London, egy étterem, december eleje

Leyton fényűző helyre vitte Mirandát ebédelni, ahová csak protekcióval lehetett bejutni. De mert Horace rendszeres vendég volt itt, a "Landon" név említésére azonnal kapott asztalt.

Felesége a slamposságra és kényelemre esküdött, de egy jelesebb esemény alkalmából szeretett kicsit csillogni. Most is ezt tette; bármilyen unszolás nélkül kiöltözött, besütötte a haját, kisminkelte magát, még ékszert is vett fel. Leyton pedig újfent megállapította, gyakrabban kicsinosíthatná magát, hiszen vonzó, fiatal nő volt továbbra is, akinek a terhességek inkább előnyös irányba változtatták a testét. Kicsit szélesedett a csípője, és nagyobb lett a melle, Leyton pedig egyiket sem bánta.

- Parfümöt is fújtál magadra? Tényleg megadtad a módját.

- Az anyáddal vásároltuk múlt héten.

- Ezek szerint remek választás volt. - Leyton bánta, hogy az ebéd után siethetett tovább a bankett helyszínére, hogy előadja a gondoskodó vezérigazgató szerepét. De azt a feladatát még nem is tartotta különösebben megterhelőnek, hogy majd másfél órával előbb a bálterem személyzetét kellett körbeudvarolnia, és olyan kardinális kérdésekről döntést hoznia, hogy hová kerüljenek a hidegtálak. Viszont a jelenlegi és reménybeli befektetőik is hivatalosak voltak a vacsorára, akiket egész éjszaka neki kellett szórakoztatni.

A szórakoztatás pedig nem tartozott az erősségei közé.

Szeretett volna egyetlen napot, amikor a nap huszonnégy órájából nem beszél legalább tizenkettőt végig. Inkább ült volna taxiba az ebéd után, hogy felvigye Mirandát a lakásába, majd megfejtse, melyik oldal rejti ennek a szoros, bordó ruhának a cipzárját.

Lágy zongorajáték simult a háttér zajai közé, amikor beléptek az étterem ajtaján. Miranda elragadtatva követte a pincér, aki előzékenyen a helyükre kísérte őket mindössze pár asztalnyira a testes, fekete hangszertől. Leyton épp elég drága vacsorát vészelt át kora kamaszkorától a harmincadik évéig, hogy ne ámítsa el némi hangulatvilágítás, párnázott szék, vagy aranyozott szélű tányér, de Mirandát ezek az újdonság erejével érték, és neki kis lelkiismeret furdalása lett tőle, hogy gyakrabban nem vitte el kettesben ebédelni. Randizni, ahogy Miranda mondaná. Feleségét zavarba ejtették a cikornyás ételnevek és a gazdag italválaszték is, de egyben tetszett neki, hogy még egy pohár bor kitöltéséből is hatalmas cirkuszt csinált a személyzet.

- Na jó, azt hiszem, majdnem kárpótolva vagyok az elmaradt bankettért - állapította meg a pohár karimája felett. A ravaszkás mosolyból Leyton rögtön megsejtette, hogy hasonló folytatásra számít, mint ami az ő fejében is megfogalmazódott.

- Tudod, hogy utána át kell mennem a bankett helyszínére.

- Még csak egy óra van, azt mondtad, hogy hatkor kezdődik.

- Végül is, ha gyorsak vagyunk...

- Úgy érted, az ebéddel, ugye? - kérdezte Miranda vigyorogva.

Leyton egy pillanatra megingott, hogy mégis inkább rávegye Mirandát, tartson vele a bankettre, majd elvetette a gondolatot. Bár Charlotte, és az egyik szintén özvegy barátnője egész estére vállalták a lányokat, de így is kisebb zúgolódás kelt az emberek között, amiért ilyen szűken mérték a meghívókat. Leyton legszívesebben a LÉN csarnokát választotta volna helyszínként, de Cynthia szerint akkor felvértezhette volna magát arra, hogy egyetlen projekt se készüljön el időben.

Tehát hátra kellett hagynia Mirandát. De talán egy kis romantikázás még a lakásban belefért, és legfeljebb nem másfél, csak egy órával ér előbb oda a bankett helyszínére...

Arra eszmélt, hogy ő ugyan elveszett felesége dekoltázsában, Miranda viszont egész másfelé figyelt. Kézfejére könyökölve, összeszűkült szemmel fikszírozta a zongorát.

- Te Leyton, az ott nem Pierre? - állapította meg végül hangosan.

Melyik Pierre?

Leytonnak fél tucat francia vezetéknév kapcsolódott ehhez a névhez, de egyiket sem ismerhette Miranda. Mire összeállt a fejében a kép, kire gondolt a nő, ő már felemelkedett az asztaltól, és egyre szélesedő vigyorral hagyta faképnél.

- Pierre, te jó ég, te itt?!

- Miri, el se hiszem!

Áh, tényleg, Hank exe is Pierre. Leyton egy kezén meg tudta volna számolni, hányszor futott vele össze Miranda az elmúlt tíz évben, és ennél többször nem is nagyon emlegette.

Leyton legyűrte magában a bosszúságot, hogy egy rég nem látott ismerős feletti öröm fog bezavarni a kellemes ebédjükbe, és oroz el tőlük értékes perceket. Ha ő Marthával futott volna össze hasonló körülmények között, egy udvarias köszönés után már el is váltak volna az útjaik. De Miranda... nos, ő másképp működött.

Vonakodva Leyton is felemelkedett az asztalától, mert idétlen lett volna úgy tenni, mintha észre se vette volna, hogy felesége otthagyta. Miranda közben már a zongorista nyakába borult.

- Fantasztikusan nézel ki Miranda, mintha nem is fogna rajtad az idő! - állapította meg a férfi, akin viszont látszott az eltelt tíz év. Elvesztette a kölyökképűségét. - Hű, Leyton is itt van!

- Igen, bármilyen meglepő, Miranda nem szokott egyedül, kiöltözve ebédelni.

- Miri, egy randit zavartam meg éppen?

- Jaj, ne aggódj ezen, Pierre, ezer éve nem láttuk egymást. Inkább mesélj, mi van veled?

Leyton szája majdnem elnyílt a döbbenettől, hogy Miranda milyen könnyedén a szőnyeg alá seperte a romantikus légyottjuk lehetőségét. Pedig nemrég még ő volt vérig sértve, amiért nem vitte el az évfordulójukon vacsorázni!

- Bocs, Miri, most épp dolgozok. De kettőkor végzek, utána kávézhatnánk egyet, és akkor te is mesélhetsz. Feltéve, ha nincs más programotok - siklott a szeme Leyton felé.

- Remek ötlet, Leytonnak úgyis tovább kell mennie.

Miranda!

- Akkor megvárjuk egymást az épület előtt - villantott rájuk a férfi egy széles mosolyt, a keze pedig már sebesen járt a billentyűkön. Egy könnyed dallamot játszott, de Leyton savanyú kedvén aligha segített.

- Azt hittem, mást terveztünk az ebéd után - morogta oda Mirandának, miközben újra helyet foglaltak az asztalnál.

- Te mondtad, hogy dolgod van még. Pierre-rel nyolc éve nem bírtam egy találkozót összehozni, ha most futni hagyom, lehet évekre elszalasztom. Te itt leszel holnap is.

Leyton próbálta elfogadni a felesége érveit, de közben meggyőződése volt, hogy nincs az az ember, akiért elcserélné a Mirandával szexet egy kicseszett kávézásra.

*

- Mondtam már, hogy irtó dögösen nézel ki? Ugye végre magad mögött hagytad a slampos Mirandát!

- El kell keserítselek téged - válaszolta Miranda. Kivételesen egy agyon-tejezett lattét szorongatott a kezében és igyekezett befogadni volt lakótársa látványát. Pierre rengeteget változott, megférfiasodott. Már nem tűnt olyan madárcsontozatúnak, és szépen karbantartott borosta keretezte az arcát. Lejjebb adott a kirívó ruhatárából is, egyszerű, fekete farmert, és mélykék, kötött garbót viselt, csak a gyűrűi száma nem változott, minden ujjára jutott egy. Mandulavágású szeme viszont ugyanolyan kölykös bájjal csillogott, mint hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Vajon Hank ebbe esett bele anno?

- Pedig nyugodtan öltözhetnél mindig így, Miri.

- Épp pótoltuk Leytonnal az elmaradt házassági évfordulós vacsoránkat.

- Nem mondod, hogy belerondítottam a randidba szexi sátánnal?

Miranda majdnem felnevetett a megnevezés hallatán. Visszaemlékezni sem tudott rá, mikor hallotta utoljára, és elvigyorodott, ahogy eszébe ötlött, Leyton mennyire zavarba jött tőle, amikor bevallotta neki, hogy hosszú hónapokig így hívták maguk között.

- Amúgy is rövidre kellett zárni a céges vacsorája miatt.

- Te Miri, ennyire jó genetikája van a férjednek, vagy csak fiatalon tartja a fiatal felesége? - mozgatta meg Pierre a szemöldökét, és Miranda válaszképp megbökte a vállát.

- Még mindig borzalmas vagy. És egyébként haragszom rád, amiért évekig nem kerestél!

- Tudod, mennyire hektikus az életem, az év tizenkét hónapjából nyolcat nem is vagyok Angliában. Tegnapelőtt szállt le a repülőnk. A harmadik kávét iszom a jetlagem miatt, hogy ne aludjak el.

- Akkor miért dolgoztál? Ne mondd, hogy ennyire rosszul állsz anyagilag.

- Dehogy, de jóban vagyok a hely zongoristájával, ágynak esett, szívességből ugrottam be helyette. Meg egyébként el sem tudnád képzelni, milyen jó a borravaló. Teltházas koncertnél nincs ilyen osztalék, mint amit itt megkerestem néhány órányi alibi klimpírozással.

- Nekem nem tűnt alibinek, nagyon jó vagy, Pierre - mosolygott rá Miranda őszintén.

- Ez csak billentyűsimogatás volt néhány populáris dallammal feldobva.

- Ha te mondod...

- De mesélj, hogy van Spike meg Katie! Spike hány éves is már? Te jó ég - kerekedett el a szeme. - Tizenhat lesz? Baszd ki, de vének vagyunk, Miranda.

- Beszélj a magad nevében.

- Ne is mondd... még három év, és jön a negyedik x. Katie is óriási lehet, utoljára amikor láttam, még beszélni is alig tudott.

- Tényleg baromi régen futottunk össze, ha a harmadikról lemaradtál - állapította meg Miranda vigyorogva.

- Te szültél még egy gyereket?! Nem arról volt szó, hogy azt már Leyton hordja ki?

- Amynek hívják, már ő is hét.

- Hű..., ahhoz képest hogy kezdetben szexi sátán még Spike-tól is hidegrázást kapott, jól belehúzott a gyerekprojektbe. Erre mondják, hogy gyakorlat teszi a mestert? És hányan gyűlölnek, hogy még mindig ilyen jól nézel ki?

- Alakformáló alsó, forradalmi találmány - vigyorgott Miranda rendületlenül, mert kerek tíz perc leforgása alatt több bókot zsebelt be, mint az elmúlt egy évben. Pierre-nek ezek mindig olyan könnyedén és jól mentek.

- Gyakorlatilag megkaptál mindent, amire vágytál - állapította meg a férfi. - Ne is tagadd, mindig egy nagy családra vágytál, kertes házzal, zajos kölykökkel. Majdnem sikerült egy milliomos pasit is megfogni hozzá.

- Ami azt illeti..., bemutatom neked a LÉN vezérigazgatójának a feleségét - mutatott magán végig.

- Ne szórakozz velem, Miranda, hogy lehetsz ilyen gusztustalanul mázlista?!

Miranda csak vihogott szája elé tartott kézzel, és felfogni is nehezen tudta, mennyire hiányzott neki Pierre társasága. Mellette minden gondját aprónak érezte, és magát átkozottul szerencsésnek. Tényleg min emésztette magát hetekkel ezelőtt? Volt három gyönyörű, egészséges gyereke, és egy sármos férje elképesztően jól kereső állással. Létezett volna ember, aki ezek után sajnálta?

- Mintha neked okod lenne a panaszra.

- Nem is panaszkodtam. De várj, ez most azt jelenti, hogy átköltöztetek Londonba? Gyerünk, csörögd fel, Spike-ot, feltétlenül össze kell futnom a kis krapekkal is! Fogadok, nem olyan kicsi már, ugye? Magasabb nálam? Tuti magasabb, az apjára ütött.

Elegánsan kikerülte "Hank" nevének említését, de Miranda így is látta, hogy egy pillanatra megingott a felhőtlen jókedve. A nő sajnálta, hogy kénytelen jobban beárnyékolni.

- Spike hátramaradt. Nem akart kiszakadni a baráti társaságából, meg nem lett volna szerencsés az utolsó évében elmozdítani, szóval átköltözött Hankhez.

- Hát..., kár. De biztos látogatni szokott titeket. Ha erre jár, feltétlenül szólj!

- Ezek szerint most ti is tartósan Londonban maradtok?

- A télen biztosan, London és környéke elég nagy, hogy ellásson minket fellépéssel, tavasszal pedig egy szigorúan angliai turnét tervezünk, szóval egy darabig nem szabadulsz meg tőlem - tört ki egy széles vigyorban.

Miranda arcára is ráragadt a mosoly, mert épp ez kellett neki, egy felvillanyozó, pörgős társaság. Nem Charlotte eszement költekezése, vagy Cynthia fárasztóan száraz társasága, Leával beszélgetni pedig olyan volt, mint egy taposó aknával kirakott mezőn sztepptáncolni.

- Aztán nehogy rövid úton rádöbbenj, mennyire unalmas ezzel a háziasszonnyal együtt lógni, és majd győzz kibúvókat keresni a találkozók alól.

- Ne viccelj, Miri, melletted sosem lehet unatkozni! De ugye most nem vagy terhes? Azt forgatom a fejemben, hogy kávé után magammal rángatlak, hogy találkozz a többiekkel, aztán pedig egy cuki bárba mennénk. Martha biztos örülne, ha első kézből hall rólatok.

Mellbe vágta a kérdés, még úgy is, hogy Pierre szemlátomást a tenyerén akarta körbehordozni. Erre a rövid félórára sikerült megfeledkeznie a szerződésről, és hogy Leának épp aznap szívták le a petesejtjeit, hogy a következő héten csütörtökön, ironikusan Leyton születésnapján, Miranda megkapja a két Pilkington embriót. És épp Pierre juttatta eszébe, akinek hála sikerült rövid időre megszabadulnia a nyomasztó gondolatoktól.

- Még nem - bukott ki belőle, bár nem akart ennek a témának több szót fecsérelni.

- Mi az, hogy még nem? - kérdezett vissza Pierre gyanakodva.

Miranda pedig ráébredt, mégsem kerülheti ki a dolgot, szóval egy mély sóhaj után pár mondatban összefoglalta a lényeget: hogy Lea karöltve George-dzsal felkérte béranyának, és hogy már alá is írták a papírokat.

Pierre tőle idegen módon egyszer sem szólt közbe, csak meredt rá egyre kerekebb szemekkel, Miranda pedig előre rettegett, milyen megjegyzést tesz majd az elmeállapotával kapcsolatban.

- Mondtam én, hogy melletted nem lehet unatkozni, hű, Miranda...

- Tudom, a méhemben több dráma játszódik le, mint egy háborús filmben...

- Én meg lecsaptalak szexi sátán kezéről, pedig ki kéne használnotok, amíg kötött pózok nélkül gyűrhetitek a lepedőt.

- Egy disznó vagy.

- De most komolyan, Leytont nem zavarja? Vagy ennyire elvakultan és kitartóan tombol az abszolút heteroszexuális szerelem közöttük?

- Most, hogy említed, elég erős tájfun tombol a paradicsomban. Nem volt balhé - tette hozzá gyorsan, amikor látta, hogy Pierre közbe akar szólni. - Igazából nem történt semmi, egyszerűen csak Leyton... besokallt George társaságától.

- Csodálom, hogy eddig húzta. Ritka paraszt az az ember.

- Pierre...

- Ezt nyugodtan kijelenthetem. Nem lesz a gyermekeid apja a szó szigorú értelmében.

- Ez igaz, de bárhogy is nézem, ők az én... üzlettársaim egy családi bizniszben.

- Hát rém belterjes biznisz, annyi szent.

- Mindenesetre megvan a programom az elkövetkező tíz hónapra.

- Mondhatni jól leterhelted magad - állapította meg ő is. - Akkor ma mindenképp iszunk, amíg megtehed.

- Oké, de csak mértékkel, a múltkor nem sült el túl jól a dolog...

Pierre jót nevetett rajta, majd hamarosan felkerekedtek, mert sikerült rávennie Mirandát, kísérje el a zenekar próbájára, hogy onnan azonnal indulhassanak abba a "cuki klubba, ami biztosan neki is nagyon fog tetszeni". Miranda egy darabig finoman ellenkezett, de rájött, épp mint régen, most is képtelen Pierre-nek nemet mondani.

------------------------------------

A következő rész tartalmából:

"- Én is örülök, hogy végre találkozhatunk - válaszolta Mr. Coventry keskeny üvegű, keret nélküli szemüvegéből felpillantva. - Ha jól emlékszem, régebben is alkalmazottja volt a cégnek, de azokban az időkben alighanem csak futólag beszéltünk, mert őszintén, nem emlékszem magára.

Persze, hogy nem, Leyton kerülte a befektetőket, mint a tüzet, és ebben Horace is bátorította.

- Igen, egy időre máshol dolgoztam.

- Szabadna megtudon, hogy miért?

- Hogy tágítsam a látókörömet - biflázta vissza Leyton, amit még Cynthia vert a fejébe válaszként. Bár magától is kikövetkeztette, hogy nem azzal kellene villognia a tőkéseik előtt, hogy az elmúlt tíz évet egy kis családi vállalkozás alkalmazottjaként töltötte."

Köszönöm, hogy velem vagytok továbbra is, a kicsit ritkább frissítés ellenére! A következő fejezet pedig május 14-15. érkezik ;)