A szellemvárosok, elhagyott települések már jó ideje borzongással vegyes érdeklődéssel töltik el az embereket. Ezeken a helyeken, mintha valóban megállt volna az idő, vagy talán jobban fogalmazva, az idő tovább haladt, csupán emberek nélkül, a hajdanán élettel teli épületek pedig üres vázként álldogálnak, mintha egy elfeledett kor mementói lennének. A természet, amint erre lehetősége akad, visszaköveteli, ami az övé, így az ember környezetformáló tevékenységétől mentes területek hamar drasztikus változásokon mennek keresztül. Az Elátkozott Tárgyak/Helyek mai részében – ha lehet ilyet mondani – a legismertebb ilyen településsel, Pripjaty városával fogok foglalkozni.

Azt hiszem, szinte minden olvasó tisztában van a csernobili atomkatasztrófa eseményeivel, hosszú- és rövidtávú hatásaival. 1986. április 26-án a Csernobil városában található atomerőmű 4-es blokkja egy gőzrobbanás következtében kigyulladt, az ennek köszönhető sorozatos robbanások pedig nukleáris olvadást eredményeztek. Oldalakon keresztül lehetne részletezni a baleset környezetre gyakorolt hatását, a rengeteg szenvedést, amelyet részben az odaküldött hatósági egységek, alakulatok tagjai éltek át. Azonban, hogy az írás ne nyúljon túl hosszúra, inkább Pripjaty városára koncentrálnék.

Az áttekinthetőség érdekében kezdjük az elején, vagyis röviden Pripjaty történetével. A belarusz-ukrán határ közelében található várost (amely a közelben található folyóról kapta nevét) 1970-ben alapították, legfőbb célja a tőle három kilométerre található erőműben dolgozók és azok családtagjainak elszállásolása volt.

A saját, önálló infrastruktúrával rendelkező Pripjaty a katasztrófa idején közel ötvenezer lakossal rendelkezett. A rohamszerű evakuáció, amely a balesetet követő 36 óra múlva zajlott le, sokként érte az ott élőket, fogalmuk sem volt arról mi történik, hiszen a pártvezetés finoman szólva nem adott részletes tájékoztatást a helyzetről. Az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, miszerint miért ezt a várost, és nem az erőműnek otthont adó Csernobilt ürítették ki ilyen tempóban. Az ok a véletlennel, egészen pontosan az aznapi időjárással magyarázható, aminek köszönhetően Pripjaty jóval nagyobb mértékben szennyeződött.

A mintegy félszázezer embert két és fél óra alatt szállították el a városból, bár néhányan heteken keresztül bujkálva a hatóságok elől, nem voltak hajlandóak elhagyni otthonukat. A hiányos és sokszor egymásnak ellentmondásos tájékoztatás miatt a lakosok nagy része úgy gondolta, csupán átmeneti megoldásról van szó, ezért, a felszólításnak eleget téve, szó szerint csupán a legszükségesebb holmikat vitték magukkal. Azonban a remélt visszatérésre sosem került sor, sok helyen szinte minden úgy maradt, ahogy hagyták, ezért az épületekben járva szinte olyan érzése támadhat a látogatónak, hogy valamiféle különös jelenség egyszercsak, varázsütésre eltüntette az embereket.

Az elnéptelenedett város területére a katasztrófát követő hónapokban csupán a kutatók, a katonaság és a KGB emberei léphettek. A folyamatos tisztítási munkálatok ellenére Pripjaty sosem vált élhetővé és lakhatóvá. 1988 és 1990 környékén indult meg a város fokozatos kifosztása, amely során szinte minden értékesíthető és könnyen mozdítható tárgyat elvittek a sok esetben erre szakosodott bandák. Napjainkban a város részben látogatható a érdeklődők számára. A Zóna névre hallgató területen mára már olyan alacsony a sugárzás mértéke, hogy -elviekben- akár életvitelszerűen is lehetne ott tartózkodni, egészségkárosodás nélkül. Akadnak azonban részek, ahol még manapság is életveszélyes lenne tartózkodni megfelelő védőfelszerelés hiányában.

Természetesen maga a szellemváros, a politikai szálakkal alaposan átszőtt, rejtélyekkel teli baleset és a radioaktív szennyezéssel elborított területek megihlették az emberek fantáziáját, valamint sokakban gyanakvást ébresztettek. Mi van, ha Pripjatyban és a környező erdőben a génmutációtól torzult élőlények találhatók a mai napig, a rengeteg életet követelő katasztrófa pedig megváltoztatta a terület atmoszféráját, gonosz hellyé téve azt? Nyilvánvalóan sokak szerint ez puszta kitaláció, akadtak azonban lelkes látogatók, akik elmondásuk szerint parajelenségek szem- és fültanúi voltak. A szokásos, hang és fényjelenségekről, elmosódott alakokról szóló mendemondák mellett az ott dolgozók állítólagos beszámolói is színesítik a Pripjaty köré épült legendákat. A Destination Truth elnevezésű, paranormális jelenségeket kutató szórakoztató műsor stábja is meglátogatta a várost. A műsorvezető, Josh Gates szerint az oknyomozást félbeszakította egy, a sugárzás kóros mértékére figyelmeztető jelzés, azonban ott létük alatt tapasztaltak nehezen megmagyarázható jelenségeket. Mindenki levonhatja a maga világnézete szerinti konzekvenciát ezekről a történetekről, azonban annyi biztos, hogy parajelenségek nélkül is, önmagában hátborzongató élmény lehet a halott város meglátogatása.

Pripjatyot az utóbbi időkben beszippantotta és saját hasznára fordítja a szórakoztatóipar, elég, hogyha a pc-s játékok nagy sikerű STALKER-szériájára, vagy a kétes megítélésű, 2012-es -re gondolunk. Jelenlegi számítások szerint, bizonyos idő elteltével az egész település megtisztul a szennyezettségtől, azonban több, mint valószínűtlen, hogy Pripjaty újra benépesüljön.