(A/N: Ady x Léda)

Diósyné Brüll Adél szemein keresztül:

Kezembe akadt a Nyugat reggeli kávém szürcsölgetése közben. Szememmel páztáztam a lapokat, amikor régi kedvesem új költeményére leltem. Nagybetűkkel állt a lap tetején: Elbocsátó szép üzenet.

Szívem egy nagyot dobbant, éreztem, ez a vers nekem van írva. Már régóta üldözött a gondolat, hogy egyszer vége lesz, de sosem hittem volna, hogy ily' módon. Az újságpapír megremegett kezeim között, egy pillanatra le kellett tennem mindent, becsukott szemekkel egy nagyot sóhajtottam. Miután összeszedtem magam nekikezdtem a vers olvasásának...

A mű végéhez érve gombóccal a  torokomban megállapítottam, hogy fel kell keresnem Endrét. Mivel nem tudtam hol van, Uramhoz, Ödönhöz fordultam segítségért. Férjem tisztában volt a helyzettel, így egyértelmű volt, hogy tőle tudom meg Ady hollétét. Kisvártatva el is készülődtem és sietősen útra indultam megtalálni életem szerelmét. Ödön útbaigazítása szerint párizsi házában tartózkodott Endre. Éjt nappallá téve utaztam vonaton, hogy odaérjek hozzá. A vasútállomásra megérkezve rögtön háza felé vettem az irányt. Ajtajához érve érzelmektől fűtve kopogtattam be. Sokáig nem érkezett válasz, kezdtem elengedni minden reményt. Mikor már megfordultam volna, lassan nyílni kezdett az ajtó. Szívem a fülembe dobogott, ahogy tekintetemmel Ady barna szemeibe néztem. Egyből elillant minden kételyem. Tudtam, hogy ennek nem szabad véget vetnünk, küzdenünk kell érte. Szeretőm testbeszéde azonban távolságtartásról árulkodott. Kezeit megfogtam és szívemhez emeltem őket.

- Érzed ezt? - kérdeztem.

Endre nem válaszolt.

- Nem adhatjuk fel! Oly' sokáig szenvedtünk, s most, mikor révbe érhetne minden, feladnál minket?

- Köztünk a tűz nem ég már, kedvesem.
Szeretni így nem tudnálak rendesen

Halványan elmosolyodtam, mindig is szerettem rímekbe szedett gondolatait.

- Én még hiszek benne.

Az előttem álló férfi nagyot sóhajtott.

- Te hiszel benne, de én már benned nem.
Mondd csak, férjed ott van még melletted?

Szemeimmel cipőmet kezdtem pásztázni, nem tudtam, hogy feleljek erre a kerdésre.

- Elhagyom.

Endre felkapta a fejét és reményteli tekintete enyémbe fúródott.

- Kicserélődve, fiatalon,
Szomorú kedvvel, víg haraggal
Legyünk mi két kárhozott angyal.

Könnyek szöktek a szemembe, kezemmel megcirógattam Endre arcát.

- Mi legyünk akkor az Ég alatt
A legszebb két tavaszi jószág,
Túlzás, betegség, de valóság.

Hosszú idő után, újra éreztem lágy csókját ajkaimon.

MODERN TIME

Ada POV:

Kicsaptam a tabletemet és felmentem a Nők Lapja Caféra. Beaplikáltam a kapszulát a szuper hightech Szarvasi kávéfőzőbe. Szemem belebotlott exem versébe. A headline így szólt: Elbocsátó szép üzenet.

Pacemakerem majdnem bekrepált. Éreztem, hogy minden offos, tudtam, hogy szakítani fogunk, de ez így nagyon szar volt. Rosszul esett, hogy Endre  online shadingelt engem. De a legrosszabb az, hogy nagyon sok megtekintés volt rajta. Tabletem jelzett, hogy már csak 15%-on van, ezért inkább feltettem töltőre, mert éreztem, mindjárt lemegyek az életről. Amikor már picit töltött a tablet, újra megnyitottam az online felületet és elolvastam a költeményt...

Kiszoptam a kisujjamból, hogy felkeresem Endrét. Gyorsan elővettem az iPhone 13+++-omat, megnéztem Snapmapen a tartózkodási helyét, de ghost módban volt, szóval gyorsan rácsörögtem FaceTime-on Ödire. Azt mondta, hogy Endre az IP címe szerint Párizsban van.

Nagy dilemmázások közepette pakoltam össze a 15 bőröndömet és a kis laptoptáskámat, amit erre a 3 napra vittem magammal. A ház előtt vártam az Ubert, ami kivitt a repülőtérre. Természetesen első osztályon utaztam.

Amikor megérkezett a gépem Párizsba, a cselédszél össze-vissza fújta a hajamat. Google mapsbe beírva a címet, odataláltam Endréhez. Pacemakerem megint rosszalkodott, a tegnapi, bál utáni after kicsit betett neki szerelmem mellett.

Rávertem kettőt az ajtóra és vártam. Endi csigalassúsággal nyitott ajtót. Nagyon ki volt kerázva, jól nézett ki. Tudom, hogy ex-szel összejönni nem szabad, de én még mindig halálosan szerelmes voltam belé.

Endre még mindig ignorált, ezért szétnyitottam a kabátomat és kivillantottam az ikreket.

- Látod ezt? - kérdeztem.

Endre szemei a szokásosnál is jobban kikerekedtek, nem felelt.

- Te csíra! Nehogy már kidobd ezt itt! - mutattam magamra

- Nincs meg a szikra, pattanj le, csicska! - válaszolt.

Majdnem kiröhögtem, mindig is viccesnek találtam, amikor rímekben beszélt, mert ő ilyen baszott nagy költő.

- Nekem még mindig adja.

- Akkora kamu vagy, te szajha
Vajon szerelmes vagy még a másik faszba?

- A nagy szart!

Ez már tetszett Endrének is.

- Te is toxic vagy, meg én is,
de azért próbáljuk meg mégis 

Elmosolyodtam Endre válaszán, kezeimet az arcára tettem.

- Sétáló redflag vagy, meg én is,házasodjunk össze mégis.

Ezzel a lendülettel Endre lekapott.

(A történetben felhasznált vers: Lédával a tavaszban, Ady Endre)