Discordon beszélgetek a haverjaimmal... Rozalian-nal és vera2222-val... Elkezdtünk játszani egy ilyen mese lánc szerűséget és ez lett a történet:

Az utcán feküdtem, arcal a hideg földnek, és úgy éreztem ez a napom nem is alakulhatott volna rosszabbul.
Na de mikor volt hozzám kedves az élet?
Soha.
Lassan feltápászkodtam a földről.Körül néztem de senki és semmi nem volt ott.Leporoltam magam, majd mély levegőt vettem.
- Kevesebbet kéne innom - állapítottam meg magamban.Na de kire hallgat ilyenkor az ember ha nem Mr.D-re?- Hülye ötlet volt - jelentettem ki hangosan, mintha valami bolond lennék.
- Szerintem is - szólalt meg  egy hang a hátam mögül. Hátrafordultam, hogy szembenézzek az idegennel, aki csak úgy ki megszólított.
Két acélkék szempár nézett rám vissza.
Az ember nem engem nézett, hanem a távolba a fejem fölött.
Hátrafordultam, de nem volt ott semmi.
- Mit néz? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Azt a felhőt ott- mutatott az egyikre, ami úgy nézett ki mint az én kiköpött másom.
- Furcsa - állapítottam meg elmésen.
Végig mértem az idegen hosszú kabátját és kócos haját.

Jó lett mi?
A soha viszont soha az életben nem foglak látni látásra!
-Tami_Vok