A szellemvárosok sajátos hangulata már időtlen idők óta magával ragadta az embereket, azokban az években is, amikor még nemhogy a horror, mint műfaj, de maga a filmgyártás fogalma is ismeretlen volt. Ezek az elnéptelenedett települések azonban szinte minden esetben olyan múlttal rendelkeztek, hogy kiváló táptalajul szolgáltak a különféle rémtörténetek, legendák terjedéséhez. 

A szellemvárosok varázsa talán azok paradox jellegében rejlik: a szerepéből kiemelt látvány ugyanis rögtön beindítja az emberi képzelőerőt, ami egyáltalán nem is csoda. Hiszen – ahogyan azt látni fogjuk – jónéhány alkalommal rápillantva ezekre a településekre tényleg olyan érzésünk támad, mintha valami nem e-világi erő hatására, varázsütésre tűntek volna el az emberek; arról természetesen már nem is beszélve, hogy sokszor ezek a helyek valóban különös, olykor hátborzongató események mementóiként ragadtak az utókor nyakán.

Port Arthur - A Tasmán-félszigeten található Port Arthur-t sokszor Ausztrália egyik legtöbb paranormális jelenséget produkáló helyeként aposztrofálják. A kis település, ahol egykor egy büntetés-végrehajtási intézmény is üzemelt, a XX. század egyik legbrutálisabb ámokfutásának szolgált helyszínéül: 1996 április 28-án a 28 éves Martin Bryant, miután saját apját leszúrta egy panzió szobájában, egy turistákkal teli környéken 35 embert lőtt agyon hidegvérrel az előtt, hogy a hatóságok lekapcsolták volna. A több órán át tartó vérengzést követően Bryant végül elfogták, és a 35-szörös életfogytiglan mellé még további 1035 év börtönbüntetésre ítélték.

2011-ben nagy botrányt kavart, hogy az interneten elérhetővé váltak a gyilkosság helyszínén készült felvételek, ezeket azonban később, kegyeleti okok miatt eltávolították. Bár Port Arthur azóta is kedvelt célpont a kuriózumnak számító, 1877-ben bezárt börtön miatt, jónéhányan számolnak be furcsa jelenségekről. Különös hangok, árnyalakok, sőt, egyesek olykor a régóta elhagyott templom harangját is hallani vélik kongani, anélkül, hogy erre bármi racionális magyarázat lenne.

Centralia - A mára már szinte teljesen lakó nélkül maradt, Pennsylvania államban található Centralia hajdanán közel háromezer embernek adott otthont, miután az 1856-ban itt létesült két szénbánya rohamos infrastrukturális gyarapodást biztosított a település számára. 1962 óta viszont Centralia fokozatosan elnéptelenedett, hiszen a terület szinte élhetetlenné vált köszönhetően egy üzemi balesetnek. Az eset miatt közel 60 hektárnyi terület állt lángokban, az itt tartózkodó családokat evakuálták, mára pedig csupán néhány ember él itt, vélhetően a város történelmének utolsó lakóiként. 

A föld alatt tomboló tüzet sosem sikerült véglegesen eloltani, így a hely jelenleg egy valóságos földi pokolként fest, ami – ha hinni lehet a pletykáknak – a hatalmas sikert Silent Hill játéksorozat (amelyet későbbiekben filmadaptáció is követett) készítőit is megihlette. A folyton füstölő-lángoló Centralia sajátos atmoszférájával évek óta vonzza a bizarr helyek kedvelőit.

North Brother Island - Kevesen gondolnák, de New York-nak is megvan a maga szellemvárosa. A North Brother Island-en álló kórház évtizedeken keresztül szolgált egészségügyi létesítményként súlyos, krónikus, rendszerint halálos kimenetelű betegségben szenvedő emberek számára. Ami azonban igazán különlegessé teszi az '50-es évek óta elhagyottan álló helyet, az nem más, mint egyik hajdani 'vendége', a Typhoid Mary néven elhíresült – amennyiben lehet ezzel a kifejezéssel élni – 'ártatlan sorozatgyilkos'. Typhoid Mary, polgári nevén Mary Mallon az Államok egyik legkülönösebb bűntényének elszenvedő alanya és egyben elkövetője is volt: ritka módon ugyanis tünetmentes hordozója volt a tífusznak. Mivel szakácsnőként tevékenykedett, amelyik családnál megfordult, ott a hastífusz hamarosan felütötte a fejét, azonban, mivel ő maga sosem volt beteg, meglehetősen nehéz volt összekötni a kusza szálakat. 

Érthető módon Mary, aki maga sem tudott állapotáról, kézzel-lábbal próbálta bizonyítani ártatlanságát, ügye pedig egy sok éven át húzódó jogi vesszőfutássá fajult. Mivel szándékosságról szó sem volt, a megbélyegzett, meghurcolt nő a társadalom szimpátiáját is kivívta, így sokan tiltakoztak az ellen, hogy élete hátralévő részét elszeparálva töltse a North Brother Islandon. Mary Mallon önhibáján kívül 47 megbetegedést és 3 halálesetet okozott. A sziget évtizedek óta lakatlan, az épületek közül pedig sok szinte érintetlenül áll.

Dudleytown - Az 1700-as évek óta nyilvántartott Dudleytown a beszédes 'Village of the Damned', vagyis Kárhozottak Faluja becenevet viseli. A Connecticut államban található Cornwall-ban létesített kis települést a Dudley família alapította, azzal a céllal hogy egyfajta farmer-közösséget hozzanak létre, ahol a mezőgazdasági munkából élő családok egymást segítve élhetnek majd. Dudleytown azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hiszen rövidesen kiderült, hogy a talaj minősége korántsem olyan jó, mint ahogyan azt többen gondolták, így az idilli közösségről szőtt álmok hamar szertefoszlottak.

Az 1800-as évek közepére már teljesen elnéptelenedett hely történetét azonban sokan másképp látták: többen úgy gondolták, hogy a rossz minőségű termőföldről szóló történetet csupán a közvélemény megnyugtatására találták ki, a valóság ennél sokkal hátborzongatóbb volt. Ezek a mendemondák démoni víziókról, látomásokról, és megmagyarázhatatlan jelenségekről számolnak be, amik az ott élők életét keserítették meg az őrület határára sodorva a gyanútlan lakókat, akik így, egy idő után távozásra kényszerültek. Akármi is az igazság, Dudleytown a mai napig a régió egyik legnagyobb hírnévvel rendelkező elhagyott települése.