Önmagam

A könnyeim forrón peregnek végig az arcomon.
Nem egy, nem kettő, több tucat sós cseppecske.
Imára kulcsolt kezem és remegő, szavakat mormoló szám az amire figyelni tudok.
Az arcom már fáj, egyre görcsösebben rándul meg a testem, rázkódik.
A fogaim az ajkamba válynak.
Kérek valamit.
Már egy ideje mindig ezt kérem.
A sírás elmúlt, egyedül a fejem zúg.
Érzem, ahogy megkönnyebbültem lelkileg.

Kérlek, teljesítsd azt, amit kértem…

Ez most jól esett.
Fél 10 előtt pár perccel.