~Elouise szemszöge~

Reggel boldogan keltem, a mosolyt nem lehetett rólam levakarni. Nem tudom mikor éreztem ilyet utoljára, de nagyon hiányzott. A fiúk tegnapi látogatása óta, úgy érzem van miért leszokni, es életmódot változtatni. Miközben ezen gondolkoztam a szekrényhez léptem. Tele van féket ruhákkal, és szinte teljesen bele kell másznom, mire megtalálom, a nagy zsákot amibe a színes, mintás, vidám cuccaim vannak. Mikor ez megvan, művészek belőle, egy fehér farmert, és egy apró virágokkal díszített felsőt. Bevonuloka fürdőbe, fogat mosok aztán eszembe jut, hogy még nem reggelitem. Se baj, majd eszek később. Vissza megyek a szobámba, felveszem a ruhákat, aztán megtalálom a szekrény aljában, a fehér telitalpú cipőmet. Nem túl magas, de mégis kicsit jobban érzem magam tőle, mert elég pici vagyok. Mikor lemegyek anya sehol. Kiabálok, de semmi. Bemegyek a konyhába, és egy üzenetet találok a hűtőn, miszerint végre felhívták az egyik üzletből, hogy ma kezdhet úgyhogy elment.
-Csodás!-morogtam magam elé, aztán a papírt kidobva mentem az ajtóhoz. Aztán eszembe jutott valami, úgyhogy vissza mentem az emeleti fürdőbe. Kinyitottam a fiókomat, és egy hihetetlenül nehéz döntés elé állítottam saját magam. Most az lenne a dolgom, hogy kivegyem onnan a füvet, és minden egyéb kábítószert, aztán elégessem, de ahogy erre gondolok remegni kezd a kezem, és izzadni kezdek. Nem tudom egyedül megcsinálni. És mivel anya dolgozik fogalmam sincs mit tegyek. Hívjam fel? De akkor elveszti az állását. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha ezt most szépen bezárom és elmegyek, de ekkor megcsörren a mobilom. A kijelzőn Louis neve villogott.
-Hallo?-szóltam bele remegő hangon.
-Elouise! Jól vagy?-kérdezték négyen egyszerre.
-Aham. Beszélhetek Louissal? Csak vele!-teszem hozzá.
-Persze!-érkezik az egyhangú válasz.
-Baj van kicsi lány?-kérdezi Louis.
-Nem csak....-habozog, hogy folytassam-e.-....segítened kell! El kell tüntetni a drogot a fiókból, de egyedül nem megy. Anya dolgozik, én pedig itt állok és képtelen vagyok egyedül elvinni és felgyújtani.-hadarom a telefonba.
-Nyugi! Egy perc és indulok. Ne csinálj butaságot!-mondja aztán leteszi. A fürdőben leülök a kád szélére, és várom, hogy Louis ide érjen. A percet csiga lassúsággal vánszorognak, így amikor kopognak futok is lefelé a lépcsőn, hogy ajtót nyissak.
-Louis!-ugrok a nyakába, mert már tényleg nagyon a tény, hogy egyedül vagyok, és a fiókot bámulom.
-Gyere! Égessük el azt a szemetet!-indulunk el az emeletre. Mikor újra kinyitottam a fiókot, Louis szeme elkerekedett.
-Ez mind a tiéd?-kérdezte döbbenten. Én csak bólintottam. Remegő kézzel elővettem a zacskókat, és dobozokat aztán Louis kezébe nyomtam.
-Kérlek nagyon gyorsan égesd el!-hadarom, szinte sírva.
-Ezeken mind rajta voltál?
-Igen csak gyorsan!
-Nem lesz ez kicsit hirtelen?-kérdezi aggódva.
-Nem-nem. Na gyerünk, dobd a kandallóba.-sürgetem. Mikor leértünk fogtam a gyújtót, és begyújtottam a kandallóba.-Dobjad!-suttogom, de halk hangom kiáltásnak tűnik. Mikor bedobja, térdre estem és sírni kezdek. Valami elszakadt bennem. Egy korszak lezárult. Legalábbis remélem. És ezzel, hogy elégettem a drogot, sokkal könnyebb lesz a gyógyulás.
-Istenem!-suttogom magam elé még mindig sírva.
-Shhh...-térdel mellém Loui.-...túl vagy rajta! Vége van, most már új életet kezdhetsz!-ölel át.
Mikor az utolsó szénné égett darab is eltűnt, felálltam és eloltottam a tüzet.
-Köszönöm!-ölelem meg Louist.-Nagyon köszönöm!
-Ahol a szükség, ott a segítség!-ölele vissza. Még állunk így egy kicsit, aztán elhúzódik. Ahogy ránézek, valami furcsa borzongás fut végig a gerincemen. Ez valami új kezdete!
Az új kezdet borzongását éreztem!

Itt is az ígért rész!
Mindenkinek koszonom mégegyszer!
Imadlak titeket!!

×××All The Love×××

Ui.: A kép az pedig, jajj!!!😭❤