Boldogtalan

Nem tudok már örülni. Fáradt vagyok és elkeseredett. Van remény. Jah, remény mindig van.
Nem akarok harcolni, nincs már erőm.
Majd lesz, de mostanában biztos nem. Úgy érzem, hogy nem értenek meg. Senki se érti a valódi problémámat. De nem is várom el, nem kell mindenkinek megértenie.
Felveszem egy műmosolyt, egy boldog álcát. Belülről harapom a számat, hogy ne lássanak gyengének. Pedig az vagyok. De még mennyire.
Magamban üvöltve zokogok, de nem eshetek szét. Legalábbis mások előtt nem.
Nem sírhatok.
Nem dühönghetek.
Nem üvölthetek.
Nem nyavalyoghatok.
De akkor mi a szar legyen? Te úgyse veszed észre. De én se akarom, hogy észrevedd.
Nem akarok kiborulni.
Nézem az elsuhanó várost, nagyot sóhajtok. A szememből nem csordulhat ki egy könnycsepp se. Lehunyom a szememet.

Nem akarom azt, ami ezután jön.
_________________________________________
Sziasztok!
Remélem tetszett! Kicsit depis, dehát...😅