Végre végzett a kutatómunkákkal. Már órák óta a netet bújta, szinte már belefájdult a feje az információ halmazokba amelyek most körülölelték gondolatait. Még egy utolsót tekert, bezárt minden ablakot, majd lecsukta a laptop fémes tetejét. Mielőtt leült volna a gép elé már a királykék boxerjában volt, amely pizsamaként szolgált. Már indult is volna az emeleten lévő szobájába, amikor eszébe jutott, hogy valamit nem nézett meg, és ezért kapcsolódott rá a világhálóra.

Álmosan megdörzsölte szemeit, majd fellépett az első lépcsőfokra. Ahogyan tette meg a fokokat, beszélgetés foszlányokat vélt hallani testvére szobájából. Nem éppen élénk hangok voltak, inkább majdnem hogy suttogóak, vagy éppen hogy rekedtek a fáradságtól. Ahogyan felért a legtetejére, a beszélgetés elhalkult. Gondolta hogy megzavarhatott valamit, de most furdalta a kíváncsiság. Hiába, hogy tudta, lehet hamar megöregszik a népi babonából tudva, hiába érzett pár másodperccel ezelőtt fáradtságot, most az egy pillanat alatt elszállt.

Odament a barnára festett falhoz, majd lekapcsolta a villanyt hogy úgy tűnjön, mintha el ment volna aludni ő is. Ám Sam Winchester terveiben nem az ágy megcélozása volt a cél.
Amint kattant a kapcsoló, ő addig lassan, lopakodva sétált el bátyja szobájának ajtajához ahol leguggolt, hogy kényelmesen hallgathassa a két személy beszélgetését.

A szobát majdnem a sötétség fedte be, ha a hold nem világított volna be az ablakokon. Kellemes volt ez így. A bukóra nyitott ablakokon beáramlott az enyhén meleg levegő. Az óra éppen hogy megütötte a fél egyet, de Cas ébren volt.

Fél meztelenül feküdtek egymás karjaiban. Túl meleg lett volna rendes pizsamában tölteni az éjszakát meg amúgy is, így összeért testük. Hallhatta Dean altató szívdobbanását, érezhette férfias tusfürdője mennyei illatát.
Ám de most nem az illatok foglalták el, hanem egy gondolat. Egy gondolat, amelyet elakart mondani szerelmének, aki jelenleg ölelte őt, és egy ici-picit horkolt is.
Ám azért még sem akarta felébreszteni. Nem kelthette fel egy ötlet miatt, ráért az reggel.
Ezzel a foszlánnyal egyetemben lehunyta szemeit, és megpróbálkozott az elalvással. De ez a gondolat nem hagyta nyugodni. Ott motoszkált az agytekervényeiben, nem hagyta nyugodni, és végképp nem elaludni.

- Min gondolkodsz, Cas?- kérdezte ébredéstől rekedtes hangján Dean.

- Honnan tudtad, hogy épp gondolkodtam?-kérdezte meglepődve az említett, miközben ujjaival  folyamatosan dobolt az izmos mellkason, és hatalmas kék szemeivel nézett fel a másik fűzöld szempárjába.

- Hát...amikor gondolkozol, akkor mindig elkezdesz dobolni valamivel az ujjaiddal, most jelen esetben az én mellkasomon- mondta fáradtan a vadász.

- Ó...bocsánat. Nem akartalak felébreszteni- szégyelte el magát egy pillanatra. Kellet neki az ujjaival babrálni, meg filóznia.

- Szóval? Min törted a kobakod?- kérdezte meg újra a Winchester, közben pedig az ujjaival elkezdte hullámosítani Cas rakoncátlan, éj fekete hajszálait.

- Á...semmi érdekesen. Majd reggel elmondom. Jó éjt- csókolta meg a másikat gyorsan, majd háttal fordult, hogy minél hamarabb elaludhasson.

Rövidesen azonban a másik nem aludt vissza, hanem éppen hogy szóra próbálta bírni. Dean nem tartozott azon emberek közé akik egyhamar feladják. Ő addig addig incselkedett, vagy Cas esetében néha addig simogatta a hátát, ameddig ki nem bökte.

De most viszont fáradt volt. Most nem lett volna ereje pár simításhoz, így inkább kérlelni kezdte az elfordult angyalt:

- Cas...mond el kérlek, mert reggelre úgyis elfelejted- kúszott közelebb a férfihoz.

- Nem, nem felejtem- felelte kurtán, majd vissza tette a párnákra a fejét.

- Létszíves Cas...- próbálkozott tovább a szeplős, de Cas továbbra sem engedett.

- Nem annyira fontos, majd reggel elmondom- emelte fel újra buksiját, ezúttal egy picivel hangosabb hangnemben.

- Cas... most nincsen kedvem téged annyira kérlelni, meg nem akarom hogy egész este a testemen dobolássz, hiába hogy nagyon szeretem az érintéseidet, de most tényleg fáradt vagyok. Szóval bökd ki nagyon gyorsan vagy nem alszol itt, aztán meg aludhatsz a kanapén- jelentette ki a férfi, kicsit meg is zsarolva az angyalt.

- ... Nem vagy igazságos- fordult vissza lassan, kicsit morcosan Castiel a szerelme felé.

- Mindent megteszek hogy elérjem a célom- mosolyodott el szélesen a sötétszőke hajú pasi, majd lusta puszit nyomott a másik homlokára.

Békés csend telepedett egy pár másodpercre köréjük. Dean átölelte Castielt, Castiel pedig Deant ölelte át és tengerkék szemeivel áthatóan nézett a másik szemébe. Dean rövidesen biccentett a fejével, mert hallani akarta a gondolatot amin Cas fogaskerekei jártak.

- Szóval... azon gondolkoztam hogy...- tartott egy leheletnyi szünetet- hogy össze kéne hívni egy kis "családi" grillpartit- emelte fel egy kicsit a hangját a családi szónál. Elhívhatnánk a testvéreimet, Charliet, Kevint meg még Bobbyékat is jó lenne. De főleg Gabrielt szeretném ha eljönne mert...mert szeretném ha újra találkoznának Sammel. A múltkor is olyan jókat beszélgettek, meg Balthazár is mesélte hogy Gabe odákat zengett róla.

Sam végig hallotta a beszélgetést. A lábai már kezdtek elzsibbadni, de ezeket a szavakat meghallania megérte hiszen, ő is akart már találkozni Castiel bátyjával. Újra egy nagyon jót akart beszélgetni mindenféle pc játékokról, meg arról diskurálni hogy vajon hol kapható a legjobb muffin a városban. Talán még egy picit ő is elvörösödött a gondolatra ahogyan rá gondolt a múltkori csevejükre, de hogy ne nevesse el magát, továbbra is csöndben maradt.

Dean elégedetten mosolyodott el. Büszke volt az ő, édes, család centrikus angyalára, aki gyakran szervezett ilyen házibulikat, amelyek még jobban összekovácsolták őket. Nem mellesleg az utóbbi időkben Dean szívesen beszélgetett el az angyalokkal, már nem tartotta őket seggfejeknek, mint annak idején. Hiszen, az ő szeretett férfija is angyal volt, és nála szebb, okosabb, szenvedélyes, védelmezőbb teremtménnyel még életében nem találkozott.

Lassan közelebb húzta magához, annyira hogy már felső testük összeért, és most már testközelből kémlelhette a gyönyörű arcot, a puha rózsaszín, majdnem hogy pasztell ajkakat.

- Imádom az ötleteidet- lehelt forró csókot Castiel ajkaira, aki nem volt rest a hirtelenből gyorsan vissza csókolni.

Hangos cuppogások hangjaival telt meg a szoba. Már már elfúló sóhajok, és nyögések is társultak hozzá, amikor Sam úgy döntött, eleget hallott, ideje nyugovóra térnie. Annak már nem akart fül tanúja lenni, pontosabban Cas, és a bátyja mókájának. Úgyis hallotta már őket eleget, hiába hogy a falak elég jól hang szigeteltek.

Lassacskán felállt az elzsibbasztó pózából, és hiába hogy a másik két fél egymással volt elfoglalva, mégis jobbnak látta, hogy továbbra is lopakodó üzemmódban marad, kitudja miket hallanak meg. Elslisszant szobájáig, ahol mint egy tolvaj lenyomta a kilincset, majd belépett a mogyoró barnára festett helységbe. Komótosan becsukta ajtaját. Amint becsukódott, mosolyogva dőlt neki a sötét ajtónak. Alig várta hogy újra találkozhasson Gabriel arkangyallal.