~Harry szemszöge~

Elegem van, hogy Elouise mindenen kiakad. Rohadtul nem értem mi a baja állandóan. Mégis igyekszem nem veszekedni, mert félek, hogy baja lesz a múltja miatt. Viszont ma kibuktam. Azon is képes volt veszekedni, hogy ki vezet! Mire Ő az autóhoz ért, addigra Én már régen bent voltam, de mivel nem találtam semmit, ügyelve arra, nehogy észre vegyenek elhagytam az üzletet. Még ki sem értem a parkolóból, de Louis már a nyomomban volt.
-Csak hogy tudd, bent sír a gyerek osztályon. Fogalmam sincs mi baja. Talán vissza kéne menned nem gondolod?-beszélt ingerülten.
-Nem, egyáltalán nem gondolom. Állandóan sír, biztos ez is valami olyan, ami egyáltalán nem megható, csak éppen Ő bőg rajta, mondjuk egy plüss!-flegmáztam, és nem nem éreztem rosszul magam.
-Nagyon gáz amit csinálsz!-mondta Louis majd írt egy üzenetet, gondolom a fiúknak, hogy elmentünk haza.-Nem egészen értem, hogy mi a bajod!
-Az, hogy állandóan kiakad valamin. Egy fa miatt is tud bőgni. Ráadásul, a nővérem terhes, és férjhez megy. Anya teljesen be van zsongva, a nővérem is boldog, mindenki boldog, erre haza jövök, és Elouise balhézik!
-Oké, először is gratulálok a nővérednek! Másodszor pedig el kell, hogy mondjam, úgy tűnik, hogy haza jöttél, és egymásnak estetek, majd megdugtad, és most egy egyszerű kérdés mint a vezetés, ez miatt vesztek össze! Nem gondolod, hogy úgy érzi kihasználtad? Vagy, hogy nem is olyan fontos neked mint ahogy mondod? Nem voltál vele, pedig szüksége lett volna rád! Harry nem hiszem, hogy mindent tudunk! Biztos van még valami, amit nem mondott el!-kiabált velem a parkolóban. Hirtelen csomó riporter lett körülöttünk és az ajtónál, valami rossz érzés kerített hatalmába. Össze néztünk és a tömegen átverekedve magunkat, mentünk az ajtóhoz. Mikor oda értünk, a riporterek már össze vissza mentek, és próbáltak eltűnni. Mikor közelebb mentem, láttam, hogy Elouise a földön fekszik a feje Liam ölében van, és teljesen élettelen.
-Mi az isten történt?
-Már hívtam a mentősöket, nyugodj meg!-kiabált Niall idegesen.-Amúgy sem voltál itt, pedig kellettél volna!-kiáltott rám. És teljesen igaza volt. Térdre rogytam és az ölembe vettem Elouise apró testét.
-Annyira sajnálom!-suttogtam és előre, hátra ringatózva próbáltam megnyugodni.
-Haver, a mentősök mindjárt itt vannak. Kórházba fogják vinni.-fogta meg a vállam Louis.
-Nem fogják, nem engedem.
-Ez lenne a legjobb neki.
-Nem érdekel, nem hagyom, hogy kórházba vigyék. Otthon fogják ápolni, hogy vele lehessek.-jelentettem be. Ekkor egy mentő fordult be a parkolóba, de mégcsak nem is szirénázott. Nem fogok most kiabálni.
-Mi történt?-jött oda egy mentős orvos, és megvizsgálta Elouiset.
-Már bent az üzletben volt valami baj, de amikor kijöttünk, és a riporterek itt voltak, akkor egyszer csak elájult.-magyarázott Liam.
-Nos be kell vinnünk a kórházba.
-Nem!-vágtam rá.-Szeretném, ha otthon ápolnák!-magyaráztam
-Hát, mivel a kisasszony kómában van, ezért, nem biztos, hogy ez lehetséges.
-Dehogynem! Oldják meg!-kezdtem ideges lenni.
-Rendben uram. Mindent megteszünk.-nézett rám az orvos.
-Köszönöm!-hálálkodtam. Hihetetlen, hogy azért mert gyökér voltam, nem lehettem vele, pedig szüksége volt rám.-Sajnálom!-pusziltam meg a fejét aztán kivettem a zsebéből a kocsi kulcsot, és miután berakták a mentőbe, mi is elindultunk haza felé.
Végül, nem sikerült elintézni, hogy otthon legyen, azt mondták túl kockázatos. Eurt a kórházban töltöm a napjaim, az ágya mellett. Egy viszonylag nagy összegért cserébe, amit a kórháznak adtam, külön szobát kapotz, és a látogatási időn kivul is itt lehetek.

Négy nap múlva karácsony, és Elouise még mindig kómában, fekszik a kórházi szobában. Egy hónapja van teljesen kómában, minden nap bemegyünk hozzá, és beszélünk vele, de nem reagál és kezdek kétségbe esni. A hónap fordulónk, a múlt héten volt. Egész nap bent voltam, beszéltem hozzá, énekeltem neki, de semmi. Vagyis egyszer megmoccant a keze, de nem ébredt föl. Azt mondták az orvosok, hogy csak az idegei húzódtak össze, de még kómában van. Az orvosok azc mondták az idegrendszere nagyon gyenge, és túl sok stressz érte. Valószínűleg ezért ájult el és esett kómába. Remélem minél előbb felépül.
-Kérlek kicsim! Ébredj fel!-suttogtam, és akkor kinyitotta a szemét és azokkal a csodás barna szemeivel bámult rám. Azt hiszem látom a fényt, ennek a sötét alagútnak a végén. Lassan minden jóra fordul. Vagyis azt hittem, de ekkir megszólalt.
-Ki vagy?

Na cicák!
Mivel sokat kell tanulnom ezért megpróbálok valami rendszert bevezetni. A hétvégén kettő részt igyekszem majd megírni, a hét közben pedig egy maximum kettő rész lesz, és ezek is valamelyik este fognak felkerülni.
Sajnálom, de már muszáj valahogy rendszerezni.

×××All The Love×××