset. Mindössze pár igen nagyméretű, fekete madártoll hevert a földön. Felvettem az egyiket és megnéztem. Nem hasonlított az itt élő madárfajok tollazatára. Nem tudom miért, de magamnál tartottam, hát, ha kelleni fog még, majd a cuccainkhoz léptem. Teljesen érintetlen volt az egész, nem emelt el belőle semmit. Nem volt időm már ezen többet gondolkodni. Gyorsan összeszedtem mindent, a kosárba még beleraktam a különös tollat és szélsebesen elindultam hazafele. Az egész út körülbelül 20 percbe telt, mire elértem a kapunkat. A kosarat beraktam a házba és átmentem a mi oldalunkra. Mikor beléptem anyám már az ágyában feküdt és olvasott. Amint meglátott, rögtön számon kért, hogy merre csatangoltam az elmúlt 3 órában. Azt a magyarázatot találtam ki, hogy lesétáltam az EuroCenterbe és sajnos túl sok időt töltöttem ott a könyvesboltban nézelődve. Szerencsére bevette, mert nagyon jól tudta, hogy szeretem az ilyen helyeket, majd elküldött fürdeni, azzal az indokkal, hogy koszos vagyok és eléggé nyúzott az arcom. Egy ilyen nap után nem is csodálom.

Azóta az eset óta már nem volt minden a régi és rendben sem volt sok minden. Nem tudom, hogy mik történtek a tündérek között miután én elmentem, de nem végződhetett túl jól az egész. A történések után László (őt most már mindig így fogom hívni) nem próbálta meg felvenni velem a kapcsolatot, de nem is bántam. Úgy sem vettem volna fel a telefont, ha az ő nevét írja ki és nem néztem meg volna az SMS-t, amit ő küldött volna. Nagyon átvert engem. Kihasznált csak, hogy a többiek közelébe juthasson. Nagyon fájt az egész. És nem csak ezért, hanem azért is, mert elérte nálam, hogy belé szeressek. Ami a többieket illeti. Ők is rosszul érezték magukat ezek után. Elmesélték nekem az egész történetet László ,,halálától" a Maszkos támadásain át az idejutásukig. Engem nem hibáztattak azért, mert vele voltam, hiszen nem tudhattam, hogy kicsoda ő. Azt is nehezen fogadták, hogy Chrome besúgó volt.

Ó, igen, ami Chromeot illeti. Miután otthagytam őket az erdőben a veszekedés nagyon elfajult, végül Chrome és László külön-külön elmenekült. A farkasfiúnak azóta se híre, se hamva. Mindössze a tőlem kapott ruháit hagyta ott a francia ágyon és egy levelet, amiben leírja, hogy van egy kis elintéznivalója egy ,,jónak tűnő démon ismerőssel", de majd egy nap múlva visszatér, bocsánatot kér újból és mindent megmagyaráz. Ez már 5 napja volt, és még semmi hír nem volt felőle. Aggódtam érte, féltem, hogy valami baja esett, a többiek is aggódtak érte azért.

Az idegenről nem beszéltem Karennéknek. Így is épp elég idegesek voltak a szombat este történtek után. Nem gondoltam róla nagyon semmit, igazából már majdnem el is felejtettem őt, de a szerda esti híradó nézéssel egybekötött tanulás visszahozta az emlékét és ezzel együtt egy kis szorongást. Minden úgy kezdődött, mint kábé minden este. Összegyűjtöttem a holnapra sürgősen megtanulandó jegyzeteimet és szüleim legnagyobb örömére bekapcsoltam a TV-t és benyomtam az RTL Klub híradót. Megszoktam, hogy általában mindig az úti baleseteket mondják be, d most nem így volt. Miután beköszöntek, ezeket a szavakat mondták, mire rögtön felkaptam a fejemet.

-Robbanás történt Budapesten! Egy merénylő a Szent István Bazilika előtti téren hagyott egy táskát, ami pár perccel később felrobbant. 4-en a helyszínen meghaltak, 20-an súlyosan, 27-en könnyebben sérültek. 8 ember életéért még mindig küzdenek az orvosok. Az alábbi felvételen tisztán látszik-itt bevágták az egyik étterem biztonsági kamera felvételét-ahogyan a férfi letesz a táskát, majd tovább áll. Még nem kötik az esetet esetleges terrortámadáshoz. Aki felismeri a felvételen látható személyt, az azonnal jelentkezzen a rendőrségen-kinagyították képet, hogy biztosan láthassuk az illető arcát. Rögtön eszembe jutott. Ez a férfi volt ott a hegyen, azon a bizonyos estén. A haját nem lehetett összekeverni és a ruhák is nagyban egyeztek. És most végre láthattam az arcát. Még jó, hogy nem mentem a közelébe, ki tudja mi lett volna akkor. Végül inkább hagytam ezeket a gondolatokat és inkább megpróbáltam koncentrálni a föci füzetemre kisebb-nagyobb sikerrel, de főleg kisebbel.

Másnap, csütörtökön szél fújására ébredtem hajnali háromnegyed 5-kor. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és összeszedtem magamat. Fél előtt pár perccel már menetkészen szerettem volna kilépni az ajtón, de anyám utánam szólt.

-Szaszim, vegyél fel egy pulcsit, mert eléggé hideg van odakint.

-Anyu, ez biztos? Végül is egész életedben eléggé fázós voltál-mondtam neki, majd kinyitottam az ajtót és kinéztem rajta ellenőrizni az időjárást, de rögtön vissza is húztam a fejemet. A szélnek (vagy nem amiatt) hála eléggé hideg volt odakint. Egyáltalán nem hasonlított május végéi időre. Végül aztán visszakullogtam a szobámba és előhalásztam a fiókomból egy pulcsit, meg a biztonság kedvéért egy sálat is. És milyen jól tettem! Immár felruházkodva kiléptem a házból egy hangos köszönéssel és elindultam a kapu felé. A kulcsommal kinyitottam, majd nagy nehezen, de becsuktam. Ekkor vettem észre valami kiálló valamit a postaládánkból. Kivettem. Egy levél volt benne. Először azt hittem, hogy Chrome ad életjelet, de nagyot tévedtem, ugyanis a levélen ez állt: Lászlótól Szávának egy olyan lánynak, akit csúnyán megbántottam. Témája: Egy őszinte vallomás a múltról és egy figyelmeztetés a jövőre nézve. Rögtön elfogott engem a düh és a levelén kiélve mind ezt, a földhöz vágtam a papír fecnit. Mikor valamennyire lenyugodtam, felvettem. Nem tudom miért, de beledobtam a levelet a táskámba, aztán futásnak eredtem, hogy elérjem a buszt.

Na, és itt kezdődött el az, ami miatt jó volt magammal hozni azt a sálat. Mikor leértem a buszmegállóba a busz még nem állt benn, így várnom kellett rá. Hirtelen dörgött egy nagyot az ég, egy villám kettévágta az égboltot ragyogón és elkezdett esni. Mintha szitából öntötték volna. És ez nem minden. Elkezdtek dobókockányi méretű jégdarabok hullani, én meg ,,Most mi van?!" nézéssel álltam ott és néztem, ahogyan a busz bekanyarodik a kereszteződésben. Mikor felszálltam a járműre a bérletemet mutatva, a buszsofőr arcán is ugyanolyan arckifejezés ült, mint az enyémen.

-Eléggé érdekes most az idő-szólalt meg.

-Igen. Ekkora jégdarabokat még nem láttam-tettem hozzá és leültem egy szimpatikus ülésre. Mivel ez volt a végállomás így vártunk még két percet. Közben jött egy férfi is, akit szintén csúnyán elkapott a különös időjárás, majd a felszállása után el is indultunk. Az út alatt egyre csak rosszabbodott az idő. Mire egy óra múlva beértem az iskolába, elsőként az osztályomból, bőrig áztam, a hajamat szétfújta a szél és agyonütöttek engemet a jégdarabok, amik azóta elkezdtek csiperkegomba nagyságúra nőni. Minden osztálytáram átkozta az időjárást. Voltak olyanok is, akik elkéstek ez miatt, mert egy villám belecsapott egy fába, ami a vasúti sínekre dőlt, ezzel akadályozva a forgalmat. Valakiknél egy kis savas eső is beköszöntött pár percre. Az időjárás teljesen megbolondult. Mindenki reménykedett, hogy hetedik órára kitisztul az ég, de a fentiek valószínűleg nem hallották meg segélykérésünket, így utazhattam másfél órát ismét a szakadó esőben, megspékelve jó néhány extrával.

Mire hazaértem, úgy néztem ki, mint amikor a suliba érkeztem. Gyorsan átöltöztem és megszárítottam a hajamat, majd kinyitottam a szobám ablakát, hogy láthassam azt, ha esetleg elmúlik ez az egész és elővettem egy nagy adag jeget, amit a fejemre raktam hűsítésként, mert a busztól pár méterre fejen talált egy jégdarab, ami akkora volt, mint egy konzervdoboz. Mivel hamar animézni akartam, így leültem az ágyamra és a táskámban kezdtem el keresni a házi feladatomat, amikor a kezem ügyébe került levél. Jobban megnéztem. A5-ös méretű volt és nagyon vastag, bélyeg egyáltalán nincsen. Látszott rajta, hogy a táskám elázott az esőben. Nagyon haragudtam a férfira, de egyben furdalt a kíváncsiság, hogy mégis milyen indokot talált ki a tetteire. Úgy döntöttem, hogy a lecke még várhat, elfeküdtem az ágyamon és kibontottam a levelet. Egy csomó papír volt benne. A kupac tetején lévővel kezdtem.

Kedves Száva!

Gondolom most látni sem akarsz, és legszívesebben azt kívánod, hogy a Parkinson-kóros cápa harapja le a fejemet-akaratlanul felnevettem. Nabu utalás-Mindenért bocsánatot szeretnék kérni. Megszeretném magyarázni a dolgokat, hogy mit miért tettem és, hogy figyelmeztesselek titeket a közeledő veszélyre.

Először ott kezdeném, hogy hogyan váltam a Maszkos férfivá. Az egész egészen a nagy háborúig, amikor a kristály megsérült, vezethető vissza. Nagyon vigyáztunk rá, ez tartotta életben egész Eldaryat, nem engedhettünk meg egy kisebb hibát sem. Akkor én vezettem még az Obszidián gárdát. Az egyik éjszakán, amikor én voltam beosztva különös dolgokat figyeltem meg a Kristályteremben. Mikor bementem Leiftant pillantottam meg, aki éppen a kristályt pusztította. Leálltam vele harcolni, de ő felém kerekedett és megfenyegetett. Azt mondta, hogy ha elárulom bárkinek is az itt történteket, akkor megöli az öcsémet, a szerelmemet és még jó pár személyt, aki fontos nekem. Nem tudtam mit tenni, elfogadtam. Az egész háború alatt sakkban tartott engemet, végül eljött az az este. Az, amin a Kristály szétesett. Ekkor Leiftan rám kényszerített még egy dolgot. Azt, hogy játszam el a saját halálomat és szegődjek mellé. Nem tudtam, mit tenni, megtettem. Egy fáról néztem végig, ahogyan Miiko és Valkyon rátalálnak a ,,holttestemre" és egymás vállán elkezdenek sírni. Szívszorító látvány volt-Magam elé képzeltem a jelenetet. Ahogyan Valkyon és Miiko, akiről a többiek nagyon sokat meséltek sírnak, miközben László figyeli őket. Elkönnyeztem magam és folytattam az olvasást-Ez után egy csomó ideig az ő utasításait követtem, hiszen fenn állt a veszélye annak, hogy bántani fogja Miikoékat, főleg úgy, hogy ott van mellettük állandóan. Közben felvettem a Maszkos Férfi alteregót és így okoztam többször is galibát Eelben. Egy idő után már nem bírtam az egészet. Ami a végén feltette a pontot az i-re, hogy belevonta a szegény farkaskölyköt a gonosz tervébe, azzal kábítva őt, hogy segít bosszút állni a szülein. Ezek után döntöttem úgy, hogy megszökök, pontosabban átszökök a Földre, mert itt van az ördögi tervének az egyik fázisa. A nap végül eljött a menekülésre. Mindent előre elterveztem és összeszedtem, csak egy dologgal nem számoltam: hogy az öcsém és a barátai, meg Chrome a nyomomba ered és ők is átkerülnek ide. Mivel hirtelen nem tudtam volna visszaküldeni őket, próbáltam nekik segíteni a háttérből. Elintéztem azt, hogy veled találkozzanak, figyeltem őket a távolból, ha esetleg segítség kellene és segítettem neked abban, hogy megmentsd őket. Jóvá akarom tenni a múltban elkövetett hibáimat, akkor is, ha nem bocsátotok meg nekem. És tudd: nem véletlenül hozzád vezettem őket. Szimpatikusnak találtalak téged és tudtam, hogy nálad jó kezekben lesznek. És ahogyan haladt előre az idő, úgy kedveltelek meg még inkább. A szerelmem irántad valódi és olyan mély mely egykoron Miikonál volt.

Most beszéljünk a jövőről. Nem csak ti, hanem az egész Föld veszélyben van. Egy ember sem tudja, de még nálunk is csak pár személy ismeri az igazságot. Budapest alatt egy kristály van, egy olyan, ami sokban hasonlít a miénkre, szinte már testvéreknek számítanak. Ez tartja életben a Földet. Sajnos, ezt Leiftan is megtudta. Kis utánajárással rájött, hogy ha ezt a kristályt kiveszi a Földből és az Eelben lévőhöz közel viszi, azzal elpusztíthatja az ott lévőt és ezzel teljes pusztulásra ítélné Eldaryat és az egész lakosságát. De nem csak ez van. Ha a kristályt a helyéről kiszedi, akkor a Föld is pusztulásra lesz ítélve. Azért ilyen az időjárás is. Már elkezdte kiszedni a helyéről, amitől felborul a természet egyensúlya. Ő volt a robbangató is. Azért tette, hogy felülről megsértse a kristályt, mivel az a bazilika alatt található. Ami Chromeot illeti. Neki is elege lett az egészből. Elment Leiftanhoz és kijelentette, hogy kiszáll és mindent elmond a többieknek-akkor őt értette, mint a jónak tűnő démon ismerős-De Leiftant nem egyszerű lerázni. Az aengel erejével elkapta őt és most fogva tartja a búvóhelyén.

Száva, mindent meg kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy az általunk ismert világok összedőljenek miatta. Légy szíves bízz bennem és osztd meg a többiekkel a levelet. Csatoltam pár lapot, ami még jól jöhet. Ha segítség kéne, akkor hívjatok fel.

Szeretettel: Lance (László)

Döbbenten néztem magam elé a levél elolvasása után. Ha minden igaz ebben a szövegben, akkor teljesen félreértettük mindkettőjüket és a világok veszélyben vannak. Megnéztem a többi lapot. Egy könyvből tépték ki őket. Az oldalak sárgás színben pompáztak. Leginkább szöveg volt, amit nem tudtam elolvasni, de képek is szerepeltek rajta. Az egyik egy nagy ásványt ábrázolt. Gondolom, ez lenne a Nagy kristály.

Tudtam, hogy most mit kell tennem. Felpattantam az ágyamból és levettem a radiátorról az esőben teljesen átázott pulóveremet, ami időközben valamennyire megszáradt. Felvettem apám régi gumicsizmáját és a fejemre húztam a kapucnit, majd a leveleket a zsebembe rakva, kimentem a házból és elkezdtem sprintelni a két kertet elválasztó kapuig. Átmentem rajta (közben a fölötte lévő ágról a nyitás hatására rám esett az összes rajta lévő esővíz) és megint lenyomtam egy gyors futást a következő ajtóig. Megálltam előtte, vettem egy nagy levegőt és bementem. Megtöröltem a lábamat és a társaságra néztem, akik az előszobában ültek a matracokon:

-Beszélnünk kell!