Egy befagyott tó. Nem gondolsz rá, hogy valakinek mennyit jelenthet.

A tél. Mi jut róla először eszedbe? A hideg, a hó, a jég. Arra nem gondolsz, hogy ez a három dolog, valakinek az életét jelentheti.

Egy lány. Rengeteg lány van a Földön, erre az egyre még biztos nem gondoltál.

A neve Lilly Connors. De ha azt mondom, Dérangyal, hamarabb beugrik valami?

Ha nem , még nem hallottad ezt a történetet. Itt az ideje, hogy elmeséljem.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Tizenhat éves volt és a neve Lilly Connors. Átlagos lány volt, vagy legalábbis azt hitte, vagy ebben a hitben akart maradni. Voltak barátai. Családja. Mindene meg volt, amire csak szüksége volt. Az élete tökéletes volt. Egy nap, azonban ez megváltozott.

" Mindenki változik. "

Hallottad már, igaz? A felnőttek ilyenkor biztos nem akkora változásra gondolnak, mint ami Lilly Connors-szal történt.

Átlagos napnak indult. Lilly és a barátai iskola után a tisztáson lévő tóhoz mentek, amit február közepére vastag jégréteg borított. A fehér táj lélegzetelállító volt. A fák ágain cinegék ültek el-el csúszva a havas ágakon. Egy róka sétált az erdőszélen, vörös bundáján hó pelyhedzett. A dér belepte a havas tájat. A hó enyhén esett, de ez nem zavarta haza Lilly-t.

A lány sóhajtva nézett végig a téli erdőn. Egyszerűen imádta ezt a helyet. Mintha ez lett volna az otthona.

Lilly a jégre lépett.

Kisvárosi lányként nem volt pénze a családjának korcsolyára, nem úgy, mint a barátainak, akiknek szülei gazdag New York-i lakosok.

De Lilly ezt nem bánta. Imádott korcsolyázni, és cseppet sem tartotta kínosnak, hogy a családjának anyagi gondjai vannak.

Nem szeretett volna olyan lenni, mint a barátai. Ők olyan...tökéletesek. Mindenük megvan, rengeteg olyan dolog, amire nincs is szükségük.

Lilly azon kevsek közé tartozott, akik meg vannak elégedve magával. Nem akart gazdag lenni. Nem akart változni.

Mégis változott. De akkor még fogalma sem volt róla.

Rótta a köröket a jégen. Még mindig el tudott csodálkozni a téli táj szépségében.

Ezzel is egyedül volt.

Lilly egy különc lány volt, akinek élete a tél.

És még csak nem is tudta, ez mennyire igaz.

Gondoltál már arra, milyen függeni egy tótól? Hogy ezen múlik az életed?

Korábban Lilly sem gondolt rá.

A barátai, Jessicának, Clay-nek és Avery-nek fogalma sem volt róla, hogy a barátjuk kicsoda valójában.

És Lilly sem tudta.

Mindig volt egy sejtése, hogy ő különleges. Talán, valahol legbelül, tudta is, hogy miért. De erről az érzésről nem vett tudomást.

Már erre is gyanút kellett volna fognia. Egy átlag ember nem tud magában úgy elfojtani egy érzelmet, hogy ne is tudjon arról.

De Lilly nem gondolt rá, mekkorát veszített ezzel.

Hogy ezen múlik az élete.

Ha akkor gyanút fog, talán semmi sem történt volna meg.

Hogy mi is történt?

Visszakanyarodok a történethez és folytatom.

Jessica és Clay vigyorogva siklottak el Lily mellett.

A lány követte őket, majd Avery kezét megragadva maga után rángatta a barátnőjét is.

Minden nap ezt csinálták. Minden áldott nap korcsolyázni mentek a befagyott tó jegére, és annyi éven át fogalmuk sem volt róla, milyen veszélyes.

Nem tudták, mi rejtőzik a vastag jégréteg alatt, és hogy valójában miért van dér.

A dér.

Jessica, Avery és Clay elhitték, amit biológia órán tanultak a dérről, Lilly azonban érezte, hogy ez az állítás nem igaz, és a dér valami más miatt van.

Sosem gondoltál bele, hogy amit a tanárok elmondanak és a tankönyvek állítanak, hazugság is lehet, bár nem szándékos.

Hogy miért is van dér?

Ez is a történetem része.

Ha Avery és Jessica nem esnek egymásra a jégen, talán nem is történt volna baj.

A jég megrepedt.

A barátai elmenekültek az összetörő jégről, Lilly azonban nem mozdult.

Úgy érezte, tennie kell valamit.

A hosszú idő óta elfojtott érzés most előtört belőle.

Nehéz elmagyarázni, mi történt.

Ha ott lettél volna, könnyebb dolgom lenne.

A repedés Lilly felé közeledve megállt.

Nem repedt tovább.

Lilly óvatosan lépkedett a jégen, ami lépései nyomán összeforrt.

A tavon ismét sima, egyenletes jég volt.

A barátai meglepetten pislogtak.

Lilly-ből előtört a valódi énje.

Dérangyal.

Hogy kicsoda Dérangyal?

Hát még ezt sem tudod. Dérangyal dolga, hogy tél egyensúlyban maradjon a többi évszakkal. Hogy fennmaradjon az egyensúly, amit évmilliókkal ezelőtt három nő alkotott.

Hannah, Lyvia és Sophia.

Bizonyára róluk sem hallottál.

Nem probléma, elmesélem ezt is.

Hannah a tavasz védőszentje. Nem hivatalosan, talán a beavatottakon kívül senki sem tud róla.

Lyvia a nyár védőszentje.

Sophia pedig az őszé.

Kötöttek egy egyességet arról, hogy egyensúlyt hoznak a világra. Létrehozták az évszakokat. Az egyensúly azonban felborult volna a tél nélkül. Hannah, Lyvia és Sophia felkérték Dérangyalt, azaz Lilly Connors-t, hogy legyen a tél védőszentje. ő tartja meg az egyensúlyt a tudta nélkül.

Akkor azonban a tudatára jutott.

Semmit sem lehet örökre titkolni, ha a védőszentek úgy is akarták.

A titok feltárult és Lilly élete veszélybe került.

A védőszentek nem tudták, mennyit kockáztatnak azzal, hogy egy ártatlan lány testébe építik be Dérangyal lelkét. Aki ugyebár testetlen, épp ezért volt szüksége egy lányra, akit annak tudta nélkül irányít.

A dér valójában nem egy természeti jelenség, hanem Dérangyal könnyei, amiket még évmilliókkal ezelőtt hullatott, azért jelenik meg dér formájában.

Na, de vissza a cselekményhez.

Lilly csak ott állt a tó közepén és meredten bámult maga elé. Akkor tudatosult benne az, amiről éveken keresztül fogalma sem volt. Hirtelen mindent megértett. A sok furcsa jelenséget, amikről azt hitte, csak képzeleg. A jég előbbi összeforrasztása. A szülei aggódó pillantásai, amikor korcsolya nélkül siklik a jégen. Ők vajon tudták?

Érintsd meg a jeget. – szólt egy hang Lilly fejében, de nem az övé.

Ki vagy te? – tette fel a kérdést gondolatban a lány.

Dérangyal. – felelte a hang, akinek lelkével Lilly egy testen osztozik.

Lilly, maga sem tudta, hogy miért, de követte Dérangyal utasítását. Talán abban reménykedett, hogy így megszabadul Dérangyaltól. Két lélek egy testben nem fér meg. Lilly megérintette a jeget, ami ujjai érintésétől kinyílt.

Lilly elméjén eluralkodott Dérangyal. A lány lassú, de biztos lépésekkel a jégen tátongó lyukba lépett. Zuhanás közben egyetlen egy gondolat ötlött fel benne, amit saját akaratából tett.

Miért pont én?

Erre a kérdésre azonban sosem kapott választ.

Lilly teste a jeges vízbe esett, a lyuk pedig összeforrt fölötte.

A lány barátai lélegzett visszafojtva meredtek a jelenségre. Dérangyal lelke kiszabadult, Lillyé pedig egy erdei befagyott tóban maradt. Az egyensúly ismét helyreállt. Lilly az életét adta a Négyek egyensúlyáért.

Ha látod ezt a tavat, gondolj arra, hogy egy tizenhat éves lány egykor ezen a tavon korcsolyázott, tizenhat évig mit sem sejtve arról, hogy egy szent lelke él benne.

Mindenkinek van egy befagyott tó a lelkében, amivel meg kell küzdenie, hogy ne szakadjon be. Lilly feláldozta magát, az ő tava beszakadt. De nem kell mindenkivel így történnie. Lépd át a befagyott tavadat és ne hagyd, hogy minden összeomoljon körülötted.