Akár egy könyv lapjai, az érzések is változnak. Egyszer csak rájössz, hogy már semmi sem ugyanaz. Peregnek, fordulnak, eltűnnek, és észre se veszed. Ez történik, amikor leesik egy levél a fáról, lapozol egy könyvben, rátaposol, összetöröd. Vége. Amikor csak állsz, és próbálsz rájönni, hogy ez mégis mikor történt. Miért történt? Miért pont veled? Hallgatsz egy dalt, és egyszer csak nem tetszik többé. Szeretsz valakit, és egyszer csak elfelejted. Az érzések sosem tartanak örökké, egyszer csak vége, és akármennyire is próbálsz újra szeretni valakit, vagy valamit, többé nem tudod. Ha vége, akkor vége. Akármennyit is sírsz érte, nem fog menni. Lapozol, elfelejted, már csak egy emlék marad, és semmit sem tehetsz ellene, hogy vége legyen... 

******

Hát, ez borzasztóan rövid lett, de ezt muszáj volt papírra vetnem, és elmélkedős kedvemben voltam. Ez kicsit inspiráló, kicsit lehangoló, valahol a kettő között állt meg. Ez az én elméletem, ha valakinek más a véleménye, nem akarok befolyásolni senkit. 

Eszti