mert itt állok a tűzvonalban,
arcomon még csillognak a könnyek,
melyek a gyászomnak szólnak,
annak, amilyen lettem, s aki voltam.

a legapróbb szavak is a kétségbeesés mélységeibe taszítanak,
miközben a nagy katasztrófákat képes vagyok csak szomorú beletörődéssel viselni – hol itt a logika?

sehol. azt hiszem, az életben, főleg az érzelmekben nincs olyan, hogy logika...