harminckétperc
Megnyugodtam
Kihullott a védőbástyám első téglája.
Majd a második, harmadik, sokadik is.
Egy maszlag, egy digitális alkalmazás, melyen virtuális könnyeket ejtek, és a billentyűzetemmel sírok.
De most beszéltem azzal, akivel nem is számítottam, hogy fogok. Jó dolog. Szinte az egyetlen az elmúlt napokban.
***
Kijövök és megvárom veled a balett végét. Eltervezem. Megbeszéljük. Lószart.
Úgyse csinálom meg, mert gyáva vagyok. Nagyon. És félek nyitni feléd.
***
Semleges. Hmm. Ez a szó egyszerre megnyugtat és egyszerre idegesít. Nem haragszol, de nem is szeretsz. Semleges. Értem. Én azért még szerethetlek, ugye?
***
Egyszer be fogom neked vallani. Mély levegő, és csípő könnyekkel a szemedben elmondom neked, amit érzek. De úgy igazán. Belegondolnék, hogy reagálnál.
Meghalnék, ha nem úgy érzel.
Megbolondulnék, ha úgy éreznél.
Melyik jobb?
***
Miaszar? Mi a kurva geci szar van velem?
Mi történik??
Csak kavarom egyre magam körül a dolgokat, a gondolatokat és az embereket. Csak úgy, ahogy szoktam.
_________________________________________
Helló!
Egy kavargó gondolatokkal teli egyperces, melyben leírom, hogy üzenem nektek: MEGNYUGODTAM!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top