1.
A végeláthatatlan tenger teljesen nyugodtan ringatta magán a lehorgonyzott hajót. A horizont érintetlen volt, nem rondított bele egyetlen egy sziget sem. Az óceán és az ég szinte összefolyt, az égen zavartalanul ragyogó csillagok tükröződtek a víztükrön, mintha a hajó csak az égen lebegne. Gyengéd hullámok verték a hajó oldalát, ez volt az egyetlen zaj kint, mit a tenger felszíne tova sugárzott.
A kardforgató katanái a mellette lévő széknek voltak állítva, gazdájuk csak az előtte magányosan álldogáló üres korsót figyelte. Mit sem törődve a konyhapult mögött sertepertélő szakáccsal, csak bámulta az üres fenekét a pohárnak. Már több ital volt benne a kelleténél, pillantása ködös volt ahogy felnézett a szőkeségre. Épp a felső polcra pakolta vissza a poharakat, fénylő tincsei lecsúsztak arcáról, törzsét teljesen megnyújtotta, így az ingén keresztül átlátszódtak formás hátizmai. S a kardforgató pillantása egyre lejjebb csúsztak a szép testen egészen a nyújtózkodó szakács fenekéig, ott szemei megállapodtak és figyelte tovább mozgásukat. Csábítóan domborodtak át a sötét nadrágon keresztül, a szakács megfordult, de csak annyira, hogy a félszemű kardforgató oldalról is szemügyre tudja venni. Lassan megnyalta szája sarkát, ahogy rápillantott az elülső domborulatra is. A hajón már csak ők ketten voltak a konyhában és már minden bizonnyal ébren is, szívesen megtette volna a vele egykorú szakáccsal. Valamiért ez környékezte meg az elméjét.
Pillantása öntudaton kívül mendegélt felfelé az arcához.
-Mit bámulsz, Marimo? -nézett rá hirtelen a szőke. -Elfogyott a piád, vagy mi? -Választ nem kapva megkerülte a pultot kezében egy szakés üveggel és Zoro mellé áll, aki végig követte minden mozdulatát. A szakács kezével az asztalnak támaszkodott, s úgy töltötte ki a magával hozott üveg tartalmát. Majd a korsó fülére markolt és egy nagyot kortyolt az erős italból. A kardforgató döbbent szemekkel bámult a szőkére, aki a hirtelen alkohol mennyiségtől megszédült. Térdei megremegtek, mert már előzőleg is leborított néhány pohárnyi bort, így ez csak még jobban kiütötte. Látása kissé összefolyt, s lába alatt nem érezte a fedélzet padlóját. Egy erős kéz ragadta meg a csuklójánál fogva, s a kemény padló helyett Zoro ölében ernyedt el a teste.
-Nem kellett volna többet innod! -A kardforgató hangja védelmezően zengett a szobában, most valami gyengéd, ritkán hallható bársonyosság kandikált ki Zoro szavai közül.
-Kösz, a javaslatot, de ezt inkább nem akarom tőled hallani! -Sanji hanga halvány és élettelen volt, de az él még mindig érezhető volt benne. A szakács az asztalba kapaszkodott, hogy felkeljen a kardforgató öléből, mert még így becsiccsentve is kezdte kellemetlenül érezni magát Zoro közelsége miatt, de fogva tartója nem engedte és dereka köré fonta még inkább erős karjait.
-Engedj el! -mondta, de nem tudott semmit sem tenni a hátulról való öleléssel. A pír még jobban felkúszott az arcára melyet védekezően a tenyereivel kezdett takarni.
-Csak ki akarlak kicsit engesztelni, mindig olyan durván beszélek veled. -Suttogta Zoro az ölében ülő fülébe mibe szemfogával belekarcolt, majd gyengéd csókot nyomott a szőke nyakára.
-Itt inkább te vagy az, aki többet ivott a kelleténél. -csavarodott ki annyira Sanji, hogy a kardforgató szemibe tudjon nézni. De ezen kapott a fogva tartó, s a vékony ajkakra az ő telt ajkait tapasztotta, s vad táncba hívta őket. Sanji szájába egy nedves nyelv tört utat magának, s vonakodva ugyan, de engedett annak. A belső bársonyosságtól felnyögött, mindketten levegőért kapkodtak, ahogy elváltak egymástól. Zoro szemeiben felfedezhető volt a lángoló vágy, hogy a szakácsra vesse magát, de az csak eltolta magától, s a zavarát fejét elfordítva próbálta leplezni.
-Ezt nem szabad, mind a ketten férfiak vagyunk. -A csók után Sanji szemei még zavarosabbá váltak, de az izgalomtól csillogni kezdtek ég kék szemei.
-A kalózoknak senki nem szegi meg, hogy mit csináljanak. -villant a kardforgató szeme, miközben végig mérte az ölében elterülő zsákmányt.
-De én nem akarom! -szakadt ki a szakácsból, kissé ingerültebben a kelleténél. Erre Zoro lazított a tartásán, és Sanji kihasználva a pillanatot felpattant, s a korsóval a kezében visszasétált markáns léptekkel a konyhapult mögé. Mintha az csak egy védelmező barikád lenne és távol tartaná tőle Zorot.
De gondolatai ellent mondtak a kijelentésével, a kardforgatót akarta, de nem csak testiségek miatt. A szeretetére vágyott, a szívből jövő szenvedélyére és arra, hogy viszont őszintén szeressék. Annak az idióta kardforgatónak még csak le sem esik a szakács mélyen őrzött érzéseinek valója. Sanji mindig ingerülté válik mikor a kardforgató közelébe kerül és ezért is civakodnak annyit, miközben fitogtatják egymásnak erejüket. Csak egy izomagyú hülye, de a Chopperel való kedvessége megfogta a férfiban. Ahogy a kis rénszarvas kezelte a vágásokkal teli testet, Zoro kezesen és ellenkezések nélkül állta az ápolást, majd még segédkezett is neki. Már amennyit felfogott az egészből. S igazán még sosem bántotta a szakácsot bármennyire is kaptak össze, mindig gyengédebb volt Sanjival, mintha csak vigyázni próbálna a féltve őrzött kincsre.
Zoro is hasonlóan érzett a szőkeség iránt, de ő csak elkönyvelte testi vonzódásnak, hiszen a szakács állandóan nők után futkos, ugyan miért állna le egy férfival. Mintha egymásnak háttal állnának, s egymáson támaszkodnának, nem tudva, hogy ki áll mögöttük és ki tartja őket. Az ital most mégis feloldotta gátlásait és felállt a mosogató Sanji mögé lépdelve.
-Ne menekülj előlem! -nyomta hátulról a pultnak a szőkét, ki a forró leheletet a nyakán érezte haját megbizsergetve. Zoro a pult segítségével közrefogta és gyengéden beleharapott a sarokba szorított fülébe. Sanji ijedtében megfordult, de így csak azt érte el, hogy a kardforgató még jobban hozzáférjen a testéhez, s ágyékukat összenyomta. -El fogom érni, hogy te is élvezd!
Vadan rákapott a szőke ajkára, a puha párnákat harapdálni kezdte, szemeik gyengén leereszkedtek a zsákmány kezeivel a vadász vállán lévő anyagba kapaszkodott támogatásként, mivel csípőjét ellökte a pultól még jobban a másik férfihez simulva. Egy mélyebb harapás jóvoltából vér serkent ki Sanji alsó ajkából. A fájdalom hatására csak egy kéjes nyögés hagyta el a száját. Zoro a reakció hallatán felbátorodott és kezeivel a szakács fenekére vándorolt, mikbe erősen belemarkolt. A szőke egyszerre fújta ki a tüdejében lévő maradék levegőt.
Zihálva vált el egymástól a két férfi, Sanji még mindig Zoroba kapaszkodott. A vadászt most a préda húzta magához és erős vállára hajtotta a fejét.
-Akarlak téged, te hülye! -suttogta a váll tulajdonosának.
Zoro a szavak hallatán combjainál fogva felemelte a szakácsot, aki azonnal a dereka köré csavarta a lábait és a karjaival a nyakán kulcsolt át, és a szobában lévő kanapé felé indultak.
A szőkét nyekkenve ejtette a bútorra és azonnal nekiesett a vetkőztetésének, s miután Sanjival végzett a saját testét takaró textiljétől is megszabadult.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top