kilencperc
Fájdalom
Egy tüske ment a körmöm alá. Fáj, szúr, csíp. És kurvára idegesít. Próbálom kipiszkálni, de elérem azt, hogy csak még jobban belemegy. Aucs! A körmöm alatt valami derengő piros színt látok.
Vér.
Utálom a vért. Utálom, ha róla beszélnek.
Miért kellett nekem azt a kibaszott rózsát leszedni? Miért kellett a kurva instára egy ilyen kép?
És ez a vége a hülyeségnek, fájdalom. Egy égő és kifejezetten szar érzés.
Ja, mint amikor az Andris elhagyott. Na, az is szar volt. A fájdalom gúzsba kötötte a szívemet, moccanni se tudtam már. Minden egyes alkalomkor összerándultam, amikor sírtam. Szabályosan fájt már a levegővétel.
Lehunyom a szememet. Nagyon fáj.
Megyek előre és látom, ahogy a körmöm alól egy vékony csíkban pirosló vér csorog. Ha már mást nem tudok, akkor ezt már lefotózom. A vaku kattant. Szar kép lett, homályos. És...és életszerű? Filter nélküli, sima, szinte már ártatlan.
Az élet is ilyen lenne, csak ja, amikor "a körme alá bemegy egy tüske". Na az szar. De az életben van szerelem.
A fájdalom és a szerelem kézenfogva jár?
_________________________________________
Helló!
Rám jött az ihlet.❤🌹
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top