A nap első sugarai ébresztették Zorot, mellkasán Sanji szuszogott az ingével a hátára terítve, csak az a vékony anyag takarta a két testet, egymást tartották melegen. Szőke tincsek omlottak a még alvó férfi arcába, miket egy gyönge mozdulattal elsöpört a másik. Ujjaival épphogy hozzáért a selymes fehér bőrhöz, végigsimított a békésen nyugvó arcon. 

Sanji gyermekkora rejtély volt a kardforgató előtt, de érezte, hogy a karjaiban tartott szépség sok mindenen átment. S Ő még mindig olyan erős és kitartó, és bár néha tényleg elviselhetetlenül idegesítő, hogy állandóan a nők körött legyeskedik, most mégis én okoztam neki gyönyört -gondolta Zoro. Arcán elterült egy elégedett boldog mosoly, majd ahogy az emlékek ellepték, arcszíne paradicsomot megszégyenítő árnyalatot vett fel. Az egész helyzetet még csak tetézte az, hogy a szőkeség elkezdett nyöszörögni a másik mellkasán. 

- Ugh, mit tettél Marimo?! - morogta miközben mozgolódni kezdett a másikon, testüket összedörzsölve, mire felnyögött a másik.

- Te is jól érezted magad.

- Barom! - karmolt bele a kardforgató vállába, majd lassan elkezdett feltápászkodni a másikról.

- Reggelit kéne készítenem még mielőtt Luffy berobban. - mondta Sanji miközben csupasz fenekére felvezette a vékony anyagot és felhúzta a fekete nadrágját. Zoro szemei végig követték a szőke minden egyes apró mozdulatát, ahogy a fehér háta megfeszül, miközben lehajol megkötni a cipőjét. Ahogy felült pont elérte Sanji selymes bőrét és végig simított a hátán a tarkójától egészen a jobb csípője vonaláig.

-Ugye tudod, hogy amit mondtam az éjjel, azt teljesen komolyan gondolom! - mondta Zoro a másik hátát szuggerálva.

- Ez nem ilyen egyszerű! - mondta elcsukló hangon Sanji, miközben visszahuppant a kanapéra halkan feljajdulva.

- Ne mond ezt, miután reményt adtál nekem! - a félszemű kardforgató felemelte a hangját és kezét a másik vállára fektette, hogy szembe fordítsa magával. - Miért nem? Hiszen két éven keresztül vártam rád és vágytam arra, hogy lássalak. És mikor megpillantottalak a sziget partján állva, az érzéseimben még inkább biztos lettem. Kérlek ne tedd ezt velem ezek után, ezek után, hogy érezhettem milyen a karjaimban tartani téged!

Mondandója végére Zoro hangja elgyengült, két rázkódó vállal találta szembe magát.

Sanji már annyit szeretett az életében, annyi embert, de őt mégsem szerették viszont. Eltávolodtak tőle, ott hagyták faképnél, átverték és még több hasonló úton-módon ejtettek sebet a csupa szív szakácson. Csak Zeff és a Baratie szakácsai voltak azok, akik törődtek vele, majd jött Luffy és az egész csapat, s megváltozott minden, de nem volt teljes. A Zoro iránt érzett ismeretlen érzelem még jobban összezavarta, és lassan az évek alatt rájött, hogy mire is vágyik, hogy mi hiányzik neki.

A könnyei utat törtek maguknak, s a szőke arcát eláztatták a könnyei. Zoro erős keze még mindig a vállán pihent, kezei közé temette arcát és hagyta, hogy kitörjön belőle a néma zokogás.

A kardforgató (Hát, amúgy nem perverz egy kicsit ez az elnevezés?🤔😁) felállt és Sanji elé lépett, féltérdre ereszkedett, kezeivel elvezette Sanji arca elől biztonságot nyújtó tenyereit. Kék szemei csillogtak a hirtelen jött könnyektől, nedves patakok folytak végig a férfi arcán.   

Bármennyire is szomorú volt a helyzet Zoro gyönyörűnek látta Sanjit. Szíve összeszorult, hüvelykujjával letörölt egy kósza könnycseppet, majd magához húzta és a karjai közé vonta. Szorosan ölelte, a szőke a másik nyakába fúrta az arcát, s magába szívta a megnyugtató illatot.

- Soha nem foglak elengedni! - simított végig a szakács hátán. Sanji légzése lenyugodott, a kardforgató eltávolodott tőle, de csak annyira, hogy ajkait a másikéra tapassza. Finom csókot lehelt Sanji ajkaira, majd egy pillanatra elengedve csak a homlokuk ért össze.

- Szeretlek! - suttogta Zoro, mire a szőke egy gyors puszit nyomot a kardforgató ajkaira.

Mindkettejük arca kipirult, s a szakács már el is indult a konyha felé, a kanapé előtt hagyva a még mindig csupasz Zorot mikor hangos trappolás közeledett.

- Sanji! Kaját! - csapódott ki az ajtó és rohant be Luffy ordítva. Meglepettség ült ki arcára. - Oh, Zoro, te itt aludtál?

A kardforgató csak bólintott egyet, majd magára kapva ruháit, kilépett a fedélzetre egy ravasz mosoly kíséretében.

Oi!
Hát nem is tudom hogyan mondjam...
Zoro érdekesen érzelmes lett, de nekem tetszik, hogy megalkothatom a lágy oldalát is.
Remélem azért tetszett ez a kis finom gyengéd rész. Lesz itt még bőven pikáns jelenet, szóval akit érdekel, azt várom szeretettel!
Bocsi a hibákért!
By:Akayuki-chan