huszonkétperc

Felhőkarcoló

Megölelsz.
Átkarolom a nyakamat, majd a nyakad és a vállad közti részbe fúrom a fejemet.
Biztonságban vagyok, már senki se bánthat. Mert te itt vagy nekem.
És remélem, hogy én is itt voltam/vagyok/leszek neked.
Egy felhőkarcoló tetején állunk. Hogy miért jöttünk fel?
Nemtudom.
Bámulni és egyszerre beszélni semmiről és mindenről. Mert ezek vagyunk mi.
Nagyon szeretlek. És tudom, hogy ezt te is tudod. De ez nem tesz magabiztossá. Vagy ha mégis, titkolod.
Mert ez kettőnkre tartozik. Kizárólag.
A felhőkarcoló elnyeli az összes kimondatlan szót, apró érintést, félmosolyt és a szeretettel teli gesztusainkat. Mert mi figyelünk egymásra.
Te vagy az én felhőkarcolóm. Némán vigyázol rám.
_________________________________________
Sziasztok! ❣
Aki tudja, az érti úgyis 😂…

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top