Nyugalomban aludtam az ágyamban. Nem is tudom, hogy tudtam akkor így szundítani, pedig fél órával lefekvés előtt minden a nyakamba borult.

A szüleim úgy döntöttek, hogy rendbe teszik a másik házrészt. Kitakarítják, kidobnak pár cuccot és még jó néhány ehhez hasonló dolgot. Én ezt nem hagyhattam, mert akkor lebukik az egész, mentsük meg és szállásoljuk el az Eldaryaiakat!' Hadművelet. Így nem maradt más választásom, átvállaltam anyuéktól az egészet. Először meglepődötten néztek rám, amolyan, Száva, te beteg vagy?' Nézéssel, de később rábólintottak, bár még mindig csodálkozva, mert én nem nagyon szoktam ilyet csinálni. Azért remélem nem fognak titokban átjönni, megnézni, hogy hogy állok.

Probléma volt még a pénz hiánya. Még csak gimnazista voltam, így nem volt keresletem, csak zsebpénzem, de az nem lett volna hosszú életű. Még ha csak egy vendégem lenne, még meg tudnám oldani. Anyunak nem tűnt volna fel, ha kettővel kevesebb adag van, amikor hazaér. Én előbb érek vissza, és olyankor nagyon éhes vagyok, szóval úgy könyvelte volna el, hogy sokat ettem. De öt embernek ételt adni az már problémásabb volt. A szüleimtől nem akartam és nem mertem volna kérni. Szóval vagy elmondom nekik a szituációt és elmennek dolgozni, vagy kénytelenek lesznek egész végig zsömlén élni. Hogy ha lenne náluk pénz az, akkor se segítene sokat, mert szerintem az ő világukban tutira nem forinttal fizetnek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen munkakörben tudnának helyt állni. Fizika munka, eladó, hostess, vendéglátás, telefonos, ja, azt inkább ne, pénztáros, munka a McDonald's-ban. Ezek jutottak hirtelen eszembe, amiket talán ők is el tudnak végezni. De még akkor is ott volt az iratok kérdése, hiszen nekik olyanjuk nem volt. Már pedig azok nélkül, alig kaptak volna munkát. Vajon be lehetne kamuzni, hogy elvesztették? És vajon el is hinnék? Van nekik esetleg anyakönyvi kivonatuk? Mindegy, majd holnap megbeszélem velük. Úgy is csak 6 órám lesz, mert elmarad a tömegtesim. Pénteken 4 rövidített órám lesz, utána díszítés, majd ballagás. Hétfőn, kedden, szerdán meg érettségi szünet. Az utóbbi kettőre volt már programom, de a hétfőm az teljesen szabad, így többet tudok tölteni Karennékkel (akár akarják, akár nem).

Tehát gondolataimat átváltoztatva a ,,Diabolik Lovers" című animére aludtam közepesen mélyen a falnak befele fordulva. Éppen az egyik kedvenc szereplőm vágta be a másik kedvenc szereplőm maciját a kandallóba, amikor éreztem, hogy valaki leült az ágyamra és elkezdett rázogatni. Kellett pár másodperc, mire magamhoz tértem. Lassan elkezdtem megfordulni, de amikor megláttam az ébresztőmet ledermedtem. Chrome ott ült az ágyam szélén mosolyogva, rám nézve.

-Szia, Száva!-köszönt, de a kezemet a szájára tapasztottam, amire egy kicsit meglepődött. Hogy került ide? A mi oldalunkon is, meg az övéken is be voltak zárva az ablakok, illetve az ajtó, így nem értettem az egészet. Aztán leesett. Mind a kettő házrésznek meg volt a saját padlása. Ezek ugyanott voltak elválasztva fallal, mint a lakórész. Igen ám, csak a padlások felett volt, egy,,felső padlás" nevű hely is, amihez egy létrán felmászva lehetett eljutni. Eközött a két tér közötti fal egy része hiányzott, így simán át lehetett mászni egyikből a másikba. Biztosan ott jutott át. De miért jött át? És mi lesz, ha a szüleim, vagy a húgom felébred? A kistestvéremmel egy szobában alszok, szóval egy rossz mozdulat és lebukunk.

Felültem az ágyamban. A kezem még mindig a vérfarkas száján volt. Ránéztem a komódon lévő órára. Hajnali 3 óra volt. Egy kicsivel több, mint másfél óra múlva fel kellene kelnem. A szabad kezemmel jeleztem Chromemal, hogy maradjon csendbe, mire bólintott. A kezemet levettem a szájáról, majd kimásztam az ágyamból. Előkerestem a hugicám zseblámpáját és óvatosan lépkedve elindultam kifele a szobámból. Intettem Chromenak, hogy jöjjön, ő pedig nem ellenkezett. Egy örökkévalóságnak tűnt mire kiértünk a szobából. Minden lépésnél a parketta egy kicsit el kezdett nyikorogni. Az előszobában már szerencsére kőlap volt. Át kukkantottam a szüleim hálószobájába. Mindketten mélyen aludtak. Komolyan mondom, ellesem Chrome technikáját. Ez még jól jönne. Lassan elindultam vele a padlás ajtaja felé. Igyekeztem minél finomabban kinyitni, de így is nyikorgott egy kicsit. Végül sikerült kinyitnom. Felkapcsoltam a lámpát, ami megvilágította a felfele menő lépcsőt és intettem a fiúnak, hogy menjen előre. Mikor bement, követtem őt és becsuktam magam mögött az ajtót, majd ránéztem:

-Megkergültél Chrome? Mi lett volna, ha a családom felkel?-igyekeztem minél halkabban leszidni őt.

-De nem buktam le és az a lényeg-mondta, mire csak forgattam a szemem.

-Egyébként, miért is jöttél át?-tettem fel neki a kérdést.

-Nem tudok aludni.

-Miért? Nem vagy álmos?

-De álmos vagyok, csak...-látszott rajta, hogy kellemetlenül érzi magát.

-Csak?

-Tudod, hogy Karenn mellett alszok az ágyon kifele feküdve-kezdte-És hát próbáltam elaludni, de éreztem, hogy valaki figyel. Ekkor láttam, hogy az előszobából Nevra nézett rám mérges farkas szemekkel, miközben a matracon feküdt. Lehet, hogy csak egy szeme látszódik, de még így is parás a tekintete. Egyszerűen a lelkembe hatol és így féltem elaludni, ezért átjöttem ide.

-De, ha ennyire zavar, akkor miért nem csuktad be a szemed? A becsukott szemeden át csak nem látod Nevra tekintetét.

-Lehet, de akkor is érzem a tekintetét magamon.

-Akkor az ágyban fordulj befele.

-Az sem fog menni.

-Miért nem?

-Mert Karenn is befele alszik.

-És?-néztem rá értetlenül.

-Akkor meg ő figyel.

-Hogy figyelne, miközben alszik?

-Én akkor is úgy érzem. És ne mondd, hogy csukjam be a szememet, mert attól még a helyzet nem változik.

-Akkor fordítsd át Karenn-t a másik oldalára.

-Megőrültél?-kérdezte ijedt arccal-Mi van akkor, ha felébred? Vagy még rosszabb és Nevra rám ugrik, mert azt hinné, hogy meg akarom erőszakolni a húgát!

-Csak nem gondolna ilyesmit. Végül is mégis csak 13 vagy, csak nem tennél ilyent.

-De lehet, hogy kinézi belőlem. Emlékszel, hogy nézett, amikor kiderült, hogy egy ágyban alszok Karennel. Gondolatban már megfojtott négyszer. Komolyan mondom a vámpírok nagyon ijesztőek tudnak lenni.

-Más ötletem pedig nincs. Maximum csukd be az ajtót, fordítsd át Karennt, majd nyisd ki az ajtót-mondtam, majd ásítottam. Jó lenne még egy kicsit, mert így a suliban eléggé el leszek kenődve.

-Jó megpróbálom, de most mondom, hogy nagy lesz a valószínűsége annak, amit az előbb mondtam.

-Ne aggódj! Ha ez történik, akkor kimagyarázzak Nevránál.

-Rendben, köszi!

-Ja és mivel már csak délután találkozunk, mond meg a többieknek, hogy üzenem, hogy gondolkozzanak el azon, hogy miféle munkát vállalnának el szívesen.

-Miért?-kérdezte Chrome.

-Mert nincs annyi pénzem, hogy hosszútávon kitudjalak titeket segíteni, kajaügyileg. És így legalább lenne nekik egy kis zsebpénzük.

-Értem. Akkor majd szólok nekik reggel-tartott egy kis szünetet, majd meglepődötten kérdezett-Várjál! Hogyhogy többes szám harmadik személyben beszéltél? És mi van velem?

-Te nem vállalhatsz munkát-mondtam ki rögtön.

-Mi? Miért nem?

-Mert még 15 éven aluli vagy és így nem vállalhatsz munkát. De ha nagyon akarsz, akkor megbeszéljük ezt az egészet, amikor hazaértek. Na és most menj vissza, mert a végén lebukunk-mondtam, majd elkezdtem felfelé terelni Chromeot. Az elemlámpával világítva mutattam neki az útját, hogy könnyeben eltudjon menni a választófalig. Amint odaért elkezdett integetni felén, mire én visszaintegettem, majd el is tűnt a fal mögött. Gyorsan és csendesen visszaosontam az előszobába. Körülnéztem, keresve azokat a tárgyakat, amiket esetleg a farkasfiú elmozdíthatott. Nem találtam nyomát annak, hogy bármit megpiszkált volna, így gyorsan ittam egy kis vizet, majd visszafeküdtem az ágyamba és pár pillanat elnyomott az álom.

4 óra 50-kor Anya hangját hallottam, ahogyan ébreszt engem. Nagy nehezen összeszedtem magam és elindultam készülődni. Az öltözékem egy kék halászfarmerből, egy rövidujjú, fehér alapú szemüveges zebrát ábrázoló pólóból és egy piros pulóverből állt. Emellé vettem fel a lapos talpú, kék cipőmet. Hátamra vettem szemet vakító UV sárga színű táskámat és félkor elindultam, hogy elérjem az 52-es buszt. Kiléptem a bejárati ajtón, elmentem a kerti kapuig, átmentem rajta, kikerültem az előttem fekvő Néró kutyát és kinyitottam a kaput. Kiléptem rajta és becsuktam magam mögött, majd elindultam lefele, mert reggelente nem a fenti busszal, hanem a lentivel szoktam menni. Így legalább nem kell felmásznom a meredek emelkedőkön. Ahogy mentem lefelé, észrevettem valakit a konyha ablakában. Karenn volt az. Mosolyogva integetett, mire én is viszonoztam mindezeket.

Az út a suliba úgy telt, ahogyan szokott. Az első buszon és a villamoson a gondolataimban jártam, míg a második buszon igyekeztem minél több fogalmat és számolási módszert megjegyezni az aznapi 5. órában írandó kémia dolgozatomra. A buszmegállótól hamar beértem a suliba. Befoglaltam a szokásos helyemet az aulában lévő karámban (szabálytalan formájú padok körbe, befele fordulva) és folytattam a memorizálást és belekezdtem a szendvicsembe. Ekkor volt kb. 7 óra. Időközben elkezdtek a tanulók beszállingózni az iskola épületébe. Köztük voltak az osztálytársaim is, akik helyet foglaltak mellettem a karámban és együtt vártuk, hogy be tudjunk menni az informatika termekbe. Kis idő elteltével Dorka is megérkezett. Gyors köszönés után neki is állt a mondanivalójának:

-Képzeld Száva! A nővérem ma reggel mutatott egy internetes cikket, amit előtte nem sokkal raktak ki. Szerintem nagyon érdekelni fog téged!
-Tényleg? Mutasd! És miről van szó!

-Egy idős nő fotózta le tegnap délután a kertjéből azt-mondta miközben elővette a telefonját és elkezdte keresni az említett cikket-ahogyan valakik az utcákon szemeteseket borítanak fel, meg autókat nézegetnek. Amikor rájuk szólt, a banda elkezdett szaladni lefele. Á meg is van!-mutatta felém a képernyőt. Elvettem a kezéből, hogy jobban lássam. Hát, az ereimben megfagyott a vér. A cikk elején Times New Roman stílusú, óriás betűkkel volt kiírva az alábbi: Cosplay-es vandálok a Testvér-hegyen! Alatta meg egy nagyon elmosódott kép. A minősége ellenére is felismertem az alakokat. A ruhájuk és a hajuk színe csak úgy rikított a csendes kertvárosban. Na, ennyit a diszkrécióról, gondoltam magamban. Megkértem Dorkát, hogy küldje át nekem a cikket Messenger-en. Pár másodperc múlva meg is kaptam. Megköszöntem neki, majd néztem, ahogyan az osztálytársaim osztják meg egymás között, hogy hogy fognak puskázni kémián.

A dolgozat ellenére hamar elrepült a nap. Ugyan úgy jöttem haza tegnap, annyi különbséggel, hogy vettem kaját és egy csomó vonaljegyet. Azt terveztem, hogy ha van anyakönyvi kivonatuk, akkor ma lehozom őket és csináltattatunk nekik igazolványt. Ezzel már egy kicsit beljebb lennénk. Meg egyébként is nem kaptam szerencsére semmilyen házit holnapra és a húgom is csak 6-kor jön, mint a szüleim, szóval senkinek sem tűnik fel, hogy nem vagyok otthon. Hogy ha nincsen nekik, akkor meg ezeket félrerakom hétfőre. A kert kapujában felhívtam Anyut azzal, hogy hazaértem és elkezdett egy csomó instrukciót kiadni például tegyem el az edényeket a mosogatóból, szellőztessek ki, írjam meg a házit, igazából csak a szokásosak. Amint letettem első utam a tündér laktanyához vezetett. Már vettem volna elő a kulcsot, mikor észrevettem, hogy nincs meg. És az ajtó is nyitva volt. Nem értettem, hogy most mi van, de végül lenyomtam a kilincset és beléptem a házba. A bent uralkodó szituáció eléggé érdekes volt. Karenn az előszoba közepén ült az egyik matracon törökülésben. A bal térdére rakta a könyökét és a kézfejével támasztotta a fejét. Az arcáról simán le lehetett olvasni az unottságot és egy kis haragot. A helyiség két végében Nevra és Chrome ült szintén törökülésben a falhoz befelé fordulva. Morcosnak látszottak. Karennel szemben Valkyon és Ezarel ült, kártyákkal a kezükben. Valószínűleg römiztek, mert amikor beléptem valaki mondta, hogy, leszállok". A hangulat fagyott volt, mindaddig, míg be nem léptem. Ekkor mindenki egy emberként fordult hozzám.

-Sziasztok!-köszöntem. Eléggé kínosan éreztem magam. Láttam, ahogy Chrome szemében megcsillan a remény. Gyorsan felpattant és odasietett hozzám.

-Száva légy szíves segíts kimagyarázni a dolgokat!

-Miért mi történt?-volt fogalmam arról, de inkább megkérdeztem.

-Chrome egész éjjel nem bírt magával!-kezdte Nevra-Az éjszaka közepén eltűnt a padláson zajt csapva. És ha nem lenne elég, miután visszajött és visszafeküdt, láttam, hogy elkezdi fogdosni Karennt. És hát berontottam a szobába kiabálva, amitől Chrome megijedt és leesett az ágyról, Karenn meg a fiúk pedig felébredtek.

-Kérdőre vont a tetteimről. Mondtam neki az igazságot, hogy csak megakartam fordítani, de nem hitt nekem-mondta a vérfarkas fiú.

-És aztán elkezdtek verekedni-folytatta Ezarel a történetet.

-És ez tartott vagy 2 órán keresztül, mire sikerült őket szétszedni-fejezte be Valkyon.

-Ezért láttál engem az ablakban. Már untam az egész helyzetet és kilestem körülnézni, amikor megláttalak téged-tette hozzá Karenn. Az ebből hallottakból elképzeltem a szituációt. Valamiért úgy képzeltem el a mozdulatokat, mintha kidobósoznának, csak labda nélkül, természetesen. Mikor befejeztem a fantáziálást, elmagyaráztam a többieknek a ma korai reggeli történéseket, ők meg figyelmesen hallgattak végig. Tanmesém befejeztével Nevra bűnbánó arccal fordult Chrome-hoz:

-Chrome, sajnálom azt, amit tettem. Tényleg azt hittem, hogy leakarod tapizni Karennt.

-Semmi baj, Nevra. A te helyedben én is ezt tettem volna ebben a helyzetben-mosolyodott el a farkasfiú.

-De azért a fél szemem rajtad tartom-vette fel ismét a hétköznapi arckifejezését Nevra.

-Csak vigyázz, nehogy a figyelésem közben neki menj a falnak-mondta mire mindenki elkezdett nevetni.

-Hé!-vágta be a durcát a vámpír.

-Egyébként Chrome-terelte el a témát Ezarel-arra nem gondoltál, hogy ezzel az átmenetellel veszélybe hozod a titkunkat?

-Hát, Ezarel-kapcsolódtam bele a beszélgetésbe-Nem tudom, hogy vagy vele, de a diszkréciótoknak akkor vége volt, mielőtt találkoztunk volna.

-Ezt, hogy érted?

-Csak úgy-kezdtem el a telefonomat elő kotorni a táskám mély bugyraiból. Mikor meg lett, beállítottam rajta a cikket és a képernyőt feléjük fordítottam-Örülök a találkozásnak Testvér-hegy cosplay-es vandáljai!-a tündérek meglepődött képpel nézték a telefonom kijelzőjét kb. fél percig—Szerencsétek, hogy rossz minőségű lett.

-Mi ez a fénylő doboz, ami szöveget és képet mutat?-kérdezte Valkyon. Na, ilyenkor gondolkoztam el azon, hogy hallották e azt, amit az elmúlt egy percben mondtam nekik. Mindegy, úgy sem ismerik fel őket, gondoltam.

-Ez egy telefon-válaszoltam neki-arra jó, hogy tudjál beszélni azokkal, akiknek szintén van ilyenük és messze vannak tőled. Meg még tudsz üzenetet küldeni, fényképet készíteni, a rajta lévő interneten információkat keresni és ezekhez hasonlók.

-Akkor hasznos kis eszköz-jelentette ki Ezarel.

-Jó, most, hogy tudjátok, hogy micsoda is ez-tettem zsebre a varázstárgyat-Chrome, mondtad a többieknek, amit kértem?-kérdeztem a farkasfiútól.

-Igen. Amíg ültünk a sarokban, gyorsan bedobtam a témát. Volt sok időnk gondolkodni rajta.

-Nekem tetszik az ötlet-mondta lelkesen Karenn-nem szeretnék egész nap itt ülni. Ha esetleg szerzek munkát, akkor nem lesz annyira unalmas az ittlét és körül is tudnék nézni.

-Meg legalább nem leszünk ingyenélők-tette hozzá Valkyon. Látszott rajta, hogy nem szeretné, ha egész végig egy 15 éves pénzelni őket.

-Rendben, de mielőtt elkezdenénk nagyon tervezgetni, tudnom kell, hogy legalább négyőtöknek-mutattam végig a 3 férfin és a nőn-hogy van e nektek anyakönyvi kivonatotok, és ha van, itt van e.

-Azzal nem lesz baj. Mindegyikőnknél itt vannak-válaszolt Nevra.

-Rendben, akkor már csak érvényes igazolványokat kell csináltattatni.

-Száva és mi a helyzet Chromemal?-nézett kérdőn rá a vámpírlány.

-Chrome nem mehet dolgozni.

-Hogyhogy?-kérdezte meglepődötten.

-Mert nálunk törvény tiltja, hogy 15 évnél fiatalabb személy dolgozzon, nehogy gyermekkizsákmányolás történjen. De ha Chrome szeretné, akkor tudok neki valamit szerezni. Mondjuk fűnyírás vagy kutyasétáltatás-néztem az előbb említett személyre. Láttam az arcán, hogy örül. Legalább nem piszkálná Ezarel, mert, hogy nem csinál semmit -De azért neked is csináltatunk pár iratot.

-És mikor megyünk?-kérdezte Valkyon.

-Most!

-Mi?-hangzott egy emberként a kérdő névmás.

-Jól hallottátok. Hétfőn elmennénk akkor munkát keresni, de ahhoz iratok kellenek. Most csak ez a nap jó, hogy megcsináltathassuk őket, mert további 3 napban nem érek rá, az utóbbi kettőben nem is leszek itthon, és kell, pár nap mire elkészülnek. És minél előbb haza kellene érni, nehogy a családom érkezzen meg korábban, mint mi. Nos-néztem meg a telefonomon az időt-fentről a busz 40 perc múlva indul. Átmegyek a másik oldalra gyorsan elintézni pár dolgot. Az kb. 10 perc. Addig legyetek menetkészek-mondtam, majd kinyitottam a bejárati ajtót és elhagytam az épületet. Átmentem a saját oldalamra és elintéztem pár dolgot. Elmentem mosdóba, csináltam 6 szendvicset és elővettem az oldaltáskámat, amibe bepakoltam pár fontosabb dolgot: telefon, pénztárca, kulcs, iratok, vonaljegyek és a szendvicsek. Amint ezekkel megvoltam, kulcsra zártam az ajtót és visszamentem a többiekhez. Pár perc múlva ők is menetre kész lettek. Mielőtt elindultunk volna, odaadtam nekik a szendvicseket. Komolyan mondom, úgy néztek az ételre, mint macska az egérre.

-Végre kaja!-kiáltotta el magát Ezarel és egy nagyot harapott a szendvicsbe-Tegnap óta nem ettünk.

-Hogyhogy?-kérdeztem meglepődötten.

-Nem hagytál nekünk itt ételt-válaszolt Ezarel.

-Dehogynem! Beraktam a hűtőbe!

-Hűtőbe?

-Igen ott. Csináltam nektek jó pár szendvicset, főztem ki tésztát, illetve hagytam ott reszelt sajtot, tejfölt, almát és egy kis nápolyit. Igaz nem mutattam meg, hogy hogy kell használni a mikrót, de akkor is eltudtatok volna lenni vele.

-Igazából nem is néztük ott meg-vallotta be Nevra.

-Na, mindegy! Induljunk, mert a végén lekéssük a buszt-mondtam, majd kitereltem őket az utcára és bezártam az kaput. Amint ezzel megvoltam, elindultunk felfele. Hát, ez nem volt egyszerű nekem tekintettel arra, hogy eléggé meredek az utca, így mire felértünk a tetejére már egy picit kifáradtam. A többieknek ez meg sem kottyant. Mondjuk gondolhattam volna. Míg mentünk, addig elbeszélgettem Karennel mindenféle témáról és a fiúk is jól elvoltak egymással tárgyalva. 20 perc múlva elértünk a buszhoz. Mindegyikük kezébe nyomtam egy vonaljegyet és elmagyaráztam nekik, hogy hogy kell használni. Itt az első ajtón kellett felszállni és felmutatni a bérleteket és jegyeket. Először Valkyonékat engedtem fel, majd én is felszálltam. Láttam, ahogy a sofőr meglepődötten néz utánuk. Nem ok nélkül. A többiek tágra nyílt szemmel néztek körbe, mint 3 éves, amikor először jár óvodában.

-Hagyja, ők csak turisták és még életükben nem láttak budapesti buszt-magyaráztam ki a helyzetet. A buszvezető valószínűleg elhitte, mert bólintott egyet és én elindultam hátrafele. A fiúk leültek a négyes ülésbe, mi meg Karennel befoglaltuk az előttük lévő kettes ülést.

A mai nap további része és a következő 3 nap egy pillanat alatt elrepült. Miután a busszal megérkeztünk a végállomáshoz, egy kis Duna, Óbudai főtér meg HÉV nézegetés után besétáltunk az okmány irodához. Sosem voltak jó emlékeim erről a helyről. Amikor személyit kellett nekem csináltatni legalább két órát kellett várakoznom, hogy egyáltalán rögzítsék az adataimat. De most egészen könnyen ment minden. A recepción beadtam, hogy az anyakönyvi kivonatukon kívül nincs semmi iratuk, mert a többit elveszítették. Szerencsére elhitték, így rögtön adtak sorszámot, ahhoz a pulthoz, ahol ezt intézik. Kb. 10 percet kellett várnunk, mikor behívtak minket. Ott bent is elmagyaráztam a dolgokat, majd az anyakönyvi kivonatokból kiírták az adatait és fényképet készítettek róluk. Chromenak személyit és lakcímkártyát csináltattunk, míg a többieknek adóigazolványt is. Mondták, hogy ezek hétfőre lesznek kész, ami tökéletes időpont volt munkaszerzés céljából.

Miután ott végeztünk, elmentünk TAJ-kártyát is intézni. Az okmányirodában adtak személyit és lakcímet igazoló papírt, így hamar meg is voltunk. Még elugrottam venni egy-két dolgot, aztán hazafelé vettük az irányt. Mikor otthon voltunk, megmelegítettem a tésztát nekik és miközben ettek beszélgettünk arról, hogy milyen munkát képzeltek el maguknak. Előtte elmondtam, hogy milyenek vannak, mit kellene csinálniuk, mire számíthatnak. Karennt nagyon érdekelte a vendéglátás és az eladói szakma. Valkyon a fizikai munkát helyezte az előtérbe. Ezarel szíve leginkább a kémia felé húzott. Nevrat a hostess munka fogta meg. De egy valamiben egyet értettek: lehet bármilyen munka, csak legyen.

A péntek nagyon zsúfolt volt a ballagás miatt, de szerencsére minden rendben ment, így fél 6-kor hazaértem. Az este a nagyszüleimhez való csomagolással és a vendégeimnek két napra elegendő étel főzésével telt el. Karennek megmutattam, hogy hogy kell használni a tűzhelyet és a mikrót. Otthagytam nekik a ház kulcsát is, amiről kiderült, hogy Chrome vitte még el tegnap reggel, amikor átjött hozzám. Szombat reggel elutaztam a családdal, de az egész ott töltött idő alatt nagyon ideges voltam. Reméltem, hogy nem történt semmi rossz sem a távollétemben. Végül nem volt semmi baj, amikor hazaértem. Mindannyian még éltek és nem gyújtották fel a házat.

Hétfőn pedig neki láthattunk munkát keresni nekik. Miután a szüleim és a húgom távoztak itthonról, összeszedtük magunkat és elindultunk ugyanazon az útvonalon, mint amit pénteken tettünk meg. Az okmányirodában szerencsére megint nem kellett sokat várni, a sorszám megkapása után rögtön bemehettünk átvenni az iratokat. Mindenki a sajátját nézegetve hagytuk el az épületet.

-Olyan furcsán nézek ki ezen a képen-jelentette ki Nevra-Nem látszik rajta a férfias vonalaim.

-Ami nincs, azt nem is láthatod, rajta-vigyorodott, el Ezarel, akit a vámpírsrác egy szúrós tekintettel ajándékozott meg. Ezután még elugrottunk a TAJ-kártyákért. Miután ott is végeztünk célba vettük az első helyet, ahol munkát lehetett találni: a Flórián téri üzletközpontot. Mikor beértünk így szóltam a többiekhez:

-Figyeljetek! Maradjatok itt, amíg bemegyek a könyvesboltba. Átveszem a könyveket, amiket anyukám rendelt és megkérdezem, hogy van e betöltetlen állásuk-mire csak bólintottak, én meg bementem. A könyveket egy pillanat alatt lerendeztem, és utána elkezdtem érdeklődni munkalehetőség iránt. Sajnos kérdésem nemleges választ kapott, így ez picit csalódottan hagytam el a helyet. De a vaskos pofon akkor ért igazán, amikor 5 tündér helyett kereken nulla állt a bolt előtt.

-Ti most szórakoztok velem!-kiáltottam és a homlokomra csaptam, amitől csak zengett a bevásárlóközpont. Mérgesen elindultam megkeresni őket. Körülnéztem a földszinten, de ne találtam őket. Ezek után felindultam a mozgólépcsőn az épület emeletére. Mikor felértem egyből kiszúrtam Karennt, aki az egyik ruhabolt kirakatát nézegette. Odamentem hozzá.

-Karenn mit keresel itt? És hol vannak a többiek?

-Hát, miután bementél Chrome úgy döntött, hogy szétnéz itt és ezzel a fiúk is így voltak. Én szóltam nekik, hogy ne menjenek, de végül 4 felé megindultak. Ezért aztán ha már egyedül maradtam, gondoltam felnézek ide-fejezte be a meséjét.

-Ah, férfiak!-sóhajtottam-Általában a fejük után mennek.

-Igen, de nézd!-mutatott a kirakatra. Egy ,,eladót felveszünk" tábla virított ott-Itt éppen lenne munka.

-Akkor nézzük meg neked.

-De ne keressük meg a fiúkat.

-Az most már ráér. Most szerezzük meg neked ezt a munkát-mondtam, mire bólintott. A bolt jó tágas volt belül. Egy nagyon kedves eladó fogadott bennünket. Rögtön a tárgyra tértünk, elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk erre. Karennek sikerült levennie a lábáról a nőt, így meg is kapta az állást. Gyorsan kitöltöttek pár papírt és megegyeztek, hogy a fizetés hetekre lesz lebontva és mindig pénteken kapja meg kézpénzben. Miután végeztünk nekifogtunk annak, hogy megtaláljuk az elveszett férfiúkat. Nem kellett sokáig keresnünk. Ezarelt központ előtti Aquincum rom maradványnál meg is találtuk. Azt mondta, hogy mikor kijött rögtön szemet szúrt neki ez az építmény és egész eddig ezt vizsgálgatta. Amint sikerült levakarnunk őt innen, lementünk az aluljáróba, ahol össze is találkoztunk Valkyonnal. Az ő indoka az volt, amiért itt volt és nem ott, hogy körül akart nézni, de eltévedt, így inkább megvárta hát ha, erre tévedünk. Először döbbenten néztünk a férfira, mert itt alig ha, el lehetett volna tévedni, de végül hagytuk az egészet és tovább indultunk. Átmentünk az aluljárón és az úttest másik oldalán lévő parknál kötődtünk ki. Egyből kiszúrtuk Nevrát, aki háton feküdt a fűben. Pár lány a távolból nagyon figyelték őt. Odamentünk hozzá:

-Végre, hogy megvagy Nevra!-sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

-Miért hiányoztam?-kérdezte egy kicsit kacéran.

-Őszintén? Egy kicsit igen. Na, de mindegy mér csak Chromeot kell megkeresni.

-Nem kell megkeresni. Azt mondta, hogy kinéz a szigetre-mondta Nevra, miközben felült a fűben.

-A szigetre? Arra a szigetre gondolsz-mutattam az Árpád híd irányába.

-Igen-válaszolt. Akkor a farkas komám kiment a Margit-szigetre. Nem hittem volna, hogy ma kimegyünk oda, de nem volt mit tenni.

-Hát, akkor indulás a szigetre-mondtam, majd a többiekkel elindultam. Átsétáltunk a zebrán majd a lépcsőn felmentünk a hídra és ott folytattuk az utat. Egyszer azért megálltunk, hogy Ezarelék körül tudjanak nézni. Tágra nyílt szemekkel nézték a kilátást, amit onnan csodálhattak. Gyönyörűen lehetett látni a János-hegyet, a Budai várat és a Margit hidat. Miután kigyönyörködték magukat folytattuk a sétát. 10 perc alatt át is értünk a szigetre. Már csak meg kellett találnunk a kis srácot. Reméltem, hogy azóta nem állt odébb. Megnéztük a büféknél és a Japán kertben is. Végül a víztorony előtti nagy réten találtuk meg, ahogyan ő is sütteti magát a fűben a Nap által. Szegény elől elfoghattuk a fényt, mikor mind az 5-en fölé álltunk. Egy kicsit morgott is ez miatt. Aztán felpattant mondván, hogy kinapozta magát. A végére csak meg lett az összes tündér, akivel eljöttem otthonról.

A történések után odasétált hozzánk egy elegánsan öltözött 30-as hölgy egy csomó papírral a kezében és egy széles mosollyal az arcán:

-Elnézést, de önök nem keresnek véletlenül munkát?-nézett a három gárdavezetőre.

-De éppen keresünk-válaszolt Valkyon.

-Akkor lenne önöknek egy ajánlatom. Amint megláttam önöket tudtam, hogy erre a szakmára születtek. Én egy hostess cégnél vagyok közvetítő és éppen hostesseket keresünk. Esetleg érdekelné önöket a munka?-kérdezte. A 3 fiú néma kusban álltak előtte. A csendet Ezarel törte meg.

-Kérnénk egy percet-mondta, majd karon ragadva két barátját odajöttek hozzánk és kört alkotva elkezdtünk tárgyalni.

-Mi legyen?-kérdezte Nevra.

-Szerintem fogadjátok el-ajánlottam nekik-Nem egy nehéz munka és jól fizet. Annyi a lényege, hogy csinosak vagytok, szépen mosolyogtok, kedvesek vagytok...

-Akkor nem biztos, hogy ez menni fog Ezarelnek-mosolyodott el Nevra. Örült, hogy visszavághat az elfnek az okmányiroda előtt történtek miatt.

-Azért tudok kedves lenni ha, akarok-válaszolt Ezarel.

-Ja, csak ne hogy a végén túlzottan megerőltesd magad-fűzte hozzá a vámpír.

-jó akkor elvállaljuk-jelentette ki és zárta le ezzel a beszélgetést Valkyon, mire a fiúk csak bólintottak. Az ügyintézés ugyanúgy ment, mint Karennél. Miután megvoltak odafordultak hozzám:

-És most mi legyen?-kérdezte Valkyon.

-Mivel még bőven időben vagyunk-néztem a telefonom órájára-Még megnézhetnénk pár dolgot.

-És mit?-érdeklődött Chrome.

-Legyen, mondjuk a WestEnd, az Országház és a Szent István Bazilika.

-Rendben!-mondta Chrome.

-Benne vagyok!-válaszolt Karenn.

-Én is!-igazította meg a napszemüvegét Nevra.

-Egye fene-egyezett bele Ezarel is.

Valkyon csak mosolyogva bólintott. Én meg fogtam magam és elkezdtem őket vezetni a sziget másik oldalán lévő Margit hídhoz.