~Elouise szemszöge~

-Kicsim mi a baj?-kérdezte Harry.
-Az árvaház, elfelejtettem, ma kell bemennem a papírokat alá írni.-hadartam.
-Milyen papírokat?
-Hát Deana papírjait. Holnap kell haza vinnem és még mindig nincs kész a szobája.-magyaráztam kétségbe esve.
-Jó először is nyugodj meg. Vedd fel a telefont és mond meg, hogy fél óra múlva ott vagy.-adta ki az utasítást Harry.
-Hallo. Szia Rose.
-Szia. Mikor jössz?
-Ömm egy óra múlva ott leszek.-mondtam.
-Oké. Szia.
-Puszi. Szia!-és lerakta.
-És most mi lesz? Holnapra nem tudunk össze rakni egy lakást, hogy gyerekbarat legyen!-visongtam.
-Nyugi szívem. Holnap ide hozod a kicsit. Itt lesz velünk, aztán ha kész a lakás akkor oda mentek.-ölelt át Harry.
-Jajj mi lenne velem nélkületek?-mosolyogtam rájuk.
-Hát ezaz.-rántotta meg a vállát Lou.
-Jajj Te.-boxoltam vállba.
-Na de. Most menj. És haza felé menj be egy kávéra, vagy valami. Az a lényeg, hogy hagyj egy kis időt, mielőtt vissza jössz jó? És minden képpen hivj fel ha indulsz!-kötötte a lelkemre Harry.-Ja és kicsim. Itt egy térkép. Légyszi ne tévedj el megint.-mondta, vissza folytott nevetéssel.
-Hogy Te mekkora pöcs vagy!-csaptam nyakon.
-Tudod, hogy szeretlek kicsim.-próbált megcsókolni de én éppen haragudtam rá.
-Nem. Most nem. Szia. Majd jövök.-intettem. És elindultam.
-Most megsértődtél?-kiáltott utánam, de én csak felemelt középső ujjal mentem tovább. Még hallottam ahogy kacag.
Mikor oda értem, Deana szaladt hozzám.
-Elie! Mikor leszel a mamim?
-Holnaptól szívem. Ígérem.-mosolyogtam a kis tündérre.-De most megyek és aláírom a papírokat.-simogattam meg a feje tetejét. Bementem az irodába.
-Szia Rose. Itt vagyok.
-Szia. Akkor itt írd alá.-mutatott a lap aljára. Miután aláírtam, elköszöntem Deanatól és fél hívtam Harryt.
-Szia babu! Mizu?
-Szia! Mehetek haza?-kérdeztem.
-Nem, még nem. Majd hívlak.
-Harry mi a francot csináltok?-kérdeztem, mert hallottam, hogy nagy a mozgás.
-Semmit! Szia szívem.-mondta, és lerakta. Hát ez nem lehet igaz. Most mégis mi a halált csináljak?
Megpróbáltam újra hívni, de nem vette fel. Nem elég, hogy reggel bunkó volt most még ez is.
Utoljára megpróbálom, ha nem veszi fel haza megyek és ma már nem érdekel.
-Szia baba! Mond gyorsan.-lihegett.
-Harry mi a faszt csináltok?! Nem hoztam magammal pénzt, csak telefont. Téged aztán hívhat az ember, mert nem veszed fel. Mégis mi az Isten történik ott?!-kiabálok vele.
-Kicsim. Kérlek ne kiabálj, mert kiszakad a dob hártyám.-mondta halál nyugodtan.
-Tudod mit Harry? Le szarom. Én most vissza megyek a házba. És nem érdekel, hogy miért nem lehetne. Csá.-nyomtam ki. Elindultam haza, de út közben könnyek folytak le az arcomon. Miért nem lehetek ott? Megcsal? Nem hinném. Bízok benne, de kitudja. Egészen az utca elejéig sírtam, aztán megálltam a sarkon mert láttam, hogy gyertyák vannak az út szélén. Ez meg mi a franc?
-Ne haragudj.-állítok meg egy kis lányt.-Nem tudod miért vannak mindenhol gyertyák?-kérdeztem.
-Dehogynem. Gyere.-fogta meg a kezem.-Amúgy Lea vagyok Lux ovis társa.-mondta a kislány.
-És mi járatban erre?
-Hát az titok. De innen csak kövesd a gyertyákat. Szia!-köszönt el és szaladt a másik irányba. Utána néztem és láttam, hogy Louis felkapja és elsétál vele. Most mi van? Bizonytalanul elindultam a gyertyák mellett. A fiúk háza előtt elkanyarodott a hátsó bejárat felé az út. Mentem tovább és egyszer csak megláttam a kertet. Mindenhol gyertyák voltak és a kis hídon is. Gyönyörű volt. A kapuban Harry mosolygott.
-Szia!-motyogtam.
-Meglepi!-mosolyog rám.-Ezért nem jöhettél haza.
-Jajj szívem. Nem tudtad volna elmondani, hogy meg szeretnél lepni? Tudod mennyi mindennek elhordtalak??-öleltem át a nyakát.
-Sajnálom kicsim.-puszilta meg a fejem.-Gyere.-húzott maga után.
Mikor bementünk a kertbe elkapott a sírhatnék.
-Istenem Harry ez gyönyörű.-suttogtam.
-Tetszik?
-Naná.-mosolyogtam rá. Mikor beljebb mentünk láttam, hogy mindenhol apró rózsa szirmok voltak, és a kert közepén egy kis szív volt kirakva. Körülötte álltak a fiúk Lou, Lux, Deana és mosolyogtak.
-Nos, mivel még hivatalosan nem kérdeztem meg, ezért most megteszem. Leszel a barátnőm?-kérdezte Harry.