-Miről beszélsz Valkyon?-kérdeztem döbbenten tőle, aki egyre szorosabban tartott a karjai közt.

-Őt üldöztük, még mielőtt átkerültünk volna ide. Valószínűleg miatta van az egész!-nézett mérgesen a férfi a korábbi segítőmre.

-Kapjuk el!-Jelentette ki Nevra, amivel mindenki egyetértett. László mivel gondolta, hogy mi lesz ebből, így gyorsan felkapta a nyúlcipőt és futásnak eredt, a faelienne-n kívül mindenki utána, én meg ott maradtam Valkyon karjaiban.

-Srácok, ne csináljátok!-kiáltottam utánuk-Összetévesztitek mással. Ráadásképp még az elrablóitok figyelmét is felhívjátok a kergetésével!

-Tévedsz Száva!-mondta mögöttem Valkyon-Ő biztos a Maszkos Férfi. Ezer közül is felismerénk. És nem hagyom, hogy ártson neked-szorított magához. Éreztem a bőrömön a lélegzetét és azt, ahogyan megszagolja a hajamat. Egy picit beleborzongtam és el is vörösödtem-Jaj, sajnálom!-engedett el-Talán egy picit túl messzire mentem-ő is elvörösödött-Menjünk! Érjük utol a többieket-mondta, majd elkezdett szaladni arra, amerre a többiek mentek, én meg utána. Tisztáznom kell László nevét, mielőtt még Nevráék bántanák. És hát, hogy is mondjam. Beleszerettem Lászlóba! Amióta találkoztam vele, egyre több dolgot kedveltem meg benne.

Már vagy két perce szaladhattunk Valkyonnal, de senkinek sem találtuk a nyomát. Kanyart kanyar követett és kezdtem azt hinni, hogy már el is tévedtünk. Éppen a következő kereszteződésben akartunk volna befordulni, amikor éreztem, hogy valakik hátulról megfogtak. Az egyikük a számra tette a kezét, míg a másik a kezeimet fogta le. Nagyon csendesen történt az egész, mert Valkyon ebből nem vett észre semmit és elfordult balra, abban a tudatban, hogy ott szaladok mögötte. Mikor léptei elhalkultak az egyik fogva tartóm így szólt:

-Nem gondoltam volna, hogy képes leszel eljönni idáig.

-És most nézd meg elszöktek a fotóalanyaink-tette hozzá a másik. Próbáltam szabadulni, rúgtam őket, mozgolódtam, még a harapással is próbálkoztam, de mintha meg sem érezték volna. Sőt még jól is szórakoztak azon, ahogyan próbálok reménytelenül kiszabadulni a kezeik közül. Végül elindultak az ellenkező irányban és húztak maguk után engem. Egy örökkévalóságnak tűnt mire megálltak és kinyitottak egy ajtót, amin bevezettek. A szoba nem más volt, mint a fotózási tér, amit már láttam, amikor bejöttem az épületbe. Az egyik sarokba vittek és mindkettő kezemet hozzá bilincselték az ott lévő csőhöz, a számat meg bekötötték.

-Na, most, hogy megvagy, megyünk, és a többiekkel megkeressük a cosplayes barátaidat, addig ne mozdulj. Bár úgy se tudnál-villantott egy gonosz mosolyt, aki kalóz jelmezt viselt, majd a ninja ruhás barátjával kiment, engem otthagyva. Ott ültem a földön és próbáltam szabadulni, de egy kis idő múlva feladtam. Nem tudok innen egyedül szabadulni. Csak reménykedhettem abban, hogy valaki, aki nem a cosplayesek közé tartozik, előbb-utóbb erre jár. Ez a nap eléggé érdekesre sikeredett. Meg amúgy az elmúlt pár hét, amiben szerintem az volt a legkevésbé legszokatlanabb, hogy Jack Sparrow és Uchiha Itachi egy csőhöz bilincselt, egy elhagyatott gyárban, az erdő közepén. Legalábbis ez átlagosabbnak tűnt, mint az 5 tündér vendégem, akik egy párhuzamos dimenzióból jöttek.

Nem tudom meddig lehettem ott. Én olyan fél órának tippeltem. Kezdtem azt hinni, hogy valami szörnyűség történhetett velük. Hirtelen lépéseket hallottam a folyosón, ami egyre csak közeledett, majd az ajtó kinyílt. Először azt hittem, hogy Karennék vagy a banda tagjai érkeztek meg, de tévedtem. Lászlóval néztem farkasszemet, aki immár az öltözék nélkül, aggódó tekintettel jött oda hozzám:

-Jól vagy?-kérdezte, mire egy ,,Szerinted?" arckifejezéssel válaszoltam neki. Ő csak egy kicsit elmosolyodott a reakciómra-Jó, hülye kérdés volt-egy picit én is elmosolyodtam, de ezt nem láthatta-Figyelj, nem tudom, hogy mi volt az előbbi ott a barátaidnál, de nem csináltam semmit. Legalábbis velük. Valószínűleg összekevertek egy másik személlyel-én is így gondoltam-Egyébként ők kint vannak most és, ahogyan hallottam tégedet keresnek. Szóval mindjárt kiszabadítalak, de annak ára van-meglepődötten néztem a férfira-Nyugi, ne gondolj a legrosszabbra-nyugtatott meg-Mindössze annyiról lenne szó...-szünetet tartott-Eljössz velem egy randira?-kérdezte. Most elhívott engem egy randira? Akaratlanul is elvörösödtem, így a fejem a piros 50 árnyalatában úszott. Nagyon boldog voltam! A szívverésem rögtön felgyorsult a gondolattól. Bólintottam neki jelezve, hogy benne vagyok az ajánlatában. A válaszra elmosolyodott. Nagyon aranyos volt így-Már először azt hittem, hogy nem fogsz bele menni, de nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat-mondta, majd levette a kötést a számról és a bilincsektől is megszabadított.

-Köszi!-néztem rá hálásan és felpattantama földről.

-Szívesen! Majd a körülményekről egyeztessünk telefonon.

-Rendben-elindultunk kifele-Egyébként honnan szerezted meg a bilincs kulcsát?-kérdeztem, mire csak balra bólintotta a fejét. Arra néztem. Azok, akik nemrég idehoztak engem, a folyosón feküdtek kiütve-Nincs több kérdésem-mondtam, majd jobbra megindulva elhagytuk az épületet. László elköszönt tőlem ott, arra hivatkozva, hogy nem szeretne megint összefutni a barátaimmal, de a közeljövőben találkozunk, majd megmutatva a többiek tartózkodási helyét, elváltak útjaink, én meg elindultam oda ahol megtalálhattam őket.

Két perc múlva meg is pillantottam őket. Amint megláttak Karenn a nyakamba ugrott.

-Szaszi, merre voltál? Már aggódtunk miattad.

-Eléggé hosszú történet, és szerintem jobb, ha ez titokban marad előttetek-válaszoltam, mire mindenki meglepődötten nézett rám. Kivéve Valkyon. Ő ugyanis lesütötte a szemét és ott állt nem messze a többiektől. Nem tudtam mi a baja-Jobb lenne, ha inkább hazamennénk-ebben mindenki egyetértett.

Másfél órába telt mire hazaértünk. Útközben beugrottam a boltba élelmiszerért. Mikor visszaértünk, átmentem az oldalamra és átöltöztem egy melegítőnadrágba és egy pólóba, majd visszamentem és a többieknek főztem egy kis chilis babot.

-Száva-szólított meg Valkyon, amikor már majdnem befejeztem a késői ebédet-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte.

-Igen, egy pillanat-mondtam és lekapcsoltam az étel alatt. A faeliennenel kimentünk a házból és a kert vége felé vettük az irányt. Nagyokat kellett lépnünk, mert már az egész helyet benőtte a csalán és az egyéb növényzet. Mikor épp elég messze kerültünk az esetleg kíváncsiskodó fülektől, a férfi megszólalt:

-Először is bocsánatot szeretnék kérni tőled.

-Bocsánatot? Miért?-kérdeztem egy kissé meglepetten.

-Azért mert megígértem, hogy vigyázok rád, de mint emlékszel ez nem sikerült, hiszen sikerült elhagynom téged öt perc után.

-Ezért ne kérj bocsánatot. Nem a te hibád, hogy elka.... elmaradtam tőled, szóval ez miatt ne legyen bűntudatod-nem akartam elmondani neki, meg amúgy a többieknek sem, hogy amíg ők a segítőmet kergették, addig volt szerencsém egy kis időt eltölteni a cosplayesekkel. Ahogy láttam egy picit megkönnyebbült. Majd hirtelen elvörösödött-Valami baj van?-kérdeztem.

-Nem nincs-kezdte-Csak lenne egy eléggé személyes kérdésem.

-Hallgatlak-mondtam, bele sem gondolva abba, hogy vajon mi lehet a kérdése.

-Eljönnél velem szombaton egy piknikre, ami tulajdonképpen egy randinak felel meg?-vakarta meg a tarkóját, miközben a feje egyre vörösebb lett. Én leblokkolva álltam ott. Nem számítottam erre. Ez már a második randiajánlat az elmúlt 2 órában. Nem tudtam mit mondjak. Majd megszólaltam.

-Igen.

-Tényleg?-lepte meg őt a válaszom. Lehet, hogy nem számított arra, hogy a kérdése pozitív választ kap. Pár másodperc múlva arc vonásai megenyhültek és egy mosoly csúszott az arcára, majd átölelt-Köszönöm!-viszonoztam a gesztusát, de a karjaiban csak egy dologra tudtam gondolni. Hogyhogy igent mondtam? Máig sem tudom. Talán azért, mert egy kicsit megsajnáltam őt, hogy miattam érez bűntudatot a lelkében. De akárhogy is próbáltam mélyebb érzelmeket táplálni iránta nem ment. Valkyon nekem egy nagyon jó barátnak számított, de a szívem máshoz húzott. Az ő neve pedig László.

A hét nagyon gyorsan elhúzott a fejem mellett. Kedden, pályatanácsadáson voltam anyukám munkahelyén dolgozó pszichológusnál, szerdán családi program, csütörtökön és pénteken suli. Hamarosan véget ér az idei tanévem is. Nem csak engem, hanem osztálytársaimat is megviselte az elmúlt 9 hónap, aminek szerencsére mindjárt vége. Vendégeim megismerték az itteni munka világát. Karennek nagyon bejött a sajátja. Lazán elbeszélgetett a vevőkkel és a fizetése sem volt rossz. Pénteken az első gázsija megkapása alkalmából elmentünk kettesben fagyizni a Vörösvári útra. Chromenak is sikerült valamit találnom. A környékünkön nyírta a füvet, lemetszett néhány faágat vagy gyümölcsöt szüretelt és kutyákat sétáltatott. Az idősebbek nagyon jómunkaerőnek tartották. Ami a három muskétársat illeti, ők is hamar beleszoktak a hostess munkába. Eléggé változatos feladataik voltak. Hol szórólapot osztogattak, hol pedig a fesztiválon rakták fel a karszalagokat a látogatókra. A munkaidejük rugalmas és nem is kerestek rosszul. Én pedig továbbra is próbáltam figyelmemet a tanulásnak szentelni, miközben próbáltam őket rejtegetni a családom elől és megőrizni a titkukat.

Elérkezett a hétvége a szombattal, amin Valkyonnal randizni megyek. Nem tudtam nagyon részletet, mindössze csak annyit, hogy vacsoraidőben megyünk, és hogy egy piknik lesz. 6 órára beszéltük meg az indulás időpontját, addig volt időm elkészülni. Felvettem magamra egy kék farmert és egy fekete spagettipántos felsőt, a hajamat kontyba fogtam és a cuccaimat bedobáltam jól megszokott londonos oldaltáskámba. A szüleimnek azt mondtam, hogy sétálni megyek, így simán elengedtek. Kimentem a házból, át a kerti kapun, majd elosontam a másik rész ablakai alatt, nehogy a vámpírok és a vérfarkas szemfüles szemei kiszúrjanak és kiléptem a kapun. Valkyon egy kicsivel feljebb várakozott egy piknikkosárral a kezében. Amint meghallotta a közeledésemet, rögtön rám nézett:

-Jól nézel ki!-mosolygott.

-Köszönöm, te is!-viszonoztam, majd megfogta a kezemet és elindultunk felfele. Egy negyed óra elteltével bekanyarodtunk egy erdei útra. Ahogy haladtunk kiélveztük az erdő hangjait. Gondolom felüdülés volt ezt hallani neki a város zaja után. Fél óra múlva kiértünk egy tisztásra, amit nagyon jól ismertem. Általános osztályban voltunk kétszer itt kirándulni (nem mertek messzebb vinni minket). Volt itt egy kis tűzrakó hely, nem messze pedig néhány családi ház. Az előbb említettől nem messze Valkyon lerakott egy pokrócot, amire leültünk. A kosárból előkerült jó pár dolog például szendvics, nápolyi, gyümölcslé. Miközben az egyik szendvicset eszegettem, feltettem egy kérdést a férfinak:

-A többiek tudják, hogy most mit csinálunk?

-Nem és így elég nehéz volt szendvicset gyártani-válaszolt, mire elmosolyodtam.

-Hát igen, kiindulva abból, hogy drága vérfarkas barátunk mennyire képes kiszagolni a hús illatát.

-Ne is mond. Ki kellett valami indokot találnom, hogy kimenjen az udvarra, hogy ne érezze. A többiekkel meg nem volt nagy gondom. Ezarel rejtvényt fejtett az előszobában, Karenn fürdött, Nevra meg... hát nem tudom hol volt és mit csinált, de nem volt a konyhában és ez volt a lényeg-mondta mire elnevettem magam.

-Nem lehet, hogy a plafonról figyelt téged?

-Előfordulhat-gondolkodott el-De ha így történt, akkor még szerencse, hogy nem kürtölte világgá a tervemet.

-Miért szereti a pletykákat?

-Jobban, mint a húga.

-Akkor az komoly-gondoltam át, majd egy kicsit tereltem a témát-Hogyhogy ezt a helyet választottad?

-Miért nem tetszik?

-Dehogyisnem! Sőt ismerem is ezt a helyet, csak nem tudtam, hogy te is ismered.

-Itt kötöttünk ki először, amikor megérkeztünk. Még nem tudtuk akkor, hogy mi történt, csak annyira emlékeztünk, hogy követtük a Maszkost, majd hirtelen fény és itt voltunk. Elindultunk körbe nézni a házak közé, de Chrome véletlenül feldöntött pár kukát, amire egy idősnő az ablakból elkezdett kiabálni nekünk, mire elfutottunk. Nem sokkal utána pillantottunk meg téged és a többit már tudom-hirtelen néma csönd állt be közöttünk. Ő nézett előre, csodálva a kilátást, ahogy én is. Pár perc múlva megszólalt-Szeretném még egyszer megköszönni, hogy befogadtál minket. Nagyon hálásak vagyunk. Még Ezarel is, akkor is, ha nem mutatja ki.

-Szívesen tettem-ekkor közelebb húzott magához és úgy néztük a panorámát. A nap lassan elkezdett lenyugodni és az első csillagok is megjelentek az égen. Hirtelen Valkyon tenyerét éreztem az arcomon. Felé fordultam. Az ő arca közeledett az enyémhez. Már amikor pár centire volt egymástól, a telefonom jelzőhangja zökkentett ki minket. Eltávolodtam tőle és a telefonom képernyőjére néztem. SMS-em jött. Megnyitottam. Ez állt bennem: ,,Nekem ígértél egy randit". Meghűlt bennem a vér. Megnéztem a címzettet. László volt! De azt hogy? Honnan tudta, hogy mit csinálok most? Ekkor az erdő felé néztem. Egy alak mozdult meg.

-Valkyon, mindjárt jövök, addig várj meg itt-kértem meg, majd elindultam arra, ahol a férfit láttam. Egyre csak haladtam benn az erdőben. Eléggé kísérteties volt. Hirtelen egy ismerős hang ütötte meg a fülemet:

-Nekem ígértél meg egy randit-hallatszódott mögülem. Megfordultam és László ott állt velem szembe.

-László, mit keresel itt?

-Az most mindegy. Most beszéljünk arról, hogy én elhívtalak régebben randira még is mással találkozgatsz, ráadásképp vele.

-Várj te most féltékeny vagy?-kérdeztem-Figyelj, tényleg ígértem neked egyet, de attól még találkozhatok mással. Meg egyébként is, azóta nem is írtál rám. Szóval most megkérnélek, hogy ma hagyjál békén-mérges voltam most rá. Még neki áll feljebb. Kikerültem és készültem visszamenni mikor megragadott.

-Azt szeretném, hogy csak az enyém legyél-magához húzott és megcsókolt. Nagyon meglepődtem, de élveztem. Az ajkai édesek voltak és puhák. Csak egy perc múlva szakadtunk el egymástól. Ő átnézett a vállam felett és ledöbbent. Én is arra néztem és én is ledöbbentem. Valkyon állt mögöttünk ugyanolyan állapotban, mint mi. Már mondani akartam valamit, de László megelőzött:

-Valkyon!

-Bátyám!-Oké mi folyik itt?