~Harry szemszöge~

A konyhába érve, felültem a pultra és néztem, ahogy anya sürög-forog és teljesen be van zsongva.
-Anya, nyugi!-nevettem.-Még a végén leejtesz valamit.
-Most azt mondod, hogy béna vagyok?-nézett rám tettetett felháborodással.
-Jézus ereje, hát mondtam Én ilyet?!
-Nem.-nevetett ki.
-Na látod, komolyan azt hiszem Te és Elouise nagyon jól meglesztek, ha egyszer haza hozom.-csúszott ki a számon.
-Hogy ki? A barátnőd? És mikor láthatom? Ugye jól megvagytok?-pörgött be ismét.
-Elouise. Igen. Hamarosan. Igen.-válaszoltam az összes kérdésére.-De, ha hagyod, hogy meséljek akkor mindent tudni fogsz, amiről tudnod kell.-mondtam neki mosolyogva, hiszen már Elouise gondolata is megmosolyogtat.
-Hallgatlak!-hagyott úgy mindent, és mint egy kislány, akinek a hercegnőkről fognak mesélni, csillogó szemekkel nézett rám. Ő is egy hercegnőről fog hallani.
-Paul mutatott be neki minket...-és mindent elmeséltem töviről-hegyire.-És karácsonykor triplán ünneplünk.-fejeztem be.
-Ezt hogy érted?
-Louis szülinapját, karácsonyt és az első hónapunkat!-húztam ki magam.
-Hosszú távra tervezel vele?-mosolygott rám anya büszkén.
-Úgy érzem, hogy Ő az igazi.-mondtam teljesen őszintén.
-Csak nehogy koppanás legyen a vége!-figyelmeztetett anya aggódva, de a következő pillanatban a nővérem lépett be a konyhába, és visítva a nyakamba ugrott.
-Úristen öcsi annyira hiányoztál!-szorongatott, és Én is őt.
-Nekem is hiányoztál!-öleletem magamhoz még jobban.
-Jajj, de örülök neked Harry!-ölelt tovább, és úgy tűnt, továbbra sem akar elengedni, ezért felemeltem és odébb sétáltam vele.
-Jesszus, de rég voltam már itthon.-pusziltam meg a feje tetejét.-Életem két legszebb nője, a háromból, végre újra velem van!-mondom inkább magamnak, mint neki de döbbenten néz rám.
-Van valaki?-kérdezte boldogsággal vegyült kíváncsisággal a hangjában.
-Van!-nevettem az arcán.
-Jujj! És mikor láthatom? Jól kijöttök? Eljöttök az esküvőre?-tette fel a kérdéseit.
-Majd egyszer. Igen. Milyen esküvő?-kiáltottam fel mikor leesett amit mond.-Anyaa!-kiabáltam a konyhába.-Ki megy férjhez?-indultam befelé.
-Én!-visongott Gemma a fülembe, és a kezét felém nyújtva megmutatta a jegy gyűrűjét
-A nővéred!-mondta anya is büszkén.
-És nekem nem szoltál?-néztem kissé megbántva a nővéremre.
-Nem, de turnéztál, vagy nem voltál elérhető, és most, hogy itt vagy sokkal jobb látni a reakciód.-hadarta.-Bár nem erre számítottam.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Ne haragudj Gemma, csak megdöbbentem, de örülök neked, és Jasonnek.-öleltem meg.-De ugye gyerek még nem lesz?
-Hááát...-nyújtotta el az "á"-t.
-Gemma Anne Styles!-kiáltottam el magam.-Nagy bácsi leszek, és nem tudok róla?
-Nagymama leszek és nem tudok róla?-sipít anya is.
-Nyugi, még nem is biztos, de eléggé valószínű!-mosolygott ránk. Össze néztünk anyával majd büszkén mosolyogva fordultunk Gemma felé.
-Ugye Harrynek fogják hívni ha fiú lesz?-kérdeztem először Én.
-Ugye majd sokat láthatom?-tette fel a számára legfontosabb kérdést anya is.
-Persze anya! És Harry kérlek! Miért nevezném el a kedvenc öcsémről a születendő fiam?-röhögött ki.
-Én vagyok az egyetlen öcséd, még jó, hogy Én vagyok a kedvenced!-akadtam fent a mellék infón.
-Látom a lényeg meg van!-nevetett tovább aztán megölelt, és mindannyian elmentünk pihenni.

Az egész hét így telt. Beszélgettünk, főztünk, újra a családommal voltam és ez nagyon jó volt. Viszont most már nagyon hiányzik Elouise hiába beszéltünk minden nap, úgyhogy ma vissza megyek Londonba.
Nagyon várom hogy lássam, hisz a nélküle töltött hét, azért nehéz volt.

Hosszas vezetés után végre megpillantottam Elouise házát. Lepakoltam a ház előtt, és az ajtóhoz sétálva csengettem. Mint aki már tudta, hogy jövök, a következő pillanatban Elouise feltépte az ajtót, rám ugrott, és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal vissza csókoltam, hisz nagyon hiányzott már.

És itt egy kis Harry szemszög. Remélem tetszett!❤

×××All The Love×××